tag:blogger.com,1999:blog-16032847818270362682024-03-19T23:24:02.158+01:00ETERNITY 2.: ETERNALLY by Szylu and PupiPupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.comBlogger102125tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-32654030063154098162014-08-10T12:42:00.001+02:002014-08-10T12:42:31.256+02:00FrissMa este érkezünk az Eternity "rendes" epilógusával.Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-78128091333937479872014-06-01T17:58:00.003+02:002014-06-01T17:58:46.432+02:00VisszatérünkSziasztok!<br />
<br />
Valami nyavalya úgy döntött, hogy mekkora poén lenne, ha ledöntene a lábamról, úgyhogy hosszú bejegyzést nem tudok vállalni.<br />
Viszont a visszatérés időpontját meg tudjuk mondani. Augusztus eleje. Hamarabb sajnos nem fog menni. Ez tűnik vállalható időpontnak, betartható időpontnak. Kb. 20 fejezet lesz a történet. Akik viszont arra voksoltak, hogy csak befejezést írjunk az első résznek, ők se csüggedjenek, megvalósítjuk.<br />
<br />
Augusztusig sem tűnünk el, jön az ígért bejegyzés és kommunikáció terén is aktívak leszünk.<br />
<br />
Megyek, elájulok.<br />
<br />
<br />
Puszi mindenkinek :)Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-40115008697784074242014-05-26T18:17:00.002+02:002014-05-26T18:17:23.278+02:00Szavazó-doboz 3. felvonásSziasztok!<br />
<br />
Kreáltam egy új szavazódobozt, ami nem a blogger keretein belül működik, így talán már nem lesz gond.<br />
<br />
Puszi: PupiPupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-86155873964232988962014-05-16T15:59:00.000+02:002014-05-16T16:34:49.978+02:00Visszatérjünk?Sziasztok!<br />
Hosszabb bejegyzés arról, hogy miért voltunk távol, a későbbiekben jön. <span style="color: #cc0000; font-size: large;"><span style="color: black; font-size: small;">Ennek a bejegyzésnek az oka, hogy</span> <strong><u>jobb oldalon találtok egy szavazást, miszerint szeretnétek-e ha folytatnánk az Eternity 2. részét, vagy inkább ne, hanem írjunk egy "rendes" befejezést az első résznek, és záruljon le azzal az egész történet.</u></strong></span><br />
A szavazás május 31-én 23:59-ig tart. Bejegyzés a következő napon lesz, függetlenül attól, hogy mi a szavazás eredménye.<br />
Puszi:<br />
Szylu és Pupi<br />
<br />
Ui.: Sablonváltással eltűnt a chatbox. Megpróbálom "visszaszerezni", de addig is ide a bejegyzés alá írjatok, ha üzennétek nekünk.Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-30287388055168104972013-08-03T11:00:00.003+02:002013-08-03T12:32:52.202+02:00Következő fejezet időpontja.Sziasztok!<br />
<br />
Nos, itt az augusztus, és ahogy ígértük, folytatódik a történet. Régi szokásunkhoz híven a vasárnap lesz a frissítések időpontja. Igyekszünk majd, de nem jelenti azt, hogy minden héten lesz friss, viszont ilyen hosszú szünet sem lesz ismét.<br />
<b>Az első frissítés időpontja augusztus 18.</b><br />
<br />
Kellemes hétvégét mindenkinek.<br />
<br />
Puszi: Szylu és PupiPupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-76908744975034895002013-06-28T19:20:00.000+02:002013-06-28T19:20:34.164+02:00Folytatás... hamarosan!Sziasztok!<br />
<br />
Arra a magyarázatra, hogy miért szünetelt a blog hónapokig, gondoljuk, senki sem kíváncsi, de hamarosan azért megejtünk egy szösszenetet erről, annak ellenére, hogy korábbi bejegyzésekben már olvashattátok, miért is akadozott az Eternity 2. részének írása - tehát az indok nem változott.<br />
