Eternity - 46. fejezet

Sziasztok!

A boszik megérkeztek a frissel, és mivel sokat kellett rá várnotok, így a jövő héten meglepetés vár majd rátok. Jó olvasást kívánunk hozzá.

Puszi: Szylu és Pupi

46. fejezet

Térj vissza

Halott szerelmed

kihűlt pillangó-testét

Elküldöd nekem

Így kívánsz szerencsét

Szerencsét a jövőre

Mit nélküled vészelek át

Hát kívánj jó éjszakát

vagy térj vissza

(Bonanza Banzai: Térj vissza)

(Alex szemszöge)

Halkan, de határozottan kopogtak az ajtón, ami egy kissé meglepett. Bella szülei és Phil is házon kívül tartózkodott, és nem egyhamar érnek haza, ha minden a tervek szerint halad, Bella pedig most érkezhetett meg Miamiba. Senkiről nem tudtam, hogy látogatóba jönne és az időjárás is elrettentő példával szolgálhatott. Odakint ugyanis egy kisebb vihar tombolt, ami szokatlan volt Jacksonville éghajlatához képest, de a szokatlan az én szótáramban már általánossá vált.

Felkeltem a kanapéról és ahogyan elhaladtam Jackson mellett megsimogattam az orrát. Egész jó fej volt a vadászgörény, csak azt nem szerette, ha valaki túlságosan közel ment Bellához. Naná, tipikus pasi! Védi a területét!

Kibattyogtam az előszobába, kénytelen-kelletlen kinyitottam az ajtót és majdnem dobtam egy hátast. Az akrobatikus mutatványomat azonban nagyban akadályozták a torkomra fonódó ujjak, és az erőteljes szorítás sem tett jót a hangszálaimnak.

– Mondanám azt, hogy örülök, hogy beugrottál, de akkor hazudnék! – préseltem ki magamból a szavakat és meg sem próbáltam lazítani a fojtogató kézen.

Ahogyan levettem a dolgokat az arckifejezéséről, hát… Eléggé dühösnek nézett ki és még finoman fogalmaztam. És jobbnak láttam nem piszkálni, mert még a végén valamilyen maradandó károsodást okoz nekem. Oké, vámpír vagyok, de nem szabad elfelejtenem, hogy ő is az.

– Mit csináltál vele? – kérdezte Edward hidegen és a nyomatékosítás kedvéért még egy aprót szorított a nyakamon.

– Imádok barchobázni, de most látom, hogy nem vagy olyan hangulatban, szóval rövid leszek és lényegre törő. Kiről is beszélgetünk, csak hogy tisztázzuk? – húztam egy kicsit az agyát, mert már kezdett egy ördögi terv formálódni az elmémben, de ahhoz még egy kis időt kellett nyernem.

Ezt az ördögi tervet úgy kell érteni, hogy zseniális és világmegváltó. Már ami Bella és Edward világát illeti, és később még hálásak lesznek nekem… remélem.

– Ne játszd meg nekem a hülyét! – sziszegte a fogai között, és komolyan féltem volna tőle, ha… Ah, kizárt, hogy féljek tőle!

– Várj! Alacsony, barna haja és csokoládébarna szemei vannak és egy tetoválás a csípőcsontján? – egyensúlyoztam a penge élén, ami még ráadásul remegett is.

Edward állkapcsa megfeszült – telitalálat a tetoválással –, az ujjai a bőrömbe martak és nagy nehezen sikerült kipréselnie magából egy szót.

– Igen.

– Bocs, haver, de nem ismerem – vontam meg a vállamat olyan könnyedén, amennyire a helyzet lehetővé tette és ez volt az utolsó csepp Edwardnál a pohárban.

Még szerencse, hogy ellazítottam az izmaimat, mert a kelleténél jobban is fájhatott volna, ahogyan nekiszorított a falnak – nem olyan erősen, hogy megmaradjon a hátam nyoma, de ahhoz elég erőteljesen, hogy megérezzem. A képét az arcomba tolta és fenyegető hangon megszólalt.

– Nagyon nem vagyok jókedvemben, szóval magadnak is és nekem is megspórolnál egy csomó felesleges kört, ha végre kinyögnéd, hol van Bella és mit csináltál vele!

– Oké, oké – nyögtem ki és itt lépett életbe a tervem második fázisa, ami azzal járt, hogy elővettem az a rémült, őzike szemű áldozatot, aki irgalomért könyörög. Igazi, Oscar-díjas alakítás. – Csak engedj el, mert így nem tudunk beszélgetni!

