Eternity - 33. fejezet

     Sziasztok!

Megérkezett a friss, amiért felelősséget nem vállalunk :P

18-as korhatár érvényes a fejezetre. Jó olvasást kívánunk nektek, és ne felejtsetek el megdobni minket komival.

Puszi: Szylu és Pupi

33. fejezet

Bajos napok

A világot mutatnám meg Neked,

De csak simogatom a melledet,

Most az is jó, hogy olcsó vagy,

És nem kell kérni, hogy add magad,

Egy méltatlan bérház ablakán

A Pára hűvös bársonyán

Itthagyom neked a rajzomat,

Míg felébredsz, talán megmarad

És indulok, indulok

Mennem kell,

Indulok.

 (Ákos: Minden nap)

(Edward szemszöge)

Dühösen csaptam be magam mögött a bejárati ajtót, mire a szobában ülő Emmett és Jasper felém fordította a fejét a tévéről. Zsebre vágtam a kezeimet, és a lépcső felé trappoltam.

 – Uh, valaki nagyon borsos hangulatban van ma délután – viccelődött Emmett.

 – Em, ne most! – zártam volna rövidre a témát, de nem engedte.

A következő pillanatban már előttem állt és nem tudtam tőle felmenni a lépcsőn.

 – Nők? – kérdezte kíváncsian.

Mérgesen néztem rá, de azért válaszoltam.

 – Ha tudod, minek kérded? – toltam volna arrébb a vállánál fogva, hogy végre felmehessek a szobámba és magamra zárva az ajtót duzzoghassak, de elkapta a karomat, és a következő pillanatban már le is nyomott Jazz mellé a kanapéra.

 – Mert jó dolog a te szádból hallani – dobta le magát mellém és kényelembe helyezkedett.

 – Csak egy nő – sóhajtottam, és elmémet teljesen kitöltötte Bella arca, ahogyan nem sokkal ezelőtt elbúcsúzott tőlem a házuknál. – Egy bizonyos nő.

Jazz és Em felnevettek mellettem és megütögették a vállamat.

 – És hol hagytad azt a bizonyos nőt? – tette fel a következő kérdést Jasper. – Mert nem látom sehol, és eddig nagyon ragaszkodtatok egymáshoz – célzott az elmúlt hétvége eseményeire, amikor is szinte egy pillanatra sem hagytam magára kedvesemet, ezzel is felkészülve erre a gyötrelmes hétre.

 – Otthon van – motyogtam az orrom alatt. – Suli után kitettem a házuknál.

 – Váó, el tudtál tőle szakadni? – rötyögött Emmett.

 – Sajnos kénytelen voltam – mondtam, és utáltam magamat, hogy már most vissza akarok hozzá menni.

 – Hmmm, miért is? – tudakolta alattomosan Jazz, pedig érezhette, hogy min megyek keresztül.

 – Női bajok – pattantam fel, mint akit gombostűvel böktek meg, de mindketten elkapták a kezeimet, is lerántottak maguk közé.

 – Azt hittem, hogy a vére okozta csábításon már túlestél – jegyezte meg Emmett mit sem sejtve.

 – Igen – hagytam ennyiben.

 – Viszont más jobban csábít most már, hogy belekóstoltál, igaz? – vigyorgott Jazz.

 – Oké, nem akarok erről beszélni – csattantam fel, és már a lépcsőnél voltam.

Jasper csak nevetett, Em ellenben nagyon komolyan megjegyezte.

 – Öcsisajt, ez csak pár nap – bólogatott. – Ki fogod bírni, nyugi. És a felgyülemlett feszültséget addig is levezetheted rajtunk, jó kis bunyókkal.

 – Pompás – morogtam az orrom alatt, és felmentem a szobámba.

Leültem a kanapéra, és jó sokszor seggbe rúgtam magamat, amiért nem vagyok képes még arra sem, hogy két percnél tovább ne gondoljak arra, hogyan is szeretkeztem Bellával itt, a szőnyegen. Hogyan adta át nekem magát teljesen az elmúlt napokban és milyen csodálatos volt minden vele töltött pillanat. Gyönyörű teste minden egyes mozdulatomnál megvonaglott, ezzel is tovább űzve a beteljesülés felé. Nyögési és sikolyai a fülemben visszhangoztak, ahogyan átélte a gyönyört.