Hogy mit is jelent a bejegyzés címe? Nos, nagyon egyszerű. <span style="font-size: large;"><b>A történet folytatódik AUGUSZTUSTÓL!</b></span><br />
Addig lesz időnk újraolvasni az első részt, belebújni a szereplők bőrébe, és a várható történéseket is ki tudjuk dolgozni. Valamint remélhetőleg egy számot is tudunk mondani, hogy várhatóan hány fejezetes lesz az Eternity 2. - Eternally.<br />
Az eddig fent lévő fejezeteket is újragondoljuk, ha szükség lesz rá, átírásra kerülnek, de erről a megfelelő időben tájékoztatást kaptok majd.<br />
Ezenkívül - bár ez a legkevésbé fontos infó, de - új kinézetet is kap az oldal.<br />
Én - Pupi - valami egyszerűre gondoltam, de majd kutatok a neten, és Szyluval is tárgyalok erről.<br />
<br />
Tehát a lényeg, hogy nem szívódtunk fel <strike>(véglegesen)</strike>, itt vagyunk, és augusztustól még inkább itt leszünk.<br />
<br />
Akik kitartanak, és a nehézségek ellenére is itt vannak még, azoknak köszönjük a türelmet, igyekezzük viszonozni a kedvességet. Akiket pedig elveszítettünk, nekik annyit üzennénk, hogy sajnáljuk, tényleg őszintén sajnáljuk, de hálás köszönet, amiért kitartottak, ameddig tudtak.Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-54083609813905032022012-09-15T21:28:00.002+02:002012-09-15T21:29:15.107+02:00Eternally - 3. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Hát megérkeztünk, a következőre remélhetőleg nem kell ennyit várnotok. Reméljük, hogy tetszeni fog. Jó olvasást hozzá. Puszi: Szylu és Pupi<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
3. fejezet</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Az eszed
tudja, hogy minden csak ÁLOM volt, de a szíved képtelen felfogni. Tudom, hogy
azt akarod, hogy emlékezzenek rád, de az a baj, hogy nincs mire emlékezniük,
mert az egész meg sem történt… még! ”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(részlet Lori
Bellának küldött e-mailjéből)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Edward
szemszöge)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az iskola
parkolója teljesen kihalt volt, mikor kiléptünk a csípős hidegbe. Számomra nem
volt jelentősége annak, hogy négy fok van, vagy mínusz tíz, de Bella fázósan
összébb húzta magán a kabátot. Egyik kezemben a biológia könyvemet lóbáltam, a
másikban Bella táskája volt. Csak hosszas hadakozás után volt hajlandó
beleegyezni abba, hogy elvegyem tőle. Lassan araszoltunk a Volvo felé, a
haladásunkat két dolog is nehezítette: csúszós volt a beton a jégpáncéltól –
Emmett azzal viccelődött, hogy bizonyára itt akarják megrendezni a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sztárok a jégen </i>következő évadát – és
Bella sem tudott gyorsan menni, mivel úgy tűnt, percről percre jobban fáj a
bokája.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Közben pedig
még azzal is foglalkoznom kellett, hogy elfojtsam a mosolyomat, melyet Rosalie
gondolatai okoztak. Elég tág szókincsre vallott, amiket a fejemhez vágott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bella óvatosan
beült az anyósülésre, aztán nagyot sóhajtott. Nem tudtam hová tenni a
reakcióját, mert nem úgy nézett ki, hogy fájdalmában csinálta volna.
