Eternity - 23. fejezet

23. fejezet

First night with Bella

"You are my Heaven on earth"

(P.O.D. - Your Eyes)

– Tudod, öcskös, ezt nevezik arcrepesztő vigyornak – vetette oda Emmett, mikor beléptem a bejárati ajtón.

– Höh? – kérdeztem vissza.

– Na, igen, inkább arcrepesztő, bamba, szerelmes vigyornak – javította ki magát Em. – Az utolsó épeszű embert… vagyis vámpírt is elragadta a szerelem ebben a házban – húzta el a száját, és egyik kezében a kanapét tartotta, amit visszatett a buli előtti régi helyére.

– Ezt mégis hogy érted? – állt csípőre tett kézzel és felháborodottan Rosalie néhány lépésre Emtől.

– Csak vicceltem, bébi – hunyászkodott meg bátyám rögtön.

Rose sandán nézett férjére, és gondolatban azon morfondírozott, hogy hihet-e Emnek, vagy sem. Végül úgy döntött, hogy a veszekedés elkerülése végett inkább nem csinál jelenetet, de azért a hálószobájukban alaposan kezelésbe veszi majd Emmettet.

Na, az ilyen gondolatokért utálom a képességemet. Elvégre ki akarná tudni, hogy a testvérei milyen akrobatikus mozdulatokat terveznek a szobájuk falai között? Én biztos nem. De sajnos nincs választásom.

Ó, mit nem adnék azért, ha Bella gondolatait hallhatnám – sóhajtottam fel vágyakozóan, de további merengésre nem futotta a kobold hibájából.

– Jó, hogy itt vagy, Edward – táncolt be Alice a helyiségbe. – Elkellene a segítség – villantott rám egy mosolyt.

– Oké – egyeztem bele.

– Remek – lelkendezett, majd hosszasan magyarázta, hogy mit is kellene csinálnom.

Hulla fáradtan – persze csak képletesen értem! – rogytam le a nappaliban lévő kanapéra. A ház csillogott-villogott, és senki ember fia meg nem mondta volna, hogy néhány órával ezelőtt hormontúltengéses fiatalok buliztak ebben a házban.

Esme és Carlisle ámuldozva toppantak be a házba nem sokkal hajnali kettő után.

– Ti… kitakarítottatok? – kérdezte Esme és hitetlenkedve forgott körbe a nappaliban.

– Ha baj, akkor újra rumlit csinálunk és rád bízzuk a rendrakást – ajánlotta Em vigyorogva és tovább kapcsolt egy focimeccs ismétléséről.

Rose csak a szemeit forgatta férje szavai miatt, majd miután köszönt fogadott szüleinknek felvonult a szobájába ruhát próbálni, na meg hogy előkészítse a terepet Em megleckéztetéséhez.

Alice karon ragadta Esmét, majd a kanapéhoz mentek, ahová aztán leültek és kezdetét vette az „Alice szája be nem áll” műsor. Folyamatosan csacsogott arról, hogy milyen jó fejek Bella phoenixi barátnői, hogy mekkora tapló Will – itt ecsetelésbe kezdett, hogy ki is az egyáltalán – és hogy melák bátyánk rávette Bellát egy medencébe csobbanásra.

Esme rögtön aggódni kezdett, hogy Bella a februári hidegben a kinti medencébe ugrál kockáztatva egy tüdőgyulladást, a kétségbeesése pedig akkor hágott tetőfokára, mikor kiderült, hogy mindezt fürdőruhában tette. Alice-szel ketten kellettünk hozzá, hogy megnyugtassuk anyát, Bellának kutya baja – legalábbis nagyon remélem, hogy nem fog megfázni vagy hasonlók, különben Emet nagyon csúnyán el fogom verni!

A következő pillanatban kobold húgom tekintete üveges lett, ami csak egyet jelentett: látomása van.

Végigkövettem a víziójában lévő jelenetet, és a lélegzetem felgyorsult.

Egy padlón feküdtem, Bella lovagló ülésben helyezkedett el felettem, combjaival a csípőm két oldalánál fogva szegezett a földhöz, majd csillogó szemekkel hajolt az arcom felé.

