Eternity - 36. fejezet (Part 1.)

Sziasztok!

Megjöttünk a frissel, ami most egy kicsit rövidebb, mint szokott, mert csak az első fele. Hosszú a sztori, nem magyarázkodunk, csak annyit, hogy reményeink szerint kedden jön a második része.

Pusz

Pupi & Szylu

36. fejezet

Szeress így

„Kapj el, hogyha zuhannék

Ha a vérem széjjeltép

Nem lankad az indulat

Amíg éget, élhetnék

Szeress így

Szeress még

Pedig nem leszek már jó

Csak ilyen senkinek való”

(Ákos: Szeress így)

(Edward szemszöge)

Összezavarodva bámultam a még mindig az ajtóban álló vámpírra, és közben egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: miért nem hallottam, hogy Tanya a szobám felé közeledik?

Egyáltalán miért nem hallottam, hogy itt van? – jutott eszembe egy újabb rejtély.

A kérdésre a választ bizonyára a derekamon ülő angyal jelentette, aki csípőjének mozgásával teljesen elszakított a külvilágtól.

Bella a köszönésemet követő pillanatban hátrakapta a fejét. Tanya gúnyosan mosolygott és felvonta az egyik szemöldökét.

Lassanként tértem vissza a valóságba egy olyan világból, ahol a legodaadóbb lány igyekezett nekem pokolian kellemes pillanatokat okozni. Már hallottam a családom gondolatait, és eget rengető lépéseket is közeledni a szobám felé, amihez aztán egy személy is társult. Emmett jelent meg az ajtóban.

– Borzasztóan sajnálom, hogy megzavart titeket – intézte hozzám és Bellához a szavait. – Pedig mondtam Tanyának, hogy nem érsz rá, de ravaszul kicselezett – fújtatott a medve és rondán nézett Tanyára.

„Hát, kisapám, most jön csak majd a bonyodalom Belluskával. Ugyanis nem hinném, hogy Tanya megtorlatlanul hagyja, hogy Bellának szólítottad őt” – üzente Em gondolatban és sajnálkozó pillantást vetett rám.

– Mi most vissza is megyünk a nappaliba – ragadta karon Tanyát, mire ő felmordult és kiszakította a kezét bátyám mancsai közül. – Elég szép belépőt rittyentettél, úgyhogy legfőbb ideje meghunyászkodni és lelépni.

Emmett újra megragadta Tanya karját, aki ezúttal nem ellenkezett és hagyta, hogy Emmett lerángassa a földszintre.

Amint eltűntek, Bella hirtelen lemászott rólam, és ajkait összepréselve igyekezett minél előbb visszabújtatni minden gombot a blúzán a helyére.

Az eléggé intenzív testi reakciómat figyelmen kívül hagyva szökkentem én is talpra, hogy segítsek Bellának felöltözni, aki azonban ellökte a kezemet, és hátat fordított nekem.

– Szerelmem, valami baj van? – fordítottam magam felé.

– Mi kerestél Tanya ágyában? – préselte ki a szavakat a fogai között.

Elmosolyodtam a bosszúságán, és majdnem felnevettem a féltékenységét. Játékunktól kócos hajával, és kipirult arcával, meg azzal a haragos arckifejezésével egyszerűen csodálatos volt. Legszívesebben a kanapéra fektettem volna, hogy aztán…

Elég, Edward! Ne gondolj még ilyenkor is a szexre!

– Ne légy ilyen féltékeny! – húztam végig mutatóujjamat Bella kívánatos alsó ajkán. – Akkor történt, mikor a csókunk után leléptem egy kis időre. Te is tudsz az esetről, Alice volt szíves felvilágosítani téged.

– Már emlékszem – morogta Bella és az utolsó gombot is begombolta.

– Akkor miért haragszol még mindig? – kérdeztem lágyan és felemeltem a fejét, hogy csokoládészín szemeibe nézhessek.

– Mert én semmiféle ágyról nem tudtam. Alice elmesélte a dolgot, csak éppen az felejtette el megemlíteni, hogy a nevem kimondása egy ágyban történt.

– Ne legyél ilyen morcos, szerelmem. Tudod jól, hogy nem történt semmi köztünk Tanyával. Visszautasítottam őt, mert csak te érdekeltél engem.

– Tudom, ne haragudj! – szusszantott Bella. – Azt hiszem, hogy túlreagáltam a dolgot – nézett bűnbánóan. – Ugye, nem haragszol nagyon? – fonta karjait a nyakam köré és lábujjhegyre állva az ajkaimhoz hajolt.

