Eternally - 2. fejezet: Ízelítő

"Láttam Bellát közeledni. A haja a feje búbjára lófarokba volt kötve, ami futás közben ide-oda himbálózott.  A cipői ritmikusan ütődtek az aszfalthoz, jobb, bal, jobb, bal. Karcsú alakját egy a lábaira második bőrként tapadó térdnadrág emelte ki, míg a felsőtestét egy ujjatlan top fedte. Egyet kellett értenem a gimi hormontúltengéses fiútanulóival abban, hogy Bella Swan pokolian csinos.
Megtorpant, mikor meglátott, de valamiért nem tűnt igazán meglepettnek. Elmosolyodott.
- Szia, Edward.
A furcsa köszönésén eltöprengtem egy kicsit. Ez a „Szia, Edward” úgy hangzott a szájából, mintha ezer éve ismernénk egymást.
- Helló, Izabella – üdvözöltem őt a teljes nevén. Vártam, hogy kijavítson, inkább szólítsam Bellának, ahogyan erre megkért már néhány embert a suliban is. – Végre hivatalosan is találkozunk, ha már berángattak délután a tanulmányi irodába. Örülök, hogy megismerhettelek.
- Én is, de csak Bella – vágta rá gépiesen, aztán a kezét nyújtva odalépett hozzám. – Mármint szólíts csak Bellának.
És is a kezemet nyújtottam, és megráztam az övét.
- Így lesz, meg kell hogy mondjam, hogy…
A perzselő tűz, ami Bella vérének illata nyomán végigszáguldott a torkomon, belém folytotta a folytatást. Mintha egy több tonnás vasgolyóval találtak volna fejen. Az ajkaim közül vészjósló morgás tört fel. A vérszomj elemi erővel tört rám, és engedve a bennem lakozó szörnyetegnek odarántottam magamhoz Bellát, majd a nyakához hajoltam."