Sziasztok!
Megjött a
friss, amint látjátok. Nem szaporítjuk tovább a szavakat, jó szórakozást a
fejihez, és a komi határ most is él.
Puszi: Szylu és
Pupi
12. fejezet
Éjszakai vendég
"Taste me
drink my soul, show me all the things that I
shouldn't know,
when there's a new moon on the rise
I had
everything, opportunities for eternity and I
could belong to
the night
Your eyes, your
eyes, I can see in your eyes, your eyes"
(The Pretty
Reckless: Make me wanna die)
(Edward
szemszöge)
Bella szavai
nyomán furcsa érzés cikázott keresztül az egész testemen. Mintha valami
belülről akart volna szétszakítani és cseppet sem megnyugtató gondolatok
kergették egymást a fejemben. Hiába próbáltam őket kiűzni agyamból, azok mélyen
befészkelték magukat és megmérgezték az elmémet.
Nem elég, hogy
Bella La Pushba, azaz egy olyan helyre megy, ahova én még a lábamat sem tehetem
be, de annak az Ephrahim Blacknek a leszármazottjával találkozik, aki ősi
ellenségünk.
Az egész testem
megfeszült és le kellett vennem a kezeimet a kormányról, ha nem akartam
szegény Vivet porrá zúzni. Nagy küzdelmet kellett folytatnom önmagammal, hogy
elnyomjam a torkomból feltörni készülő morgást.
– Edward, minden
rendben? – kérdezte egy távoli hang és nagy nehezen sikerült is
összpontosítanom rá.
Még mindig a
Swan-rezidencia előtt állt a kocsim, és Bella az utas ülésen ült, ölében
Jacksonnal. Bella arca halvány rémületet tükrözött, de volt valami más is
rajta. Mintha féltés csillant volna meg csokoládébarna szemeiben, amit nem
tudtam mire vélni.
– Hahó, minden
okés? – kérdezte ismét.
– Persze –
válaszoltam remélhetőleg meggyőzően és egy halvány mosolyt küldtem felé. – Csak
egy kicsit elméláztam.
– Kicsit?! –
visszhangozta Bella és összevonta a szemöldökét. – Közel öt perce szólongatlak
már, és mintha filmszakadás lett volna nálad. Az igazat megvallva… – kezdte
volna, de aztán makacsul az alsó ajkába harapott, nehogy kicsússzon a száján
valami, amit nem kéne az orromra kötnie.
– Igen? –
kérdeztem türelmetlenül és nem kellett vámpírnak lennem hozzá, hogy lássam,
elpirult.
Gyönyörű volt,
ahogyan a bódító vér az arcába szökött és hártyavékony, hófehér bőrét édes
pirosba vonta. Félig lehunyta szempilláit és ezzel elvágta annak a lehetőségét,
hogy ha már az agyából nem, legalább a szeméből kiolvashassak valamit. Pár
másodpercig az ölében fekvő állatot figyelte, majd felsóhajtott, és nem nézve
rám kibökte annak a bűvös mondatnak a folytatását.
– Aggódtam,
hogy valami bajod van – motyogta az orra alatt. – Féltem, hogy esetleg rosszul
vagy, vagy valami ilyesmi.
Két énem
ismételt csatát vívott egymással. A rosszabbik, amelyik képes Emmett-féle
pajzán fantazmagóriákat is kreálni ujjongott, és ha képes, szerintem még egy
házibulit is összehozott volna valahogyan. A másik, nemesebbik felem viszont
megrémült. Egyfelől boldog voltam, hogy ezek szerint számítok valamennyit
Bellának, másrészt viszont féltem az érzései és az én érzéseim miatt is.
Tudtam, hogy gyengédebb szálak kötnek össze minket, mint az átlagos barátokat,
de ezen szálak mélységéről fogalmam sem volt.
– Látod, erről
beszélek – bökte meg Bella a vállamat. – Néha olyan furcsa vagy.
– Jól vagyok,
nyugodj meg – biztosítottam róla ismét. – Csak elgondolkodtam, hogy honnan
ismeritek egymást a Black-sráccal.
– Amikor
nyaranta itt voltam, sokat voltunk összezárva, mert Charlie és Jake apja, Billy
folyton horgászni jártak – magyarázta és aprót legyintett, mintha egy kis
semmiségről beszélne.
– És
mindenképpen le akarsz menni hozzá? – tudakoltam és már kényszeresen ügyeltem a
hangszínemre.
– Az attól függ
– válaszolta somolyogva.
– És mégis
mitől? – csaptam le az alkalomra.
Bella nem
válaszolt, helyette viszont tágra nyitotta csillogó, csokoládé szemeit és olyan
arcot vágott, amitől még egy szent is kísértésbe esett volna. Tudtam, most az
egyszer tudtam, hogy mit szeretne hallani és nagyot sóhajtva eleget is tettem a
ki nem mondott kérésnek.
– Ha megkérlek
rá, hogy nem menj le La Pushba, megtennéd a kedvemért? – És természetesen
elővettem a legbehízelgőbb hangomat.
– Miért nem
szeretnéd, hogy meglátogassam Jake-et? –dobta vissza a labdát és hiába
formáltam úgy a mondatomat, ahogy, ő átlátott rajtam és rájött, hogy a
Black-srác bökte a csőrömet.
– Az utak
jegesek és csúszósak, nem szeretném, ha ilyen körülmények között vezetnél –
mondtam ki a második legnyomósabb indokot.
– Szóval, Jacob
személye egyáltalán nem játszik szerepet ebben a beszélgetésben? – villant meg
a szeme, mire tettetett értetlenkedéssel vontam össze a szemöldökömet. – Nem az
zavar, hogy egy sráccal találkozom?
– Nem – vágtam
rá túlontúl gyorsan, és ő felnevetett.
– Akkor semmi
akadálya, hogy meglátogassam őt szombaton – csilingelő hangja betöltötte a
teret, és ha nem ilyen témáról beszélgettünk volna, talán még fel is nevetek.
Rákaptam a
tekintetemet, és ő pimaszul mosolygott vissza rám. Pár másodpercig elmerültem
hihetetlen mélységű íriszében, és már ott tartottam, hogy jó szókarozást
kívánok neki, de annál sokkal jobban sérült az önérzetem, és a büszkeségem,
mint hogy ilyen könnyelmű lépést tegyek.
– Nálad
lehetetlenebb nőszeméllyel még nem találkoztam! – sziszegtem a fogaim között.
– Köszönöm
szépen, ezt bóknak veszem – hajtotta le kissé a fejét, mintha egy régebbi
században lennénk, és így fogadná a dicséretemet.
A mellkasához
szorította az ébredező Jacksont, a másik kezével a táskáját fogta meg.
– Kinyitom
neked az ajtót – mondtam és kiszálltam.
Emberi tempóban
kerültem meg a kocsimat és szélesre tártam előtte az ajtót. Még így is
könnyedén és kecsesen mozgott, ami mindig elbűvölt.
