Eternity - 29. fejezet

     Sziasztok!

Megjöttünk a heti adaggalXD Válaszolva Lina kérdésére és tájékoztatva a többi olvasót: friss ezt követően csak 23-án lesz, ugyanis mindketten vizsgázunk és a tanulásra kell koncentrálnunk. Most viszont jó olvasást kívánunk mindenkinek.

Puszi: Szylu és Pupi

29. fejezet

Nyugodt állapotok

"Mosolyom mögé néztél,

És bánatot láttál;

Benned magamra leltem,

Én a tiéd vagyok, mert rám találtál."

(Ákos: Minden egyszerű dalban)

(Edward szemszöge)

Döbbenten bámultam testvéreimre, és egy hang sem jött ki a torkomon. Ők most tényleg azt akarják, hogy számoljak be arról, milyen volt Bellával szeretkezni? Ezt még ők sem gondolhatják komolyan!

 – Jaj, öcsisajt, ne vágj már ilyen képet, még a végén megsajnállak! – kacagott fel Emmett, mire egy szúrós pillantásban részesült tőlem és szerelmemtől is. – Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi történt Bella és Jessica között, aminek egy látványos csajbunyó lett a vége!

Nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt az apró, ám édes kis szusszantást, ami Bella ajkain csúszott ki, amint megtudta, hogy mit kérnek tőle a többiek. Nos, ez engem is érdekelt, ugyanis kedvesemre való tekintettel nem hallgatóztam, és csak a pofozkodásra „kaptam fel a fejemet”.

Bella felé fordultam, aki rájött, hogy ezt most nem fogja megúszni mindenféle magyarázat nélkül, így nagyot sóhajtott és már éppen belekezdett volna a történetbe, ha Em megint nem szól közbe:

 – Persze visszafelé is haladhatunk, nem kell feltétlenül tartanunk magunkat az időrendiséghez és akkor elkotyoghatod, hogyan édesgetett be az öcsém az ágyába, jobban mondva a kanapéjára – kacsintott Bellára, és szerintem nem várt választ erre a nem is kérdésre, így nagyon meglepődött a következő frappáns feleleten.

 – A szőnyeg sokkal kényelmesebb, mert nagyobb mozgásteret biztosít, nekem elhiheted – közölte olyan irigylésre méltó pókerarccal szerelmem, ami még engem is meglepett. – Próbáld ki majd egyszer!

Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy bátyámnak szó szerint leesett az álla, és percekig csak hápogott. Odahajoltam Bellához, és halkan, de azért a többiek számára is hallhatóan a fülébe suttogtam:

 – Szerintem ma már ne osszunk meg vele több információt, mert a végén kikészül – mentem bele Emmett hergelésébe. – Képzeld el, ha megtudná, hol van tetoválásod…

 – Mi, te tudod, hogy hol van Bella tetoválása? – harapott rá a csalira Em.

Csak vigyorogtam, és loptam egy gyors csókot kedvesemtől, aki rejtélyesen elmosolyodott és végre belekezdett a magyarázatba.

Elmondta, hogy Alex azért kerülte egész nap, mert sértette az önbecsülését, hogy velem jár és kiderült az is, hogy a srácnak tetszik Bella. Na, nem mintha ezt nem tudtam volna már eddig is, mert nyilvánvaló tény volt. Csak rá kellett nézni, hogyan csodálta szerelmemet és egyértelművé vált a szituáció, amit csak Bella nem akart belátni. Aztán megegyeztek abban, hogy barátok maradnak – itt elnyomtam egy feltörni készülő morgást – és amikor megölelték egymást, akkor jelent meg a színen Jessica és olyan dolgokat vágott Bellához, ami miatt teljesen jogos volt a kiosztott pofon.

 – Aztán szétszedtetek minket, betuszkoltál a kocsiba és a többit már tudod – mosolygott rám édesen.

 – Az lehet, hogy Eddy tudja, de mi nem! – találta meg ismét a hangját Emmett.

 – Emmett! – csattant fel Rose és rosszallóan nézett élete párjára.

 – Most miért? – vált sértődötté Em hanghordozása, és mint egy rossz, durcás kisgyerek, még karba is fonta a kezeit. – Edward persze minden mozdulatunkat végigasszisztálhatja…

 – Hidd el, jobb szeretném nem tudni, hogy mi történik a zárt ajtók mögött – mondtam torok köszörülve. – És ennek érdekében most hazaviszem Bellát, még mielőtt Swan rendőrfőnök kerestetni kezdené.

