Eternity - 35. fejezet

Megjöttek a boszik!

Itt a heti adagotok, ráadásul jó hosszú. Felelősséget nem vállalunk érte :P Vessétek rá magatokat, aztán komizzatok is, mert mostanában elég kevéske véleményt kapunk. Puszi: Szylu és Pupi

35. fejezet

Baby now

(Bella szemszöge)

 – Bella? – szállt felém az ismerős hang, amitől a gyomrom ösztönösen görcsbe rándult. – Bella, jól vagy?

Edward becsapta a Volvo ajtaját – de előtte volt olyan kedves és lekapcsolta a világítást, amitől kis híján megvakultam – és már ott is állt mellettem, jobban mondva a kocsim mellett, hogy aggódó tekintetét egy percre se vegye le rólam.

 – Persze – vontam vállat, és visszafeküdtem Salvatore motorháztetejére, a fejemet megtámasztva a szélvédőn. – Már kihívtam az autómentőket, és azt mondták, hogy fél órán belül itt lesznek. Nyugodtan hazamehetsz, megoldom egyedül is.

Még mindig haragudtam rá, amiért a délután folyamán úgy beszélt velem, mintha a tulajdona lennék és nem akart elengedni sehova, főleg nem Alexhez.

 – Alex sem harapta át a torkomat és nem próbálkozott be nálam, szóval megnyugodhatsz – vágtam még hozzá a fejéhez, csak hogy jól érezze magát.

 – Mégis miért nem hívtál? – csattant fel, és idegesen beletúrt immár átázott hajába. – Alice mondta, hogy ez fog történni, de azt hittem, majd hívsz, hogy jöjjek érted.

 – Nagylány vagyok, meg tudom oldani a problémáimat – mondtam és elszakítottam róla a tekintetemet.

 – Szállj be a kocsiba, hazaviszlek – fogta meg a karomat, mire kiszakítottam magamat a tenyeréből és dühösen köptem oda neki azt az egy szót, amit mérgemben nagy nehezen ki tudtam magamból préselni.

 – Nem!

Lecsúsztam a motorháztetőről és az anyósülés felé vettem az irányt, hogy beüljek a kocsiba és ezzel is demonstráljam, miszerint befejezettnek tekintem ezt a beszélgetést. Még ki sem nyitottam az ajtót, amikor két kar megpördített, és egyenesen nekipréselődtem az ajtónak.

Edward állt előttem, arca alig centikre az enyémtől és a szeme villámokat szórt az elfojtott dühtől. Amint látta, hogy megpróbálok meglógni, két kezét az autó tetejére helyezte, közvetlenül a fejem mellett, így csapdába estem.

Nem tehettem mást, mint karba fontam a kezemet és belekezdtem a „ki néz dühösebben a párjára?” játékba, amit nagyon úgy látszott, hogy én nyertem meg, mert két perccel később Edward merev testtartása felengedett, de nem vett fel más testhelyzetet.

A tekintete szomorúságot tükrözött és tökéletes vonásait a fájdalom torzította el, ahogyan végigfolyt arcán az esővíz.

 – Sajnálom – suttogta halkan, de azért eléggé hangosan ahhoz, hogy az én gyenge emberi füleim is meghallhassák. – Nem akartam zsarnokoskodni, vagy semmi ilyesmi, csak egyszerűen… – Nagy levegőt vett és a szemembe nézve folytatta. – Egyszerűen bepöccenek, ha nem vagy mellettem. És megőrjít az a tudat, hogy ebben a ruhában parádéztál végig Port Angelesen és mindenki azt hitte, hogy Alexhez tartozol…

Nem értettem, hogy mi gond volt a ruhámmal. Egy egyszerű térdig érő szoknyát, hozzá fehér blúzt és egy szintén térdig érő csizmát vettem fel, na meg persze egy hosszabb kabátot. Természetesen nem azt, amit a múltkor Edward volt olyan kedves, és tönkretett. De semmi extra.

Viszont nem tudtam elfojtani az apró mosolyt, ami megjelent a szám sarkában.

 – Szóval féltékeny vagy. – Nem kérdeztem, megállapítottam, mire csak bólintott egyet. – Pedig semmi okod nincs rá – mondtam és egyik kezemmel végigkövettem a vízcseppek útját az arcán.

 – Tudom, de… – Hatalmasat nyelt, amikor ujjaimmal körberajzoltam az ajkát. – Ha megengeded, hazaviszlek, mielőtt megfázol.

Az utolsó mondata már nem jutott el a tudatomig, mert a fantáziám meglódult, és felidéztem azokat a képeket, amiket nem sokkal Edward megérkezése előtt is. Őrültségnek tűnt, hiszen egyszer már majdnem lebuktunk, és most nem is volt sötétített üvegű kocsink – bár nem belülről szerettem volna megszemlélni az autót… –, de annyira vágytam már rá. Az utóbbi egy hétben szinte nem is ért hozzám, ami érthető is volt, de mégis…

Közelebb hajoltam hozzá, és gyengéden megérintettem ajkaimmal az övét, amit beleegyezésnek tekinthetett, mert elvette a kezeit a kocsitetőről és már nyúlt a zsebébe, hogy előhalássza a kulcsait, amik a következő pillanatban – vámpírság ide vagy oda – kiestek a kezéből, ahogyan belemarkolva az inge elejébe szorosan magamhoz húztam őt és játékosan megharaptam az alsó ajkát.

