Eternity - 32. fejezet

     Sziasztok!

Meghoztuk a kövi fejezetet, ami egy kicsit rövidebbre sikeredett, mint szokott, de ezt tudjátok be annak, hogy mindketten érzelmileg egy kicsit megviseltek vagyunk – mindketten az első "gyerekünket" fogjuk nemsokára búcsúztatni – és most a levertség és egyéb tünetek miatt visszafogjuk magunkat.

De azért írunk, írunk, és főhőseinket is "helyzetbe" hozzuk... :D

Jó szórakozást! ;)

Pusz

Pupi & Szylu

32. fejezet

Az a fejfájás…

„I do not want to be afraid

I do not want to die inside just to breathe in

I'm tired of feeling so numb

Relief exists I find it when

I am cut”

(Plumb: Cut)

(Bella szemszöge)

Figyelmen kívül hagytam Edward kérdését, és szigorú pillantását, majd egy könnyed mozdulattal a számba csúsztattam a tablettát, és lenyeltem. Angyali mosolyt villantottam felé, és nagyon reméltem, hogy ezzel sikerül nála ideiglenes emlékezetkiesést produkálnom, de nem jött össze.

Mellkasa előtt összefonta a kezeit, és azzal a veséig látó nézéssel ajándékozott meg, amitől normális körülmények között kirázott volna a hideg, de nem nagyon volt ránk érvényes ez a normális körülmény. Tekintve, hogy vámpír volt – a legszexisebb vámpír, akivel eddigi beavatott pályafutásom során találkoztam – és nem mellesleg a barátom.

Akkor életbe lép a B-terv, gondoltam, és lerúgva magamról a takarót az ölébe másztam. Reflexesen fonta körém a karjait, hogy még véletlenül se pottyanjak le, de nem reagált az apró csókokra, amikkel az állát és a nyakát hintettem be. Két perc múlva feladtam ténykedésemet, és csalódottan dőltem vissza az ágyba.

– Válaszolsz a kérdésemre? – vonta fel a szemöldökét, és ismét betakart.

– Előtte arra válaszolj nekem, hogy miért nem tudom elcsábítani a saját barátomat? – morogtam az orrom alatt, és végre valahára adott valami normálisnak mondható jelzést is.

Már ha normálisnak mondható az, hogy elvigyorodott és hozzám hajolva ajkai milliméterekre voltak az enyémektől. Azt hittem, hogy végre megcsókol, de ehelyett a következőt suttogta:

– Ezt te elcsábításnak hívod? – kuncogott jóízűen. – Mert ha igen, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, de ennél volt már jobb próbálkozásod is.

– Na, ide figyelj! – csattantam fel, és már belekezdtem volna egy újabb akcióba, de elkapta a csuklóimat, és visszanyomott a helyemre.

– Bőven lesz még időd és alkalmad is arra, hogy tökélyre fejleszd a tudásod, ami már így is bámulatos és bármikor állok rendelkezésedre, de előtte válaszolj a kérdésemre – mosolygott rám finoman, és egy apró puszit nyomott a számra.

– Mi volt a kérdés? – sóhajtottam fel, és tettem a hülyét, hogy húzzam az időt.

– Mit vettél be az előbb? – tért vissza az eredeti témánkhoz. – Mert eddig egy szóval sem említetted, hogy gyógyszert szednél. Az allergiád pedig nem olyan jellegű, hogy arra gyógyszert kéne szedned, hacsak… – Elakadt egy pillanatra, és gyönyörű szemei tágra nyíltak. – Ugye nem vagy beteg? Nincs semmilyen betegséged…?

Az ajkaira helyeztem a mutatóujjamat, hogy végre befejezze, de be nem állt a szája.

– …ami miatt aggódnom kéne, és orvoshoz kéne, hogy hordjalak, és ami ártana neked és…

Lerántottam magamhoz, és megcsókoltam, hogy végre befogja. Tiltakozott volna, és éreztem, hogy ajkai penge vékonnyá váltak, de amikor finoman végigsimítottam a felső ajkán a nyelvemmel egy kissé felengedett, így fogaim közé csippenthettem az alsót, mire felmordult és szenvedélyesen viszonozni kezdte csókomat.

Most viszont én voltam az, aki eltolta magától a fejét, és bosszús ábrázata láttán halkan kuncogtam.

– Nem mondták még neked, hogy pasi létedre sokat beszélsz, és még többet kombinálsz? – viccelődtem vele, és megböktem a mellkasát.

Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem hagyhattam, hogy szóhoz jusson, mert akkor tényleg nem fogja be azt az érzéki száját.

– Fogamzásgátló – mondtam ki nemes egyszerűséggel, és figyeltem az arcán átsuhanó érzelemváltozásokat.

Megkönnyebbülés – amiért nem vagyok beteg –, értetlenség – hogy mégis miért szedhetem –, majd végül döbbenet, amit nem tudtam mire vélni.

– Bella, te nem… – Soha nem láttam még, hogy ennyire nehezen találta volna a szavakat. – Én nem…

És akkor leesett, hogy mit próbált a tudomásomra hozni. Finoman magam felé fordítottam az arcát, és amikor megláttam, abban a pillanatban elszorult a torkom.

– Tudom, hogy nem eshetek teherbe tőled… – A szemében fájdalom csillant, de folytattam. – …de nem is azért szedem.

– Honnan tudod, hogy…? – harapta el a mondatot, de tudtam, hogy mire célzott.

– Egy Alice-szel folytatott beszélgetés alkalmával szóba jött – vontam meg a vállam, és már rég elfogadtam ezt a tényt. – De már jóval azelőtt szedtem, mielőtt megismerkedtem veled.

– Miért is? – vonta fel ismételten a szemöldökét, pedig párszor már az orrára kötöttem, hogy ő volt az első férfi az életemben, akivel nagyon is bensőséges viszonyba kerültem.

– Mintha azt hallottam volna a kismadaraktól csiripelni, hogy jártál orvosira – vágtam tűnődő arcot. – Ez pedig azt jelenti, hogy tudnod kéne, miért szed egy fiatal, szexuális életet nem élő nő fogamzásgátlót.

Edward töprengett egy másodpercig, majd ajkai halk „oh”-ra nyíltak, és zavartan beletúrt a hajába.

– Akkor, szerintem meg is beszéltük ezt a témát – zártam le a dolgot, és megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy idejöjjön.

Azonnal odahelyezkedett Edward, és egyik keze ujjait az enyémekbe fűzte.

– Nekem még lenne egy kérdésem – szólt halkan és mutatóujjával cirógatni kezdte a kézfejemen a bőrt.

– Kérdezz! – sóhajtottam.

– Használ a gyógyszer, úgy értem, hogy most már minden rendben van… azzal?

– Igen – mosolyogtam, amiért képtelen volt arra, hogy a menzesz szót kimondja. – És éppen azért, mert minden frankó, a jövő héten esély sincs rá, hogy felavassuk Vivet vagy Salvatorét.

– Hm… – hümmögött Edward, aztán mintha valami olyasmit motyogott volna az orra alatt, hogy „hosszú hét lesz, az biztos”. – Elég késő van, aludnod kellene!

– Edward, még olyan korán van – makacskodtam, és lefogtam a kezeit, amik nyakig szándékoztak betakarni a takarómmal. Szerelmem felpillantott rám, és én bátorságot véve nyögtem ki: – Beszélni szeretnék veled valamiről.

Edward látva a halálosan komoly arckifejezésemet, abbahagyta a takarásomat, majd visszahelyezkedett eredeti pozíciójába és várakozóan tekintett rám.

– Miről van szó? – kérdezte feszülten, és biztos voltam benne, hogy az agya borzalmasabbnál borzalmasabb témákkal rukkol elő, hogy vajon mit szeretnék megtudni, vagy éppen mit szeretnék vele közölni.

– Jacob mondott valamit, és azt üzente neked, hogy el ne felejtsd.

– Mit mondott?

– Hogy ne feledkezz meg a szerződésről – feleltem.

– Nem felejtettem el – morogta és a hajába túrt. – Mit mesélt neked a dologról? – Edward áthatóan pillantott rám.

– Elmesélte, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a családod szerződést kötött az akkori falkával, hogy nem léphetitek át La Push határait, valamint nem haraphattok meg senkit sem – idéztem fel Jacob szavait.

– Ez valóban így igaz – bólintott rám. – Csak át akartad adni az üzenetet?

– Nem – ráztam a fejem és nagyot nyeltem. – Szeretném, ha beszélgetnénk a dologról.

– A szerződésről?

– Pontosabban a megharapós részről.

– Miért akarsz erről beszélni? – Edward gyanakodva pillantott rám és szemöldökét összehúzva várta a válaszomat.

– Szeretlek – vallottam be neki az érzéseimet újra és kezemet az arcára simítottam. – És tudom, hogy te is szeretsz.

– Mindennél jobban szeretlek – pontosított Edward és a kezemet, amivel az arcát simítottam végig a szájához húzta és a tenyerembe csókolt.