Alice felkacagott és gondolatban ezt üzente:

„Vigyél magaddal egy váltás ruhát is, mert reggel onnan fogsz suliba jönni.” – és cinkosan rám kacsintott.

Megcsóváltam a fejemet, amit természetesen Bella is észrevett és finoman megjegyezte:

 – Nem szeretem az ilyen túlságosan is privát beszélgetéseiteket, mert… – elgondolkozott egy pillanatra, hogy milyen indokot találjon ki, majd végül nemes egyszerűséggel kinyögte: –… mert nem szeretem és kész!

Felnevettünk húgommal, és felkelve magammal húztam kedvesemet is az emelet felé. Készségesen jött velem, de azért gyanakvóan megkérdezte:

 – Nem úgy volt, hogy hazaviszel, mielőtt Charlie kerestetni kezdene azzal a kemény, kétfős egységével?

 – De, csak előtte még összepakolok pár cuccot holnapra – vontam vállat és hátrapillantva láttam, hogy felragyogott az arca.

 – Ez azt jelenti, hogy nálunk alszol? – kérdezte suttogva.

 – Hát, az alvás az erős szó, de igen – kuncogtam lelkesedésén.

 – És apunak mit mondunk? – vonta fel a szemöldökét, amikor beléptünk a szobaajtómon.

Kikaptam a szekrényemből a szükséges ruhadarabokat és bevágtam egy sporttáskába, amit előhalásztam legalulról, és közben a válaszon gondolkodtam. Bella megcsóválta a fejét, odalépett a táskához, és a hanyagul beleszórt ruhákat szépen összehajtogatta.

 – Tulajdonképpen meg is várhatom, hogy édesapád elaludjon és utána visszalopakodhatok, de ne felejtsd el, hogy egyszer már „aludtam” nálatok – macskakörmöztem a levegőbe –, amikor az allergiás rohamod volt, és azt sem ellenezte.

 – Igen, de akkor még nem voltál a barátom – lépett hozzám, és szorosan odabújt a mellkasomhoz.

 – Ott a pont – feleltem és átöleltem karcsú derekát. – Akkor nem marad más, mint hogy megvárom egy félreeső utcában, míg elalszik Charlie és utána visszamegyek hozzád!

Körülbelül tíz perccel később indultunk csak el tőlünk, ugyanis Bella csábító ajkainak nem tudtam ellenállni, és egy kisebb fajta csókcsata alakult ki köztünk. A főútra kanyarodtam ki éppen Vivvel, amikor szembe találkoztunk Carlisle-lal, aki pedig a házunkhoz vezető földútra készült lefordulni. Intettem neki, ahogyan Bella is, és a gesztust apám is viszonozta. Bella a következő pillanatban felsikkantott, majd a „te jó ég” kifejezés hagyta el a száját.

Azonnal a fékbe tapostam, és ijedten fordultam szerelmem felé, hogy vajon mi történhetett.

– Bella, valami baj van?

– Igen, óriási baj – suttogta halálra rémült arccal.

– Szerelmem, mondd el, hátha tudok segíteni! – kértem gyengéden és végigsimítottam arcán, mely most a szokásosnál is sápadtabb volt.

– Elfelejtettem ma délután dolgozni menni – nyögte ki és ijedten pillantott rám.

Megkönnyebbülten fújtam ki az addig bent tartott levegőt, hogy csak erről van szó, és apró kuncogás csúszott ki a számon.

– Edward, ez nem vicces! – torkollt le. – Nem mentem dolgozni, de még csak nem is telefonáltam, hogy szabadnapot kérjek. Biztos, hogy ki fognak rúgni – suttogta.

– Szerelmem, ne aggódj, mert…

– Mi az, hogy ne aggódjak? Carlisle is biztosan azt hiszi, hogy egy megbízhatatlan és felelőtlen csitri vagyok. Azt fogja gondolni, hogy rossz hatással vagyok rád, biztos, hogy megutált és megkér majd téged, hogy szakíts velem, mert nem vagyok megfelelő lány a számodra – sorolta Bella a butaságokat, amik megfordult a fejében.

– Bella, hagynád, hogy végigmondjam? – kérdeztem mosolyogva és mikor bólintott belekezdtem. – Alice mindent elintézett, és felhívta Carlisle-t azután, hogy mi leléptünk az iskolából.