Felmordult, és ha lehetséges, még jobban nekipréselt a kocsi oldalának, hogy olyan szenvedéllyel csókoljon, amitől a csontjaim folyékony halmazállapotot vettek fel. Türelmetlenül bújtattam ki az inge gombjait a helyükről, és széttárva a vizes ruhadarabot végigsimítottam izmos mellkasán le, egészen a hasáig.

Elhúzódott tőlem és fekete szeme megcsillant a holdfényben.

 – Bella, ne kísérts, könyörgöm! – súgta és próbált elhúzódni, de nem engedtem.

Kezeimet a nyakára kulcsoltam és nyájasan közöltem vele.

 – Ha most itt mersz hagyni ilyen állapotban, a következő egy hétben hozzám sem érhetsz – fenyegettem meg, és valamilyen érthetetlen okból kifolyólag elvigyorodott.

 – Úgysem bírnád ki, és az első este könyörögnél nekem – felelte önelégülten.

Lábujjhegyre álltam, és úgy suttogtam bele a fülébe.

 – Hidd el, nem kuncsorognék utánad. Megoldanám a dolgot – mondtam neki, és kegyelemdöfést utoljára hagytam. – Akár egyedül is.

Edward felnyögött és az egész teste megfeszült, de azt már nem tudtam eldönteni, hogy a szavaim tudatosultak benne, vagy az volt rá ilyen hatással, hogy egyik kezemmel a tarkójába túrva húztam le magamhoz egy csókra.

 – A múltkor nem buktunk le, de most még nagyobb a kockázat – motyogta bele a számba, és már zihált. – Nem lenne jobb akkor már a kocsiban…

 – Itt akarlak és most – vettem szaggatottan a levegőt és még jobban hozzábújtam. – Eleget vártam már, nem bírom tovább.

Edward gyorsan elővarázsolt egy telefont a zsebéből és már tárcsázott is.

 – Igen, Alice – szólt bele, majd sürgős hadarás a túloldalról és egy halk kuncogás után megszakadt a vonal.

Szerelmem a motorháztetőre tette a mobilt és arcomat a kezei közé fogva megcsókolt. Ajkaim szinte lángoltak, és úgy vágytam az érintésére, mint még semmi másra. Tenyere lecsúszott a nyakamra, majd levette rólam a kabátomat és azt is a motorháztetőre dobta, hogy ráérősen gombolja ki a blúzomat.

 – Alice azt mondta, hogy csak huszonöt perc múlva ér ide az autómentő és még húsz percig egy lélek sem lesz a közelben – morogta a nyakamba és megéreztem hideg nyelvét végigsiklani a bőrömön, amitől kirázott a hideg.

Azt hittem, hogy ez a remegés csak ideiglenes, de apró hullámokban futott végig rajtam, és nem úgy tűnt, hogy el fog múlni.

 – Te vacogsz – mondta Edward és aggódva nézett le rám. – Mekkora egy marha vagyok, hogy ezt…

 – Kérlek! – nyögtem és lágyan cirógattam a mellkasát. – Ne tedd tönkre a pillanatot!

 – De, meg fogsz… – tiltakozott volna, de nem engedtem.

 – Spontán öngyulladást kapok, ha még egy kicsit szórakozol velem – pirítottam rá.

Felsóhajtott, megcsóválta a fejét, majd az egyik kezével lenyúlt, és a jobb térdemnél fogva felhúzta a lábamat behajlítva a csípője mellé, aminek következtében a szoknyám felcsúszott a combom közepéig és kivillant a fekete combfixem csipke szegélye.

Kedvesem lágyan simított végig a csipkén, majd áttért fedetlen combom belső felére, miközben a számba suttogta a szavakat.

 – Ezt még soha nem láttam rajtad.

 – Igen, mert kifejezetten esőben való szeretkezésre tettem félre – nyögdécseltem és kinyújtott kézzel megkapaszkodtam Salvatore tetejének szélében.

Edward ujjai egyre feljebb siklottak a lábamon, míg végül elérte a bugyim szélét. Másik kezével megtalálta az elől kapcsolható melltartóm kapcsát, és ügyesen kipattintotta. Ajkaival végigjárta egy vízcsepp útját a nyakam tövétől a mellemig, ahol elidőzött egy kicsit. Hátrahajtottam a fejemet, és gátlástalanul nyöszörögtem az édes kínzástól. Szerelem másik keze továbbvándorolt az oldalamon, majd még feljebb tornázta rajtam a szoknyámat, hogy kényelmesen hozzáférhessen a fehérneműmhöz.

 – Le kell tenned a lábadat, hogy le tudjam rólad húzni – lehelte a mellemre a szavakat és felnézett rám, de én csak nemlegesen ráztam a fejemet. – Reméltem, hogy ezt fogod mondani.

Hosszú ujjai a finom selyem két oldalához siklottak és egy rántással megadta magát az aprócska anyag. Elvettem a kezemet a tetőről, hogy én is megszabadítsam a feltétlenül megszabadítandó ruhadaraboktól, de ő egy határozott mozdulattal visszanyomta a karomat, és összekulcsolta az ujjainkat.