Megkerültem az autót, a cuccainkat beraktam a hátsó ülésre, és elhelyezkedtem a
volán mögött. Bella ujjai végigfutottak a műszerfalon, és újra sóhajtott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kíváncsian
fordultam felé, és mintha megérezte volna, hogy figyelem őt, rám nézett. A
kimondatlan kérdésemre elragadtatva felelt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Még sosem
volt alkalmam egy ilyen csodában ülni. Ezerszer jobb, mint Will kocsija.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Will? Ki a
mennydörgős mennykő az a Will? Talán Will Smith? Á, de honnan ismerné Bella
Will Smith-t? Akkor meg ki lehet? Csak nem a… </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Különben meg
mit érdekel, hogy ki az a csávó. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
De akkor is
megkérdezem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Will egy…? –
tudakoltam finoman, és magamra erőltettem a pókerarcomat, hogy még véletlenül
se fogjon gyanút.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– …egy srác
Phoenixből. Mi… hm, ez bonyolult – legyintett, és rám mosolygott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Á, tehát a
pasija, de mégsem a pasija. Hát ez remek. Pedig azt hittem, hogy jó napom lesz
végre. És mikor Bella azt mondta, hogy a kettejük dolga bonyolult, akkor utána
miért mosolygott rám? A francos fene a gondolatolvasásba. Mi haszna van, ha
pont annak az elméjében nem tudok olvasni, akinek a gondolatai érdekelnek? Bezzeg
Emmett perverz fantáziáit a nap huszonnégy órájában hallgathatom. Az élet szívás,
legtöbbször.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem akartam
mogorvának tűnni, holott az voltam. Nem értettem, hogy miért, de nagyon nem
tetszett ez a Will, a problémám vele nagyon egyszerű volt: zavart, hogy
egyáltalán létezik. Az agyamban lehetséges beszélgetési téma után kutattam –
nem akartam, hogy Bella bénának tartson, aki hallgat, mint egy kuka, de a józan
gondolkodást megnehezítette, hogy elkábultam különleges illatától. Olyan voltam,
mint egy drogos: lebegtem, szálltam fel a felhők közé, majd még tovább,
kirepültem az űrbe, majd egyetlen pillanat alatt visszaestem a földre. Arccal
előre zuhantam a betonra, és úgy éreztem magam, akár egy kilapított macska,
amikor Bella átvette tőlem az irányítást és beszélgetést kezdeményezett. Olyan
kérdést tett fel, amitől köpni-nyelni nem tudtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Honnan
tudtad, hogy kijöttem az óráról?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bekapcsoltam a
rádiót, ami szó szerint bömböltetni kezdett egy számomra eddig ismeretlen
rockszámot. Vámpír létemre majdnem beszakadt a dobhártyám. Gyorsan lejjebb
tekertem a hangerőt, majd sűrű bocsánatkérések közepette folytattuk az utunkat.
Reméltem, hogy Bella a kis közjátéknak hála – amelynek elkövetője bizonyára
Emmett lehetett, mert néha ötéveseket megszégyenítő viselkedésmódot produkál,
és ilyen hülyeségekkel idegesít, mintha a hangerő-szabályozó az ő személyes
játéka lenne – megfeledkezik a felmerült témáról. Erről szó sem volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Tehát?
Honnan tudtad, hogy a bokám miatt kijöttem óráról? – kötötte az ebet a karóhoz
és a szemem sarkából láttam, hogy még a karjait is keresztbe fonta a mellkasán.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nyitva volt
az ablak és hallottam, amikor Mrs. Goffnak mondtad. Mellesleg tudtad, hogy
kivívtad a haragját, amiért az óráján angolul szólaltál meg? A mottója az, hogy
spanyolon csak spanyolul. Bár ezt néhányan megszegik, év elején például ezért zavarta
ki Emmettet – nosztalgiáztam somolyogva, és szeme előtt leperegtek a képkockák,
amikor melák bátyám és drága jó tanárunk szópárbajt vívott. Mrs. Goff
spanyolul, Emmett természetesen angolul.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– És a harag
nála mit jelent, pontosabban hogy lehet elsimítani? Bevallom, nem örülök, ha
bármelyik tanár pikkel rám. Phoenixben volt egy, aki… De nem is érdekes.
Szóval, mit tehetek az ügy érdekében? – nézett rám amolyan édes kiskutya
szemekkel, hogy elterelje gondolataimat a be nem fejezett mondatáról.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Rábeszéled
édesapádat, hogy vigye el randevúzni – villantottam rá egy mosolyt. Bella szája
tátva maradt, de nem tudtam, hogy a javasolt ötlet, vagy a mosolyom miatt.