– Köszi –
motyogta és éreztem, hogy zavarba jött.
A túlzott
udvariasság mindig kellemetlenül érintette az embereket, de hogy egy ilyen
gesztus is ilyen hatást váltson ki belőle, az ismételten megerősítette azon
gyanúmat, hogy a Phoenixi srácok semmit nem tudnak az alapvető modorról.
Charlie, mivel
tegnap éjszakás volt, ezért ma otthon maradt kipihenni az éjjel fáradalmait.
Úgy láttam, hogy olyannyira sikerült neki feltöltődnie, hogy az ablakon
keresztüli leskelődésre is maradt energiája.
– Jobb, ha bemész,
mert még a végén te is és Jackson is megfáztok – sóhajtottam és úgy éreztem
magamat, mintha egy hosszú utazásra készülnék, így nem láthatnám őt.
És abban a
percben már tudtam, hogy ez estémet ismét a Swan-házban fogom tölteni, csak
most meghívás nélkül.
– Meg apu orra
is oda fog fagyni az üveghez, ha még sokáig nyomja neki – kuncogta Bella.
Egyszerre
néztünk az ominózus ablak felé és erre Swan rendőrfőnök nem számított. Zavartan
túrt bele a hajába és odaintett nekünk, majd eltűnt, de közben a gondolatai
megmaradtak nekem.
„A Cullen-srác
sokat legyeskedik Bells körül. Talán szemet vetett a lányomra? És Bellsszel mi
a helyzet? Jó, mondjuk egész rendes srác ez az Edward, de Bella olyan kis
ártatlan még.”
Nem tehettem
róla, de az utolsó mondatrésznél megremegett a szám az elfojtott nevetéstől és
ezt Bella is észrevette, mert felvonta a szemöldökét.
– Semmi, semmi
– legyintettem. – Csak egy fura gondolat futott át az agyamon.
– Aha – mondta,
de úgy, mintha ez az egy szó három különböző szót takart volna. – Hát, akkor…
Jackson, ideje, hogy elbúcsúzz a papától!
Közel lépett –
közelebb, mint amit én még el tudtam volna viselni ép ésszel – és várta, hogy
megsimizzem Jacksont.
Egy pokoli
pillanatig elképzeltem, milyen lenne, ha csontfehér nyakához hajolnék és
ajkaimat forró bőréhez tapasztva átharapnám a hártyavékony bőr alatt pulzáló
artériát. Ezt a gondolatot egy másik követte, amiben Bella szája elnyílt,
ahogyan lassan közelítettem felé, és megéreztem ajkaimon mézédes leheletét. Kezemet
óvatosan az arcára csúsztattam és hüvelykujjammal végigkövettem tökéletesen
telt alsó ajkának ívét. Türelmetlenségem a tetőfokára hágott és képtelen voltam
ellenállni a kísértésnek, ezért ajkaimat az övéire tapasztottam…
Mindez nem
tarthatott tovább pár másodpercnél, ezért Bella nem vett észre semmit. Gyorsan
megsimiztem Jackson fejét – ha nyugton van, egész aranyos – és még gyorsan
búcsút vettem Bellától egy „Hétfőn találkozunk a suliban, szia!”
elmormolásával, majd szó szerint fejvesztve menekültem a kocsimba. Indítottam
és nem is törődve a döbbent lánnyal, aki utánam bámult, kisöpörtem az utcából.
Piszkosul dühös
voltam, de – persze – csak magamra, hogy hagytam elkalandozni a gondolataimat,
és ez lett az eredménye. Az a tény, hogy Bella a lehető legnagyobb hatást
gyakorolja rám, pedig megrémített. Valamiért kiszolgáltatottnak érzetem magamat
és ilyet még soha nem tapasztaltam. De más érzés is motoszkált bennem, amit
abszolút nem értettem. Miért akartam őt megóvni még a széltől is, és miért
szorult ökölbe a kezem, hacsak a hétvégi programjára gondoltam?
Hatalmas
fékezéssel álltam meg a garázsban és lassan lépdeltem a házunk felé. A
nappaliban Esme és Carlisle kivételével mindenki ott volt és az én fancsali
képemet – Emmett gondolatait idéztem – bámulták.
Becsuktam az
ajtót és kiráztam a hajamból a hópihéket, amik kis tócsává olvadtak a padlón.
„Esme meg fog
ölni, hogy rendetlenséget csinálsz!” – dorgált meg Rosalie.
– Mire hazaér,
már nyoma sem lesz neki – dörmögtem az orrom alatt.
„Komolyan, olyan
képet vágysz, mint akit éppen most pattintottak le” – filozofált Emmett. –
„Csak nem letámadtad Bellát, és nem díjazta a megmozdulásodat?”
Rámorogtam
Emmettre és eldöntöttem, hogy hétvégén, ha törik, ha szakad, de kitekerem a
nyakát. A tervem láttán Alice kuncogni kezdett és bosszúsan konstatáltam, hogy
iskolai jókedve egy cseppet sem hagyott alább.
– Te ne nevess,
inkább tartsd szemmel Bellát! – adtam ki neki az utasítást.
– Edward,
nyugodj már meg! – rivallt rám Jasper. – Minden rendben lesz, egy hétvége alatt
nem nyírja ki magát! Ha meg megpróbálja, akkor Alice látni fogja és szól. Te
meg rohansz megmenteni!
Alice elhúzta a
száját és én későn kapcsoltam, hogy látomása volt.
– Alice, mit
láttál? – léptem hozzá közelebb és türelmetlenül fordítottam magam felé.
– Add ide a
mobilod! – suttogta halálra vált arccal.
– Mi? –
rémültem meg.
– Add már ide a
telefonod! – sipította, mire rögtön nyitott tenyerébe nyomtam a telefont.
A kis kobold
ördögien elvigyorodott és Jasper háta mögé táncolt. Kikukucskált a hóna alól és
úgy közölte.
– Most
mentettem meg attól Bellát, hogy egész hétvégén óránként zaklasd! – trillázta.
– És a többiek sem fogják odaadni a telefonjukat, hogy felhívd őt!
A fogamat
csikorgatva suhantam fel a szobámba, amikor rájöttem, hogy csúnyán átvertek. A
lentről felhallatszó kacagás egyenesen sértette a hiúságomat, ezért mérgesen
csaptam be a szobaajtómat, mire a közeli polcok megremegtek.
– Edward, ne
durcáskodj már! – kiabálta Alice. – Minden rendben lesz La Pushban és Bella
egészben, sőt sértetlenül fog hazamenni holnap!
A mondat végére
a hangja már közvetlenül az ajtót elől szólt.
– Ne haragudj,
de meg kellett tennem, különben nem csak Bella, de a mi idegeinkre is mentél
volna – kért bocsánatot.
– Késő bánat,
Alice – sziszegtem és odaléptem a hifimhez.