– De ez nem jelenti azt, hogy bele is ment abba, hogy ma ne menjek dolgozni – vetette ellen.

– De, beleegyezett. Míg a kocsimba tuszkoltalak az iskolában, Alice felhívta Carlisle-t, aki azt mondta, hogy nem gond, ha ma nem mész be. Hallottam, szerelmem, a saját füleimmel, úgyhogy ne félj, nem rúgnak ki – próbáltam megnyugtatni, majd csókot nyomtam a szájára.

– Akkor jó – sóhajtott megkönnyebbülten.

Melegen rámosolyogtam, majd a gázra léptem. A cirkáló a felhajtón állt, mikor odaértünk a Swan házhoz. Míg kisegítettem Bellát a Volvóból azon gondoltam, hogy vajon miként palástoljam azt a mértetlen boldogságot, amit éreztem, amiért délután Bellával voltam, ráadásként pedig minden tökéletesen alakult és törött csontok nélkül megúsztuk a dolgot. Míg be nem léptünk a házba, jelenetek sokasága pergett le a szemeim előtt, és a főszereplő mindegyikben Charlie volt, aki már az első pillanatban kiszúrta, hogy elvettem a lánya ártatlanságát és a szolgálati fegyverével próbált lepuffantani… többször is.

Természetesen nem a testi épségemért, hanem azért aggódtam, mert nagy bajba kerülnénk, ha a lövedékek simán lepattannának rólam. Charlie a nappaliban ült, amikor megérkeztünk, és egyből ránk kapta a tekintetét, ami aztán megállapodott Bella sebes száján.

– Mi történt veled, Bells? – pattant fel a helyéről, és odasietett a lányához.

– Egy kicsit összekaptam Jessica Stanley-vel – felelte Bella, majd megvonta a vállát. – Semmiség.

– Úgy érted, hogy verekedtél? – tágultak ki Charlie szemei. – Miért estetek egymásnak?

– Jessica illetlen dolgokat mondott Belláról, és esküszöm, Charlie, ha a közelben vagyok, alaposan elbeszélgettem volna Jessicával, és akkor talán nem fajultak volna idáig a dolgok – válaszoltam Bella helyett, mire Charlie rám nézett.

– Köszönöm, Edward – pillantott rám. – Hogy-hogy ilyen hamar itthon vagy, azt hittem, hogy még dolgozol? – fordult vissza a lánya felé.

– Edward elkért a munkahelyemről, és a verekedés után elvitt egy kicsit kikapcsolódni, hogy megfeledkezzek a vitáról Jessicával – motyogta Bella és nem kerülte el a figyelmem, hogy a „kikapcsolódni” szónál kissé elpirult.

– Azt hiszem jobb, ha nem kíváncsiskodom, hol és mit – krákogott Charlie – csináltatok – nézett el zavartan rólunk, és gondolatban megjegyezte, hogy nem kizárt, hogy azt csináltuk.

Ha tudná, hogy mennyire igaza van – morfondíroztam.

Számítottam rá, hogy a következő pillanatban egy pisztoly csövével nézek farkasszemet és utolsó szó jogán elmondhatom Bellának, hogy mindennél jobban szeretem. Aztán eldördülne a stukker és miközben a földön feküdnék, Charlie a füstölő pisztolycsőre fújna, mint a filmekben és a bajsza alatt mormolná: ezt azért kapod, mert elcsábítottad a lányomat!

Jó, persze ennyivel nem lehetne elintézni egy magamfajtát, de az elképzelés is nagy hatással volt rám, bár nem úgy, mint bárki emberfia gondolná, inkább elmosolyodtam ahelyett, hogy elborzadtam volna. Bella kíváncsian tekintett rám, és még szépen ívelt szemöldökét is felvonta, hogy mi az oka a jókedvemnek, de én csak megráztam a fejem.

Charlie-nak úgy tűnt eszébe sem jutott, hogy lepuffantson, ugyanis a pisztolya elő sem került, ehelyett csak visszaült a fotelbe, majd bekapcsolta a tv-t.

– Hát, akkor én megyek – szóltam olyan hangerővel, hogy Charlie is biztosan meghallja –, holnap találkozunk, Bella.

Rákacsintottam szerelmemre, aki kikísért, majd az ajtónál szenvedélyesen megcsókolt, aztán visszabotorkált a házba.

