Sziasztok!
Először
is: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Minden Olvasónknak!
Másodszor
pedig: fogadjátok szeretettel az ajándékotokat. Úgy hisszük, hogy nem lesz rá
panasz :P
Ja
és még valami: a fejezet 16-os korhatárral rendelkezik egy verekedés miatt.
27.
fejezet
Ez
a miénk
„Olvadni
kezd most a Hold
Az
arcod a párnán
Csak
egy furcsa-furcsa folt
Ócska
kis közhely
Gyönyörű
törvény
Hogy
a szerelem örvény.”
(Ákos:
Örvény)
(Bella
szemszöge)
Mosolyogva
vártam, hogy Alex odaérjen hozzánk, de ez a mosoly le is fagyott az arcomról,
mikor felfogtam, hogy tulajdonképpen nem felénk, hanem az iskola bejáratához
közelít. Egy másodpercre ránk pillantott, és aprót biccentett, de ezen a
gesztuson kívül nem úgy tűnt, mintha észlelné a jelenlétünket. Nem tudtam, hogy
mi baja lehet, de azzal, hogy annak idején mesélt a vámpírokról, ezzel pedig
elérte, hogy megértsek egy s mást Cullenékkel kapcsolatban, egyfajta különleges
kapocs alakult ki közöttünk. Természetesen ez a kapocs közel sem volt olyan
szoros, mint amely Edwardhoz fűz engem, ez „csak” annyit tett, hogy egy nagyon
jó barát vált Alexből számomra. Éppen ezért éreztem magam rosszul, amiért
láttam, hogy nincs minden rendben vele.
–
Ne haragudjatok, de beszélnem kell vele – mentegetőztem.
–
Minek? – csattant fel Edward.
–
Kérlek, ne kezdjünk most csatározásba – néztem szerelmemre fohászkodóan. –
Később találkozunk – álltam lábujjhegyre, majd egy futó csókot nyomtam hideg és
kemény, de ettől függetlenül kívánatos ajkaira. Egy „sziasztok” elmotyogása
után, amit a többiekhez intéztem, nagy léptekkel indultam meg a bejárat felé,
és határozott szándékomban állt bárhonnan, de előkeríteni Alexet. A folyosón
lézengő diákhadtól esélyem sem volt, hogy felfedezzem őt a tömegben, így két
választásom maradt: vagy abban a teremben keresem, ahol az első órája szokott
lenni, vagy pedig a szekrényénél. A teremben nem volt, így sietős léptekkel
mentem a szekrényéhez. Éppen a táskáját tuszkolta be, mikor odaértem, és
mielőtt még köszönhettem volna neki, már észre is vett.
–
Szia – motyogtam.
–
Helló – üdvözölt közömbösen.
–
Alex ne csináld már. Ki vele, mi bajod van velem? – követeltem.
–
Nincs bajom veled – rántotta meg a vállát. – Úgy tűnik, a barátod nem bízik
bennem… vagy talán inkább benned – intett a fejével a hátam mögé.
Edward
nagy léptekkel közelített felénk, én meg dühösen meredtem rá, amiért nem
hagyja, hogy beszéljek Alexszel. Néhány méterre tőlünk szerelmem lassítani
kezdett, én meg már lehordtam volna, mikor feltűnt, hogy Emmett néhány méterre
mögötte kullog, és Edward azért torpant meg egy kicsit, hogy a bátyja utolérje.
Mikor
odaértek hozzánk Edward ismét megtorpant, és nyájasan szólt oda Alexnek:
–
Csak, hogy tudd, bízom Bellában. De ebben az épületben van a spanyolórám, és
más folyosó nem vezet a teremig. Szíves örömest átadom neked a lehetőséget,
hogy saját kútfőből rakd össze a dolgokat, miért is lófrálok erre.
–
Ne aggódj, nem eszem meg a barátnődet, szóval akár mehetsz is a drága spanyolórádra
– szólt Alex ugyanolyan nyájas hangnemben, mint amilyenben Edward beszélt
hozzá.
–
Ajánlom is, hogy ne essen bántódása, különben millió darabra téplek –
fenyegetőzött Edward.
–
Elég legyen! – csattantam fel. – Nem beszélhettek így egymással, világos?
Összeszűkült
szemekkel és összeszorított öklökkel vizslatták egymást néhány pillanatig,
végül aztán elsőként Edward kezei ernyedtek el.
–
Gyerünk, öcskös, megyünk órára – rángatta el Emmett az öccsét a karjánál fogva,
de Edward a tekintetével végig Alexet pásztázta, míg el nem tűntek a folyosón.
–
Én is megyek órára – csapta be Alex a szekrénye ajtaját, mire összerezzentem. –
Viszlát, Bella.
–
Alex, várj! Kérlek, ne csináld ezt! – kaptam el a karját. – Mondd el, hogy
miért haragszol rám! – kértem őt.
–
Nem haragszom rád – rántotta ki a kezét a „szorításomból”, majd elindult az
egyik terem felé.
Mikor
körbepillantottam láttam, hogy minden szempár rám szegeződik, és ettől dühbe
gurultam. Foglalkozzon mindenki a saját dolgával!
Csalódottan
– amiért Alex nem szólt hozzám egy normális szót sem –, és dühösen – amiért
mindenki a kialakult jelenetet bámulta – indultam el a másik épületbe az első
órámra. Egész órán azon gondolkodtam, hogy Alexnek vajon mi baja lehet velem,
de nem találtam ésszerű magyarázatot a dologra. Edward már a folyosón várt,
mikor kivánszorogtam a teremből.
–
Ne haragudj! – kezdte bűnbánóan. – Sajnálom a viselkedésemet.
–
Nem haragszom – léptem oda hozzá, és a nyaka köré fontam a karjaimat. – Ha
szépen megkérlek rá, akkor elárulsz nekem valamit?
–
Bármit – motyogta és közben a számat bámulta.
–
Miért haragszik rám Alex?
Edward
tekintete azon nyomban a számról a szemeimre siklott és úgy felelte:
–
Nem tudom, most sem hallottam a gondolatait – tátogta az utolsó szót, nehogy
meghallja valaki.
–
Te voltál az utolsó reményem – szóltam szomorúan.