Alice a látomás végeztével felkuncogott – mintha tudna valamit, amit én nem –, én pedig próbáltam nem zihálni. Már csak az elképzeléstől is csomóba ugrott a gyomrom, nem még így, hogy Alice látomásának képkockái valósággá válhatnak. Nem tudtam, hogy mikor fog megtörténni, vagy mikor van esély rá, hogy ilyen helyzetbe kerüljek Bellával, de az biztos, hogy önként és dalolva megyek bele egy ilyen jelenetbe. Hülye lennék, ha nem akarnám!

– Valami baj van? – kérdezte aggódva Esme, kirángatva engem a gondolataimból.

– Edwardnak lesz egy-két szép pillanata Bellával – mondta Alice nevetve.

– Igen? – vonta fel a szemöldökét Emmett és meglódult a fantáziája. – Ide a részletekkel! – dörzsölgette a tenyereit.

– Álmodban – vigyorogtam rá gúnyosan.

Emmett durcásan karba fonta a kezeit, majd felcsörtetett a Rose-zal közös hálószobájukba, ahol a felesége már egy alig valamit takaró fehérnemű szettben várta perverz férjét. Emmett gondolatai egyből elterelődtek állítólagos sértődéséről, és szinte ráugrott feleségére.

– Öhm… azt hiszem, hogy a házon kívül kellene találnunk valami elfoglaltságot, míg a párocska lenyugszik – ajánlottam.

– Támogatom az ötletet – suhant le Jazz az emeletről, a következő pillanatban aztán már a bejárati ajtón sietett ki, hogy meneküljön Em és Rose túlfűtött érzelmei elől.

Alice követte a férjét, de előtte még rám kacsintott. Nem értettem az okát, de nem is nagyon foglalkoztam vele, csak azzal, hogy én is lelépjek, és ne kelljen hallgatnom Emmettéket.

Mivel nem voltam szomjas, a vadászat ki volt zárva a lehetőségek közül, amit kezdeni tudnék az éjszaka közepén, míg Em és Rose kiélik a perverz képzeleteiket. Carlisle és Esme sétálni mentek az erdőbe, én pedig… nos, mire feleszméltem már a Swan ház előtt álltam.

Charlie kocsija nem volt a felhajtón, és a gondolatait sem hallottam a házból, a szomszédok pedig javában aludtak, így esélytelen volt, hogy lebukjak, ha meglátogatom Bellát. Két hosszú lépéssel lendületet vettem, majd elrugaszkodtam és megkapaszkodtam Bella szobájának párkányában. Az ablaka nem volt bezárva, így könnyedén bejutottam, és egy hosszú pillanatig csak néztem szerelmem karcsú testét, ahogyan elterülve fekszik apró ágyában. Az éjjeli szekrényen égett a lámpa, de én e nélkül is láttam volna csodás vonásait. Mahagóni haja elterült a párnán, szája kissé elnyílt, a teste viszont megremegett a következő pillanatban. A kezei libabőrösek lettek, és kellett néhány másodperc, hogy rájöjjek, Bella fázik. Óvatosan léptem közelebb hozzá, és a derekáig lecsúszó takaróját a nyakáig felhúztam… volna, de totális déjà vu érzés kerített hatalmába, amikor a lábam alól eltűnt a talaj és kiterültem a padlón.

A következő pillanatban Bella nézett le rám az ágyáról, és csábos ajkai a füléig értek a széles vigyorától. A másodperc egy töredékéig tartott, míg felültem annyira, hogy elérjem Bella kezét, és gyengéden, de mégis határozottan lerántsam az ágyról. Kedvesem halkan sikkantott egyet, és rajtam landolt. Míg Bella a lábait behajlítva a csípőm két oldalán támasztotta meg magát, hogy felülve rám nézhessen, belém nyilallt a felismerés: Alice-nek erről az éjjelről szólt a látomása! Bella ugyanazt a trikót viselte, mint a vízióban, és a csokoládé tekintete is teljesen úgy csillogott. Lassan az arcom felé hajolt, és én közben elmerültem a szemeiben. Kezeit a fejem két oldalához tette, majd néhány pillanat múlva egy utolsó rebbenés után szemei lecsukódtak, és finoman a számra csúsztatta ajkait. Apró csókot adott, de nekem ennyi nem volt elég. Selymes tincsei közé fúrva ujjaimat, húztam közelebb a fejét és szenvedélyesen csókolni kezdtem.