Csak percekkel később jöttem rá, hogy a mobiltelefonom vadul rezgett és csörgött a zsebemben, így kénytelen voltam előhalászni. A kijelzőn Bella neve állt, aminek hatására akkora lendülettel vettem fel a telefont, hogy szó szerint kicsúszott a kezemből és ha nem kapom el időben, a padlón landol.

 – Szia! – köszöntem a telefonba mosolyogva az előbbi kétbalkezességem miatt.

Egy vámpír, aki egyből mozgássérültnek számít, amint a barátnője valamilyen formában az életébe lép. Ez az, amit a srácok nem tudhatnak meg, soha!

 – Szia! – köszönt ő is. – Mi az oka ennek a jókedvnek?

 – Semmi, csak szerencsétlenkedtem egy sort a telefonnal – somolyogtam még mindig. – Hogy vagy?

 – Egész jól – válaszolta, és ismertem már annyira jól, hogy tudjam, még vállat is vont. – Az első nap nem szokott olyan vészes lenni.

 – Ennek örülök – sóhajtottam, és felidéztem magamban a mai napot.

Tényleg nem érzékeltem olyan intenzíven a vérét, de azért a hatás megvolt. Bár nem akkora, mint a legelső napon.

 – Nem akarsz átjönni? – kérdezte, és semmi félénkség nem volt a hangjában. – Charlie ma éjszakás lesz… – harapta el a mondatot.

 – Ne kísérts, Bella! – nyögtem elfúló hangon. – Így is elég nagy a kísértés minden egyes nap minden egyes pillanatában, de most, hogy nem lehet, most…

 – Nem ígérem, hogy jól fogok viselkedni, de azért egy próbát megér – búgta lágyan, és akár akartam, akár nem, a hatása alá kerültem.

 – Tíz perc múlva ott leszek! – csaptam le a telefont és gyorsan összepakoltam a legszükségesebb dolgokat, amikre holnap szükségem lehet, ha a Swan házból megyek suliba reggel.

Lesuhantam ez emeletről, és odaszóltam testvéreimnek, hogy majd a suliban találkozunk, mire kaptam egy olyan választ valamelyiküktől, hogy „Csak ésszel, és kézifékkel!”, de addigra már a Volvóban ültem, és ráadtam a gyújtást. A tíz percből sajnos tizenöt lett, köszönhetően annak, hogy kénytelen voltam szabályosan közlekedni, ha nem akartam, hogy Swan rendőrfőnök valamelyik kollégája megcsípjen. Ilyenkor bezzeg razziáznak! – mérgelődtem magamban és nyugodtan leparkoltam Charlie helyére a felhajtón.

Bezártam az ajtót, és egyenesen a ház hátsó része felé vettem az irányt, nem is vacakoltam a bejárattal. Bella szobaablaka tárva-nyitva volt – el ne felejtsem neki megemlíteni, hogy jobban is figyelhetne ilyen dolgokra –, de ő nem volt sehol. A fürdőszobából ellenben határozott vízcsobogást hallottam, ami mosolyra késztetett, és ledobva a táskámat az ágyra egyenesen a csábító hang felé lopakodtam.

Az ajtó nem volt bezárva, és egy kis furmányossággal minden hang nélkül nyitottam ki, hogy besurranjak és a lehető leggyönyörűbb látvány táruljon elém, tovább fokozva kínjaimat. Bella csodás testét nem torzította el a zuhanykabin üvegfala, így történetesen végig tudtam követni a nyaka tövéből induló és a hátán lefolyó vízcseppek útját, miközben azt kívántam, bárcsak az ajkaim tehetnék meg ugyanazt az utat. Gyorsan leültem a földre, és bár megfogadtam, hogy nem nézek rá fel még egyszer – nem gyötröm magam tovább –, tekintetem mindig visszavándorolt a kabinra és a benne zuhanyzó szerelmemre.