Kinyitottam a szememet – nem is emlékeztem, hogy mikor csuktam be – és zavartan néztem rá, mire megdobott egy szívdöglesztő féloldalas mosollyal. Lehajolt hozzám, aminek következtében fedetlen mellkasunk összeért, és az államat harapdálva mormolta.

 – A hétfői kis magánakciódról még el kell majd beszélgetnünk.

 – Azt ne mondd, hogy nem élvezted? – mosolyodtam el és csípőmet az övének nyomtam, kicsalva belőle egy morgást.

 – Nagyon is élveztem, de akkor is megtorlásért kiált – csókolta végig a nyakamat.

Az agyamnak szüksége volt egy kis időre, míg felfogta a szavai értelmét, mert olyan szintű köd lepte be, hogy alig bírtam gondolkozni. Utána pedig azzal voltam elfoglalva, hogy lélegezzek, ugyanis amikor Edward ujjai a legérzékenyebb pontomra siklottak nemes egyszerűséggel elfelejtettem levegőt venni, és olyan erősen szorítottam meg az ujjaimra kulcsolódó ujjait, hogy egy ember már réges rég a sürgősségin kötött volna ki törött kézzel.

Riadtan kapta rám a tekintetét, és végre nagy levegőt vettem, hogy megnyugodjon.

 – Ezt többet ne csináld! – szidott meg, bár az adott helyzetben nem tudtam komolyan venni őt.

 – Akkor te se csináld! – nyöszörögtem és hangom eléggé halkan, de elégedetten csengett.

 – Mit? – kérdezte és megcsókolt. – Ezt?

Ujjai először bizonytalanul, majd egyre merészebben érintették nőiességemet, míg ajkaival a melleimet kényeztette. Ismét hátrahajtottam a fejemet, és lehunytam a szememet. Testemen apró remegéshullámok futottak végig, ahogyan elkezdtem megérezni a gyönyör első jeleit. Még soha nem csinált velem ilyet, és az újdonság varázsa is tovább növelte bennem az éhséget. A levegő sípolva áramlott be a tüdőmbe és a karom libabőrös lett, ahogy a mozdulatai egyre érzékibbé váltak.

Edward pedig éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy büntessen. Elhúzta a kezét a combomra és olyan önelégült fejet vágott, amit csakis Emmettől tanulhatott.

 – Imádom a megtorlást – közölte és látszott rajta, hogy roppant büszke magára.

Kellett pár másodperc, mire magamhoz tértem, mert egyszerűen elvesztettem az eszem, ha hozzámért. Jelen helyzetben meg nagyon is tudta, hogy mit tesz velem és gátlástalanul játszott.

Ha viszont ő játszik, én is játszom.

 – Úgy láttam, hogy nem vetted elég komolyan az „egyedül is megoldom” megjegyzésemet – mondtam reszelős hangon és olyan dologra készültem, ami egyáltalán nem vallott rám.

De azt akartam, hogy ő adjon meg nekem mindent, ezért rá kellett vezetnem a dologra. Szabad kezemmel, amit eddig a mellkasán nyugtattam, végigsimítottam a melleim közötti völgyön, majd le a hasamon és az egyik csípőcsontomon át a combomra jutottam el. Szerelmem szemmel követte a kezem mozgását és megfagyott, ahogyan rájött, mire is készülök.

 – Nem fogod megtenni – nyögte és a keze mellett köröző kezemet figyelte.

 – Dehogynem – mondtam kéjes hangon. – És közben azt fogom képzelni, hogy veled szeretkezem.

Itt jöhetett rá arra, hogy nem blöffölök – még magam sem tudtam eldönteni, hogy megtenném-e avagy sem –, mert egy gyors mozdulattal félretolta a kezemet és ujjai ismét édes gyötrésbe kezdtek.

Elvigyorodtam és megszorítottam összekulcsolt kezét.

 – Boszorkány – morogta egyenesen a számba, és csókolni kezdett, de nem hagyta abba a megtorlást.

Pár pillanattal később az egyik mozdulata olyan érzést váltott ki belőlem, amitől belenyögtem a csókba, és a csípőm önkéntelenül is felvette az ujjai által diktált tempót. Gyönyörtelien kíméletlen volt velem, és akkor sem könyörült meg rajtam, amikor a sóhajaimat nem éppen csendes nyögések váltották fel és megfeszítettem a testemet.

Szabad kezével beletúrt a hajamba és magához vonta a fejemet, hogy arcunk csak alig néhány centire legyen egymástól, de nem csókolt meg.

 – Látni akarom az arcodat – suttogta és vágytól csillogó fekete szeme nem eresztette a pillantásomat.

Végig egymás szemébe néztünk, ami még elsöprőbbé tette az érzést.

Ahogyan egyre inkább űzött a beteljesülés felé, úgy kezdett el akadozni a lélegzetem. Remegtem, de nem a hideg miatt. Tudtam, hogy ez belülről jött, és csak ő tudta megszüntetni.

Az egyik pillanatban még gátlástalanul vonaglottam a karja között, a másikban már az egész testem megfeszült. A gyönyör olyan erővel és gyorsan ragadott magával, hogy a levegő bennrekedt a tüdőmben és a szemeim tágra nyíltak.

Mindent olyan tisztán érzékeltem. Az esőt, ami teljesen eláztatott minket és ilyen őrült dolgokra sarkallt, Edward testét, ami az enyém után vágyakozott és gyönyörű arcát, amire egyetlen egy kérdés ült ki.