–
Ne szomorkodj, szerelmem. Minden rendben lesz. Lehet, hogy csak bal lábbal kelt
fel Alex – rántotta meg a vállát.
–
Ezt te sem gondolod komolyan! – ellenkeztem.
–
Nem, valóban nem – húzta el a száját.
Egymás
kezét fogva, szótlanul sétáltunk a következő órámra. Edward egy gyors csókot
nyomott a számra az ajtóban, de mikor méltatlankodni akartam és egy hosszabb
csókot követelni, ő már méterekre járt tőlem.
Alexszel
a reggeli esetet kivéve nem találkoztam, és már-már azt hittem, hogy lelépett
suliból, amikor a tornaterem felé menet megpillantottam a motorát. Egész órán
azt terveztem, hogyan fogom beszédre kényszeríteni – és az sem érdekelt, hogy
az én kis emberi erőm eltörpül az övé mellett –, de a tervem kudarcba fulladt,
mikor a negyedik órám után sem láttam az udvaron. Megfordult a fejemben a
gondolat, de aztán el is vetettem, hogy felkutatom az egész iskolát utána,
ugyanis ha úgy akarja, akkor esélyem sincs találkozni vele. Ráadásul ki tudja
hány órára járnám be az összes termet. Az is biztos volt, hogy még mindig az
iskolában van, ugyanis a motorja ugyanott állt, ahol egy órával korábban. A
Harley-ja nélkül pedig egy tapodtat sem mozdulna. Az udvaron összefutottam
Edwardékkal, és együtt mentünk be a menzára. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire
végre sorra kerültünk és vehettem végre valami kaját, ugyanis a gyomrom már
korgott az éhségtől. Emmett hangosan felröhögött, amikor a gyomrom megmordult,
de attól az öklöstől, amit Edward a karjára mért, rögtön elhallgatott.
–
Bocs, csajszi – nézett rám Emmett bűnbánóan.
–
Semmi gond – feleltem, mire a jókedve visszatért. – De ez még nem jelenti azt,
hogy nem fogok revansot venni – vigyorogtam rá, mire a mosoly ismét lefagyott
az arcáról.
Edward
a lányokra bízott, akik elrángattak a sorból és a szokásos asztalunk felé
húztak. Először nem értettem, hogy erre miért volt szükség, de mikor szerelmem
egy alaposan teletömött tálcát rakott le elém, minden világossá vált számomra.
–
Edward! – szóltam rá.
–
Nem fogadok el ellenvetést. Addig ki nem megyünk innen, míg mindent meg nem
eszel – szólt határozottan, miközben helyet foglalt mellettem.
–
Most már biztos vagyok benne, hogy fel akarsz hizlalni. Eddig bizonygattam
magamnak, hogy nincs bajod az alakommal, de most már biztos, hogy gondod van
vele.
Edward
tekintete ellágyult, és a fülemhez hajolt.
–
Esküszöm, hogy nincs semmi bajom az alakoddal, sőt… Ennél kívánatosabb testet
még életemben nem láttam – suttogta és hűs lehelete a nyakamat cirógatta.
–
Köszönöm – motyogtam.
–
Na, nézd csak, hogy elpirult a mi Belluskánk – vihogott Emmett. – És apropó,
honnan is tudod öcskös, hogy mennyire kívánatos a szívszerelmed teste?
–
A suttogásból mertem remélni, hogy azt szűröd le, fogd be a füleidet és ne
hallgatózz. De, hogy ne legyél durcás, mint egy öt éves kisfiú, válaszolok a
kérdésedre. Tudom és kész, a részletek téged ne érdekeljenek – vigyorgott
Edward Emmettre, aki csalódottan karba fonta a kezeit.
A
pizza szelet után már teljesen tele éreztem magam kajával, de volt még a
desszert, amit szintén el kellett fogyasztanom. A harmadik falat után letettem
a pudingot és „ha kényszerítenének sem menne le több falat” mondat után
megkönnyebbülten dőltem hátra, hogy végre nem kell többet ennem. Éppen az
ásványvizes üvegből kortyoltam nagyot, amikor az ablakon kipillantva megláttam
a motorja felé igyekvő Alexet. Az üveget az asztalra tettem, majd egy „mindjárt
jövök”-kel később kiszaladtam a menzáról. Alex a menza melletti épületből jött
ki, így szerencsére hamar utolértem őt.
–
Alex, várj! – ragadtam meg a karját.
–
Bella, mit akarsz? – kérdezte unottan.
–
Követelem, hogy mondd el, mi a fene bajod van velem! – csattantam fel.
–
Nincs bajom, nem érted? Pontosan ez a gond, hogy semmi bajom nincs veled –
dörrent rám.
–
Ezt hogy érted? – néztem rá értetlenül.
–
Tetszel – bökte ki. – És mivel neked van barátod, úgy gondolom, hogy az a
legjobb, ha megtartjuk a kellő távolságot.
–
Én… én… nem gondoltam, hogy így… érzel… irántam – hebegtem. – Miért nem szóltál
korábban erről?
–
Mert el akartam kerülni ezt a jelenetet.
–
Sajnálom, nem akartam neked fájdalmat okozni – szóltam lehajtott fejjel.
–
Nem okoztál fájdalmat, csak kissé… kellemetlen Cullennel látnom téged.
–
Megértem – bólintottam és felnéztem rá. – De nem akarlak elveszíteni, Alex.
–
Nem is fogsz – mosolygott halványan –, csak adj egy kis időt. Bár azt hiszem,
hogy a jobbik esettel megúsztam, mert ha nem csak tetszenél, hanem szerelmes is
lennék beléd, na, az lenne a nagy szívás.
–
Nekem meg már mindenféle eszembe jutott, hogy miért kerülsz – szóltam
megkönnyebbülten. – Ugye, barátok maradunk?
–
Persze – mosolygott. – Gyere, te makacs nőszemély, hadd öleljelek meg! –
rántott magához és átölelt. – Tudhattam volna, hogy nem hagyod annyiban a
dolgokat.
–
Naná, hogy nem – nevettem, de ez a nevetés abba is maradt, amikor egy ordítást
hallottam.
–
Ez már felháborító! – kiáltotta valaki.