Lekaptam a
polcról annak az együttesnek az egyik albumát, amivel Alice-t az „őrületbe”
lehetett kergetni és belöktem a lejátszóba. Beállítottam a hangerőt és
megkeresve a megfelelő számot már el is indítottam azt. Az egész házat
betöltötte Korn Word up! című száma és még hallottam Alice bekiabálását,
miszerint „egy önfejű, öntörvényű, önző alak vagyok, aki nem tudja, mi neki a
jó”. Megvontam a vállamat és végigdőltem a padlón, ugyanis a kanapéig nem volt
kedvem elmenni.
Talán órák is
elteltek a semmittevésemmel, bár jobban belegondolva mégiscsak csináltam
valamit: Bellán merengtem.
Egyszer csak
egy földszintről felszűrődő sutyorgás keltette fel a figyelmemet. Ebben a
pillanatban semmire sem mentem a vámpírhallásommal vagy a gondolatolvasással,
ugyanis Alice és a nem sokkal ezelőtt hazaérkező Esme is túlságosan figyelt
arra, hogy én ne tudjam meg, miről van szó. Először még kételkedtem abban, hogy
miattam sugdolóznak, de mindketten túl görcsösen igyekeztek apróságokra
gondolni, ami gyanús volt, nem is kicsit.
Akárhogy
hegyeztem a füleimet, nem értettem, hogy miről beszélnek. Aztán a társalgásba
Rose is bekapcsolódott, de persze ő is suttogva, gondolatai pedig egy
farmernadrág körül jártak.
Mikor
meglátták, hogy – már – a lépcső tetején állok, hirtelen abbamaradt a
beszélgetés. Alice ördögien rám vigyorgott, Rose szintén, és Esme is
felvillantott egy mosolyt. Rondán néztem rájuk, amiért szándékosan titkolnak
előttem valamit, mire Alice felkacagott. Mindhárman elköszöntek tőlünk, majd
kitáncoltak a garázsba. Rose kocsija pillanatokkal később kifarolt a garázsból,
majd a BMW porfelhőt maga mögött hagyva eltűnt a fák között a földúton.
– Ti tudjátok
hová mentek? – fordultam a kanapén terpeszkedő Emmett és Jasper felé.
– Halvány lila
gőzöm sincs – rázta a fejét Em.
– Fogalmam
sincs, de Alice teljesen fel volt pörögve – felelte Jazz.
– Biztos vagyok
benne, hogy bosszút akar állni rajtam Alice – jelentettem ki és lehuppantam
közéjük a kanapéra.
– Hát, meg kell
mondjam, nem volt jó ötlet bevetni azt a Korn számot. – Vett le Jazz az ingéről
egy szöszt. – Csak magadat hibáztathatod, ha Alice revansot vesz.
– Tudom! – ismertem
el kelletlenül. – De, ha egyszer olyan kis bosszantó.
– Hé, a
feleségemről beszélsz! – hördült fel Jasper.
– Akkor is ez
az igazság – rántottam meg a vállam, majd a távirányítóért nyúltam.
Egy ideig csak
váltogattam a csatornákat, de végül egy baseball meccsnél állapodtam meg, aztán
hátradőltem a kanapén és a meccsre figyeltem… volna, ha Em tudná fékezni a
gondolatait. Az elméjét ugyanis Jackson töltötte ki, amivel szinte már az
őrületbe kergetett öt perc után.
– Em, kérlek – szóltam
rá, mikor már végképp nem bírtam.
– Jól van, na,
de hiányzik a tökmag – durcáskodott. – Most úgy megdögönyözném.
– Kicsoda
hiányzik? – értetlenkedett Jasper.
– Jackson! –
feleltük egyszerre Emmel.
A név hallatán
Jaspernek eszébe jutott az iskolai dolog, amikor Em az arcába nyomta a dögöt.
Felidézte, hogy milyen ingatag lábakon állt, és, hogy nem sok kellett neki,
hogy rávesse magát az állatra. Meg akartam őt nyugtatni, de azzal, hogy azt
mondom neki „nem történt semmi baj Jazz, nyugodj meg” semmit sem segítek rajta.
Végül egy másik ötletemet valósítottam meg.
– Tényleg jó
illata volt Jacknek – néztem bátyámra, aki rám kapta a tekintetét. – Én is
szívesen szürcsöltem volna belőle, főleg mikor éjszaka bemászott Bella mellé az
ágyba – tört fel belőlem egy morgás, ahogyan felidéztem a jelenetet.
Úgy tűnt,
Jaspernek ennyivel is sikerült elterelni a figyelmét az önmarcangolásról –
ugyanis megnyugodott, hogy nem csak ő gyengült el majdnem –, és már ismét a
meccsre koncentráltam volna, mikor Em megszólalt.
– Hohohó,
várjunk csak! – emelte fel a kezeit. – Te azt honnan tudod, hogy bemászott
Bella mellé a tökmag? Csak nem mentünk át kukkolóba, öcsisajt? – húzogatta a
szemöldökét, miközben kajánul vigyorgott rám.
Meg kell, hogy
mondjam, volt vagy fél perc fáziskésés, mire a helyére illesztette a szavaimat.
– Ez nem a te
dolgod – mordultam rá, mire felröhögött.
– Ezt igennek
veszem – mondta, majd megdöbbentve engem a meccs felé fordult, ahelyett, hogy
tovább cukkolt volna, legalábbis hangosan egy szót sem mondott.
Esme és Rose
pontosan egy órával később ért haza – ami alatt Em volt szíves folyton perverz
dolgokra vagy éppen Jacksonra gondolni, hogy engem bosszantson –, de Alice-nek
híre-hamva sem volt.
– Alice? –
kezdett Jasper rögtön aggódni.
– Ne aggódj,
jól van és nemsoká ő is jön – felelte Rose, majd kezeiben két papír táskával
felsuhant az emeletre.
– Edward, a
kocsiban vannak még csomagok. Behoznád őket, kérlek? – kérdezte Esme a bejárati
ajtóból, majd miután bólintottam, felment Rose után.
Kimentem a
garázsba és a csomagtartóból kikaptam a maradék két élelmiszerekkel megrakott
papír táskát. Az egyiket leraktam a földre, míg lecsuktam a csomagtartó tetejét,
majd felkaptam a táskát és a konyhába szaladtam velük.
Mikor felértem
anya és Rose a hűtő mindkét – kinyitott – szárnyába pakolták a hideget igénylő
élelmiszereket.
– Alig pár
napja voltál az árvaházban – mondtam, miközben letettem a pultra a csomagokat.
– Igen –
helyeselt anya. – De nem mind… – hallgatott el hirtelen, mintha olyat készült
volna kimondani, amit nem szabadna tudnom. – Köszönöm a segítséget – váltott
témát gyorsan, és odasétált hozzám, hogy lábujjhegyre állva puszit nyomjon az
arcomra. – Most már nyugodtan visszamehetsz a fiúkhoz.