 – Szeretlek – mondtam ki, és finoman elmosolyodott.

 – Én is téged – csókolt meg és a combomon végigsimítva mindkét kezével az oldalamat cirógatta. – Most viszont tényleg ideje mennünk.

Rápillantottam az órámra, ami szerint még volt tíz percünk.

 – Nem, mert még nem végeztünk – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, és kicsatoltam az övét.

 – Nem vagy egy kicsit mohó? – kérdezte somolyogva, de nem akadályozott meg abban, hogy kigomboljam a nadrágját és lehúzzam a cipzárját.

 – Szeretek repetázni – haraptam bele az ajkamba. – És még csak félig kaptam meg, amire vágytam.

 – Hmmm – hümmögött, de vágytól izzó szeme nem tudott becsapni. – És mire vágysz most?

 – Rád – nyögtem ki nagy nehezen, mert már tudtam, hogy megkapom, amit szeretnék. – És arra, hogy tönkretegyél valamit.

Edwardnak sem kellett több. Fél pillanattal később ismét nekinyomott az ajtónak és boxerének köszönhetően könnyedén illesztette össze a testünket. Felnyögtem, amikor megéreztem őt, ő pedig halkan, de izgatóan felmordult. A gerincemen végigfutó remegések megszűntek, mintha egy drogos kapta volna meg a hőn áhított adagját.

Lassan kezdett el mozogni, két kezével a kocsi tetejébe markolt, míg én mindkét kezemmel a hátát simogattam szétnyitott inge alatt, és hagytam, hogy ő irányítson. A nyakamat hintette be csókokkal és néha-néha a fogai közé csippentette a bőrömet, amivel csak még inkább megőrjített.

Együtt mozogtam vele, és minden mozdulatát egy-egy nyögéssel jutalmaztam, míg az ő kéjes sóhajai közé időnként keveredett egy-egy reszelősebb morranás is.

Azt hittem, hogy majd gyorsít a tempón, de nem tette meg, ami kínzó volt, de ha lehet, még édesebbé tette a szeretkezésünket és még elsöprőbbé a gyönyört.

Hallottam, hogy a fejem felett valami összeroppant, és azt is, hogy Edward mélyről jövő morgással átéli mindazt, amit én már percekkel ezelőtt, de arra már nem tudtam koncentrálni, hogy rájöjjek, vajon Salvatore ezt hogyan díjazta, mert az élvezettől felsikítottam és végigszántottam szerelmem hátán.

Fejét a vállamra hajtotta, és szaporán vette a levegőt velem együtt, de nem hagytam neki pihenőidőt. Az órámra pillantva láttam, hogy még öt perc.

 – Éppen elég – motyogtam.

 – Mi éppen elég? – kérdezte mély, rekedtes hangon kedvesem és imádtam, amikor ilyen volt a hangszíne.

Nem válaszoltam, csak a vállánál fogva eltoltam magamtól – meglepettség, majd fájdalom suhant át az arcán, ahogyan szétvált a testünk. Szólásra nyitotta a száját, de megnémult, amikor nekilöktem a motorháztető szélének és szorosan hozzábújtam.

 – Csússz fel! – adtam ki az utasítást és reméltem, hogy annyira meg van döbbenve, hogy nem kérdezősködik, csak csinálja, amit mondtam.

Így is lett. Egy másodperccel később már szemből az ölében ültem, és vágyakozó testünk újra egymásra talált.

 – Bella! – nyögte elfúló hangon, ahogyan megmozdítottam a csípőmet.

 – Én már repetáztam, most te jössz – magyaráztam és gyorsabb tempót vettem fel, mint amit ő diktált az előbb. Amire viszont nem számítottam, hogy én is legalább annyira élvezni fogom ezt a szeretkezést is, mint szerelmem.

– Ha jól sejtem, akkor ezt hívják békülős szexnek. – Edward fülig érő vigyorral bámult rám, miközben a nadrágja cipzárját húzta fel.

– Igen, azt hiszem, ez az volt – bólintottam, miközben összepattintottam a melltartóm kapcsát.

– Hú, de még milyen – dünnyögte Edward az orra alatt, de szerencsére meghallottam.

– Vettem észre, hogy tetszett a dolog – vigyorogtam rá pimaszul és a blúzom gombjait vettem célba, hogy visszabújtassam őket a helyükre.

– Neked is tetszett egy s más – kacsintott rám, majd elkapta a derekamat és odahúzott magához. – Imádom a megtorlást, de a repetát is – kuncogott, majd csókot nyomott a számra.

Karjaim automatikusan fontam a nyaka köré, és simultam hozzá annyira, amennyire csak tudtam, Edward azonban alig pár másodperc után eltolt magától. – Letelt a húsz percünk – sóhajtott csalódottan.

Az eső már majdnem teljesen elállt, így még az én gyenge emberi füleim is hallhatták a közeledő autó hangját.

A lehető legilledelmesebb állapotba hoztuk magunkat – Edward bekapcsolta az övét, én meg lesimítottam a szoknyámat –, pedig a kocsi csak elhajtott mellettünk. De azért jobb az elővigyázatosság, nehogy valami ismerős legyen, aki holnap elpletykálja Charlie-nak, hogy az egy szem lánya az út szélén csimpaszkodott valami pasira rendezetlen öltözetben.