– Tudni szeretném, hogy hajlandó lennél-e átváltoztatni engem. Tudom, hogy ott van a szerződés, de csak Forksra vonatkozik. Ha néhány év múlva el kell mennetek, akkor…

– Bella! – vágott közbe Edward. – Azt akarod, hogy átváltoztassalak?

– Én csak tudni szeretném, hogy mire számítsak. Tudnom kell, hogy hányadán állunk!

– Arra vagy kíváncsi, hogy ha egyik nap azt mondod nekem, hogy vámpír akarsz lenni, akkor megharapnálak-e? – kérdezte, és mikor bólintottam, válaszolt a kérdésre: – Nem.

A lélegzetem elakadt és tátott szájjal bámultam Edwardra.

– Szeretlek, jobban annál, minthogy azt szavakba lehetne önteni, de nem leszek önző. Az, hogy veled akarok lenni, amíg világ a világ, nem lehet elég ok arra, hogy elvegyem a jövődet, az álmaidat, az esélyt arra, hogy anya legyél. Hatalmas ára van a halhatatlanságnak, és nem hagyom, hogy te ezt megfizesd. Az lenne a legnagyobb önzőség, amit életem több mint egy évszázada alatt elkövettem – suttogta mélyen a szemeimbe nézve, miközben az én légzésem még mindig akadozott.

– Jó, hogy ezt elmondtad, legalább tudom, hogy bármelyik pillanatban elhagyhatsz – leheltem a szavakat és átkoztam, amiért a szemeimet már elhomályosították a könnyek.

– Kis butuskám! – motyogta gyengéden Edward. – Nekem kellene attól félnem, hogy elhagysz, hogy találsz valakit, akinek nincs szüksége valamire, amin levezesse a feszültséget szeretkezés közben, nehogy téged bántson. Én vagyok az, akinek rettegnie kell, hogy megismerkedsz valakivel, aki miközben szerelmeskedik veled, bátran simogatja a testedet és nem tart attól, hogy összeroppant.

– Tetszett, ahogyan nem bírtál magaddal a kocsiban – motyogtam fülig vörösödve. – Még jobban… kívántalak, amikor láttam, hogy miután… vetettél egy pillantást… a melleimre… szaggatni kezdted a kabátomat – dadogtam és bár lehetetlen volt, de az arcom még jobban lángolt.

– Eszemet vesztem a testedtől – szólt rekedten Edward és hüvelykujjával cirógatni kezdte a vállamat.

– Ha nem akarsz kabátokat tépni, akkor miért hadakozol az átváltoztatás ellen?

– Mert meg akarlak óvni. Van fogalmad róla, hogy milyen úgy élni, hogy a vérszomj bármelyik pillanatban elveheti az eszed? Majdnem megöltelek az első nap, annyira fenséges illatod van.

Figyelmen kívül hagytam Edward kérdését, amire talán nem is várt igazán választ és a témával kapcsolatban a nap folyamán feltettem az utolsó kérdést.

– Nem látsz semmilyen esetet sem arra, hogy egy nap én is vámpír legyek?

Edwardnak időre sem volt szüksége rá is vágta a választ.

– Nem. – A keze a vállamtól folyamatosan csúszott fentebb és fentebb, és már a halántékomnál járt, mikor ismét beszélni kezdett. – De mégis van egy eset, ami miatt másképp cselekednék. Ha nem lenne más esélyed az életre, akkor megtenném azért, hogy ne halj meg.

Egy ideig emésztgettem a szavait, és igyekeztem elfogadni a döntését. Megértettem őt, amiért úgy gondolja, hogy a vámpírlét nem éppen leányálom, de ugyanakkor rosszul is esett, hogy mint annak idején a szeretkezéssel kapcsolatban – amikor azt mondta apának, hogy jó ideig nem fog hozzám érni –, úgy most sem vette figyelembe, hogy én mit szeretnék, egyszerűen csak kijelentette, hogy nem változtat át és pont. Az arckifejezése, amikor azt próbálta elmondani, hogy ő nem ejthet engem teherbe, ugyanolyan volt, mint percekkel korábban, ahogyan arról beszélt, hogy fél, hogy találok valakit, aki meg tudja azt adni, amit ő nem. Biztosan azt hitte, hogy a szerelem, amit iránta érzek, csak egy múló szeszély, csak egy tinédzser lány fellángolása, egy fiatal fruska tévhite, de minden erőmmel azon leszek, hogy bebizonyítsam neki, hogy szeretem őt, hogy ez igazi szerelem, hogy nem csak pillanatnyi gyengéd érzelem. Azt akarom, hogy Edward is belássa, életem utolsó pillanatáig szándékozom őt szeretni, az ő karjaiban akarom utoljára lehunyni a szemeimet.