Edward volt olyan kedves és eleget tett a kérésemnek. Először arra gondoltam, hogy szimplán lecsúszom a fal mentén a földre, de az már túlzás lett volna – ez a különbség a szimpla színészek és az én szenzációs alakításom között: én tudom, hogy hol a határ! –, ezért csak megdörzsöltem a torkomat, és látványosan krákogtam párat, mint aki vissza akarja nyerni a hangját. Edward ellépett tőlem, és karba fonta a kezeit, mint aki vár valamire.

– Szóval, mit szeretnél tudni? – tudakoltam nyájasan és még egy apró mosolyt is felvillantottam.

Nem szólt semmit, de a szeme villanásából láttam, hogy jobb lesz nem tovább feszíteni a húrt.

– Nos, arra kérdésedre, hogy mit csináltam Bellával nem tudok válaszolni, mivel tudtommal nem tettem semmi törvénybe ütközőt. – Az ajka megrándult, de nem vártam meg, hogy valami epés választ hozzám vágjon, hanem rendületlenül folytattam –, viszont az tudom, hogy hol van és más mit fog vele csinálni!

Hatásszünet és közben komótosan az órámra néztem.

– Ha jól számoltam, már pedig jól számoltam, akkor ezekben a percekben már egy úriember szemléli Bella dekoltázsát és még az is megeshet, hogy a kezei is elkalandoznak.

Edward szemei kikerekedtek és ha lehetséges, még jobban elsápadt. A levegőt rendellenesen szedte és meg mertem volna rá esküdni, hogy az agyában egymást kergetik a rémképek arról, hogy mit csinálhat éppen Bella. Vagy ki csinál és mit Bellával? Egy pont Alexnek!

Látszott Edwardon, hogy az egész rendszer lefagyott nála, ezért elővettem a magabiztos srác szerepét, és az előtérben lévő kisasztalhoz léptem. Egy lapra felfirkantottam a Bella által megadott címet és belenyomtam Edward kezébe a kulcsaimmal együtt.

– Itt a cím és jobb lesz, ha sietsz! – A biztonság kedvéért még löktem is rajta egyet, hogy vegye a lapot.

– Azt hittem, hogy te meg Bella… – hebegte és megrázta a fejét, ahogyan kilépett az ajtón.

– Hát, az igazat megvallva, amikor megismerkedtem vele feltett szándékom volt az, ami neked is átsuhant az agyadon, de most már Kate eunuchot csinálna belőlem, ha… – haraptam el a mondatot.

– De láttam, hogy… – kezdte volna, de félbeszakítottam.

– Bármit is láttál, vagyis látott a húgod, nem az, aminek hiszed, szóval vonszold el a segged arra a címre, amit megadtam, mert én reptetlek el addig, de abban nem lesz köszönet – fenyegettem meg és megálltam a küszöbön, míg ő a sötétített üvegű BMW-hez ment.

Kinyitotta a kocsi ajtaját, és egy pillanatig habozott, majd megfordult és szóra nyitotta a száját, de ismét megelőztem.

– Szóra sem érdemes, de elhiheted, hogy nem miattad teszem.

Egy apró vigyor.

– Akkor is köszönöm.

Csak bólintottam, mire Edward beült az autómba, és indított.

– Tudom, hogy közhelyes és elcsépelt, de muszáj elmondanom. Ha összetöröd valaha is a szívét, esküszöm, hogy összetöröm az arcodat – vetettem még oda neki, csak hogy ne tűnjek már annyira jófiúnak.

És erre mit kapok cserébe? Na mit? Csak megcsóválta a fejét és már el is húzott.

Becsuktam a bejárati ajtót és visszabattyogtam a nappaliba, ahol letelepedtem Jackson mellé és a két első lába alá nyúlva felemeltem egy magasságba az arcommal.

– Hát, ha a legjobb férfi szereplőnek járó Oscar mellé nem kapom meg a béke Nobel-díjat is – morfondíroztam félhangosan –, megeszlek téged, rendben?

Néztem a vadászgörényre, aki csak bámult rám a gomb szemeivel, és úgy fejezte ki véleményét az ajánlatomról, hogy elegánsan a képembe tüsszentett.

Elfintorodtam, és „jobb a békesség” alapon visszatettem őt a párnára. Intelligens egy dög, nem vitás.

– Már ezért a véredet venném, de tudom, hogy akkor Bella megnyuvasztana, szóval… – morogtam. – És elértem a kritikus állapotot, amikor már egy görénnyel beszélgetek. Gratulálok, Alex, ennél már csak sokkal rosszabb lesz!

(Bella szemszöge)

Lassan sétáltam végig a járdán és az épület előtt megállva elmerengtem egy pillanatig. Már alkonyodott, de az utcán még mindig nyüzsögtek az emberek. Az egész napos eső után most egy kicsit felfrissült a levegő, de még mindig szokatlanul meleg volt – számomra, aki már hozzászokott Forks éghajlatához.