A kabátomat lehúztam a kocsi tetejéről, és felvont szemöldökkel pillantottam Edwardra, mikor megláttam az oldalán lévő szakadást.

– Már két kabáttal lógok neked – motyogta és lesütötte a szemeit.

Odahajoltam a füléhez, és érzéki hangon kezdtem suttogni: – Ilyen pillanatokért, az egész ruhatáramat feláldoznám.

– Ezt örömmel hallom.

– Magadnak meg lógsz egy mobillal – intettem a kocsi teteje felé, ahol egy összeroppantott telefon árválkodott.

– Alice majd elintézi – rántotta meg Edward a vállát, és átkarolta a derekamat. – Már nagyon hiányoztál – simított végig a fenekemen.

– Á, szóval hiányzott a testem – löktem el magamtól Edwardot és megjátszott dühösséggel csaptam a kezem a csípőmre. – Csak a szex miatt vagy velem? – kérdeztem felháborodva.

– Nem, erről szó sincs – kezdett mentegetőzni, és a hajába túrt. –  Ebből már nem jövök ki jól, ugye? – szusszantott és zavartan bámult rám.

– Nem – ráztam a fejem –, de azért megpróbálhatsz kimászni a slamasztikából. Hátha ki tudod magyarázni a dolgot, és még meg is békítesz – vezettem egyik ujjamat a mellkasára, és apró köröket írtam le a vizes ingére.

– Békíteni? – vonta fel a szemöldökét Edward és pimasz mosolyra húzta csókolnivaló száját. – Csak nem arra célzol, hogy újabb repetára fáj a fogad – villantak meg a szemei.

– De – leheltem.

– Édesem, a szexuális étvágyad határtalan – állapította meg.

– Talán baj? A vámpírok bírják szuflával a dolgot, akkor meg mi a gond? Nem olyan barátnőt akartál, aki nem fárad el egy menet után és lépést tud tartani veled? Mert ha gond, hogy nem csak heti egyszer vagyunk együtt, akkor…

– Pszt. Nem akarom, hogy butaságokat mondj, szerelmem – csúsztatta a kezét a számra. – Imádom, hogy ennyire tüzes, és hogy olyan odaadó vagy. De nem akarom, hogy csak azért legyél velem többször, mint szeretnéd, mert mi vámpírok fáradhatatlanok vagyunk. Azt akarom, hogy önmagad légy mellettem, és ne pedig a tökéletes barátnő. Szeretlek téged, jobban, minthogy azt el tudnád képzelni, vagy el lehetne mondani szavakkal, és boldoggá akarlak tenni. Ha viszont kényszerből vagy velem… annyiszor, akkor közel sem vagy boldog.

– Pedig azt hittem, hogy én vagyok a tökéletes barátnő – vigyorogtam rá, de az arckifejezése láttán lekapartam a vigyort az arcomról. – Azért vagyok veled, mert kívánlak – vallottam be neki szemlesütve. – Elég, ha hozzám érsz, és máris lángra lobbanok.

Hogy bizonyítást nyerjenek a szavaim Edward gyengéden a fenekembe markolt, mire felsóhajtottam, és akaratlanul megremegtem kissé.

– Igen, úgy tűnik, hogy valóban elég hozzád érnem, és máris izgalomba jössz – pillantott rám önelégülten. – Jön az autómentő – fűzte még hozzá, majd sajnálatomra elvette a kezét a fenekemről, hogy eltüntethesse a mobilja maradványait.

– Jó estét, uram – szállt ki a kocsiból egy ötvenes férfi. – Kisasszony – bólintott felém. – Isabella Swan, ugye?

– Igen – helyeseltem, majd vázoltam, hogy miért is hívtam őket. Egy reflektoros lámpával bekukkantott a motorháztetőbe, majd kis ideig buherált ott valamit. A figyelmemet Salvatore helyett Edward kötötte le, aki valamiért lehajolt a földre, amit aztán a zsebébe csúsztatott.

– Sajnálom, Miss Swan, de el kell szállítani az autóját, ugyanis egy alkatrészt ki kell cserélni benne. Holnap délután nézzen be a műhelybe, addigra nagy valószínűség szerint meg tudom javítani.

– Rendben – egyeztem bele, majd miután kiszedtem a dolgaimat a kocsiból, szegény Salvatorét elvontatta a férfi.

– Ne aggódj, szerelmem – próbált vigasztalni Edward, mikor beültünk a Volvóba. – Holnapra kutya baja sem lesz a kocsidnak. És örülnék, ha kényelmesen elhelyezkednél az ülésben – pillantott rám.

– De akkor még jobban össze fogom vizezni az ülést – méltatlankodtam, és igyekeztem még kisebbre összehúzni magam.

– Nem érdekel!

– Oké, te akartad, de aztán ne dühöngj, amiért csöpög majd a víz az ülésből – rántottam meg a vállam, és kényelmesen hátradőltem az anyósülésen. Edward a kezemért nyúlt, és összekulcsolta az ujjainkat, majd beindította a kocsit.

Összezavarodva pillantottam Edwardra, mikor észrevettem, hogy nem Forks felé indult el.

– Szerintem Charlie nem díjazná, ha csurom vizesen érnél haza. Alice készített ki neked ruhát.

Egy ideig néma csendben maradtunk, de aztán hatalmas mosoly terítette be az arcomat, ahogyan rájöttem: bár egy kis késéssel, de sikerült megvalósítanom a fantáziám szülte képkockákat.