Mikor
elléptem Alextől, megláttam a felénk közeledő Jessicát. Még csak a menza
ajtóban állt, de azt már rögtön kiszúrtam, hogy a feje vörös a dühtől.
–
Amikor észrevettem, hogyan kerülgeted Edwardot, elintéztem annyival, hogy ő
mindenkinek tetszik, és ez alól te sem vagy kivétel. Mikor behálóztad, már
sejtettem, hogy milyen ember vagy te. De ez a jelenet? Neked semmi és senki nem
elég? Egy szégyentelen lotyó vagy, akit az sem érdekel, hogy a pasija az
ablakból őt nézi, amint egy másik pasival ölelkezik. Benned nincs szégyenérzet?
– ordította már közvetlenül a képembe.
A
pumpa egy pillanat alatt ment fel bennem és bármennyire is szerettem volna türtőztetni
magam, nem sikerült.
–
Nem tűröm, hogy így beszélj velem! – sziszegtem és a következő pillanatban a
tenyerem Jessica arcával találkozott egy hatalmas csattanás kíséretében.
Jessica
feje vörösből lilává változott és a következő pillanatban az ökle szájon
talált, majd a hajamba markolt. Nem törődtem az fájdalommal, és én is támadásba
lendültem, markoltam és téptem a haját. Próbált hátrálni, de egy óvatlan
pillanatában elveszítette az egyensúlyát, és a földre zuhant, de mivel én az ő,
ő pedig az én hajamat markolta, utána estem. Egy kísértetiesen hasonló jelenet
alakult ki, mint a szappanoperákban szokott, amikor két nő egymásnak esik.
Egymás haját tépve hemperegtünk a hideg betonon, és néhány pofon is becsúszott
mindkettőnk részéről.
A
kialakuló jelenetnek Edward és Emmett vetettek véget, amikor letéptek
Jessicáról. Emmett Jessicát, Edward pedig engem fogott le. Emmett aztán
kitágult szemekkel nézett rám, amihez aztán csatlakoztak szerelmem kidülledt
szemei is, ahogyan a számat pásztázták. A meleg érzés és Edward bámulása miatt
odakaptam a kezem és döbbenten vettem tudomásul, hogy vérzik a szám.
–
Elviszem Bellát, mielőtt… – hallgatott el. – Emmett, szólj Alice-nek, hogy
intézzen el mindent!
Alex
még mindig döbbenten bámult oda, ahol néhány pillanattal azelőtt még Jessicával
„harcoltunk”. Edward a Volvo felé húzott, majd belökött az anyós ülésre.
Próbáltam
eltakarni a sebet a kezemmel, nem mintha ez sokat segített volna, hiszen Edward
kifinomult szaglásával azonnal megérezné a vérem szagát, ha venne levegőt. Amit
viszont nem tett meg. A szája vékony vonallá préselődött, miközben a
sebességmutató egyre fentebb csúszott.
–
Hozzátok menjünk vagy inkább hozzánk? – pillantott rám az utca végén és a
válaszomra várt.
–
Inkább hozzátok – feleltem, mire Edward indexelt és kikanyarodott a főútra.
Egy
pillanattal később rájöttem, hogy a válaszom nagyon nem volt jó, hiszen vérző
szájjal bemenni egy vámpírok lakta házba elég hülye ötlet, de már nem akartam
megváltoztatni a döntésemet. Edward aztán visszább vett a sebességből, és
mondhatni normális tempóban hajtott a házuk felé. A Volvóval leparkolt a ház
előtt, majd kipattant és a következő pillanatban már nekem nyitotta ki az
ajtót. A nappaliban senkit sem láttam, sőt egyetlen zajt sem hallottam a
házban, síri csend volt.
Edward
az ölébe kapott, és a konyháig meg sem állt velem. Felültetett a pultra, majd
kisöpört egy, az arcomba hulló hajtincset.
–
Esme? – tudakoltam tőle.
–
Az árvaházban tölti a napot – felelte. – Meg kell hagyni, elég harcias kis
vadmacska vagy – váltott témát hirtelen.
–
Sajnálom, hogy szégyenbe hoztalak mindenki előtt. Most biztos azt hiszik, hogy
egy őrült nőszemély a barátnőd – szóltam lehajtott fejjel.
–
Nem hoztál szégyenbe – ellenkezett és a kezét az állam alá téve emelte fel a
fejem –, és senki sem gondol őrültnek – folytatta.
Láttam,
ahogyan mondani akart még valamit, de úgy tűnt, mintha elfogyott volna a
levegője.
Most
vagy soha! – gondoltam, amikor Edward mellkasa megemelkedett, és végre levegőt
vett.
–
Nagyon fáj? – kérdezte és a tekintete vérző számra tévedt.
–
Nem, de valami hideg dolog azért jó lenne rá – feleltem.
Edward
egy pillanatra nagyon elgondolkozott, majd miközben a szemembe nézett apránként
közelebb hajolt.
–
Jégkocka sajnos nincs itthon, így be kell érned velem – súgta.
Kezével
gyengéden megtámasztotta egyik oldalt a fejemet, míg másik oldalon odanyomta
hűvös arcát vérző számhoz. Félnem kellett volna, a józan ész azt diktálta, hogy
rohanjak el, hiszen az a vámpír tartott a karjai között, akinek a vérem a
lehető legnagyobb csábítást okozta, és a következő pillanatban túl sok lehet
neki ez az egész. Dönthet úgy is, hogy kitöri a nyakamat és lakmározik belőlem,
de agyamat az a tudat töltötte ki teljesen, hogy talán még soha nem voltam
hozzá ilyen közel. Természetesen voltunk már eléggé kompromittáló
testhelyzetben, de ez most abszolút más volt.
Lassan
mozdította meg a fejét és húzta végig ajkait az arcomon, majd megállt a szám
szélénél. Tudtam, hogy ez egy döntő pillanat lesz, és bárhogyan fog alakulni a
dolog, én semmit nem bántam meg. Csukott szemhéjaimat egyre nehezebbnek
éreztem, de amikor Edward hűvös nyelve megindult az állam vonalától a szám széléig,
a leszivárgó vér útját bejárva, megremegtem és minden érzékem kiélesedett. Most
vagy soha!
