Mi a helyzet?

Persze igazatok van... egyrészt. Mi nem jöttünk szólni, hogy lesz-e friss még. De az igazság az, hogy itt senki sem törte magát azért, hogy információhoz jusson. Felnézett a chatre, nincs infó, oké, viszlát, majd jövök következő héten. Pedig volt e-mail cím megadva, de EGYETLEN e-mail sem érkezett sem a közös címre, sem pedig Szylu vagy az én saját címemre, hogy mi a pálya. És itt most jöhet mindenki azzal, hogy de hát nekünk kellene tájékoztatni, nem nektek írogatni e-maileket, azonban aki igazán információhoz akart volna jutni, az írt volna egy sort, ehelyett valóban egyszerűbb volt az, hogy nem tetszést nyilvánítson mindenki. És nem, ez nem arról szól, hogy még a végén ti lesztek a hibások. Erről szó sincs. Egyszerű ténymegállapítás, hogy mi nem írtunk, de ti sem írtatok. Nem reagálok az összes chates írásra, mert egyrészt még nem sikerült mindet elolvasnom, másrészt estig itt ülhetnék bejegyzést írogatva. Kettőre viszont reagálnék, ha megengeditek. Nem idézek pontosan, aki akarja, az megkeresi, de a lényegüket leírom. Hogy miért pont ez a kettő? Mert a válasz kicsit összeköti őket. Az egyik azt taglalta, hogy büszkék lehetünk magunkra, amiért ennyi idő alatt másfél fejezetet kaptatok, a másik pedig, hogy egyre laposabb a történet amúgy is. A válasz mindkettőre az, hogy senki se felejtse el az Eternallyt nem mi akartuk. Ti, rajongók (ha nevezhetlek így titeket) szerettetek volna folytatást. Ha rajtunk múlik, Edward megharapja Bellát, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak, akarom mondani, míg világ a világ. Viszont engedtünk, és azt mondtuk, oké, folytatjuk. A megoldás sem mindenkinek tetszett, és ez rendben is van, olyan még nem volt kerek e világon, hogy valamit mindenki elfogadjon, mindenki szeressen, vagy éppen mindenki utáljon. Bár még ma, eddig a pillanatig, mikor ezt pötyögöm is azt gondolom, hogy ez volt a legjobb lehetőségünk. Az Eternally új alapvonalat rajzol, ahelyett, hogy egy régin haladna. Arra, hogy a harapás után Bella vámpírrá változik, és vagy vérszomjas fenevad lesz, vagy pedig akkora önuralma lesz, mint a Hajnalhasadásban, és mivel nincs gyerekük, veszély sincs a Volturival, ezért végigszexelik a történet senki sem lett volna kíváncsi tőlünk. Úgy gondolom, hogy többet vártatok volna tőlünk… valami különlegeset. És ez volt a különlegesség, egy képesség Bellának, amire alapozni lehet egy egész történetet. De mindezek ellenére, ez egy B verzió volt, az egész Eternally egy B verzió, és mint tudjuk a B verzió, nem az eredeti elképzelést szimbolizálja. Talán ez az oka annak, hogy ilyen döcögősen halad, és hogy hiába ígérgettük a frissítést. Az, hogy folytatást írunk ha fogalmazhatok így idegen érzés, ami azzal jár, hogy nem halad gördülékenyen a dolog. De a fent kirakott számláló szimbolizál valamit. Ami bizonyítja, hogy mindennek ellenére nem adjuk fel. Hogy miért? Hát miattatok. Mert annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy nem becsülünk titeket meg, ez nem így van. Ha nem néznénk titeket semmibe, akkor kiírtuk volna, hogy bocs, de nincs kedvünk hozzá, úgyhogy vége. De küzdünk, és igyekszünk olyan történetet tárni majd elétek, hogy ha csak picit is, de kárpótoljon titeket a kimaradt hónapokért és a dühös percekért és órákért, amikor feljöttetek, és nem találtatok semmi újdonságot. Az Eternally az a történet lesz, ami bizonyítani fogja, hogy bár vannak hullámvölgyek, a miénk hónapokig tartott, de az egyszer lent után következik az egyszer fent. Megértjük azokat, akik megunták a várakozást, és elhagytak minket. És köszönjük mindazoknak, akik reménykedtek. Sokszor ölelünk és puszilunk titeket: Szylu és Pupi