Kicsit igaz, hogy haragudtam rá, de meg is értettem, hogy élete során mennyi helyen élt, és ott mennyi zátonyra futott fiatalkori kapcsolatot látott. Nem vehetett rá mérget, hogy velünk nem így lesz. Ajkaimat csókra nyújtottam, és Edward egy pillanatra a száját az enyémre nyomta, azonban ennyi nekem nem volt elég. A hajába túrva húztam vissza a fejét és vetettem magam kemény és hideg szájára. Edward a hátamat simogatta én pedig a tarkóját cirógattam, miközben a nyelvünk a másikét szeretgette. Lassan gördültem Edward fölé, majd egyik lábamat átvetettem a csípőjén, miközben szakadatlanul csókoltam. Kezem elhúztam a tarkójáról és a másikkal együtt célba vettem az inge elején lévő apró gombokat. Egyik gombot bontottam ki az apró lyukból a másik után, és már csak kettő volt hátra, mikor Edward feleszmélt, hogy mit is tervezek éppen és elkapta mindkét csuklómat.

– Azt mondtad, hogy bármikor a rendelkezésemre állsz, hogy tökéletesítsem a tudásomat – villantottam rá egy remélhetően csábos mosolyt, és próbáltam kiszabadítani a csuklóimat a vasmarkaiból, de hiába!

– Charlie! – próbált hatni a józan eszemre, de már eleve veszett volt az ügy.

– Ne gyere megint azzal, hogy apu a másik szobában alszik, mert nagyon dühös leszek! – Igyekeztem annyi fenyegetést vinni a hangomba, amennyit csak lehetett.

– Nem szeretném, ha apácazárdába zárnának téged, szerelmem, de azt sem akarom, hogy úgy aludj el, hogy haragszol rám.

– Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy elengeded a kezem és hagyod, hogy folytassam, amit elkezdtem – rebegtettem a szempilláimat.

Edward fújtatott egy sort, de végül elengedte a kezeimet. Szélesen elmosolyodtam, majd a maradék két gombot is kigomboltam és széttártam Edwardon a ruhadarabot. Az utcai lámpák valamennyire fénybe borították a szobámat is, így a lábaira ülve megcsodálhattam Edward tökéletes felsőtestét. Lehajolva egy apró puszit nyomtam a szájára, majd tovább haladtam az állára, aztán a nyakát csókolgattam, végül a mellkasát kezdtem feltérképezni. Hallottam Edward sóhajait, amikor a mellbimbóira nyomtam csókot, majd a nyelvemmel is végigízleltem őket, egyiket a másik után. Kezemmel közben a nadrágra elejét simítottam végig többször is, és belemosolyogtam a mellkasára adott csókba, ahogyan éreztem, teljesen beindítottam őt. Ravasz mosollyal az ajkaimon helyezkedtem egy picit fentebb, egyenesen a legérzékenyebb pontjára, majd mozgatni kezdtem a csípőmet.

Edward halkan, de azért hallgatóan felmorgott, a következő pillanatban pedig a hátamon fekve találtam magam, miközben a rajtam lévő atléta egyetlen reccsenéssel fejezte be földi pályafutását, hála Edward kezének. A lábaimat Edward csípője köré fontam, úgy húzva magamhoz még közelebb. Majdnem felnyögtem, mikor Edward hűvös kezeibe fogta a melleimet és simogatni kezdte őket, miközben az államat csókolgatta. Össze kellett préselnem az ajkaimat, hogy apu ne hallja meg, Edward mennyire ért ahhoz, hogy egyetlen pillanat alatt lángra lobbantsa a testemet. Szerelmem gyengéden lefeszegette a lábaimat a csípőjéről, hogy aztán lentebb helyezkedve kezei előbbi helyét az ajkai vegyék át. Nem ismerve könyörületet szívogatta a melleimet, tovább korbácsolva a vágyakozást iránta. Nyelvét végighúzta a melleim között, le egyenesen a köldökömig, ami köré is nedves csíkot húzott. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, mire készül, és láttam – valamit éreztem is –, ahogyan lejjebb húzza a nadrágomat, majd nyelve végigjárta a tetoválásom körvonalait.

– Csókolj meg! – nyöszörögtem.