Alice szerint ezzel a mosollyal bármit el tudok érni, vagy legalábbis majdnem
bármit. Tizenöt éve azért megmentett minket a lebukástól, úgyhogy lehet benne
valami. – Csak vicceltem. Vagyis… Mrs. Goff válási procedúrája hamarosan a
végéhez közeledik, már csak a vagyonmegosztás van hátra. Amúgy négyutcányira
lakik tőletek egy csivavájával. Rambónak hívják, és valóságos pokolfajzat az a
dög – csúszott ki a számon a többletinfó és Bellának sem kellett több.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Honnan vagy
ilyen jól informált? Csak nem vitted el randizni, és akkor tudtad meg ezeket?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elengedtem a
fülem mellett az utolsó kérdését, és igyekeztem bebeszélni magamnak, hogy
igazából nem féltékenységet hallottam ki a szavaiból. Ugyan már, miért lenne
féltékeny Bella?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– A válásáról
pár hónapja az egész város pusmogott, állítólag egy fele annyi idős nőért
hagyta ott a férje.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A kutyás
esetet meg a gondolataiból tudom. Egyik reggel a dög ráharapott a kikészített
fekete melltartójára, aztán végigcibálta az egész házon, Mrs. Goff meg
kergethette. De jobbnak gondoltam, ha a rambós incidenst nem mondom el
Bellának. Erről ugyanis nem pletykálhattak a városban, és így felvetődne a
kérdés, hogy akkor mégis honnan tudok róla.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bella az alsó
ajkát rágcsálta, és a gondolataiba mélyedt. Annyira szerettem volna tudni, hogy
mi jár a fejében, de erre egyetlen lehetőségem az volt csak, ha megkérdezem őt.
És nem voltam benne biztos, hogy elmondaná. Miért is tenné, hiszen körülbelül
egy perce ismerjük egymást. Jó, ez a második napunk, ha számba vesszük a port
angelesi találkozást, akkor három.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem is
tudom… – szólalt meg halkan Bella. – Úgy értem, a korához képest csinos nő, de
nem hiszem, hogy Charlie esete.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Legszívesebben
a levegőbe öklöztem volna, mert végre volt valami reakciója, aminek tudtam a
miértjét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Félted a
területedet, ugye? – cukkoltam, csak hogy tovább beszéltessem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Közben a
kórházhoz értünk és a bejárathoz legközelebbi üres parkolóban leállítottam a
kocsit. Bella felé fordultam, és vártam, hogy beismerje, nem tévedtem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Erről szó
sincs. Igazából de, a fene essen bele. Anyu és Phil más volt, Charlie meg…
egyszerűen nem tudom őt elképzelni valakivel. Pedig hát biztos voltak
kapcsolatai azóta, hogy anyuval elváltak. Csak egy kicsit vele akarok lenni, ő
meg én, ahogyan megpróbáljuk megtanulni a főzés rejtelmeit, közben pedig nem
porrá égetni a házat. Önző vagyok, mi?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hevesen rázni
kezdtem a fejem, pedig nem is ismertem őt. Lehet, hogy Bella végtelenül önző
ember, aki csak és kizárólag állandóan magára tud gondolni. Reméltem, hogy nem
így van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem értem,
miért mondtam el ezt neked – rántotta meg a vállát. – De úgy érzem, mintha
régóta nagyon jól – nagyot nyelt, és egy pillanat alatt fülig pirult – ismernénk
egymást.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A recepciós a
kelleténél jobban örült a felbukkanásomnak, és telefonált Carlisle-nak, hogy
itt vagyunk. Apám, bár látható jelét nem mutatta a döbbenetnek, amikor meglátott
minket, de azért gondolatban megkérdezte: „Minden rendben?”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bólintottam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bella ajkai a
füléig szaladtak, úgy mosolygott Carlisle-ra, de nem tudta elkerülni a
figyelmemet, hogy a mosoly lehervadt róla, amikor apám a kezét nyújtotta felé.
– Carlisle Cullen vagyok, és ha jól sejtem, te pedig Charlie lánya.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bella
szemszöge)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hogy lehettem
ilyen hülye? Hát persze, hogy Carlisle nem ismert meg, hiszen még sosem
találkoztunk. Fogalma sincs, hogy néhány hét múlva hivatalosan ő fogja
megállapítani, hogy csontvelőrákban szenvedem. Most még Carlisle és az összes
többi Cullen számára vadidegen vagyok, holott rengeteg dolgot tudok róluk.