– Inkább
felmegyek a szobámba, ugyanis Emmettet lehetetlenség elviselni jelen
pillanatban – húztam el a szám.
– Hallottam ám!
– hördült fel az említett a nappaliban.
– Az volt a
célom – feleltem neki.
– Mit csinált
már megint? – kérdezte Rose lemondóan.
– Jacksonnal
piszkál. A gondolatai megőrjítenek – fújtattam.
– Rose mesélte,
hogy a te mosolyodat örökölte – mondta Esme kuncogva.
A következő
pillanatban egy öblös nevetés – Emmetté – és egy másik, valamivel diszkrétebb
kuncogás – Jasperé – szűrődött fel a nappaliból.
– Anya, ne kezd
már te is! – fontam karba a kezeimet durcásan.
– Sajnálom. –
Igyekezett komoly arcot vágni, de a szája szeglete meg-megrándult az elfojtott
mosolytól.
Már nem volt
kedvem egyedül lenni, Emmett közelében pedig még kevésbé, így a konyhában
maradtam és anyával meg Rose-zal beszélgettem.
Jasper
gondolataiban áltagosan húsz másodpercenként villant fel, hogy hol lehet Alice,
amire én is kíváncsi lettem volna. A kérdésre pár perccel később választ is
kaptam bátyáimmal együtt.
Anya épp egy
dobozos valamit tett be a szekrénybe, amikor közeledő autó hangjai ütötték meg
a fülem. Biztos voltam benne, hogy nem Carlisle jön haza, hiszen ő még órákig
dolgozik, és ezt a teóriámat megerősítette a konyhában tartózkodó két lány
viselkedése is. Rose és Esme egymásra mosolygott, de a gondolataikat még inkább
igyekeztek más felé terelni, mint, hogy ki is tart erre.
Az autó
közeledtével arányosan lett a két lány mosolya szélesebb, nekem meg az agyvizem
hőmérséklete emelkedett, egyre gyorsabban közeledve a forráspont felé. Aztán
meghallottam Alice izgatott gondolatait, de az ő fejében kutatva sem jöttem rá,
hogy mit titkolnak előlem ők hárman.
Az ablakhoz
mentem, ahonnan tökéletesen kilátás nyílt a ház előtti területre.
Pillanatokkal
később kibontakozott egy autó a fák közül, de én nem tudtam elhinni, amit
látok. Megdörzsöltem a szemeimet egyszer… kétszer… háromszor, hátha csak érzéki
csalódás az egész, de mikor negyedjére is megdörzsöltem és újra kinyitottam,
hogy a királykék autó közeledését nézzem, kénytelen voltam elhinni, hogy
valóban Bella tart a ház felé.
Az Audi körülbelül
fél perccel később megállt, és az anyósülésről Alice pattant ki, míg a kormány
mögül Bella. Húgom a csomagtartót nyitotta ki, ahonnan egy kisebb fajta
bőröndöt vett ki, míg Bella a hátsó ajtót tárta szélesre, hogy kivegye belőle
a… fonott kosarat.
Tehát elhozta a
„fiamat” is – állapítottam meg.
Elléptem az
ablaktól, hogy lemenjek a földszintre, és meglepődve vettem tudomásul, hogy
Rose-nak és Esmének már hűlt helye sincs. Észre sem vettem, hogy kisunnyogtak a
helyiségből!
Leszaladtam a
nappaliba, és közben próbáltam úrrá lenni az izgatottságomon, hogy Bella
pillanatokon belül besétál az ajtón. Az érzelmeimmel sikeresen kiakasztottam
Jaspert, aki egy nagy adag nyugalom hullámot küldött felém. Hálásan
pillantottam rá, mire gondolatban csak ennyit mondott: igazán semmiség.
Rose kitárta az
ajtót Alice és Bella, valamint a Bella kezében lévő kosárban fekvő Jackson
előtt. Emmett már dörzsölte a tenyereit, hogy végre „nyúzhatja” majd az
unokaöccsét, Jasper a feleségét tüntette ki a figyelmével, mi pedig Esmével
Bellát néztük. Anya az első találkozás miatt volt izgatott, míg én Bella formás
lábait fürkésztem.
A bejárati ajtó
csukódott aztán és ezzel egy időben Esme előre lendült, hogy megismerkedjen
Bellával.
– Szervusz,
Bella. Esme vagyok – mondta anya és a kezét nyújtotta, miután Rose kivette
Bella kezéből a kosarat.
– Örvendek,
Mrs. Cullen – mosolygott rá melegen anyára Bella és ő is a kezét nyújtotta.
– Szólíts
nyugodtan Esmének, mert nem vagyok én még olyan öreg – mondta anya, mire Emmett
felnevetett.
Jasper oldalba
bökte, mire bátyám jókedve lassan abbamaradt.
– Rendben, Esme
– mosolygott Bella továbbra is.
„Milyen kedves
lány. Pontosan ilyen lány illene Edwardhoz” – álmodozott anya. A gondolatai úgy
megdöbbentettek, hogy még az állam is leesett, persze csak képletesen. Nem volt
több időm teljesen anya gondolataira koncentrálni, mert Alice „befurakodott” a
fejembe.
„Nem is tudod,
mennyire megkönnyítetted a dolgomat azzal, hogy engem találtál ki fedő
sztorinak” – üzente húgom, mire értetlenül bámultam rá. – „Ne vágj már ilyen
képet! Te mondtad Bellának, hogy már beleéltem magam a filmnézős estébe. Még
jó, hogy idejében kapcsoltam, hogy miről van szó, különben lebuktál volna, hogy
füllentettél.”
Alice-szel való
néma beszélgetésemből Bella hangja rántott ki.
– Jack, köszönj
apucinak – kuncogta a dögnek, miközben kivette a Rose kezében tartott kosárból.
Az állat,
mintha értené Bella minden szavát, kiugrott a kezéből és a lábaim felé vette az
irányt.
Leguggoltam
hozzá és gyengéden megsimogattam a fejét, mire mintha dorombolni kezdett volna.
Nyilvánvaló
volt, hogy nem csípjük egymást Jackkel, de láttam rajta, hogy a fejsimogatás
tetszik neki, így folytattam egy ideig, pontosabban addig, míg halk kattanást
nem hallottam, aztán nagy villanó fényt nem láttam.
Felpillantottam
és megláttam Emmettet, kezében egy fényképezővel, amit épp ránk irányított.
Felvont szemöldökkel néztem rá, mire elnevette magát.
– Kellenek a
képek a családi albumotokba – rántotta meg a vállát, majd odacammogott
Bellához, egy vállánál fogva taszigálta őt hozzánk.
Intett, hogy
Bella is guggoljon le, és mikor megtette, elkattintott egy újabb képet.
– Reméljük,
holnap csak későn indulsz La Push-ba, ugyanis éjszakáig tartó filmnézést
tervezünk – mondta Rose Bellának, Alice pedig helyeslően bólogatott.
– Kilenc-tíz
óra felé tervezem, hogy indulok. Jól hangzik a program.