– Nem haragszom – feleltem és ajkaimat az övére csúsztattam.

A fejemet majdnem elveszítettem, mikor szerelmem a csípőjét az enyémhez dörzsölte. Belenyögtem a csókunkba, és még kevésbé kezdett érdekelni az, hogy a Denali klán a nappaliban várakozik és akaratlanul hallgatták ki a beszélgetésünket Bellával, az azt megelőző nyögdécseléseinket a játék alatt, ahogyan fültanúi annak is, hogy Bella egyetlen mozdulatával el tudja érni, hogy vágyakozó hangok törjenek fel belőlem.

Miután nagy nehezen elszakadtam szerelmem ajkaitól, kézen fogtam őt, és a nappali felé kezdtem húzni.

– Szeretném, ha megismernél pár vámpírt.

Bella megtorpant, és rémülten nézett rám.

– Úgy érted… – nyelt nagyot –, hogy egy csomó idegen hallgatta, hogy mi… – hallgatott el és szíve eszeveszettül dobogott mellkasában.

– Azért nem csomóan – pillantottam rá elnézően.

– Miért nem állítottál le? – kérdezte felháborodva.

– Nem tudtam, hogy vendégeink akadtak. Tudod, rád figyeltem és nem a többiek gondolatára.

– Hogy nyílna meg alattam a föld – mormolta Bella, miközben tovább haladtunk a földszint felé.

– Sziasztok! – köszöntem a Denali klánnak, mikor leértünk hozzájuk. – Szeretném, ha megismernétek az én Bellámat – mutattam a mellettem álló angyal felé, akinek édes tűzrózsák játszottak az arcán.

– Szia, Bella! – köszöntek kórusban. – Szóval ő gondoskodott fent a jókedvedről – kuncogott Kate, mire Bella rákvörös színt vett fel.

– Na, de Kate! – pillantott Carment a nevezettre és roppant csúnya arckifejezést intézett fogadott lánya felé. – Nem illik így zavarba hozni valakit.

– Rá se ránts, Carmen – dörmögte Emmett. – A hugi már megszokta, hogy frappáns megjegyzések áldozata legyen.

– A két jómadár előszeretettel poénkodik – mutatott Jasper és Emmett felé Rose –, aminek általában Edward meg Bella látják kárát – magyarázta a mellette álló Kate-nek.

– Nos, ha megengeditek – köszörültem meg a torkom, visszavéve a szót. – Mindenki, ő itt Bella, Bella ők pedig, Eleazar, Carmen, Irina, Kate és Tanya.

– Miért nem lep meg, hogy engem legutoljára soroltál – gúnyolódott Tanya és tüntetőleg a körmét kezdte piszkálni.

Bella feszengett egy ideig a vendégeink jelenlétében, bizonyára azért, mert Eleazarék hallották, hogy mit műveltünk fent, de aztán szép lassan felengedett szerelmem és aktív résztvevője lett a beszélgetésnek. Tanya rosszindulatú megjegyzéseit és Emmett perverz poénjait is próbáltuk nem figyelembe venni, és elengedni a fülünk mellett.

– Mondd csak, Bella – kezdte Tanya, közbevágva az Eleazar által mesélt történetbe –, hány éves is vagy?

– Tizenhét – felelte Bella.

– Á, az szép kor. Hol van már az az idő, mikor én voltam ilyen fiatal. – Tanya felnevetett, de aztán egy pillanat alatt elkomorult. – És meddig szándékozol együtt maradni Edwarddal?

Összeszorítottam a fogamat, nehogy dühösen rákiabáljak Tanyára, hogy ehhez neki semmi köze. Egyre inkább kezdtem elveszíteni a türelmemet. Az első megjegyzése is bökte már a csőrömet, de próbáltam visszafogni magam, azonban nálam is eljött időközben az a pont, amikor eszem ágában sem volt tűrni, hogy továbbra is így viselkedjen. A nagy adag nyugalomhullám, ami egy pillanattal később elért, megakadályozott abban, hogy figyelmen kívül hagyjam Tanya női mivoltát, és nem éppen szép szavakkal küldjem el egy nem éppen szalonképes szónak számító helyre. A szemem sarkából Jasperre pillantottam, és aprót bólintottam, mire egy „nem tesz semmit”-et üzent gondolatban.

– Bocsánat, de nem értem a kérdést. Megismételnéd, ha lehet egy kicsit pontosabban? – kérdezte mosolyogva Bella, de láttam rajta, hogy még egy beszólás és elszakad nála az a bizonyos cérna.