A helyiségben érezni lehetett az enyhe vér szagát, de elnyomta a levendula és a frézia kettőse, amit még jobban felerősített a víz. És ott volt még Bella samponja is, ami kellemes eperillattal fűszerezte meg ezt az aroma kavalkádot.

Elmerengtem azon, hogy vajon ketten is elférnénk-e majd egy-egy alkalommal a parányinak nem mondható zuhanyfülkében, amikor a vízcsobogás abbamaradt és kinyílt a kabin ajtaja. Villámgyorsan pattantam fel, és a puha törölközőt már rá is csavartam az éppen kilépő kedvesem alakjára, hogy minimalizáljam a kísértés lehetőségét.

Bella hálásan elmosolyodott, és nem úgy nézett ki, mint akit meglep, hogy itt talál. Ezt, amikor szóvá tettem neki, csak ennyit válaszolt:

 – Tíz percet mondtál, addig vártam, de aztán bejöttem fürdeni és sejtettem, hogy nem fogod kihagyni ezt a lehetőséget – karolta át a nyakamat, én pedig kénytelen voltam tartani a törölközőt, hogy le ne essen.

Zuhanyvíztől nedves ajkait az enyémekre nyomta, és észnél kellett lennem, ha nem akartam letámadni a fürdő hideg padlóján.

 – Min gondolkoztál? – tette fel a lehető legártatlanabb kérdést, amikor elszakadt tőlem.

 – Ezt most nem kötném az orrodra – érintettem meg mutatóujjammal a szóban forgó testrészét, mert nem akartam elmondani neki, hogy milyen képek peregtek le lelki szemeim előtt.

 – Hmmm – hümmögött, és a vállaimnál fogva szó szerint kitoloncolt a fürdőből, majd az orrom előtt becsukta az ajtót.

 – Most megsértődtél? – kérdeztem az ajtótól, mire kinyílt és Bella egy gyors csókot lopott tőlem.

 – Nem, csak felöltözöm – csapta rám ismét az ajtót.

 – És én miért nem lehetek bent? – értetlenkedtem. – Számtalanszor láttalak már ruha nélkül, és meg kell, hogy mondjam, úgy sokkal jobban tetszel!

 – Hízelgő, de tudod, női bajok – nevetett a túloldalról, mire homlokon csaptam magamat.

Remek! Három perc a társaságában, és már azt sem tudom, hogy ki vagyok és miért kell visszafognom magamat! Mi lesz itt egy egész éjszaka alatt?

Jó, persze nem ez az első alkalom, hogy Bellának női bajai vannak azóta, hogy egy pár vagyunk, de mióta a kapcsolatunk elmélyült, most először kell visszavonhatatlanul megállj parancsolnom magamnak. Mikor még csak gyakoroltunk, hogy minden a lehető legjobban menjen az első éjszakán – amiből aztán délután lett, és a lehető legjobb kifejezés nem tudja leírni azt, amit akkor és ott éreztem, valamint tapasztaltam –, nem álltam ki ilyen, szinte pokoli kínokat. Azóta azonban már belekóstoltam abba a tevékenységbe, melynek évtizedekig voltam fültanúja, hála a három házaspárnak, akikkel együtt élek, és így szinte már elviselhetetlen, hogy nem szeretkezhetem Bellával majdnem egy hétig. Tudom, hogy kissé önző vagyok, amiért nem éppen annyiszor gondolok arra, amennyiszer kellene, hogy szerelmem ember és nem szabadna ennyire mohónak lennem, de mikor a második beteljesülése után is ugyanolyan szenvedéllyel mozgatja a csípőjét, hogy mindent megadjon nekem, amire a bennem lakozó őrülten szerelmes férfi áhítozik, képtelen vagyok ép ésszel gondolkodni, és egyetlen pillanat alatt foszlik szerte a fejemben a „Bella ember, ezért nem képes maratoni szeretkezésre” mondat. Persze az egészért, ha úgy nézzük, ő a „hibás”, mert az együttléttől kipiruló arca, bőrének csodás illata és a hévtől szinte égetően forró teste, mely fénylik a veretéktől, megőrjít, és úgy érzem, hogy sosem tudok betelni a Bellával való együttlétekkel. Folyton többet és többet akarok, de ez az egy hét „jó” lesz arra, hogy megtanuljam, nem akkor, annyiszor és úgy kaphatom meg őt, ahogyan akarom.