– Ha jól
értelmezem a dolgokat – vakarta a fejét Em –, akkor itt alszol nálunk?
– Ez a terv,
Alice-nek köszönhetően – helyeselt Bella.
– Zsiráf! –
ujjongott Emmett.
Én
testvéreimmel ellentétben már kevésbé örültem ennek, egyetlen ok miatt:
vámpírok vagyunk.
– Gyere, Bella,
megmutatom a vendégszobát – fogta meg Alice a bőröndöt, majd elindultak felfelé
a lépcsőn.
– Ti tudtatok
erről – vádoltam meg Esmét és Rosalie-t, amint Bella hallótávolságon kívül
volt. – És támogattátok Alice-t ebben az agyament ötletben. Csak neki juthatott
eszébe, hogy Bella egy vámpíroktól hemzsegő házban aludjon – fakadtam ki.
– Edward,
nyugodj már meg. Minden rendben lesz, Alice látta – csitított Rose.
Nem láttam
értelmét, hogy vitatkozzam velük, ugyanis Alice teljesen megfertőzte a
gondolataikat, így inkább Belláék után mentem.
– Alice, ha nem
gond, akkor én vezetném körbe a házban Bellát – dőltem ki az ajtófélfának.
– Persze,
nyugodtan – intett apró kezével. – Addig kipakolok neked, ha szeretnéd –
pillantott Bellára, aki csak bólintott, aztán odasétált hozzám.
– Ez itt a
konyha… Rose és Em szobája… Carlisle és Esme szobája… Alice és Jazz szobája…
nos, ez pedig az enyém – tereltem be Bellát a „birodalmamba”.
Bella besétált
a szoba közepére, majd körbefordult.
– Nagyon szép
szoba – pillantott rám, aztán újra körbepásztázta a szobát majd újra rám
nézett. – Nincs ágy? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
„Vajon miért
érdeklődött annyira az ágy után, öcsi?” – hallottam meg Emmett nekem intézett
gondolatait. – „Csak nem ki akart próbálni veled egyet, s mást, már ha érted,
mire célzok.”
Nem kellett
látnom őt ahhoz, hogy tudjam, egy kaján vigyor ül a képén, amit letörölnék
onnan, de majd erre is sort kerítek.
Viszont Emmel a
témával kapcsolatban egy követ fújtunk, legalábbis az első részével. Vajon
miért érdeklődött annyira az ágy után Bella?
– Edward? –
integetett az arcom előtt Bella.
– Ne haragudj,
csak elgondolkoztam – mentegetőztem. – Ágy azért nincs, mert nem akartam vele
elrontani a szoba hangulatát.
– Akkor te hol
alszol? – kérdezte.
– A
vendégszobában, amit most mivel jól nevelt vagyok, átengedem neked. Vagy talán
szeretnél egy ágyban lenni velem? – kérdeztem vigyorogva, mire Bella elpirult.
– Ne aggódj, csak ugrattalak. Én majd alszom itt a kanapén.
– Biztos? Nem
biztos, hogy kényelmes lenne – töprengett Bella.
– Ez egy nagyon
kényelmes kanapé – huppantam le rá és elfeküdtem rajta –, úgyhogy nem kell
aggódnod miattam.
– Majd
megpróbálok – mosolygott rám.
További
beszélgetésre már nem futotta, mert Alice és Rose betáncolt a szobába és karon
ragadták Bellát, hogy elkezdjék a filmnézést.
Emmett és
Jasper duzzogva vonultak fel hozzám, hogy beárulják a lányokat, amiért végül
már megint a Vámpír naplókat akarják nézni. Tőlem vártak megoldást, de nekem
sem volt használható ötletem. Végül benyomtam nekik a lejátszóba a
Kutyaszorítóban DVD-t, amit Bella hozott pár napja, én meg lementem Esméhez a
konyhába.
Esme fintorogva
nézte a szakácskönyvet, mikor beléptem, és gondolatban azon morfondírozott,
hogy melyik étel lehet kevésbé undorító. Minderre azért volt szükség, mert
mivel Bella itt lesz, muszáj lesz ennünk, nehogy gyanúsak legyünk.
– Mit szólnál a
steakhez? – léptem oda mellé. – Hegyi oroszlánból készült jó kis véres steak.
Nyami – viccelődtem, mire felnevetett.
„Nekem maci
véres legyen” – üzente Emmett gondolatban.
– Emmett medve
steakre vágyakozik – mondtam anyának, aki még jobban nevetni kezdett.
Végül rántott
húsra esett a választás, sült krumplival. Kikészítettük a hozzávalókat, és
nekiláttunk. Az én reszortom a húspanírozás volt, ami nehezebb feladatnak tűnt,
mint gondoltam volna. Elvégre azt senki sem mondta, és sehová nem volt leírva,
hogy a húst a lisztbe óvatosan helyezzük bele, különben a tálban lévő liszt
fele rajtunk köt ki. Anya felnevetett, amikor meglátta, hogy nézek ki, és a
gondolatai is arról tanúskodtak, hogy milyen humorosan festek. A hajam teljesen
fehér lett, ahogyan az ingem is, az arcomról meg ne is beszéljünk. A kacajra
Rose a konyhaajtóban termett, majd ő is felnevetett.
– Bella, ezt
látnod kell! – kiáltotta, és egy pillanattal később meghallottam a lépteket.
Bella próbálta
köhögésnek álcázni a nevetését, kevés sikerrel.
– Menj és
öltözz át, addig boldogulok! – nyökögte ki Esme két nevetés között.
– Jó leszek így
is – fordultam el a kajától.
Beletúrva a
hajamba és megrázva az ingemet, szabadítottam meg magam a liszt nagy részétől.
A lányok visszamentek tévézni, mi meg folytattuk a főzést, most már
elővigyázatosabban. Viszont furcsállottam, hogy Emmett és Jasper miért nem
jöttek le, hisz ők mindig vevők a nevetésre. Nem foglalkoztam a dologgal, csak
folytattam a húspanírozást.
Végül megúsztuk
az evést, legalábbis Alice és Rose kivételével nem kellett ennünk. Anya tálcára
pakolta a kaját, nem sokkal azután, hogy kész lett, és levitte a lányoknak. A
többieket kihúzta azzal, hogy mi is éppen eszünk, csak a konyhában, és mivel
Bella is teljesen belemerült a tv-nézésbe esély sem volt arra, hogy betoppanjon
a konyhába. Azért húgaimat sajnáltam, hogy enniük kell, de hát ők akarták
annyira, hogy Bella itt aludjon.
Tizenegy óra is
elmúlt, mire végre abbahagyták a lányok a sorozat nézést, de csak Bella
álmossága miatt. Rose és Alice visszavonultak a szobáikba a férjeikkel, Bella
pedig elment zuhanyozni.
Anya és
Carlisle is a szobájukban voltak már, és én is a kanapémon feküdtem. Percekkel
később halk kopogást hallottam.