Főleg Edwardról. Neki pedig tartozom még egy bocsánatkéréssel, amiért…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Aztán egy
pillanat alatt kapcsoltam, hogy még mindig bambán állok, és Carlisle kezét
fogom.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Igen, Bella
Swan – mutatkoztam be udvariasan, ahogyan tanították.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A keze
jéghideg volt, amitől akaratlanul megborzongtam. Carlisle kiküldte Edwardot a
vizsgálóból, majd segített nekem felülni az ágy szélére. Elmeséltem neki, hogy
mi történt a bokámmal, de végül kiderült, hogy az egész csak egy rándulás.
Bekente egy hűsítő és fájdalomcsökkentő kenőccsel, majd befáslizta, és utamra
engedett egy recepttel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A kórházi
patikában kiváltottam a receptet, és hetedszerre is igent feleltem Edwardnak
arra a kérdésre, hogy jól vagyok-e.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Dr. Cullen
remekül ellátott, mire lelohad a duzzanat, és elmúlik a fájdalom, jobb lesz a
lábam, mint újkorában. – Erősen kétlem, hogy valóban így lesz, de legalább úgy
tűnt, mintha viccelni próbálnék.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Vajon mire
rendbe jön a lábam, lesz még erőm futni esténként? Nem emlékszem, hogy az
álmomban mikor mondtam le a testmozgásról. Nem akartam, hogy az tegnap esti
legyen az utolsó alkalom, amikor tornaórákat kivéve sportcipőt és melegítőt
húzok. El akartam búcsúzni a futástól, ahogyan szép lassan majd mindentől el
kell búcsúznom.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">– El akarsz hagyni? – kérdezte Edward. A
kezét az állam alá tette, így fordítva maga felé az arcomat.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">– Nem csak akarlak, hanem el is hagylak. Azt
akarom, hogy szakítsunk – mondtam ki határozottan és volt némi érzéketlenség is
a hangomban. Edward keze, mely korábban végigsimított az arcomon, most a
szavaim hatására erőtlenül hullott vissza a teste mellé.*</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kapkodtam
a levegőt a hirtelen rám törő emléktől. Nyugalmat erőltettem magamra, nem
akartam, hogy Edward lássa, hogy kicsit kiborultam. Biztosan tudni akarta
volna, hogy mi zaklatott fel, de mit válaszoltam volna neki?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Á,
semmi különös, csak eszembe jutott, hogy fogok szakítani veled, mert leukémiás
vagyok, és nem akarok majd küzdeni a gyógyulásért.”</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mondhatom,
szép kis magyarázat lenne. Először is megrémíteném, másodszor pedig leleplezném
előtte, hogy az univerzum úgy kicseszett velem, amennyire abban a pillanatban
csak tudott. Harmadszor pedig biztos, hogy öt percen belül két ápoló érkezne
egy kényszerzubbonnyal, hogy diliházba zárjanak, mert megkattantam, és
lehetetlen dolgokról beszélek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
helyzet szánalmasságán majdnem felnevettem, de végül visszafogtam magam. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella? Hallasz? – Az arcom előtt egy kéz jelent meg és integetni kezdett.
Hófehér tenyere ide-oda járt, hátha ennek köszönhetően visszatérek a valóságba.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mikor
látta, hogy képletesen két lábbal a földön állok, és megjöttem Hibbantfalváról,
abbahagyta az arcom előtt való kapálózást.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csak azt ne mondd, hogy Carlisle levett a lábadról, és épp róla álmodoztál? –
érdeklődött mosolyogva, de az a mosoly feszült volt. Világosan látszott rajta,
hogyha igent felelek, akkor nagyon, de nagyon nem fog örülni. – Annak ellenére,
hogy túl van a harmincon, jó pár gimis lány folyékony halmazállapotot képes
felvenni tőle.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mivel
nem akartam, hogy téves következtetést vonjon le, és ezáltal talán elszalasszam
az esélyt arra, hogy olyan kapcsolatba kerüljünk, amikor nem áll közénk se ruha,
se semmi, nem tehettem meg, hogy elviccelem a dolgot.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem. A foglalt pasik tabunak számítanak. És amúgy sem a szőkék a zsánereim –
kacsintottam rá.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Azon
kívül, hogy nagyot nyelt, egyetlen reakciót produkált csak a hallottakra: rám
villantotta féloldalas mosolyát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Gyere, menjünk vissza a suliba. Sajnos még messze nincs vége a napnak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Edward
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hol voltatok biológiáról? – álltam meg Alice és Jasper előtt néhány pillanattal
azután, hogy visszaértünk a suliba, és elkísértem Bellát negyedik órája
helyszínéhez.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bagoly kérdezi verébtől, hogy nagyfejű? – jelent meg Rosalie és Emmett kézen
fogva a parkoló kellős közepén.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hogy mondtad? – fordultam Emmett felé, és az egyik szemöldököm az égig ugrott.