Aprót ráztam a fejemen, hogy eltűnjenek szemeim elől az emlékképek és beléptem az üzletbe. Széles mosoly ült ki az arcomra, ahogyan körbepillantottam az ismerős helyen és az arcokon. Ami James és Chris Gavner is távozni készültek, míg Chris Nunez az asztal fölé hajolt, hogy az utolsó simításokat végezze el az apró mintákon.

Odaléptem hozzá, és amikor észrevett, felém fordította a lapot, hogy én is megnézhessem a művét.

– Olyan jól rajzolsz, hogy azt már büntetni kéne – jegyeztem meg, és bólintottam, hogy elégedett vagyok a motívumokkal.

Chris felnevetett és bemasírozott a hátsó helyiségbe, onnan szólt ki.

– Hát, ezt bóknak veszem.

Közben Ami és Gavner elköszöntek tőlünk, és Chris lelkére kötötték, hogy zárja majd be az üzletet. Persze az érintett erre már nem reagált, de nem is vártunk tőle mást. Egy perc sem telt el, és már jött is vissza, kezében a kissé átlátszó papírral, amin a tetoválásom körvonalai díszelegtek.

Lehuppantam az egyik székre, míg Chris összeszedte a művelethez szükséges cuccokat, és ő is letelepedett egy kisebb ülőalkalmatosságra, ahonnan könnyen tudott tetoválni. Felhúzta a gumikesztyűket, és várakozóan nézett rám.

– Mondd, hogy a melltartómat nem kell levennem! – cukkoltam, miközben kibújtam a felsőmből és leejtettem a padlóra.

Ez volt az a pillanat, ahol eltűnt a pasi belőle, és a helyét átvette a profi művész. Alaposan megvizsgálta az említett területet – normális körülmények között elpirultam volna, de tudtam, hogy Chris nem az a fajta, aki visszaélne a helyzettel – és megrázta a fejét.

– Nem, mivel a dekoltázsodra jönnek a tappancsok, nem pedig a melleidre – mondta, és egy finom mozdulattal rányomta a papírlapot a mellkasomra.

Óvatosan lesimította róla a tetoválások körvonalait, hogy meglátszódjanak a bőrömön, majd lehúzta a lapot és megkérdezte.

– Így jó lesz?

Felkeltem, és a falon lévő állótükörben megnéztem magamat. Bár még nem kerültek fel véglegesen a minták, de már így is elnyerték a tetszésemet. Elmosolyodtam és visszafordultam hozzá.

– Igen, nagyon is megfe…

A mondatot már nem tudtam befejezni, mert a tekintetem megakadt az utca túloldalán parkoló autón. Vagyis hát a kocsi látványa nem is lett volna annyira vérfagyasztó, hiszen minden nap találkozik az ember sötétített üvegű járművel, de a jármű oldalának támaszkodó egyéntől végigfutott a hátamon a hideg.

Lehunytam a szememet és ráztam egyet a fejemen, hogy kitisztuljon az elmém, de amikor másodjára is megláttam őt, ugyanúgy a kocsi oldalának dőlve, karba font kezekkel és az ajkain penge vékony mosollyal, akkor rá kellett jönnöm, hogy nem hallucinálok.

– Bella, jól vagy? – kérdezte aggódva Chris, és ez kirántott a kezdődő dührohamomból.

Kifújtam az addig benntartott levegőt, és még egy kihívó pillantást is sikerült Edward felé dobnom, mielőtt visszaültem volna Chrishez.

– Igen, jól vagyok – nyugtattam meg. – Kezdjünk neki, mert soha nem fogunk végezni!

– Oké, de tudod, hogy ez most egy kicsit fájni fog – figyelmeztetett.

– Te meg tudod, hogy a nők fájdalomküszöbe magasabb, mint a férfiaké, szóval hajrá!

Kaptam egy édes mosolyt tőle – kár, hogy jó húsz év korkülönbség van közöttünk! – és már nem habozott tovább. Felszisszentem, amikor a tetováló tű a bőrömhöz ért, de összeszorítottam a fogaimat, és jó pár percnyi „kínzás” után elzsibbadt az egész felsőtestem, így a fájdalom mértéke is csökkent. Chris pedig a legjobb fájdalomcsillapítót vetette be, amit csak tudott. Nevezetesen azt, hogy beszélgetett velem.

– Na, és hogyan jött az ötlet, hogy még egy tetoválást varrass magadra? – tudakolta, és egy kis barna festéket szívatott fel a tűn keresztül.