Edward természetesen észrevette kitörő jókedvemet, és rá is kérdezett. Olyan szépen nézett rám, hogy képtelen voltam neki ellenállni és töredelmesen bevallottam neki, min is járt az agyam, amikor először találkoztunk az esőben.

Gyönyörű arcára minden egyes szavamra egyre nagyobb ördögi vigyor ült ki, és a végén kuncogva megszólalt:

 – Hmmm, tehát már akkor azt tervezted, hogy az ágyadba csábítasz, és piszkosabbnál piszkosabb dolgokat művelsz velem – kacsintott felém.

 – Drágám, szerintem nem ellenkeztél volna, ha ott helyben rád mozdulok – dobtam vissza neki a labdát. – És nem csábítottalak az ágyamba, hiszen ha jól emlékszem, még soha nem szeretkeztünk ágyban.

 – Nem, mert a döbbenettől lemerevedtem volna – védekezett, majd azért hozzátette. – De, tény, hogy megnéztem volna, mit kezdesz az adott helyzettel. Az ágy pedig olyan kezdőknek való, mint Emmett, aki nagyon is fantáziátlan!

Erre mindkettőnkből kitört a nevetés, és percekig meg sem bírtunk szólalni.

Miután a földúton lévő sártengeren átvergődött Edward a Volvóval, leparkolt a házuk előtt, és egyetlen szempillantás alatt ugrott ki a kocsiból, hogy aztán kinyissa az én oldalam felőli ajtót, és a karjaiban vigyen be a Cullen házba.

Karjaimmal a nyakába kapaszkodtam, míg emberi tempóban, de azért gyorsan szedve a lábait, értünk el az üvegbetétes bejárati ajtóig, ami aztán kinyílt előttünk.

– Megérkezett a gerlepár – jelentette ki Jasper valakinek, mikor hátrapillantott, pedig mindenki tisztában volt vele – már csak a kiváló hallásunknak köszönhetően is –, hogy mi érkeztünk meg.

– Mi történt a kedvenc hugicámmal, hogy az öledben kellett behoznod? – vonta fel a szemöldökét Emmett, mikor beléptünk a házba.

Távirányítóval a kezében fordult felénk egy sötétkék melegítő felsőben, aminek az elején egy medvefej volt.

– Semmi – felelte Edward. – Egyszerűen csak ehhez volt kedvem. – Edward a következő pillanatban a talpamra állított, majd egyik kezével átkarolta a derekamat.

– Oké, akkor térjünk át a következő kérdésre. Miért néztek ki úgy, mint az ázott macskák? – mért végig minket.

– Ha nem tudnád, kint esett az eső. És az eső azzal jár, hogy… – kezdtem bele, de Emmett kitágult szemei láttán elhallgattam.

– Neked félre van gombolva a blúzod! – intett vigyorogva Emmett a mutatóujjával felém. – Na, lássuk csak, csurom vizesek vagytok, a blúzod félre van gombolva, hugi, és mindketten úgy vigyorogtok, mintha a világ legjobb poénját hallottátok volna az imént – dörmögte Emmett, majd tátott szájjal bámult ránk. – Ti szexeltetek az esőben! – terült el a képén egy kaján vigyor, majd felröhögött.

– Hohó, és nem is akárhogyan – termett előttünk Jasper, majd Edward zsebéhez nyúlt, ahonnan egy kilógó valamit rántott elő. – Gondolom, ez Belláé – nevetett, miközben felmutatta a fehér bugyimat.

A szobát betöltötte Emmett és Jasper röhögése, mire Alice és Rose lelibegtek a lépcsőn.

Alice a férjéhez suhant, majd egy ugrást követően kitépte a kezéből a bugyimat és a kezembe nyomta.

– Szégyelld magad Jasper Withlock Hale Cullen! – tette csípőre a kezét Edward kobold húga, és roppant csúnyán nézett a férjére. – Nem gondoltam volna, hogy Emmett ennyire rossz hatással van rád.

– Jaj, ne csináld már, Törpilla! – kezdett méltatlankodni Emmett. – Valld be, hogy szerinted is poénos a szitu.

Alice igyekezett fegyelmezni magát, de aztán ő is kuncogni kezdett.

– Gyerünk, Rose – pillantott Edward a nővérére –, te se fogd vissza magad! – intett lemondóan.

– Bocsi skacok, de ez hihetetlen. A mindig illemtudó, tökéletes Edward a szabad ég alatt, egy út mentén szeretkezik a barátnőjével. Ez… – nevetett Rosalie –, ha nem Alice meséli a dolgot, akkor el sem hiszem.

– Íme, az én drága családom – intett Edward a testvérei felé, akik mind rajtunk nevettek. – Most már le lehet szállni a magánéletünkről – morogta, majd kézen ragadott engem és a szobája felé húzott.

– Ne legyél már ilyen morci! – simítottam a kezem Edward arcára, miután átöltöztem és egy törölközőben kicsit meg is dörgöltem a hajam, hogy ne csöpögjön belőle a víz. Edward az arcát még jobban a kezemhez nyomta, majd újra fújtatni kezdett. – Valld be, hogy ez azért valahol mulatságos.

– Mi olyan vicces ezen? – vonta fel a szemöldökét.