– Gyere be! –
szóltam hangosabban, hogy biztosan meghallja.
Nyílt is az
ajtó és ott állt Bella egy világoskék trikóban, és formás lábaira tapadó a
trikóhoz tartózó pizsamaalsóban.
– Nem tudtam,
hogy ébren vagy-e még – mosolyodott el, majd bentebb sétált.
Reméltem, hogy
Emmett nem lesz olyan pofátlan, hogy elinduljon leskelődni, márpedig a résnyire
nyitva hagyott ajtóból simán láthatna minket. Bár, ha jól hallottam és sajnos,
már pedig jól hallottam, akkor a Rose-zal művelt lepedőakrobatika miatt eszébe
sem fog jutni. Hála az égnek!
Felültem és
megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy Bella üljön le.
– Biztos, hogy
neked jó lesz itt? – kérdezte bizonytalanul, miközben végignézett a kanapén. –
Kényelmes meg minden, de ezer százalék, hogy aludni is tudsz majd rajta?
– Ne aggódj már
annyira miattam – tűrtem a füle mögé egy arcába hulló tincset.
Bella lélegzete
kissé felgyorsult, én pedig nem tudván fegyelmezni a kezemet végigsimítottam
járomcsontján. Láttam, ahogyan a számra téved a tekintete, majd nagyot nyel.
Nem tudtam és nem is akartam harcolni ebben a pillanatban azzal a késztetéssel,
amit tenni akarok, így lassan, apránként hajoltam közelebb az arcához. Bella
ajkai elnyíltak, amikor rájött, hogy mit is akarok tenni. Szemei egy utolsó
rebbenés után lecsukódtak, és ezzel egy időben az ajkaimat az övéire nyomtam és
gyengéden megcsókoltam. Néhány milliméterre eltávolodtam tőle, de csak azért,
hogy számat újra az övére nyomjam és meg egy csókot „lophassak” tőle.
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy képes voltam megtenni ezt. Hihetetlennek
tűnt a számomra, hogy a szobámban ültem Bellával, és édes ajkait kóstolgattam.
És az érzés leírhatatlanul fantasztikus volt!
Már éppen
elmélyítettem volna a csókot, mikor megrándult a nadrágom szára. Apró morgás,
majd valami a cipőmre lépve újra a nadrágomat kezdte el rángatni. Kellett vagy
két pillanat, mire felfogtam, hogy Jackson az, aki bizonyára a résnyire nyitott
ajtón jött be, de eszemben sem volt eltávolodni Bellától.
De Jacksonnak
más tervei voltak. Felugrott a kanapé szélére, onnan pedig ügyesen felmászott a
nyakamba, hogy aztán apró fejét a miénk közé dughassa, és teljesen közénk
tolakodjon. Megszakítottam a csókot és egy méltatlankodó, bár teljesen rekedten
kiejtett Jackson szó hagyta el a számat. Bella lemondóan sóhajtott, majd
levette a nyakamból a dögöt.
– Szerintem
éhes, azért ilyen kis ördög – húzta el a száját Bella.
– Öhm… kerítek
neki valami kaját. Várj meg itt, mindjárt hozom – álltam fel és a konyhába
mentem.
Miért kell
mindig valakinek tönkrevágni a szép pillanatokat? Mivel nem sütöttük meg az
összes húst, így kivettem egy szeletet a fagyasztóból majd egy tálba dobtam és
betettem a mikróba, mondván én aztán meg nem várom, hogy kiengedjen. De így is
volt vagy három perc, mire visszaértem Bellához, aki addigra elszenderedett a
kanapén a döggel a karjaiban. Jackson szimatolni kezdett, és kibújva Bella
karjaiból a szőnyegre tett tálból falatozni kezdte a húst.
A dög miután
befalta a húst, jóllakottan elterült a szőnyegen és máris aludni kezdett.
Lekapcsoltam a kis lámpát a szobába, majd hoztam Bellának egy takarót, nehogy
fázzon. Óvatosan betakartam őt, majd a hátamat a falnak vetve lecsúsztam a
földre, hogy nézhessem őt.
Jackson –
szerintem csak azért, hogy engem bosszantson –, mikor az éjszaka közepén
felkelt, tegnapi szokásához híven, már megint Bellához somfordált. Felugrott a
kanapéra, majd miután befurakodott a takaró alá Bellához bújt. A következő
pillanatban Bella kinyitotta a szemeit – én meg legalább tíz féleképpen
terveztem el a dög kivégzését, mert felverte Bellát, és ezzel lebuktatott engem
– majd mivel szemben ültem vele nem volt nehéz kiszúrni az ablakon beszűrődő
halvány fénytől a sötét foltot – ami én voltam – a falnak dőlve.
– Ki van ott? –
hangzott a feszült kérdés.
Most mi a jó fenét
csináljak? – kezdtem kutatni valami megoldás után, miközben Bella választ várt.
Szia!
VálaszTörlésIdeje volt, hogy megcsókolják egymást!
Egyébként kegyetlenség ilyen függővéget hagyni!
Puszi
na jó most már én se nagyon csípem ezt a kis görényt:@ miazhogy bezavar itt a nagy smaci jelenetbe?:@ állati lett az egész:D mikor Ed csak elképzelte ahogy lekapná Bellát ott felüvöltöttem, hogy csak képzelte, aztán hál istennek a végére mégiscsak volt puszpusz:P
VálaszTörlésáhh
VálaszTörlésZsiráf XD
Imádtam xD
Csak kivágja magát valahogy Ed :)
Wégre wégreee... meg volt a csók Jehh!!
Nekem is kell egy olyan dög xD( ezt értsd úgy hogy megkérdeztem anyut vesze-e nekem xD)
Juj és komolyan el megy Jacobhoz?Én nem akarok xD ( bocs szeretném)
Puszi: Bubu
u.i: elsőő
Áh nem jött össze
VálaszTörlésPuszi ism: Bubu
nem szeretem Jacksont :S se Jacobot :S:D de azért jóvolt!! :))
VálaszTörlésNa ez nagyon nem volt szép..
VálaszTörlésEz a függővég..hát kész vagyok teljesen...
Egyébként nagyon jó volt..imádtam.. :)
És végre megtörtént az első csók:D
Valahogy oldjátok meg, hogy Bella szemszögből is olvashassuk kéééérlek...engem ugyanis nagyon érdekelne hogy ő hogy élte meg.. :P
Csak ez a csúnya függővég nem kellett volna..
De hát már megszoktam tőletek :D
Sietni azzal a frissel :)
Pusz:Ancsa
hali.