Zihálva
lélegzett és ajkai alig lehettek pár centire a bőrömtől, mert érezem hideg, de
őrjítő leheletét. Nem tudtam, hogy mi játszódhatott le benne abban a pillanatban,
csak sejtettem, hogy két éne őrült csatát vív egymással. Én pedig nem tehettem
mást, csak az egyiknek nyújthattam némi segítséget.
Közelebb
csúsztam hozzá a pulton és lábaimat a dereka köré fontam, míg mindkét kezemmel
a tarkóját simogattam, vagy a hajába túrtam. Minden félelem nélkül nyitottam
fel a szemeimet, hogy elkínzott arcával találjam szemközt magamat.
Ajkai
megremegtek, de még mindig nem reagált, csak a szám egy bizonyos pontját
tüntette ki figyelmével.
Ha
már meg kell halnom, legalább szép halálom legyen – gondoltam és végigsimítva
hátán megtaláltam az utat a pólója alá. Ujjaimmal kirajzoltam minden kis izmot
– tökéletes, fájdalmasan tökéletes – és ez a mozdulatsor volt a megmentőm.
Érintésem
nyomán Edwardon borzongás futott végig és halk sóhaj hagyta el félig kinyílt
ajkait. Nyelt egy nagyot – még én is hallottam gyenge emberi fülemmel –, majd
szája az enyémre csúszott.
Kezdetben
még gyengéden és óvatosan csókolt, de aztán olyan vehemenciával vette birtokba
ajkaimat, amitől megrészegültem. Zihált sóhajok törtek fel a mellkasomból és ez
észhez térítette őt. El akart húzódni tőlem, de a derekára kulcsolódó lábaim és
a pólója alatt a vállaiba kapaszkodó kezeim miatt én is vele együtt „mozogtam”.
–
Bella – súgta, mire felnyitottam a szemeimet, és egy éjfekete szempárral néztem
farkasszemet. – Nem… – akart volna tiltakozni, de nem engedtem.
Kihúztam
egyik kezemet a pólója alól – kicsit lejjebb csúsztam a derekán, de elkapott a
fenekem alá nyúlva és megtartott –, majd megsimogattam az arcát és hüvelykujjammal
végigsimítottam alsó ajkán is.
–
Nem félsz tőlem? – kérdezte elfúló hangon.
–
Nem – sóhajtottam és homlokomat az övének támasztottam. – És soha, egy percig
sem féltem.
–
Abba kéne hagynunk, amíg… – rázta meg a fejét, hogy visszanyerje önuralmát. –
Meg is ölhetlek…
–
Fél perccel ezelőtt még megtetted volna, de már döntöttél. – Elkaptam a fejét
az állánál fogva és belenéztem vágytól csillogó szemeibe. – Bízom benned!
Pár
pillanatig egymást tanulmányoztuk elmélyülten, majd lassan közelített az ajkaim
felé és megcsókolt azzal a minden érzéket elbódító, és a külvilágot félresöprő
csókkal. Egyik keze a fenekemről először a combomra, majd a pólóm alá
vándorolt. Ujjait most még hűvösebbnek érzékeltem forró bőrömön ugyanúgy,
ahogyan kőkemény testét is, és megremegtem, de nem a hideg miatt. Tüdőm
levegőért kiáltott, ezért felsóhajtottam, Edward ajkai pedig a nyakamra
csúsztak.
Felnyögtem,
amikor gyengéden beleharapott a bőrömbe és ösztönösen húztam őt közelebb
magamhoz. Szabad kezemmel a hajába túrtam, a másikon ujjaim belevájtak a
vállába. Éreztem, hogy visszaültetett a pultra és mindkét kezével a pólóm
szegélyét ragadta meg, majd görgetni kezdte felfelé. Csak annyi időre hagyott
fel nyakam kényeztetésével, ameddig levette rólam a felsőmet, de utána ajkaimat
vette birtokba. Egyik kezével kirajzolta gerincem ívét, a másik a combomon
nyugodott.
Merészen
tört nyelvem utat a szájába és torkából mély morgás szakadt fel, ahogyan
nyelvével kitapintotta a piercingemet. Belemosolyogtam a csókba, és csípőjénél
fogva még közelebb húztam magamhoz. Nem volt nehéz észrevennem, hogy ő is
annyira akart engem, mint én őt. Gondoltam, ha már úgyis ott a kezem,
megszabadítom őt az egyik zavaró ruhadarabtól. Minden akadály nélkül húztam le
róla a pólót, de utána nem az ajkaimmal, hanem a kulcscsontommal lett nagyon
elfoglalva. A kulcscsontomat követte a nyakam tövében lévő gödröcske, amit a
nyelvével is körbejárt, majd lejjebb haladt.
Testem
megfeszült, ahogyan végigcsókolta a dekoltázsomat és félhangosan mormolta bele
a bőrömbe:
–
A nyelvpiercingről tudtam… Lássuk, hogy Alice állítása tényleg igaz-e?
Ahogyan
halad lefelé a hasamon, úgy hajoltam egyre hátrébb és végül a konyhapulton
fekve kötöttem ki. Edward leért a csípőmig és ott megállt a tetoválásomnál.
–
Hmmm… – morogta és hűs lélegzete lángra lobbantotta a vérem. – Egy oroszlán.
Meg
kellett kapaszkodnom a pult szélében a fejem felett, mert félő volt, hogy
szétesem. Mindezt csak tetézte, hogy Edward ujjai végigjárták a nadrágom szélét
és az övcsatnál megálltak. Halk kattanás, majd súrlódás és az övem a padlón
kötött ki a pólóink társaságát élvezve.
Visszafelé
is ugyanazt az utat járta be, mint lefelé, csak most azzal a különbséggel, hogy
nyelvét is bevetette. Teljesen rám dőlt, ujjaimat lefejtette a pultról és
átfogva a csuklómat felhúzott magához. Szenvedélyesen megcsókolt és a következő
pillanatban már egy ajtónak nyomott neki.
Hogy
kerültünk a szobájába? Oh, kit érdekel?!