– Hallottam ám rólad történeteket – kacsintottam rá –, és az akkori meg a mostani Edward ég és föld. Sosem gondoltam volna, hogy a testvéreid által mesélt történetek főhőse majd egy kocsi tetején fog szeretkezni.

– Ti a kocsin csináltátok? – dugta be a fejét Emmett az ajtón és kitágult szemekkel bámult ránk.

– Téged nem tanítottak meg arra, hogy ne hallgatózz? – hajítottam a törölközőt az ajtó felé, de Emmett gyorsabb volt, és becsukta az ajtót, mielőtt a vizes anyag fejen találta volna.

– Nos, valóban – mondta némi gondolkodás után Edward. – Az akkori Edwardnak eszébe sem jutott volna ilyen. De aztán jöttél te, és elvetted az eszemet – búgta.

– Hmm. Ez cirógatja az önbizalmam – vigyorogtam rá.

– Majd megmondom én neked, hogy mid lesz cirógatva, ha nem indulunk el most! – kapta el a derekam és magához rántott.

Automatikusan simultam a testéhez, és nyomtam a csípőm az övéhez, miközben a karjaim a nyaka köré fontam. A szempilláim rebegtetve pillantottam Edwardra, és a fantáziám meglódult a szavai hallatán.

– Mi lenne, ha még maradnánk egy kicsit, hogy kiderüljön, mimet fogod cirógatni? – leheltem a szavakat, miközben ajkaim az övéhez értek beszéd közben.

– Khm – köszörülte meg a torkát Edward és ellépett tőlem. – Sajnos nem lehet. Mert ha egyszer belekezdek, akkor nem engedlek el, és egész éjjel ébren foglak tartani – suttogta a fülembe. – Azt hiszem, hogy ismét lángra lobbantál – kuncogott, majd csókot nyomott a számra.

– Az hogy lehet, hogy észre sem vettem, hogy elszakítottad a kabátomat? Egyáltalán, mikor történt? – pillantottam a hátsó ülésen lévő megrongált ruhadarabra, útban hazafelé.

– A repetáztatásom eredménye – felelte Edward egy pillanatra rám nézve.

– És a mobilod? – kíváncsiskodtam tovább.

– Az a te repetádnál történt.

– Azt hittem, hogy a kocsim tetejét tépted le – kuncogtam és beletúrtam a hajamba.

– Nagyon nem örültél volna neki, úgyhogy inkább a telefonomat áldoztam fel.

– Nem haragudtam volna rád… főleg mert olyan kellemes megtorlásban volt részem – vigyorogtam és Edward combjára simítottam a kezem.

A Volvo felgyorsult, ahogyan az érintésem hatására Edward megremegett és – valószínűleg – véletlenül tövig a gázra taposott.

– Non stop kísértésben tartasz, ez most már holtbiztos – nyelt nagyot, majd lefejtette magáról a kezem – ami időközben már simogatni kezdte a combját – és az én lábamra helyezte.

Charlie-nak hosszasan el kellett mesélnem, hogy mi történt a kocsimmal, miért vizes a hajam és hogyan sietett a „megmentésemre” Edward, de a történetből persze a pikáns, tizennyolcas korhatárú jeleneteket kihagytam. Egy pohár vízzel vonultam fel a szobámba, ahol már ott várt Edward – míg Charlie-val beszélgettem, ő hazafuvarozta a kocsiját, aztán visszalopózott hozzám! –, és egy gyors csók után bevonultam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Egy szál törölközőben libegtem vissza szerelmemhez percekkel később, majd Edward örömére előtte törölköztem meg, majd vettem magamra pizsamát. Néhány hosszú és eléggé szenvedélyes csókon kívül semmi sem történt köztünk, és miután Edward hátulról átölelt álomba szenderültem.

Reggel kipihenten keltem ki az ágyból, és mosolyogva nyomtam csókot a hintaszékben ülő Edwardnak. Miután rendbe szedtem magam és megreggeliztem, szerelmem elfuvarozott a kórházba. Elbúcsúztunk egymástól, és megállapodtunk abban, hogy a munkaidőm végén – pontosan délután négykor – értem jön, hogy elmehessünk megnézni, kész van-e a kocsim.

Csigalassúsággal telt a nap, és borzasztóan unatkoztam. Carlisle néhányszor, mikor arra járt, elsütött nekem egy-egy vámpíros viccet – amiket, mint kiderült, Emmettől hallott –, hogy legalább arra a néhány másodpercre jobb kedvem legyen. Hiányzott Edward és ettől a hangulatom a béka hátsója alá süllyedt. Négy óra kettő perckor szinte ugrándozva hagytam el a kórházat és vetettem magam Edward karjaiba, aki a Volvója oldalának dőlve várt rám.  Miután elmentünk a műhelybe és kifizettem a kocsi javítási költségét, Salvatoréval hazafelé vettem az irányt, míg Edward mögöttem haladt a Volvóval. Miután bekaptam pár falatot, és átöltöztem, átmentünk Edwardékhoz.

Emmett és Jasper mind a tíz célzásán, ami a tegnapi út menti „kalandunkra” utalt Edwarddal, csak a szemeimet forgattam, de azért néha én sem állhattam meg és valami csípős megjegyzéssel feleltem nekik. Szerelmem megelégelve a testvérei élcelődését a szobájába húzott, ahol szó szerint lelökött a fekete, bőrkanapéjára, majd rám vetette magát.