– Hol akarod, hogy megcsókoljalak? – kérdezte rekedt hangon, és felpillantott a szemeimbe.

A gyomrom görcsbe rándult, ahogyan felfogtam szavai értelmét. Biztos voltam benne, hogy bármit is válaszolok, ő úgy cselekszik, még ha azt is mondom neki, hogy a legérzékenyebb pontomon akarom, hogy megcsókoljon.

Végül mutatóujjamat a számhoz emeltem és rámutattam, miközben könyörgő hangon szólaltam meg: – Itt akarom, hogy megcsókolj!

Edward ajkai egyetlen szempillantással később már a számat ízlelték, miközben kezei a combjaimat cirógatták.

Nem érdekelt abba a pillanatban semmi, sem a szomszéd szobában alvó apám, sem a fejfájás, ami ismét rám tört, és bár nem volt olyan intenzív, mint délután, de így is kellőképpen kellemetlen volt és nem igazán tudtam koncentrálni a történtekre, csak Edward számított és az, hogy mennyire kívánom őt. De a fejfájás így is eléggé megkeserítette az együttlétünket, ugyanis észre sem vettem, hogy hogyan és mikor tűntek el a ruháink, csak a következő dolog, amire feleszméltem, hogy Edward a combom belső felét cirógatta.

Akaratlanul kaptam a halántékomhoz, hogy egy picit masszírozzam a bőrfelületet, hátha enyhül a fájdalom, és sajnálatos módon Edward észrevette a mozdulatot. Keze, amely eddig a combomat simogatta, megállt a mozdulatban.

– Bella, mi a baj?

– Csak egy kicsit fáj a fejem – vallottam be neki. Semmi értelme nem lett volna, hogy hazudjak neki, mert arra előbb vagy utóbb, de úgy is rájött volna. – És nem azért mondom, mert azt csinálom, mint azok a nők, akik nem akarnak szeretkezni és fejfájásra hivatkoznak.

– Tudom, szerelmem – bólintott, és eltűrt egy tincset, amely a szemembe lógott.

Edward felkelt rólam és mellém heveredett, majd magához húzott és átölelt.

– Sajnálom, hogy tönkretettem a hangulatot – motyogtam letörten. – Most mi lesz? – pillantottam Edward férfiasságára, ami nagyon úgy nézett ki, nem számított rá, hogy ma nem kapja meg, amit akar, vagyis engem.

– Semmi – felelte egyszerűen Edward. – Majd máskor folytatjuk azt, amit elkezdtünk – csúsztatta a kezét az állam alá, hogy maga felé fordítsa a fejem, majd csókot nyomott a homlokomra.

– Megyek és keresek valami fájdalomcsillapítót – sóhajtottam, majd kikelve az ágyból a ruháim keresésére indultam, valamint kirángattam egy ép pólót a szekrényemből.

Lábujjhegyen mentem le az emeletről, mert nem akartam felébreszteni Charlie-t. A gyógyszeres szekrényt kirámolva kerestem fejfájás csillapítót és hála az égnek Charlie tartott otthon, majd mikor vissza akartam pakolni mindent, a kezembe akadt a lázmérő. Nekem nem szokott csak úgy fájni a fejem, így arra gyanakodtam, hogy bizonyára megfáztam, és a fejfájás annak egy tünete. A meghűlés pedig lázzal is járt nálam minden esetben, így nagy az esély rá, hogy most is így jártam. Tudtam, hogy ebben a pillanatban hiába is mérném meg a testhőmérsékletemet, az úgy is jóval a normális fölött lenne, köszönhetően annak, hogy igencsak kimelegedtem az emeleten történtekben, még ha szex végül nem is történt. Miután öntöttem magamnak egy pohár vizet, leültem a konyhába az egyik székre és vártam, hogy kicsit megnyugodjon a testem. Kis idő múlva végül behelyeztem a lázmérőt a számba, alig egy perccel később, pedig ki is vettem belőle, és csalódottan vettem tudomásul, hogy valóban hőemelkedésem van. Mivel a fájdalomcsillapító dobozán az állt, hogy lázra is jó, bevettem egy darabot, majd miután a poharat a mosogatóba tettem, visszabattyogtam a szobámba. Edward felöltözve feküdt az ágyban és mikor odafeküdtem mellé, egyből átölelt.

– Találtál fájdalomcsillapítót?

– Igen – feleltem.

– Csak a fejed fáj? Nem érzed rosszul magad, nincs más baj?

– Nincs – hazudtam, és mosolyt erőltetve az arcomra néztem rá Edwardra.