Egyetlen egy dolog segíthet csak abban, hogy a női bajok ellenére ne teperjem le Bellát: ha gyorsan elalszik. Bár úgy is lenne rizikó, de valahogy csak lehűteném magam.

Bella mosolyogva lépett ki a fürdőből és egyből a nyakam köré fonta a karjait, majd lábujjhegyre ágaskodva gyengéd csókot nyomott a számra.

– Gyors voltál – motyogtam az ajkainak.

– Siettem hozzád – susogta, miközben elvette a kezeit a nyakamról és az ingembe markolva húzni kezdett a szobája felé. Bella szemei pajkosan csillogtak, ahogyan hátralépésben haladtunk a saját birodalma felé. Ha tett volna ígéretet, hogy jól fog viselkedni, azt most szegte volna meg, ugyanis beharapott alsó ajka, szempillái rebegése elárulta őt, hogy valami olyan járt az agyában, amelytől egyetlen pillanat alatt el fogom veszteni a fejem.

– Jacksont már megetetted? – kérdeztem hirtelen, hátha találok neki egy feladatot, amely eltereli rólam a figyelmét.

– Igen – búgta, majd felkuncogott –, úgyhogy az este további részében csak a tiéd vagyok.

Nagyot nyeltem, de azért hagytam magam, hogy bevonszoljon a szobájába, majd lelökjön az ágyra.

– Lehet, szeretné, hogy játssz vele – próbáltam újra elterelni a figyelmét.

– Jackson már alszik – felelte. – És én most csak egyetlen személlyel szeretnék játszani, az pedig te vagy – vigyorgott rám kajánul Bella és felém mászott.

Pontosan a legérzékenyebb pontomhoz ült, majd kissé előre hajolva bontogatni kezdte az ingem gombjait.

– Mire készülsz? – kérdeztem kíváncsian.

– Majd meglátod – kacsintott rám, majd csípőjével apró kört írt le, mire felnyögtem.

Csípőjének mozgása nem állt meg, nekem meg fél perc után már majdnem elmentek otthonról, de görcsösen szorítottam össze a fogaimat, hogy visszafogjam magam, és ne tegyek valamit vele ebben az állapotában.

Miután Bella kigombolta az ingemet, és széttárta rajtam, kezeivel simogatni kezdte a mellkasomat, miközben annyira előredőlt, hogy meg tudjon csókolni. Ajkait csak egy pillanatig érintette az enyémekhez, aztán nyelvével kezdte körberajzolni a számat, miközben férfiasságomon a csípője további izgató köröket írt le. Eszeveszetten kapkodtam a levegőt, de aztán elállt a lélegzetem, mikor Bella a combjaimra ült, és a nadrágom gombjával kezdett babrálni. A gomb után a cipzár következett, és mikor azt lehúzta, megnyalta a száját.

Nagyot nyeltem, majd rekedten kérdeztem meg:

– Bella, mit csinálsz?

– Az, hogy a ciklusom miatt konkrétan nem szeretkezhetünk, még nem jelenti azt, hogy megvonásban részesülsz.

– Mire… célzol? – ejtettem ki akadozva, amikor Bella elkezdte lerángatni rólam a nadrágot.

– Arra, hogy örömet fogok neked okozni.

A szám eltátottam, majd hosszan kifújtam a levegőt, amely a tüdőmben rekedt a kijelentése miatt.

– Te…

– Megadok neked mindent, amit egy szerelmes nő adhat a szerelmének. Elérem, hogy eszedbe se jusson egyetlen nőre se ránézni, mert én minden vágyadat valóra váltom. – Bella hangja határozottan csengett, és ez biztosított arról, hogy hamarosan nekem lőttek.

