Eternity - 36. fejezet (Part 2.)

Sziasztok!

Itt a fejezet folytatása. Jó olvasást kívánunk hozzáXD

Puszi: Szylu és Pupi

Soha életemben nem imádkoztam még annyira azért, hogy halljam Bella gondolatait, mint abban a pillanatban. A halhatatlanságomat adtam volna oda egyetlen egy gondolatfoszlányért, vagy akár az életemet is, ha elkaphattam volna egy halvány kis mondatot, ami átsuhant az elméjén.

A testem azonnal megfeszült és nem tudtam mást tenni, csak várni, hogy szerelmem kimondja azokat a szavakat, amikkel megpecsételi a sorsomat és visszataszít a pokolba, ahonnan egy gyengéd szavával vagy csak egy érintésével ki tudott emelni.

Bella az ajkát harapdálta, de olyan erővel, hogy komolyan féltem, még a végén elharapja a vékony bőrt. De még mielőtt ez bekövetkezhetett volna, nagy levegőt vett és egy szuszra hadarni kezdte.

– Az, amit Tanya mondott nem igaz – pillantott a kezeire, de kénytelen volt felnézni rám, mert nem tudtam megszólalni, ugyanis nem értettem, hogy mire célzott, ezért folytatta. – Te nem csak egy diákszerelem vagy számomra, te annál sokkal több vagy. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, és ne is kérdezd az okát. Egyszerűen csak érzem, itt bent – mondta és az egyik kezemet lágyan megfogta, majd mellkasára helyezte, hogy érezzem gyorsan dobogó szívét, ami a legszebb dal volt a számomra.

Az addig a tüdőmben tartott levegő sípolva áradt ki a számon keresztül, ahogyan megkönnyebbülten fújtam ki és nem tehettem róla, de elmosolyodtam, bár a helyzet nem volt éppen annyira vidám.

– Mit nevetsz? – vonta fel a szemöldökét Bella és hátrébb csúszott a kanapén, ezzel megfosztva engem csodás testének érintésétől. – Te kinevetsz? – kérdezte elképedve, és láttam, hogy az alsó ajka megremegett.

Gyorsan odacsúsztam hozzá, és törékeny testét az enyémhez vontam, bárhogyan is tiltakozott. Mennyei érzés volt a karjaimban tartani, és érezni, hogy hozzám, csakis hozzám tartozik. Lehajoltam hozzá, és felemelve az állát egyenesen a szemébe néztem. Két nedves, fényes csík húzódott gyönyörű arcán, ahol a két kövér könnycsepp lefolyt.

– Soha, de soha nem nevetnék rajtad, és főleg nem az érzéseiden – suttogtam és odahajolva lecsókoltam előbb az egyik, majd a másik cseppet. – Egyszerűen csak boldog vagyok, hogy azok után, amiket Tanya mondott, nem dobtál ki.

– Már miért tettem volna? – jelent meg két apró ránc a szemöldöke között, ahogyan felhúzta az orrát.

– Azért, mert volt neki némi igazságalapja – mondtam csendesen és közben az arcát simogattam.

– Arra gondolsz, amit az átváltoztatásomról mondott? – kérdezte kertelés nélkül, tőlem pedig csak egy bólintásra futotta.

Némán néztünk a másik szemébe, de tudtam, hogy tartozom annyival Bellának, hogy elmondom az igazat.

– Nem fogom elvenni a lelkedet csak az én önzőségem miatt – magyaráztam, mint egyszer korábban már, amikor ez szóba került közöttünk. – Nem teszlek olyanná, mint én, ezt jobb, ha tudod.

– Igen, tudom – mondta és egy apró félmosoly jelent meg a szája szegletében. – Akkor is jól figyeltem rád, és most is. És mondtál egy furcsa dolgot, ami szöget ütött a fejemben.

– Igen? – vontam fel a szemöldököm, és nagyon próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Bella könnyedén emelkedett fel, és lökött hanyatt a kanapén.

– Azt, hogy csak akkor változtatnál át, ha haldokolnék – motyogta az ajkaimnak, és már kényelembe is helyezte magát… rajtam.

– Bella, ez abszurd! – csattantam fel, de határozottan kezdtem gyengülni.

Na, nem az átváltoztatását illető kérdésben, hanem másban.

– Majd kinyitom a szememet és próbálom kicsit kinyíratni magamat, de szigorúan a közeledben – villantott rám egy mosolyt, ami miatt nem tudtam komolyan venni a szavait, de már nem is akartam.

Szerelmem apró kezei gondosan bontogatták ki az ingem gombjait, hogy aztán az ajkai, amik eddig a számat csókolták, lejjebb vándoroljanak, beborítva a mellkasomat, majd a hasamat apró csókokkal.

Megborzongtam és egy jóleső sóhaj hagyta el az ajkaimat. Kész, végem volt. Kedvesem visszafelé is bejárta ugyanazt az utat, csak most már a nyelvét is latba vetette, és amikor felért az arcomhoz halkan suttogta:

– Nagyon meggyőző tudok lenni, ha akarok – mormolta és kezeivel az oldalamat cirógatta, míg csípője lágy, de határozott ritmusban mozogni kezdett testem azon pontján, ami a leginkább vágyott az érintésére. – És ha szeretnéd, akkor egy kis ízelítőt is adok ebből.

Forró teste perzselőn égette az enyémet, de ez az izzás belülről áradt szét bennem, hogy teljesen felemésszen. Sóvárogtam az érintése, a csókja és a teste után, de mégis csak a Swan házban voltunk és éppen a nappali kellős közepén.

– Bella, Charlie bármelyik pillanatban megérkezhet – nyögtem elfúló hangon.

– Igen, tudom – mondta és egy kecses mozdulattal leugrott rólam, majd kézen ragadott. – És ez teszi még izgalmasabbá a dolgot. Gyere!

És már húzott is maga után az emeletre, de nem a szobája ajtaján lökött be, hanem a fürdőszobáén. Zavarodottan pillantottam körbe, mert nem erre számítottam.

– Látom, meglepődtél – mosolygott, és már közvetlenül előttem is állt.

– Azt hittem, hogy meguntad az extrém helyeket és végre az ágyadba cipelsz – viccelődtem, de tekintetem már az ajkait vizslatta.

– Majd az is sorra kerül, de előtte szeretnék valamit kipróbálni – harapott bele az alsó ajkába és nem értettem, miért pirult el fülig.