Bella levegő után kapkodva szakadt el az ajkaimtól, majd rám hanyatlott és a nyakamba fúrta a fejét.

– Szia – motyogta.

– Szia – köszöntem vidáman és közben a hátát simogattam. – Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni – mentegetőztem.

– Örülök, hogy itt vagy – mormolta, majd felegyenesedett és láttam, ahogyan mosolyog.

Végigfuttattam rajta a tekintetem, és libabőrös testétől észbe kaptam. Egy pillanat alatt keltem fel Bellával a karjaimban, akit aztán gyengéden az ágyra fektettem és nyakig betakartam. Leültem mellé és kisimítottam egy homlokába hulló hajtincset.

– Ez a földre küldő technikád páratlan.

Bella fülig vörösödve mormolta: – Sajnálom, remélem nem okoztam fájdalmat.

Felemelte a kezét és végigsimított az arcomon. Tenyerét a számhoz húztam, majd belecsókoltam.

– Nem, nem okoztál fájdalmat. Most pedig aludj, reggel iskola – keltem fel mellőle és megcéloztam a sarokban álló hintaszéket.

– Ne menj el! – kért Bella rémülten.

Nem is terveztem, de mielőtt ezt bevallottam volna neki, egy kicsit incselkedni akartam vele.

– Szeretnéd, hogy maradjak? – sétáltam vissza hozzá.

Határozottan bólintott.

– Mennyire szeretnéd, hogy maradjak? – ültem le az ágy szélére, néhány centire Bellától.

– Nagyon – felelte kissé elpirulva.

– És az a nagyon, mit is jelent pontosan? – incselkedtem tovább.

Bella azonban válasz helyet belemarkolt az ingembe, és az arcához húzta a fejem. Ajkaim automatikusan elnyíltak, hogy megcsókoljam őt, de a szájától néhány centire megállított, és rosszallóan nézett rám.

– Nem szép dolog játszadozni velem, Mr. Cullen.

– Elnézését kérem, szép hölgy. Remélem meg tudja nekem bocsátani ezt a súlyos vétket – mentem bele a játékba.

– Az attól függ – gondolkodott el.

– Mégis mitől? – kérdeztem óvatosan, ugyanis tökéletesen emlékeztem arra, hogy ilyennel már behúzott a csőbe.

– Hogy mesél-e nekem valamiről.

– Mégis miről?

– Arról, hogy mennyire is voltál féltékeny Alexre és Willre? – vigyorgott rám.

– Én nem voltam féltékeny – szóltam dacosan.

– Aha – nyugtázta Bella. – Ha te mondod – rántotta meg a vállát és készült oldalra fordulni.

– Várj! – fogtam meg a vállát. – Oké, bevallom, féltékeny voltam, őrülten és borzasztóan féltékeny. Rólad nem gondolhatnak olyanokat, és ahogy rád néztek!  – horkantam fel. – Egyszerűen felháborító.

– Miért, hogy néztek rám?

– Úgy, ahogy csak én nézhetek – vágtam rá. – Csak én falhatlak fel a szemeimmel.

Egy pillanatra megijedtem, hogy Bella esetleg túl soknak tartja ezt a birtokló hangnemet, de mikor láttam, hogy vigyorgott, megnyugodtam.

– Te nem csak a szemeiddel akarsz felfalni.  És őszintén bevallva, talán más megijedne attól, hogy a férfi, akit szeret, a vérére áhítozik, de nekem hízelgő, nagyon is hízelgő.

– Elképesztő vagy.

– Tudom, és most pedig feküdj ide! – paskolta meg azt a kis helyet, amit csinált nekem azzal, hogy arrébb csúszott.

Elhelyezkedtem mellette, majd szembe fordultam vele. Mindig egyre-egyre laposabbakat pislogott, de jól láthatóan küzdött az álmosság ellen.