– Nem is tudom – válaszoltam, és még rántottam is volna egyet a vállamon, de jobbnak láttam nyugton maradni. – Egyszer csak eszembe jutott, hogy ha már egyszer Jacksonville-ben vagyok, miért ne ugranék át és csináltatnám meg.

– Nők, maguk a megtestesült szeszélyességek – kuncogott és egy kicsit erősebben nyomta rá a tűt a bőrömre, amitől ismét felszisszentem. – Bocsi.

A válla felett láttam, hogy Edward egész teste megfeszült és a karjait maga mellé szorította, míg a kezei ökölbe szorultak. Eltöprengtem azon, hogy vajon miért jött és tulajdonképpen honnan tudta, hogy itt vagyok, de választ csak a második kérdésemre kaptam. El is döntöttem, hogy vagy Alexet vagy Alice-t kell meggyilkolnom, de a kivitelezéssel még bajaim voltak.

Csodálkoztam, hogy nem borultam ki teljesen Edward látványától, és ha fel is kavart, attól még jól tartottam magam. Vagy hát azt reméltem, hogy jól tartottam magamat, de erre rácáfolt Chris, aki felemelte a tűt, hogy egy másik színt keverjen ki, és meglátta, hogy merre tévedt a tekintetem.

– Csak nem a barátod? – kérdezte és a fekete és a barna furcsa, de tetszetős keverékét hozta létre.

– Helyesbítésre szorul a kérdésed – morogtam az orrom alatt. – A volt barátom.

Még ilyen távolságból és rossz látási viszonyok között is láttam, hogy Edward megforgatta a szemeit. Vagy csak annyira ismertem már, hogy tudtam, ez lesz a reakciója a kijelentésemre?

– Oh – hökkent meg a tetováló művész és ismét fölém hajolt. – Szabad megtudnom, hogy mi volt a szakításotok nyomós oka? Vagy ez túl intim kérdés?

Nem tehettem róla, egyszerűen csak kibukott belőlem a nevetés és vagy egy percig meg sem tudtam szólalni – és ő sem tudta folytatni a munkáját.

– Éppen a melleimmel ismerkedsz meg közelebbről, és azt kérdezed, hogy ez nem túl intim kérdés?

Felsandított rám, de nem hagyta abba a tűvel való kínzásomat.

– Tudod, még én is lehetek tapintatos, és mindenhol vannak bizonyos határok, amiket jobb, ha nem lép át az ember – mondta, miközben már a mintát satírozta. – És be kell vallanom, hogy a volt barátod eléggé félelmetesnek tűnik innen, szóval ezek a határok rád kétszeresen is vonatkoznak.

– Nyugi, ő az a típus, aki csak ugat, de nem harap – morogtam, és a mondat utolsó felénél célzatosan a szóban forgó személyre néztem. – És különben is, már csak a volt barátom, szóval azt teszek, amit akarok, és olyan kérdésekre válaszolok, amikre csak kedvem szottyan.

– Akkor arra válaszolj nekem, hogy ha csak a volt barátod, mégis mit keres itt?

Már a nyelvemen volt a csípős válasz, de erre nem készültem fel. Chris egy olyan kérdést szegezett nekem, amire én magam sem tudtam a megoldást, hacsak nem baktatok ki Edwardhoz, és tudakolom meg tőle személyesen, hogy mégis mi a francot akar itt? Mert az biztos, hogy nem a két szép szememért jött és nem tudok róla, hogy a vámpírok áttették volna a székhelyüket a napsütötte Floridába.

Még mielőtt agygörcsöt kaptam volna a sok megválaszolatlan kérdéstől és feltevéstől lenéztem Chrisre és halkan, de azért odaszúrtam neki.

– Utálom a keresztkérdéseidet! De ha nagyon választ szeretnél rá kapni, menj ki hozzá, és kérdezd ki!

– Hmmm – morfondírozott hangosan és közben letette a tűt. – Jó ötlet!

Legnagyobb elképedésemre felpattant és még mielőtt köpni-nyelni tudtam volna odaslisszolt az ajtóhoz, és kitárva azt kikiabált Edwardnak.

– Hé, rejtélyes idegen ott a túloldalon! – Minden egyes szavával egyre lejjebb csúsztam a széken. – Lennél olyan kedves, és befáradnál megszemlélni a volt barátnőd dekoltázsát, és véleményt mondani a munkámról?

Azt még elviseltem volna, hogy körülbelül húsz méteres körzetben minden szempár ránk – jobban mondva Chrisre és Edwardra – szegeződik, de akkor akartam a föld alá süllyedni, amikor Edward a maga laza és mégis kecses járásával megindult felénk.

Édes Istenem, hogy ebből mi lesz?!