– Mellesleg majd juttasd eszembe, hogy éjjel vágjalak néhányszor valamelyik
fához.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Már megint mit csináltam? – duzzogott. – Nem voltam rossz, igaz, Rose bébi,
hogy most jól viselkedtem? – rémülten pillantott szíve választottjára, de
nővérem túl dühös volt ahhoz, hogy a férje színjátékával foglalkozzon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Emmett
messze állt a remek színészi alakítástól, hatalmas termete miatt senki sem
hitte el róla, hogy egy gyámoltalan kisfiú, aki fél, hogy elnáspángolják,
amiért rossz fát tett a tűzre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Viselkedj, az istenért! – vakkantotta oda Rosalie, amitől Em megsértődött.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
foglalkozott ezzel senki sem, mindannyian tudtuk – még a bátyám maga is –, hogy
a dúlás-fúlása még olyan öt-tíz percig tart, aztán Rosalie berángatja
valamelyik szertárba, és kiengeszteli.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Két
hónapja a kémia-szakkörösök panaszkodtak, hogy a fizika-szakkörösökkel közösen
használt kelléktárolóban valami lett az asztalon lévő kémcsövekkel meg a
lombikokkal, mert az összes el volt törve. Amikor megemlítettem ezt a
testvéreimnek a menzán „ebéd” közben, Rosalie és Emmett gyanúsan lesütötték a
szemeiket, aztán zavartan félrenéztek.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Azóta sem derült ki, hogy mit műveltek abban a szertárban. Emmett nem
kérkedik vele a gondolataiban, és mi akkor épp egész napos vadászaton voltunk
Alice-szel és Jasperrel, úgyhogy az élő-eseményről lemaradtunk – nem mintha
bánnám. Azt hiszem, hogy valami nagyon perverz dolgot műveltek, máskülönben nem
igyekeznének annyira, hogy elrejtsék az esettel kapcsolatos gondolataikat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Volt egy kis dolgunk – felelte végül Alice.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De az még mindig nem derült ki, hogy miért akarsz megverni – követelte magának
a figyelmet Emmett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Megint babráltál a rádiómmal. Majdnem megsüketültünk tőle – morogtam. – Ha még
egyszer hozzányúlsz a hangerő-szabályozóhoz, letöröm az ujjaidat!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ez most felhívás keringőre, öcsisajt?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem, ez színtiszta fenyegetés volt!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Jó lenne, ha nem a himbi-limbiddel gondolkodnál! – bokszolt bele a karomba
Rosalie. Csak eljutottunk odáig, hogy kiadja a mérgét. – Az a Swan csaj bajt
fog hozni a nyakunkra. Az apja zsaru, az ég szerelmére! Ne a gatyádban hord az
eszedet, mert ha miattad pácban leszünk, letépem a fejed!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csak elvittem az orvoshoz! Ellátásra volt szüksége. Nem hagyhattam, hogy…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Na, ne szórakozz velem! Ha szarok a kifogásaid jobb, ha valami hihetőbbel állsz
elő. Mondjuk, hogy megbabonázott a fenséges illatával, és nem tudtál józanul
gondolkozni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Javítana valamit a dolgokon, ha bevallanám, hogy én csavartam fel a hangerőt? –
szólalt meg halkan Alice.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem – morogtuk egyszerre Rosalie-val.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mindenki minket bámult – próbálta ismét hűteni a kedélyeket Alice.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Miért csináltad? – szakítottam el a tekintetemet Rosalie-ról, és pöttöm húgom
felé fordultam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Láttam, hogy Bella megkérdezte, honnan tudtad, hogy kijött spanyolról. Így
akartam időt adni neked, míg kitalálsz valamit – rántotta meg a vállát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Egyszerűbb lett volna, ha szólsz róla.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bella
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Amiatt,
ahogyan Jessica a jövőben fog viselkedni csak azért, mert Edward bennem látott
valamit, és nem benne, eszem ágában sem volt odaülni hozzájuk. Egy üres asztal
felé vonultam az ásványvizemmel, és egy extra méretű szendviccsel. Szerencsére
hamarabb kijöhettünk bioszról, így nem volt tömve a menza, mikor betoppantam.