– Alex azt mondta, hogy elég egy harapás ahhoz, hogy valaki vámpírrá változzon. Igaz ez? – kérdezte hirtelen, én pedig nem tudtam hová tenni ezt az érdeklődést.

– Igen – feleltem óvatosan. – De miért kérdezed?

– A könyvek miatt, amiket olvastam, meg a sorozatok miatt, amiket néztem. Azokban több teória is van.

– A valóságban egyetlen harapás is elég.

– Látni szeretném a tiédet – nézett rám kérlelően.

– Az igazság az, hogy nekem nem csak egy van. Annak idején Carlisle nem volt benne biztos, hogy miként csinálja, így ahhoz hasonlóan próbálta, mint vele tették. De itt az egyik – fordítottam oldalra a fejem, hogy felfedjem neki a nyakamon lévőt.

Bella közelebb hajolt és egy ideig pásztázta a nyakamat.

– Szinte alig látni – nyugtázta, majd ujjaival végigsimított fogadott apám fogsorának nyomán. Ujjait többször végigfuttatta a harapásnyomon, én pedig mozdulatlanul feküdtem várva, hogy mi sül ki ebből. Aztán Bella a hátamra gördített, és elfordította a fejem, a harapásnyom ellenkező oldalára. Közelebb hajolt, és én éreztem a lélegzetét a bőrömön. Nyelvével először végigsimított a nyakamon, majd gyengéden beleharapott. Felnyögtem, és igyekeztem elfojtani a késztetést, hogy viszonozzam neki a harapást, és nem azért, mert vágytam a vérére, hanem így akartam kifejezni a hódolatomat, a csodálatomat és a vágyakozásomat iránta. Bella felkuncogott – bizonyára tetszett neki a reakcióm, legalábbis remélem –, majd minden szabad bőrfelületet végigcsókolt. Ajkai a nyakamról aztán az államra vándoroltak, és szinte könyörögtem neki, hogy csókoljon meg rendesen. Incselkedve közeledett a számhoz, de mikor felemeltem a fejem, hogy elérjem ajkait, ő elhúzódott. A harmadik ilyen után, nem tudtam visszafogni magam és a tarkójánál fogva húztam az arcát az enyémhez, hogy végre megcsókoljam.

Ajkai édesen elnyíltak, és megéreztem bódító levendula és frézia leheletét, ami csak még jobban elvette az eszemet. Annyi józanság még maradt bennem, hogy gyengéden bánjak törékeny testével, és minden mozdulatomra ügyeltem. Végigfuttattam jobb kezemet a bordáin, a derekán és a csípőjén, és feltett szándékom volt a térde alá nyúlva magamhoz húzni őt, de megelőzött. Mintha a gondolataimban olvasott volna, úgy kivitelezte a mozdulatsort, melynek során egyik lábát átvetette rajtam, így kerülve hozzám még közelebb.

Elhúzódtam tőle, hogy kapjon levegőt, és csak bámultam kipirult arcát, fényesen csillogó szemeit és átöleltem karcsú testét. Pár másodperc után azonban ismét támadásba lendült és mohón kapott az ajkaim után. Nyelve utat tört a számba és minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne viszonozzam ugyanolyan hevesen, ha nem jobban a mozdulatait.

Az izmaim megfeszültek, amikor apró kis kezeivel megfontoltan gombolgatni kezdte az ingemet, de nem tudtam megállítani, mert egyszerűen nem voltam képes rá. Forró ujjaival végigsimított mellkasomon és hasamon, amitől borzongás futott végig rajtam és ezt még soha nem tapasztaltam azelőtt. Felmordultam a váratlan érzés miatt, és a csípőjénél fogva húztam magamhoz még közelebb.

Bella egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, a másikkal a nyakamat kulcsolta át, és felhúzott magához ülő helyzetbe. Nem értettem, hogy mi volt ezzel a célja, amíg nem görgette le vállaimról az inget és nem térképezte fel ujjaival felsőtestem minden négyzetcentiméterét.

Eddigi játékunk sem volt éppen ártatlannak mondható, de ott kattant valami a helyére bennem, amikor szerelmem a trikója szegélyéhez nyúlt és egy könnyed mozdulattal ledobta magáról…