Edward
lebogozta magáról a lábaimat – vámpír létére nem kis erőfeszítésébe került,
mert azt hittem, hogy be akarja fejezni a tevékenységünket és a lehető
legerősebben öleltem át, ő meg csak mosolygott, de sikerült neki – és letett a
földre. Már éppen méltatlankodtam volna, hogy mégis mit képzel, de elakadt a
szavam, amikor kigombolta a nadrágomat és a kezdő lökést megadva neki
lecsúsztatta a combom aljáig. Onnan viszont az anyag, mint aki tudja a dolgát,
könnyedén hullott le a padlóra.
Hátrafeszítette
a fejemet és nyakamat térképezte fel, így kénytelen voltam látatlanban
kitapogatni a nadrágját. Amikor megtaláltam a szélét – közben elidőztem a
mellkasánál és a hasánál is – óvatosan kigomboltam és lehúztam a cipzárját,
ezzel a farmer is lekerült róla.
Kezeit
a csípőmre helyezte és végigzongorázva az oldalamon – akarva, akaratlanul is
kuncogni kezdtem, mire éreztem, hogy belemosolygott a nyakamra adott csókba –
elérte a melltartóm szélét. Onnan hátranyúlt – a cél érdekében megemelte a
mellkasomat, ami hozzápréselődött az övéhez – és halk kattanással kicsatolta a
kapcsot. Ujjai lepkeszárny könnyedén pihentek meg a vállaimon, valamiféle
engedélyre várva.
Kezeimet
az övéire helyeztem, ujjainkat összefontam és finoman nógatva, de együtt
csúsztattuk le a pántokat a vállaimról. A többit már megoldotta ő – erre abból
következtettem, hogy az említett ruhadarab átrepült a szobán és az ablakról
hullott le – és mindketten tudtuk, hogy nincs megállás.
Átkarolta
a derekamat, megcsókolt és közben húzni kezdett a kanapéja felé. Azt hittem,
hogy majd magára ránt, de egy ügyes mozdulattal fordított a testhelyzetünkön és
gyengéden nyomott le a fekete bőrre. Ő is velem együtt mozgott, de még mielőtt
megcsókolt volna, térdelve végignézett rajtam.
Tekintete
éhesen járt fel és alá a testemen, de most nem a véremre vágyott. Normális
esetben fülig pirultam volna és szégyenkezve takarom el magamat, ez viszont más
volt. Vagy elfogad ilyennek, vagy…
–
Gyönyörű vagy – suttogta vágytól rekedt hangon, míg mélyen a szemembe nézett.
Felsóhajtottam,
amikor megcsókolt a csípőmnél és egyre feljebb haladt. Hűvös leheletétől libabőrös
lettem, és az sem sokat segített a helyzetemen, hogy orrával könnyedén
végigsimított a mellemen és a kulcscsontom kapott kitüntetett szerepet.
Beletúrva bronzbarna hajába vontam őt még közelebb magamhoz, majd egy nyögés
hagyta el ajkaimat, amikor a keze a francianadrágomhoz tévedt.
Testhelyzetünk
nem tette lehetővé, hogy ettől a ruhadarabtól is olyan könnyedén
megszabadítson, mint a farmeremtől. Nem tudtam kihagyni, hogy ne cukkoljam egy
kicsit:
–
Na, ezt hogyan oldod meg? – suttogtam mosolyogva, és ő megtámaszkodva felettem
lenézett rám.
–
Ezt figyeld! – válaszolta.
Egy
apró reccsenés, és az anyag már a padlón landolt.
–
Uha, pedig az egyik kedvencem volt! – mormogtam és a nyakához hajolva ajkaimat
a bőrére tapasztottam. – De azt meg kell hagyni, hogy ügyes volt!
–
Pedig most csináltam először! – morogta és elkapva az államat szenvedélyesen
megcsókolt.
Nem
bírtam magammal, egyszerűen megőrjített. Tolni kezdtem őt oldalra, hogy fölé
kerekedjek, de a kanapé ezt nagyon nem díjazta. Edward egy tompa puffanással
érkezett meg a szőnyegre, én meg rajta landoltam, de karjaival felfogta az
ütközésem.
–
Jól vagy? – kérdeztem riadtan.
–
Tökéletesen – mondta vigyorogva, majd hozzátette: – De mi is volt a terved
tulajdonképpen?
–
Hát… – simultam hozzá. – Gondoltam, hogy megszabadítalak attól a zavaró
ruhadarabtól – utaltam arra, hogy boxere még mindig rajta volt.
–
De türelmetlenek vagyunk – vigyorgott pimaszul, és elkapta a hasán lefelé
vándorló kezemet.
Uh,
ha ez kell neked, Edward Cullen, hát megkapod!
Elhúzódtam
tőle, és már feltérdeltem volna, de ő villámgyorsan átgurított a szőnyeg
közepére, miközben boxeralsója reccsenve szakadt le róla. Fölém hajolt és
kisimított egy tincset az arcomból.
–
Na, ki a türelmetlen? – kérdeztem viccelődve, ám minden játékosságom elszállt,
amikor megláttam az arcát.
Éjfekete
szemeiben a vágy mellett félelem is csillogott. Félt, hogy bántani fog, hogy
fájdalmat okoz, de én tudtam, hogy nem így lesz. Ha eddig nem történt semmi
baj, miért most történne?
Felhúztam
a térdeimet, és közrefogva csípőjét szorítottam össze őket, míg megsimogattam
az arcát, és ujjaimat végigfuttattam az ajkain.
–
Nem lesz semmi baj – mondtam neki, de ennél többre volt szüksége.
Odahajoltam
a füléhez, és halkan belesuttogtam:
–
Akarlak. Mindennél jobban.
Egyik
kezével bejárta felsőtestem minden négyzetcentijét, míg én hangosan
nyöszörögtem, végül megállt a csípőmnél, és hüvelykujjával apró köröket rajzolt
a bőrömbe.
Felszisszentem,
amikor Edward megemelte a csípőmet és testünk eggyé vált. Rémülten
tanulmányozta arcomat, a fájdalom jelei után kutatva, de én csak
elragadtatottan mosolyogtam és ösztönzőleg hozzásimultam, hogy folytassa.