A Volvóval leparkoltam a szomszédos utcában, majd visszasurrantam a Swan házba – annak ellenére, hogy először csak Charlie álomba szenderülése után akartam visszamenni – és míg várakoztam Bellára, na, meg arra, hogy Charlie végre elaludjon, a polcról levettem az első könyvet, ami a kezem ügyébe akadt, mely, mint kiderült, a Vámpírnaplók könyvsorozat első része volt.

A hintaszékbe lehuppanva kezdtem olvasni, de közben persze figyeltem a lent zajló eseményekre is.

– Ez nem is lett olyan rossz – nyammogta Bella körülbelül egy órával később, és Charlie gondolatain keresztül láttam, hogy újabb falat húst szúr szerelmem a villájára.

– Valóban – helyeselt Charlie. – Végre érzem a hús ízét is és nem csak azt, hogy odaégett – somolygott a bajsza alatt a rendőrfőnök.

– Nagyon vicces vagy, apu – szólt tettetett felháborodással Bella, de mikor elmosolyodott, láthatóan lebukott, hogy igazából nem sértődött meg. – Azt hiszem, hogy egyre jobb és jobb leszek ebben a főzési mizériában.

– Na, ezzel azért tudnék vitatkozni, a múlt hétfői lasagne volt az abszolút mélypont a főzőpályafutásodban.

Mosolyogva koncentráltam újra a könyvre és próbáltam kizárni a beszélgetés foszlányait, de a második oldal után kizökkentett a tevékenységemből egy hang.

A morgás, mivel nem az én mellkasomból tört fel, így kizárásos alapon a kosarában tespedő állattól származott. Pontosabban a korábban a kosarában tespedő, de azóta onnan kimászó és a lábamhoz tévedő dögtől jött, aki a következő pillanatban rákapott a nadrágom szárára. Jackson morogva cibálta a nadrágomat, és az elején – pontosabban az első percben míg vártam hogy a dilihoppjának vége legyen – hagytam, hadd játszott, aztán viszont halkan visszamorogtam rá, mire a torkára forrt a hang.

– Na, idefigyelj, kispajtás, vagy inkább kisfiam! – szólítottam meg. – Kössünk alkut! – beszéltem hozzá, mintha valóban értené, amit mondok. – Vagyis inkább mondok neked valamit. Osztozunk Bellán, valamint elviseljük egymást, ha egy légtérben kell lennünk, és akkor megéred a telet. Ha viszont tovább cirkuszolsz velem, te leszel Jasper következő vacsorája. Na, mit szólsz hozzá? – kérdeztem tőle, és komolyan arra vártam, hogy visszamászik a kuckójába annak jeléül, hogy benne van a dologban, vagy újra cibálni kezdi a nadrágom, mely szerint feláldozza magát és ő lesz Jasper csemegéje.

Bátyám persze úgysem ölné meg, de a győzelem érdekében mindent be kellett vetnem.

Azonban a reakciót már nem volt alkalmam megtudni, ugyanis Bella belépett a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót és felkapcsolta a lámpát.

Most annyira nem figyeltem, hogy akár Charlie is simán lefülelhetett volna, és akkor aztán benne lennék a slamasztikában.

Jackson azonnal Bellához rohant, és felágaskodott szerelmem lábára.

– Szia, nagyfiú – emelte Bella a karjaiba a dögöt, majd megsimogatta a fejét. – Jól elvoltál apucival? – pillantott rám szerelmem és sugárzóan elmosolyodott.

– Hasznosan töltöttük az időt – feleltem Jackson helyett, mire Bella felvonta a szemöldökét. – Tisztáztuk az erőviszonyokat – vigyorogtam.

Bella hümmögött egy sort, majd visszatette Jacket a helyére és odasétált hozzám.

– Szia – motyogta, mikor odaért hozzám.

– Szia – suttogtam, majd kezemet a tarkójára csúsztattam és hosszan megcsókoltam.

– Elmegyek zuhanyozni – kapkodta a levegőt, miután ajkaink elváltak egymástól. – De sietek vissza.

– Várni foglak.

Míg Bella zuhanyozott, én előkészítettem neki az ágyát. Lehuppantam a lila takaróra és a kezeimet a fejem alá téve vártam, hogy szerelmem visszatérjen.

A szemeim kitágultak, mikor Bella egy szál törölközőben lépett be a szobába és huncutul rám mosolygott.

– Elfelejtettem magammal pizsamát vinni – lehelte, miután bezárta a szobája ajtaját. – Mivel már úgy is láttál meztelenül – folytatta kissé elpirulva – remélem nem bánod, ha itt öltözöm fel.