Nem tetszett volna, ha egy zsúfolt helyiségen kellett volna végigsétálnom, ahol
még mindig én vagyok a téma, mint friss hús.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Láttam
az ablakon keresztül, hogy Edward nagy léptekkel közeledik, majd megállt néhány
lépésre az ajtótól, és a nyakát nyújtogatva figyelte a közeledő embereket.
Szerettem volna azt hinni, hogy engem keres a tekintetével. Kíváncsi lettem volna,
hogy meddig szobrozik ott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mike
lépett oda hozzám, és kezét az asztalra támasztotta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hé, Bella, nem ülsz oda hozzánk?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
tekintetem még mindig Edwardon kalandozott, aki mintha hallotta volna Mike
szavait, megfordul, és egyenesen rám bámult. Aztán a szemeit a még mindig asztalon
támaszkodó srácra fordította. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bocs, most nem – mosolyogtam Mike-ra, és legszívesebben elhessegettem volna, de
a jó modor megkívánta, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
egyenesen felénk vette az irányt, több tucat lány bámulása kereszttüzében,
aztán nem sokkal később lefékezett előttem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Newton! – biccentett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Cullen! – viszonozta Mike.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Olyan
érzés volt, mintha most húznák meg a határvonalakat, és jelölnék meg a
területüket. Már-már vártam, hogy valamelyikük lepisil, jelezvén „Bella az
enyém!”.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nos, akkor én megyek. Ha meggondolod magad, tudod, hol találsz minket – intett
Mike, majd olajra lépett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Helló – mormolta Edward, és kecsesen lehuppant a szemben lévő székre. – Mit
akart a félnótás?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Helló! – A hangom furcsán rekedt volt, így gyorsan megköszörültem a torkomat. –
Csak kérdezte, hogy nem ülök-e át hozzájuk – rántottam meg a vállam, és
kicsomagoltam a gusztusos szendvicset.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Remélem, nem baj, hogy leültem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megráztam
a fejem, és éhes vadként ráharaptam a szendvicsre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Kik az eseteid, ha a szőkék és a foglalt pasik nem?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kis
híján belefulladtam a szendvicsbe Edward kérdése hallatán. Ittam gyorsan a
vízből, és próbáltam nem belehalni a félrenyelt kajától.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
többi Cullen is megérkezett és a szokásos asztaluk felé indultak. Mikor elmentek
mellettünk Rosalie odamorogta Edwardnak:</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ma este a zongoráddal fogunk tüzelni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Oké, ha szeretnéd, hogy mindenki megtudja, hogy mi történt a lombikokkal és a
kémcsövekkel.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Rosalie
rávicsorgott Edwardra és tovább ment. Kérdőn húztam fel a szemöldökömet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ne is kérdezd! Jobb ezt nem tudni. Nem válaszoltál a kérdésemre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kihúztam
magam, és a legfrappánsabb választ, amit csak, tudtam kinyögtem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Az egyedülálló nem szőkék.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megtapsoltam
magam az elképedt arcát látva.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella! – ejtette ki a nevem kicsit rosszallóan. Azt hittem, spontán
öngyulladást kapok. Legszívesebben megkértem volna, hogy mondja ki újra, de
visszafogtam magam. – Ez nem válasz a kérdésemre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Az sem volt válasz, amikor azt mondtad, hallottad, ahogyan szóltam Mrs.