VálaszTörlésnagyon jó lett.
hihi házi buli Edy fejében xD
megnéztem volna, hogy festett Edward nyakig lisztesen:)
remélem hamar lesz friss.
pux
ÁÁÁÁ utálom azt a dögöt most! XD
VálaszTörlésnem hagyta elmélyíteni a csókot..:DDDD
Nah de Ed másnap ne legyen nyuszi,igenis folytassák vmilyen szinten..:DDDD
Vagy beszéljék meg! nemtom! :DD
És az ízli :O nagyon csúnya volt h az csak egy képzelgés volt,de a rendes csók,kiengesztelt! XD
Jacksonra most haragszom ezért...de azért marhacuki! XD
Volt egy rész ami tetszett még ezen kívül:
Két énem ismételt csatát vívott egymással. A rosszabbik, amelyik képes Emmett-féle pajzán fantazmagóriákat is kreálni ujjongott, és ha képes, szerintem még egy házibulit is összehozott volna valahogyan.
házibuliiiii :DDDDDDDDDDDDDDDDD
ez de nagy..:DD nah m1..:DDD
Nagyon tetszett és megőrülök a folytiig,főleg h nem olvashatom egy hétig! =/
pusz:
Dorszíí
szuper rész lett!!
VálaszTörlésvéégre megvolt az első "lopott" csók xD
édes fejezet lett, pusz
Na vegre megvolt az elso csok is, Jackson pedig olyan mint Alice kicsi es bosszanto de varom csajok a folytatast,mit talal ki Edward,hogy mit keres a falnak tamaszkodva puszi nektek varom a folytatast Maya
VálaszTörlésNa szóval nagyon tetszett!
VálaszTörlésAz a kis "dög" meg...na erre nem írnék semmit inkább!Jasper igazán megehette(megihatta) volna! :-P Na jó nem ám!Bírom azt a kis "dög"öt!
Remélem reggel csókkal búcsúznak el egymástól!Aztán persze jön La Push,az a korcs és jönnek a bonyodalmak gondolom!
Már nagyon várom a folytatást!
Cupp csajok!
végre végre végre végre végre végre.......csóóók XD És Ed kezdeményezett,nem gondoltam volna, bírtam :D
VálaszTörlésJackson tényleg ennyire dög? megzavarja a szüleit? ejnyeee...bűntetés járna neki!
Sok sikert Edwardnak a magyarázathoz :)
Ja és reggel lehet -vagy éjjel, miután megmagyarázta a dolgokat Edward - folytatni onnan az eseményeket, ahol Jackson bezavart... XD
Várom a folytatást!
puszi:
ramomona
ahhw végre csóóóóóók :D:D:D
VálaszTörlésannnnnnyira tökéletesen fantasztikus lett :D
várom a kövit siessetek vele :)
Áhhhh, végre megcsókolta :D, csak az a komisz Jacksonnak nem kellet volna közbe jönnie.:S
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, hogy vágja ki magát ebből a helyzetből Edward! :D
Imádtam az egészet és már alig várom a kövit!
ááá végre csók:D:D:D köszönjük:D
VálaszTörlésvárom a következőt
VÉGRE!VÉGRE!
VálaszTörlésMost nagyon utálom Jacksontxd
Várom a következőt:D
Nem régen kezdtem el olvasni a töri/det/teket egy
VálaszTörlésajánlásra :)
Nem bántam meg, nagyon tetszik a történet. Annak ellnére, hogy Bella kicsit "vadányabb" sokkal többet ad ez a törinek. A csipkelődések, meg a beszólások mindkét szereplőtől nagyon merészek néha, persze imádtam mindegyiket :) Nagyon tetszik, hogy több családtagot próbál/tok/sz mutatni, mellesleg nagyon jól kijönnek a lépések akkor :D
Igen, tényleg... van benne pár ismerős mondat vagy szó... és abból is új dolgokat tud/sz/tok kerálni és ez nagyon bejön. Egyszeűen fenomenális! XD
Áh, meg volt az első csók... szívdobogás... már csak a szerelem-vallás hiányzik XD :D
Nagyon nagyon tetszik a történet, a stílus, nagyon jól írsz :D
Csak így tovább, várom a következő fejezetet :D
Sziasztok, Csajok!
VálaszTörlésHát, mit ne mondjak, Edward udvariaskodásai és lovagias megmozdulásai azért nekem is bejönnek. :-)
Alice, Esme és Rose akciója ismét remek volt, sőt, teljes sikerrel zárult. Én alapból szeretem a göriket, de Jackson most igazán időzíthette volna egy kicsit későbbre a vacsorát...
Viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy Edward hogy mászik ki ismét ebből a leskelődős-dologból. ;-)
Remek volt a fejezet, köszi! :-)
Puszi:
Judit
na végre csók erre vártam már :D meg a többiek is:D már utálom azt a kis görényt (néha azért cuki XD)
VálaszTörlésnemá ne menjen el jacobhoz Bella (könyörgöm)
azért tetszett a fejezet várom a folytatását:D
sziasztok puszillak titeket:D
Hát ez valami hatalmas lett! Lányok ez nem lehet igaz! Itt befejezni?! Itt?! Nem igaz! Team Edward! Szerintem ebben a töriben Edward sokkal vagányabb mint a többiben, vagy a könyvben. Én jobban bírom! :D Csak egyet kérerk. Ne menjen el Jacobhoz! Úgy nem bírom azt a gyereket! Nagyon siessetek a frissel!
VálaszTörlésPuszi : ♥Friday♥
Hello! Nagyon jó lett a fejezet! Végre csókolóztak :D Jaj, nehogy már lebukjon Edward...szegény! nagyon várom a folytatást puszi Rose
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésNagyon klassz feji lett!De mért kellet Jaksonnak zavarni?A kis görény!:D
Sziasztok:))
VálaszTörlésÁÁÁÁÁÁÁ függővééég már megint (mindig) :(((
De nagyon szuper lett és végre csóóók. :DD
Csak kár, hogy Jackson megzavarta őket, de amúgy nagyon aranyos, "Jack, köszönj apucinak" XDXD
Vajon Edward hogy magyarázza ki magát?
Puszi Rora
WÁÁÁÁÁ!!! VÉGRE...VÉGRE...VÉÉÉÉÉGREEEEEEEE :))))
VálaszTörlésA legjobban a csókos rész tetszett, de nagyon jó lett ez is mint mindig :)
FÜGGŐVÉÉG :@
pusszzyy zsuzska
Áááá, a romantikus pillanat :S
VálaszTörlésJacksooooon ne mááááááááár, a kis féltékeny xD
azért kíváncsi leszek h beszélni fognak-e róla, vagy szépen hallgatólagos megegyezéssel elfelejtik :D remélem az előbbi :DD
húúúú a vége meg... hajrá eddy fiú, de sztem nem fogja kivágni magát ebből a helyzetből muhaha xD
istenkirály lett, mint mindig, őrületesek vagytok!
XOXO
mesi28
ijjjáj...ez rohadt jó lett. ;DD az a csók..hümm..igen abban a pillanatban én is meg tudtam volna ölni Jackson-t...:@
VálaszTörlésna de..á már várjuk a folytatást! siessetek vele!
csók: Flora és Vicky. <3
De ééédes! Jackson meg... most nem éppen. És La Push... remélem elfelejt elmenni. Ja és nem ér, hogy ez a vége. Várom a következő fejezetet!