A következő másodpercekben próbáltam elképzelni, hogy Bella azt az örömokozást vajon hogyan is képzelte el, és a figyelmetlenségem következtében fogalmam sincs, hogyan sikerült szerelmemnek „leparancsolni” majdnem a térdemig a nadrágomat, de valahogyan sikerült neki. Az észrevett másik változás az volt, hogy Bella már nem a lábaimon, hanem mellettem ült a térdein.

Szerelmem mélyen a szemeimbe fúrta a tekintetét, miközben egyik kezével végigsimított a boxerom elején, újabb nyögést kicsalva belőlem. Apró ujjai aztán az alsóm gumírozott széléhez vándoroltak, majd egyetlen ügyes mozdulattal az anyag alá furakodtak.

– Ó, te jó ég! – szóltam rekedten, amikor ujjait férfiasságom köré fonta.

Érthetetlen dolgok csúsztak ki a számon, miközben Bella „kínzott” engem, aztán elhalt a hangom, mikor a boxer eleje lejjebb csúszott rajtam, és szerelmem megnyalta az ajkait. Mikor láttam, hogy arca közelíteni kezd a legérzékenyebb pontomhoz a szemeim tágra nyíltak. Tisztában voltam vele, hogy mire készül, de muszáj volt az ő szájából hallanom.

– Mit csinálsz?

– Nos, szerintem te magad is tudod – suttogta, de nem nézett a szemeimbe.

– Bella, nem kell ezt csinálnod – tiltakoztam. – Ki fogom bírni ezt az egy hetet – hazudtam mindkettőnk érdekében.

Bella életében először készül arra, hogy ajkaival repítsen valakit a mennyekbe és láttam rajta, hogy hezitál, valamint biztos voltam benne, hogy nem bírnám ki ép ésszel, ha véghezviszi a tervét, ezért próbáltam hatni rá, de persze hiábavaló volt az igyekezetem.

– Nem kell, de én szeretném – pillantott végre a szemeimbe, és orcája pírban „úszott”.

– Hogy… hogy jutott eszedbe… ez az… egész?

Bella nem felelt, ezért újra feltettem a kérdést, de másodjára már legalább nem dadogtam.

– Én… beszéltem Rosalie-val – felelte halkan. – Megkérdeztem tőle, hogy szerinte…

– Ő beszélt rá erre? Hát persze. Szerelmem, bármit is mondott Rose, nem kötelező ezt csinálnod – ültem fel, és gyengéden magam felé fordítottam a fejét.

– Nem beszélt rá semmire – tiltakozott Bella hevesen. – Az én ötletem volt, és mondtam már, hogy szeretném – motyogta aztán már a számnak és miután megcsókolt, visszadöntött az ágyra, majd ismét közelíteni kezdett a férfiasságom felé.

Azt hittem, hogy bele fogok halni abba, amit Bella művelt velem, na persze nem a fájdalom miatt. Az első mozdulatoknál még próbáltam visszafogni magam, hogy ne morogjak folyamatosan, de aztán feladtam a harcot, és csak sodródtam az árral. Újra bebizonyosodott, hogy valami jót csak tettem hosszú létezésem során, ha egy ilyen tökéletes és odaadó tünemény a jutalmam, mint amilyen Bella.

– Szeretlek – ismételgettem újra és újra, és a lepedőbe martam, ami reccsent egyet.

Bella abbahagyta az éppen művelt tevékenységét, és felpillantott rám.

– Veszek neked új lepedőt – ígértem.

– Nem kell – rázta meg a fejét.

Az éjjeli szekrényről lekapott egy hajgumit, és mahagóni tincseit összefogta – így már nem lógott a szemébe a haja –, majd arrébb helyezkedett. Néhány másodperccel később, mikor újra „kínozni” kezdett, megvilágosodtam, hogy miért mászott odébb: hogy lássa az arcomat, miközben ajkai és ujjai a hetedik mennyországba repítenek.