Egyik
kezével a fejem mellett támaszkodott, hogy ne teljes testsúlyával nehezedjen
rám, a másikkal végigsimított a csípőmön, az oldalamon és az arcomon
megállapodva megcsókolt, miközben lassan, kínzóan és már szinte büntetendően
lassan, ám szenvedélyesen mozogni kezdett.
A
hajába túrtam és próbáltam nem furcsán lélegezni.
Soha
nem szeretkeztem még senkivel – hát még vámpírral! –, de tudtam, hogy nincs
mitől tartanom. Edward elfogadott olyannak, amilyen vagyok, és vigyázott rám.
Testem
minden sejtjében éreztem őt és ez olyan földöntúli boldogsággal töltött el,
amit eddig soha nem tapasztaltam.
Hangos
sóhaj hagyta el ajkaimat, amikor érezni kezdtem a mindent elsöprő melegség
kezdetét. Edward a nyakamat csókolta, hogy ne akadályozzon a levegővételben,
ami már így is zihálva áradt be a tüdőmbe. Minden apró mozdulatával tovább
növelte szenvedélyemet és egyre űzött a beteljesülés felé. Kis nyögéseimet fél
perc múlva nyöszörgés váltotta fel és meg kellett kapaszkodnom a hátában.
A
gerincem ívben feszült meg, ujjaimmal beleszántottam márványkemény hátába és
gátlástalan sikoly röppent fel ajkaimról, amikor a gyönyör a lábujjamtól a
fejem tetejéig szétáradt a testemben.
Vártam,
hogy engem majd ő is követ, de nem ez történt.
Edward
megállt és mindkét kezével felettem támaszkodott. Kinyitottam a szememet és
felnéztem gyönyörű arcára, ami most kiismerhetetlen volt. Megemeltem a csípőmet,
amire csak megrázta a fejét.
–
Mi a baj? – kérdeztem és hangom elfúlt a következő gondolatra. – Mit csináltam
rosszul?
Felhorkant,
és megsimogatta az arcomat.
–
Te nem csináltál semmit rosszul, Bella, de nem tehetem… – suttogta. – Nem
tudom, hogyan reagálnék… én… sajnálom!
Le
akart szállni rólam, de ez volt az, amit nem hagyhattam. A mellkasánál fogva
tolni kezdtem felfelé, de lábaimmal nem engedtem el. Ösztönösen karolta át a
derekamat és húzott fel, amikor látta, hogy fel akarok kelni, de arra nem
számított, hogy nem azért, amiért ő gondolta. Feltérdeltem az ölében, így
testünk egy pillanatra sem vált el. A füléhez hajoltam, és halkan súgtam neki:
–
Adni is akarok neked, nem csak kapni! Azt akarom, hogy legalább azt érezd, amit
én, ha nem többet!
Tiltakozását
egy csókkal fojtottam belé, és reménykedtem, hogy mindent jól fogok csinálni,
mert még soha nem „támadtam le” senkit sem, és főleg nem így, majd
megmozdultam. Lassabban ringattam a csípőmet, mint ő, de jól csinálhattam, mert
egy mélyről jövő sóhaj szakadt fel a torkából. Ajkaimmal körbejártam álla
vonalát, majd a nyakát vettem birtokba.
Márványkemény
bőrét most puhának és selymesnek érzékeltem és beszívtam napfény illatát. Nem
bírtam ki, egyszerűen túl nagy volt a kísértés, és nem küzdhettem ellene, ezért
megnyaltam egy, a nyaka oldalán lévő pontot és játékosan beleharaptam. Edward
felmordult és a csípőmnél fogva rántott magához közelebb, hogy sürgesse a
tempómat, de én csak elmosolyodtam, és ha lehetséges, még jobban lassítottam,
ezzel is tovább nyújtva a percet.
Felnyögött,
amikor rájött, hogy hasztalan volt a próbálkozása és kezei a combomra
siklottak, majd lágyan simogatni kezdte őket. Átkaroltam a hátát és a nyakába
fúrtam az arcomat, míg ő zihálva kapkodott a számára nélkülözhető levegő után.
Minden idegszálammal érzékeltem, hogy közel jár a beteljesüléshez, és ettől a
tudattól csak még jobban és még többet akartam neki adni.
Edward
ujjai lecsúsztak a combomról a háta mögé, teste megfeszült a karjaim között és
a furcsa, reccsenő hangot elnyomta a torkából feltörő morgással keveredő
kiáltás, amiben a nevemet véltem felfedezni, amikor egy utolsó mozdulattal
megadtam neki mindent, amit csak adhattam magamból.
Óvatosan
felnéztem az arcára, mert nem tudtam, hogy mire számítsak, de csak azt az eufóriát
és gyönyört láttam rajta, amit percekkel – vagy talán órákkal? – ezelőtt én is
átéltem. Tágra nyílt éjfekete szemeiben a vágy csillogott, félig elnyílt ajkai
között hűs levegő áramlott ki.
Lehajtotta
fejét a vállamra, mellkasa fürgén emelkedett fel s süllyedt le, míg átölelt és
szorosan magához húzott. Egyik kezemmel a vállába, másikkal a tarkójába
kapaszkodtam és ismét a nyakába temettem az arcomat.
Ez
volt az a pillanat, mikor megállítottam volna az idő kerekét és nem mozdultam
volna. Örökké a karjai között, testünk összefonódva és a színtiszta érzés
mámorában. Ki kellett mondanom ahhoz, hogy igazzá váljon.
–
Szeretlek! – suttogtam, de tudtam, hogy tökéletes hallásának köszönhetően úgyis
értette.
Felemelte
a fejét és az állam alá nyúlva az enyémmel is ugyanígy tett.
–
Én is szeretlek! – mondta rekedtes, mély hangon, majd megcsókolt.
Karjai
levándoroltak a csípőmre és már megemelt volna, hogy lesegítsen magáról, de én
szorosan odasimultam hozzá, és belemorogtam a csókba:
–
Ha most meg mersz mozdulni, nem tudom még hogyan, de én megöllek!
Kuncogott
lágy, dallamos hangján, de felhagyott a tervével, helyette a combom belsejét
kezdte el bejárni hosszú ujjaival.
–
Aludnod kéne! – súgta. – Fáradt lehetsz!