VálaszTörlésSziasztok Csajok!
VálaszTörlésCsak nem rég kezdtem el olvasni a töriteket, de már most non tetszik! Iszonyat jól csináljátok, az egészet végigröhögöm! Csak így tovább!!! Remélem nemsokára lesz új fejezet, mert non várom már!
Puszi nektek!
ááhh ezzz.. egyszerűen nem találok szavakat xD imááddtaam! wiiíííí csókcsókcsók végreeee.:DDDD de persze az kis döf Jackson közbemászott ajj.. xD
VálaszTörlésés juj a végeee megint itt hagyjátok abba. :DDD kíváncsi vagyok Ed hogy húzza ki magát ebből vagy mi lesz hogy lesz szval siessetek a frissel légysziiii.:DD
puszii
Végre megvolt az első csók!
VálaszTörlésKíváncsi leszek Edward hogy vágja ki magát az éjszakai jelenetből!
Alig várom a folytatást. Szuper lett!!!
FÜGGŐÉÉÉG! utálom a függővégeket!XD de már megszoktam tőletek...:) ez a Jackson... nem volt szép tőle hogy közbemászott! de végre megvolt a csók!!!x) egyszerűen hihetetlen h itt hagytátok abba! *nagyon dühös*:D ebből Ed hogy fogja magát kivágni, arra kíváncsi vagyok, úgyhogy siessetek légyszi!XD Imádtam az egész fejit pussz
VálaszTörlésVáoo:D
VálaszTörlésimádtam:D
végre,végre végre =D
de hogylehet ilyen Jackson?..
és uhh. Edward lebukott. remélem valami jót talál ki.. vagy elmondja az igazt? kitudja..
mindenesetre nagyon várom a frisset :D
puszi nektek :)
Sziasztok!
VálaszTörlésjujuujjujuju végreeee :D Mikor beszéltem telón Klajcsival (nem voltam itthon pár napig) és mondta hogy volt csók hát és komolyan sikítottam hogy happí voltam :D Juj de ez most tényleg ideje volt már :D a vége meg megint függ mint a híd xD hahaha
Durva :P azért kivi vok hogyan húzza ki magát Ed:D
Nah puszííí nektek
és még e 1hét komolyan belehalok addig xD
Tincsu
Már nagyon várom a kövit.
VálaszTörlésDóri
sziasztok
VálaszTörléscsúcs szuper lett a fejezet. nagyon tetszik:)))))
kiváncsi vok h magyarázza ki ezt edward.
főleg a la pushi kirándulásra vagyok kiváncsi
annyit röhögök az egészen, szupi:P
hajrá továbbra is
puszi: Ági
Sziasztok! Ez is mind a többi feji, nagyon klasz lett. Végre megtörtént az első csók... Gratulálok nektek. Puszi: Dóri
VálaszTörlésJuhj alig várom, hogy mit fog reagálni:D:Dolyan jó:P
VálaszTörlésVégre az első csók és még azelőtt, hogy megtudta volna, hogy vámpír.Nagyon várom a következő fejezetet és remélem attól még, hogy megvolt a csók lesznek izgis helyzetek.Bár ebben -mióta olvasom a történeteiteket- nem kételkedem.
VálaszTörléspuszi Zsu
sziasztok!
VálaszTörlésNagyon tetszik a történetetek, imádom, tényleg fantasztikus! Sok jobbnál jobb történet van, és a tiétek is bevanna a nem tudom hány topban xD szóval nagyon jó, az én blogomon is kint van az oldalatok, ahogy sok más helyen is :D
tetszett a fejezet is, de nekem lenne egy elég kényes mondandóm. :S
maga a történettel semmi gond, megnyugodhattok, de ez a vmennyi kritika zsarolás szerintem eléggé... primitív és szánalmas már sorry:S persze én magam is azért írok, hogy mihamarabb olvashassam a fejezetet de a kritikás módszeretek eléggé gyerekes. Azt hittem, hogy mindenki saját magának ír és csupán mások véleménye érdekli őket, és akinek tetszik és imádja, az úgyis fog írni komit, de így...persze, jó az is igaz, h most mennyi időbe telik amíg néhány jó szót küld az ember.. de ez a zsarolás nem éppen a legjobb szerintem. Vagyis hát, rám nincs annyira pozitív hatással, de tényleg tetszik a történet, és ezért nem is írtam meg eddig ezt. Kritikát sem írtam még igaz, amit bánok, hiszen nagyszerű a történet, és hülye az, aki a saját örömére- mikor végre olvashatja a fejit- nem ír néhány kedves szót. Mindkét álláspontot megértem, de igazából elítélem ezt a zsarolás féle dolgot. Szerintem, aki tényleg annyira imádja a történetet, az úgyis fog írni, és nem fognak elhagyni titeket az olvasók :) közöttük én magam sem, mert nagyon imádom a mostani helyzetet a történetben és az egész szenzációs, de ha nem lenne ennyire jó a történet, akkor nem hiszem, hogy írnék kritit. Már a hozzáállás miatt sem :S
Sajnálom, csupán őszinte voltam és nem akarom, hogy megsértődjetek rám, de szerintem magában sok mindenki ezt gondolja, csak aztán elhessegeti mert úgy vannak vele, hogy ó a fenébe is van annyira jó ez a történet, hogy írjak két szót :D
szóval am csak ennyit akartam, de tényleg nagyszerűek vagytok együtt, jó történet nagyon is, de vagy a kritika számát csökkentsétek vagy valami, mert volt már olyanra példa, h szylu másik blogját ajánlottam valakinek, amikor még írta, és miután a 16.fejinél tartott azt mondta nem olvassa tovább, mert zsarol a hülye(idéztem)véleményért. hogyha nem gyűlik vmennyi össze akkor nem kapnak fejezetet. És hát sajnos, nem egy ilyen volt, és bár mindegyik imádta a történetet, ja meg ezt is, dühítő számukra a kritikás dolog..
Sajnálom, ha durva voltam vagy ilyesmi, nem akartam, csak elmondtam a véleményen, ez a dolog lényege, hiszen.. nem?? :)
Bocs, ha megbántottalak titeket vagy ilyesmi télleg sajnálom..:S :)
de én is nagyon várom már a fejezetet :D
és nem is akarom, hogy abbahagyjátok :)
puszii nektek (K)(L)
Hülye DÖG!! de nagyon jó, hogy dúl a láááw :)
VálaszTörlésnagyon zsír a rész :)
puszzy M.
Nagyon jó lett!
VálaszTörlésKíváncsi vagyok hogy hogy fogja Edward kimagyarázni magát!
Már nagyon várom a következő fejezetet!
Üdv.:Rékuci XD
ÚÚÚÚÚ nagyon tetszett :)))) Végre megcsókolták egymást!!! Ejnye Jackson!!! :D:D
VálaszTörlés