– Teljesen megőrjítesz, mikor beszólsz a bátyáimnak! Imádom a csípős nyelvedet – motyogta a nyakamba, majd az államat kezdte csókolgatni. – Alig vártam, hogy kettesben lehessek veled.

– Á, igen? – vontam fel a szemöldököm és lábaimat Edward dereka köré fontam. – Miért is?

– Azért, hogy úgy és ott csókolhassalak meg, ahogy és ahol akarlak – motyogta a számnak, amit aztán körberajzolt a nyelvével. – Folyton a tegnapi dolog jár a fejemben – suttogta a fülembe.

– Melyik is pontosan? – kíváncsiskodtam, majd csókra nyújtottam a számat, amit Edward meg is adott, bár csak egy pillanatra érintette száját az enyémhez.

– Az, amikor… – harapta el a mondatot, és a lábaimat lefejtette a derekáról, hogy aztán kettőnk közé vezethesse egyik kezét, és ruhán keresztül simíthassa ujjait legérzékenyebb pontomhoz. Nem volt szükség arra, hogy befejezze az elkezdett mondatot, mert tudtam, hogy arra az alkalomra céloz, mikor megtorolta a hétfői kényeztetését. Összeszorítottam az ajkaimat, hogy ne hagyhassa el a számat egyetlen árulkodó nyögés sem, mikor Edward körkörösen mozgatni kezdte az ujjait.

– El sem tudod képzelni, hogy milyen érzés volt, mikor érintettelek, aztán láttam az arcodat, amikor… – beszélt kissé rejtélyesen. Kellett néhány másodperc, mire rájöttem, hogy miért tesz így – a gondolkodásomat nagyban nehezítette az a tény, hogy az ujjai továbbra is gyötörtek –, bizonyára hallgatózik valaki. Száz dollárban mertem volna fogadni, hogy Emmett az, aki igyekszik a lehető legtöbb információt elcsípni tőlünk, hogy aztán az orrunk alá dörgölhesse a dolgot. Mivel Edward még nem tépte fel az ajtót, hogy nyakon csípje mackós bátyját, így biztosra vettem, hogy az említett személy nem rejtőzik az ajtó túloldalán – vagy csak Edward nem akarta befejezni a tevékenységét.

Egyre kevésbé bírtam hang nélkül hagyni, amit Edward művelt, így bár kelletlenül és képletesen fájó szívvel, de kénytelen voltam elhúzni a kezét.

– Nem volt jó? – rémült meg Edward és a szemei szomorúan csillogtak.

– Ellenkezőleg – suttogtam. – De még néhány pillanat és nem bírtam volna magammal, ami nagy valószínűség szerint egy ingyen pornóba torkollott volna drága Emmett nevezetű testvéred legnagyobb örömére.

Edward megdobott egy imádnivaló féloldalas mosollyal, majd a következő pillanatban már a szőnyegen találtam magam, hogy egy nem éppen visszafogott játékba kezdjünk. Hemperegtünk a szőnyegen, és egyik pillanatról a másikra kerültem én fölé, vagy éppen Edward fölém. A szám nem sokkal később már bizsergett Edward csókjaitól és az olyasféle akcióitól, mikor szívogatni kezdte hol a felső, hol az alsó ajkamat. Azért engem sem kellett félteni, én is alaposan részt vettem a játékban. Volt, mikor Edward nyakát szívogattam, vagy éppen harapdáltam, más alkalmakkor, mikor felülre kerültem, szerelmem érzékeny pontjához ültem, és mocorogni kezdtem rajta, mire elhalóan felnyögött.

Ismét én kerültem fölé, és megint kínozni kezdtem. Ruhán keresztül végigsimítottam férfiasságán, és élvezettel állapítottam meg, hogy a nadrágjában a hely már nem is lehetne szűkösebb – a játékunk eleje óta ilyen eleven a testi reakciója! –, majd a csípőjére ülve kínzó mozgásba kezdtem. Edward kezei a melleimre siklottak, amiket gyengéden markolni kezdett, mire az alsó ajkamba haraptam. A blúzom már majdnem a legelejétől ki volt gombolva Edward legnagyobb örömére – az ő kérése volt, hogy ismét gombos felsőben jöjjek, én meg hülye lettem volna megtagadni a kérését –, így már csak a csipke melltartóm tartotta őt vissza attól, hogy akadály nélkül bámulhasson, bár volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan egyetlen rántás fog véget vetni a pályafutásának. Edward következő halk, ám még az én füleim számára is hallható nyögése után, kopogást hallottunk az ajtó felől, majd valaki be is rontott a szobába, mielőtt annyit mondhatott volna Edward, hogy szabad, vagy, hogy menjen a pokolba.

– Szép jó napot, remélem, hogy zavarok! – hallottam meg egy hangot a hátam mögül. – Ha jól gondolom, a lány, aki a derekadon ül, Bella – folytatta magas hangján. – Bíztam benne, hogy hamarosan megismerhetem őt, ha már az ágyamban az ő nevét mondtad.

A blúzomat összefogva és fülig vörösödve, amiért valaki ránk nyitott, készültem leszállni Edwardról, aki azonban a derekamra csúsztatta a kezét, így késztetve megállásra, majd kelletlenül köszönt az ajtóban álló személynek.

– Szia, Tanya!