Egyik
keze megindult felfelé és lassan csúszott végig a csípőcsontomon, a hasamon és
a mellemen. A szívem őrült tempóra kapcsolt, a vérem dübörgött, kirázott a
hideg és a testemnek más ötletei voltak. Edward lehajolt és hűvös nyelvét a
nyakamon táncoló artériára tapasztotta, amitől ismét bizsergés futott végig
rajtam és jólesően felsóhajtottam.
Mozdítottam
egyet a csípőmön, hogy tudassam vele, mi is a tervem alvás helyett, de a
második mozdulatsort már nem várta meg, mert lefogta a derekamat és belemorogta
a bőrömbe:
–
Aludnod kell!
–
Te nem akarod? – kérdeztem egy kissé csalódottan, bár a nyakam kényeztetéséből
fakadó bizsergés jobban lefoglalt annál, hogy csalódottságot vigyek a hangomba.
–
Oh, szerintem még nálad is jobban akarom – kuncogta –, de azt olvastam, hogy
kipihenten sokkal jobban teljesít az ember.
–
És nem tudlak meggyőzni ennek az ellenkezőjéről valahogyan? – tudakoltam
reménykedve.
–
Nem hinném – mormolta és finoman a fogai közé csippentette a bőrömet, mire
végigszántottam ujjaimmal a hátán. – Aludj! – mondta és gyors csókot nyomott a
nyakamra.
–
Oké! – sóhajtottam fel, de ez a kis akciója még bosszúért kiáltott.
Egy
mozdulattal a lehető legközelebb csúsztam hozzá az ölében és vállára hajtottam
a fejem. Örömmel konstatáltam, hogy teste megfeszült és felnyögött. Nem kellett
látnom az arcát ahhoz, hogy tudjam, két énje szállt vitába egymással. A
józanabbik azért kardoskodott, hogy már bizony nekem aludnom kell – chhh! –, a
másik pedig egyéb elfoglaltságok mellett érvelt. Nagyon szerettem volna, ha a
másik nyer és vártam, hátha sikerrel jártam, de csak a fülemhez hajolt és úgy
suttogta, miközben teste visszanyerte normális állapotát:
–
Ez gonosz volt, és még visszakapod!
–
Az volt a célom – motyogtam. – És már alig várom!
Tényleg
álmos lehettem, mert a következő pillanatban szemeim elnehezültek, testem
ellazult és Edwardon aludtam el, míg óvó karjaival körülölelt.
Így néz ki
Bella tetoválása: ITT
Azta!!!!
VálaszTörlésKarácsonyi Sütiiii!!!
Hát nem gondoltam volna h pont ezt a napot válasszátok a nagy áttörésnek a történet szempontjából, de egyáltalán nem bánom! Ez télleg karácsonyi ajándék!
Ééééés SZUKABUNYÓ!!!
Hogy bevadult Bellácska drága!Jessica pedig... hát van az a mondás h mindenki magából indul ki...XD
Azt hittem rányit a B/E párosra vki, de szerencsére nem így történt, pedig már kerestem is a vége felé h hol fogjátok abbahagyni függővéget csinálva vagy hol szakítjátok meg az igencsak haladásnak indult történetet...
Isteni feji volt és szép karácsonyi ajándék!
Kösz csajok! Ja és BOLDOG KARÁCSONYT!
Huhh...azta...istenem köszönöm!!! Áldd meg Szylut és Pupit, ezért a fejezetért! Köszönöm...nem tudok mit mondani...egyszerűen isteni volt ez a fejezet!! Basszus, de lennék a Bella helyében...Egy ilyen pasi, aki ennyire félti őt...ilyen már nincs is!! Huhh nagyon jó volt! Ez eddig a legjobb karácsonyi ajándékom!! Köszönöm!!
VálaszTörlésBoldog Karácsonyt!!!!!!
Puszi
Dett
ez nagyon nagyon nagyon szuper volt :) gondolni se mertem volna ilyenre ...:) a legjobb karácsonyi ajándék köszi :D
VálaszTörlésjah és a tetkó irtó király!!! én is elfogadnék ilyet! XD
kellemes ünnepeket, kis boszik!
pusz: ramomona
Húúúú, Csajok! :D
VálaszTörlésSzóhoz sem jutok!!! Ez tényleg Nagyon JÓ lett!!
Köszi szépen ezt a remek ajándékot!! :D
Már megérte fellépnem (mint mindig , mikor új fejezettel örvendeztettek meg minket)!!!
Gratulálok Lányok!!! Szokásotokhoz híven ügyesek voltatok!! :D
Amúgy meg Kellemes Ünnepeket!
Remélem a Ti karácsonyotok is legalább olyan Boldogan telt, mint amilyen boldoggá engem tettetek a frissel! :D
Köszönöm még egyszer! Egy élmény volt!!!
Csak így tovább!!!
Minden Jót Nektek!! :D
Kitti
ez lett a legjobb részek legjobbja és nem a süti miatt, hanem a vérpróba miatt, olyan erotikusan izgalmasra írtátok meg hogy az eszméletlen, leájultam a székről mikor Edward megcsókolta Bella véres száját
VálaszTörlésa verekedés aztán meg a másik jó volt, üsd vágd nem apád! csirkebox:D
a süti meg igazán sütisre sikeredett
Sziasztok!
VálaszTörlésHát röviden csak annyit hogy ennél jobb karácsonyi ajándékot nem írhattatok volna :)
Nagyon jó lett a fejezet.
És nektek is boldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket.
Pusz
Nagyon jó lett:D
VálaszTörlésBoldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket:D
Fatima:D
WíWúWáWóóó! :)
VálaszTörlésLányok, ez fantasztikus volt! :)
Jelenleg nem is tudnék mást mondani, csak vigyorogni. :)
Meg vigyorogni. :))
Nagyon szupi volt!!!!!! :D:D:D:D
VálaszTörlésKellemes Ünnepeket MINDENKINEK!!!!!
Koszi ezt a Karacsonyi ajandekot! Ja es nektek is utolag Boldog Karacsonyt! Hat a fejezet az hiper szuper lett! imadtam minden eggyes leirt betut amit leirtatok nagyon jo volt vegre valami action! pusz Maja
VálaszTörlésÓÓÓÓÓÓ!!!