Egyszerűen rá sem ismertem Tanyára. A kedves és megértő Tanyát mintha egy csapásba elfújta volna a szél, hogy a helyét átvegye egy bosszúszomjas, kegyetlen nőszemély. Tudtam, hogy megbántottam azzal, hogy Bellának neveztem, de nem hittem volna, hogy ennyire dühös, és nem csak rám, hanem kedvesemre is.

– Hát persze – felelte Tanya gúnyosan mosolyogva. – Csak arra vagyok kíváncsi, hogy meddig akarsz Edwarddal maradni, mert ismerem már őt annyira, hogy tudjam, nem változtatna át téged, hogy kárhozatra taszítson és szörnyeteget csináljon belőled. Értem én, hogy dúl a láv, meg minden ilyesmi, abban is biztos vagyok, hogy elég fülledt köztetek a hangulat, kiindulva azokból a hangokból, amik Edward szobájából szűrődtek ki. De legyünk őszinték, Edward mindig ugyanolyan lesz, sosem fog változni, örökké tizenhét évesnek látszik majd, míg te… – harapta el a mondatot. – Ennek nem lehet jövője közöttetek, ha most még nem is, de később zavarni fog téged, hogy a pasid sokkal fiatalabbnak néz ki nálad, és a pohár egyre inkább be fog telni, ha minden szembejövő ember azt hiszi majd, hogy ő a fiad. A hátad mögött össze fognak súgni, és ettől egyre inkább elhidegültök majd egymástól. Ha egyáltalán együtt maradtok évekig, és Edward nem csak amolyan diákszerelem számodra, aminek a ballagással együtt vége is lesz majd. Tehát, meddig szándékozol Edwarddal maradni?

Rámorogtam Tanyára, és felpattantam a kanapéról. Kikelve magamból indultam meg felé, de Bella elkapta a karomat és minden erejét latba vetve húzott vissza magához, majd nyomott le a kanapéra.

– Nem én tehetek arról, hogy Edwardot nem érdekled. Több évtizedes előnnyel indultál velem szemben, mégsem mentél semmire a kis praktikáiddal. Belebuktál, mikor el akartad csábítani őt, és csak annyit értél el, hogy megalázott azzal, hogy Bellának nevezett. Úgyhogy a kérdésed nem a kíváncsiságon alapszik, egyszerűen csak szét akarsz minket választani. – Bella halálos nyugalommal a hangjában beszélt Tanyához, azonban ökölbe szorult kezei elárulták, hogy vihar tombol benne. – Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket – pillantott szerelmem körbe a Denali klán tagjain, aztán felém fordult. – Megtennéd, hogy hazaviszel?

– Természetesen – bólintottam. Mielőtt még kiléptünk volna a házból, visszafordultam Tanyához és odamorogtam neki: – Készülj fel, mert amit majd tőlem kapsz, nem teszed zsebre.

Míg Bellát a Volvo anyósüléséhez kísértem, hallottam ahogyan Eleazar és Carmen is ráförmedt Tanyára. Carlisle és Esme gondolatai is arról árulkodtak, hogy mennyire sajnálják a történteket, és Tanya helyett is szégyellik magukat, azért amit Bella fejéhez vágott.

Bella egyetlen szót sem szólt hozzám a hozzájuk vezető úton, csak bámult ki a szélvédőn. Az idegesség minden sejtem felemésztette, és a fél karomat odaadtam volna, ha belehallgathatnék a gondolataiba, hogy megtudjam, min töpreng éppen. Rettegtem, hogy egyszer csak felém fordul, és a képembe vágja, hogy Tanyának igaza van abban, hogy nincs közös jövőnk, éppen ezért szeretné, ha véget vetnénk a kapcsolatunknak. Mikor odaértünk a Swan házhoz és leállítottam a kocsit, Bella kicsatolta a biztonsági övét.

– Bejössz? – kérdezte halk hangon és rám pillantott.

Csak bólintottam, majd mindketten kiszálltunk és elindultunk a ház felé.

Segítettem levenni kedvesem kabátját, amit aztán felakasztottam. Bella a nappaliba indult, és intett, hogy kövessem. Remegtem a félelemtől, hogy el fog hagyni. Bella helyet foglalt a kanapén, majd lehúzott magához, és miután egy pillanatra szorosan lehunyta a szemeit, és nagyot sóhajtott, rám függesztette csokoládészín tekintetét.

– Beszélnünk kell! – mondta határozottan, és én legszívesebben felordítottam volna a kétségbeeséstől és a fájdalomtól, hogy pillanatokon belül el fogom őt veszíteni.