Nagyot nyeltem… és megint… aztán még egyszer, de válaszolni még akkor is képtelen voltam, csak egy fejrázásra futotta tőlem.

Bella kirángatott egy bugyit, egy – elég apró – rövidnadrágot valamint egy topot a szekrényből, majd az ágyra tette azokat. A törölközőjéhez emelte a kezét, majd egy mozdulattal meglazította magán, ami a következő pillanatban a padlóra hullott alá. A kezeim ökölbe szorultak és görcsösen igyekeztem fekve maradni, és nem leteperni Bellát egy másodperc alatt, majd birtokba venni karcsú testét. A legcsodálatosabb lány állt előttem és kívánatos testét semmi sem takarta előlem. Melyik férfi tudna ellenállni csábításnak? Én. De nem jó szántamból. Férfiasságom azonnal életre kelt, és követelte magának szerelmem buja idomait, de tisztában voltam azzal, hogy nem tudnánk csendben maradni, ha testünk összeforr. Charlie pedig a szomszédos helyiségbe lépett be éppen, és az utolsó dolog, amit szerettem volna, ha in flagranti talál minket.

Akkor biztos, hogy tényleg előkerülne a fegyvere és lenne nekem ne mulass.

– Gyönyörű vagy – szóltam rekedten –, de most nem lehet.

– Értem – felelte sértődötten, majd felkapkodta magára azokat a ruhákat, melyeket az ágyra tett nem régiben.

Lekapcsolta a lámpát, majd bebújt a takaró alá és hátat fordított nekem.

– Elmondhatatlanul kívánlak – suttogtam a fülébe, miután én is befeküdtem a takaró alá.

Odabújtam Bellához, majd végigsimítottam a combján.

– Nem úgy tűnik – vágta rá sértődötten.

– Még most sem gondolod másként? – helyezkedtem hozzá még közelebb, hogy érezze, nagyon is téved, majd nem várva meg a válaszát tovább folytattam. – Szerelmem – suttogtam a fülébe –, édesapád a szomszéd szobában van, és nem lenne jó, ha bizonyos hangok átszűrődnének hozzá – próbáltam enyhíteni sértődésén. – Ráadásul, te ma… először… és mivel tanultam anatómiát így… bizonyára érzel kellemetlenséget, miután mi… – dadogtam, mint egy idióta, ugyanis képtelen voltam arra, hogy kibökjem azt, amire céloztam.

– Csak egy nagyon kicsit – sóhajtotta. – De nem vészes, ha esetleg meg akarnád gondolni magad.

– Esküszöm, hogy egy alkalmasabb időpontban élek a lehetőséggel, de lásd be, hogy most tényleg nem lenne szerencsés.

– Oké, igazad van – adta be a derekát.

– Aludj, szerelmem. Hosszú napod volt, és alaposan kifárasztottalak.

– Hmm. Megérte a fáradtság – kuncogott. – Jó éjszakát, Edward – fordította felém a fejét, majd megcsókolt.

– Jó éjszakát neked is – feleltem. – Bella? – kérdeztem néhány másodperccel később.

– Hmm?

– Van kedved eljönni velem valahová holnap suli után? Természetesen visszaérünk, mire dolgozni kell menned.

– Van kedvem – lelkesült fel. – Hová megyünk?

– Majd meglátod. Most még titok – feleltem.

– Nem tudnám kiszedni belőled valahogyan? – ásította.

Már attól görcsbe rándult a gyomrom, ha elképzeltem, Bella milyen könnyen rá tudna venni arra, hogy daloljak, mint a kismadár.

– Nem, szerelmem – füllentettem megjátszott határozottsággal.

– Akkor kénytelen leszek várni – sóhajtott lemondóan.

Bella ficergett még egy kicsit, majd a légzése kezdett egyenletessé válni. Már-már azt hittem, hogy elaludt, mikor ismét megszólalt.

– Edward?

– Igen?

– Még mindig érzem, hogy kívánsz – jelentette ki, és valamiért biztos voltam benne, hogy mosolyog. – Igen, határozottan ez az érzésem – préselte magát még jobban hozzám. – Biztos, hogy jól döntöttél, mikor visszautasítottál?

– Nem – leheltem. – Borzasztóan nagyot hibáztam – feleltem őszintén és bármennyire küzdöttem ellene, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy lehűtsem magamat.

– Most már vess magadra! – kuncogta Bella, majd lassan álomba szenderült.