VálaszTörlésHát ez nagyon szupi!! Alig győztem olvasni, és amikor vége lett... Sztem pont ilyen karácsonyi ajándékra volt szükségünk! ;)
Boldog Karácsonyt!!
pusz
Sziasztok!!
VálaszTörlésÉn nagyon örültem a karácsonyi ajándéknak!! :D:D Nektek is Boldog Karácsonyt :)) Igen... Nos Bellának elég jó dolga van xD Edward gondoskodó féltő és ami a legfontosabb szereti őt... Szívesen lennék a helyében és nagyon várom már a következő eszméletlen fejezeteteket...
Pussz Szasza
Sziasztok!
VálaszTörlésHát ez valami Isteni lett, amint elkezdődött a sütis rész teljesen abba voltam, hogy Emmett vagy Alice másodperceken belül beront a házba... :D
Nagyon jó volt, igazi karácsonyi ajándék!
Imádlak titeket! :D
Puszi, és utólag is Boldog Karácsonyt!
Ramikaa
Hello! Nagyon jó lett a fejezet! Végre...olyan jó, h végre rávette Bella Edwardot :D! Nagyon-nagyon várom a folytatást puszi Rose
VálaszTörlésU.I.: A tetkó nagyon jó (most már megtudtam, h mi az) XD
Sziasztok!
VálaszTörlésMég hogy 16-os a verekedés miatt,mi?Jó vicc:)
Nagyon jó lett és végre kiderült a tetkó is.
Várom a kövit.
pussz
Tündi
Drára Szylu és Pupi
VálaszTörlésElőször is ááááááááááá végre vége a megérdemelt huncutkodás és Edward áááááá imádom hogy mennyire önfelálldozó és Bella hogy mennyire örömet akar neki szerezni.Tökéletes szex jelenetet kreálltatok.Szerintem minden lány ilyen első alkalomra vágyík.Egymillió puszi és maciölelés legyetek rosszak. Ha Szilveszter előtt nem lessz friss akkor Boldog Sikerekben Gazdag Új Évet kívánok Nektek.
Sziasztok!
VálaszTörlésHát elolvastam h 16-os a fejezet, egy verekedés miatt, mondom biztos a fiúk összekapnak Bellán. De amikor a két csaj kezdte ütni egymást... hát ti hihetetlenek vagytok!
Aztán meg a pulton elkezdődött, mondom nem, csak húzzátok az agyunkat! Aztán eljutottunk a szobaajtóig, mondom biztos csak kis előjáték lesz. De amikor elolvastam az utolsó betűig, sokkot kaptam:)! Hát mondom mindenre számítottam, csak erre nem! Őrültek vagytok, de imádtam ezt a fejezetet! Ez volt eddig a legjobb, csak gratulálni tudok hozzá! Nem is tudok már milyen jelzőt mondani! Imádtam! Alig várom a következőt!
Ui.: a tetoválás meg... ááááá mind1!
Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuujjj:DDDDDDDDDDDDDD
VálaszTörléscsak egy szó: THE BEST!! :DDDDD
csak ezekután nemtudom hogy miket fogtok kitalálni a töribe...:DDDD
isteni lett..:DDD
pusz: Dorszíí
Nah szép, mondhatom...méghogy egy verekedés miatt van a 16-os karikaXD
VálaszTörlésAmikor elolvastam, hogy korhatár van, teljesen megörültem, és rögtön erre is gondoltam, hogy nah végre, erre meg olvasom tovább, és teljesen elhittem, hogy csak azért, de mégis reménykedtem. Jajj csajok, ez valami fantasztikus fejezet volt. Jessica azért remélem még nincs ennyivel elintézve.
Pusz:Ancsa
Waaaaoooo!!! Hát ez valami frenetikus fejezet lett. Nem igazán a bunyó miatt korhatáros a rész. Nagyon, nagyon tuti lett! Szép karácsonyi ajándékot kaptunk tőletek!
VálaszTörlésImádtam!!!!
Sziasztok!
VálaszTörlésKarika csak a verekedés miatt, mi? ;-) Na persze.
Isteni fejezet volt, nagyon tetszett! :-)
Viszont azért egy apró kérdés felmerült bennem: tudjátok, hogy mi történik, ha egy vámpír egy emberrel alszik együtt? Terveztek valami meglepetést ilyen téren is esetleg?
Ja, és a karácsonyi dizi nagyon tetszik! ;-)
Puszi:
Judit
Hát gyerekek, ez nagyon ott volt.Az elején jót röhögtem, főleg a verekedős részen, az nagy volt, de ami utána jött, uhhhhhh!!!
VálaszTörlés(Mondjuk ideje volt.) Egészében véve megint nagyot alkottatok, csak gratulálni tudok.Nagyon várom a kövi fejezetet.
Hali!
VálaszTörlésHáát nem is találok szavakat, amik megfelelően leírnák milyen fantasztikus is volt ez a fejezet. Egyszerűen szuperek vagytok.Még csak most tudtam elolvasni, mert eddig nem volt rá időm, de ááááááááááááám nagyon ott volt. a verekedés, meg Edward vívódása és a csók mikor vérzett Bella szája. Na szóva szuper lett.
Pusza
Sziasztok csajok! :)
VálaszTörlésEz... ez... valami isteni lett!!!! Nem tudok mást mondani, mert ez így tökéletes ahogyan van! :D
Pirszing és tetkó, hehe :P
Ja és a bunyó, vagy ahogyan előttem mondták, szukabunyő :P nagyon jó volt! :D
Ha ilyen az ellátás, akkor nem csodálnám, ha Bella minden nap verekedni akarnak. XD
Na jó, befogtam, mert amit akartam elmondtam, azaz, hogy Csodálatos és még annál is jobb lett ez a fejezet!!!! :D
Legyetek rosszak! ;) Valamint előre is nagyon Boldog Új Évet Kívánok nektek! :)
Pusz, Krisz
hali.
VálaszTörlés16-os karika verekedés miatt? xD
szuper lett:)
az a véres jelenet Hmm...:)
az a verekedés nagyon nagy volt:)
csajbunyó xD
pux