Goffnak. Tél van, úgyhogy nincsenek nyitva órán az ablakok. Ha elmondod az
igazat, akkor én is válaszok. Ez az ajánlatom, és úgy tűnik, hogy te jobban
szeretnéd a választ a kérdésedre, mint én az enyémre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
egyik kezével az asztalon dobolt, míg a másikkal az orrnyergét masszírozta. Míg
magával viaskodott, lassan folytattam az ebédem majszolását, de közben – nincs
mit „szépíteni” rajta – szemeztünk egymással.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Már
végeztem a kajámmal, de még akkor sem válaszolt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nyertél. De nem biztos, hogy elhiszed a válaszomat – sóhajtottam, és
megtámasztotta egyik kezével az állát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bízd rám, hogy mit hiszek el és mit nem – mutattam rá egy fontos tényre, és
vártam, hogy folytassa.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Jobb a hallásom, mint az átlagembereké – bökte ki, és várta a reakciómat. Mikor
nem szóltam semmit, türelmetlenkedni kezdett. – Most te jössz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nos… – kezdtem tétován, és felálltam. A táskámat a vállamra dobtam, és
megmarkoltam a tálcát. – Eddig az hittem, hogy a barnákra bukom, de a bronzszín
percről percre egyre jobban bejön. – Rákacsintottam, és miután a tálcát a
pultra tettem, a kijárat felé indultam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Persze
ez a kijárat felé indultam kifejezés erős túlzás, ha onnan nézzük a dolgot,
hogy a bokám még mindig nem működött száz százalékosan és a fájdalomcsillapító
hatása is múlóban volt, így apró tipegésekkel léptem ki az ajtón, és vettem az
irányt az Edwarddal közös órám színhelye felé. Félúton járhattam már a járdán,
amikor hallottam, hogy a nevemet kiáltotta és léptei is felhangzottak mögöttem.
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Reflexszerűen
fordultam vissza, viszont szerencsétlenségemre éppen sikerült egy befagyott
pocsolyára lépnem, aminek következtében kicsúszott a lábam alól a talaj.
Viharos sebességgel közeledett felém a beton, de Edward ezt a pillanatot
választotta arra, hogy két jól megszaporázott lépéssel áthidalja a köztünk lévő
távolságot, és nemes egyszerűséggel a derekamnál fogva magához rántson, így
védve meg nemesebbik felemet egy kiadós fájdalomtól.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megszeppenve
és kitekert nyakkal pislantottam a járdára, hogy milyen közel is volt újabb
szerencsétlenkedésem okozója, majd visszafordultam megmentőm felé és ekkor
tudatosul bennem két dolog. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Csak
centikre volt tőlem Edward arca. Éreztem napfényre emlékeztető illatát és a
testét, ami az enyémnek feszült. Semmit sem szerettem volna jobban, mint
megtudni, vajon tényleg olyan édes és részegítő-e a csókja, mint amilyen az
álmomban volt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Egy életem, egy halálom – motyogtam szinte
hangtalanul, aztán a szám közeledni kezdett az ajkai felé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
pár századmásodpercig zavartnak tűnt, aztán valami megcsillant a szemében és ő
is közelebb hajolt hozzám. Lehelete édesen cirógatta az ajkaimat és olyan volt,
mintha már csókolna.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Te
jó ég, ha ennyitől kikészülök, akkor mi lesz, ha tényleg megcsókol vagy ami még
bensőségesebb, ha szeretkezünk?!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mintha
meghallotta volna az utolsó gondolatomat, automatikusan kapta fel a fejét és
bár még mindig a karjaiban tartott, egyenesen elnézett felettem és a következő
mondat hagyta el a száját, szinte már káromkodva:</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ezt nem tudom elhinni!</div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]--><div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i>*részlet az Eternity 38. fejezetéből, amely most Edward szemszögből Bella szemszögre átírt változat.</i></div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-85091929243377889162012-09-09T23:07:00.000+02:002012-09-09T23:10:50.166+02:00Második ízelítő a 3. fejezetbőlSziasztok!<br />
Megjött a 2. ízelítő. Reméljük, hogy tetszeni fog. A friss pedig már csak tényleg pár napon múlik és jönni fog. Amit tudni kell a kis részletről: kissé csalókának tűnhet, mert az <a href="http://szypu.blogspot.hu/2012/08/izelito-3-fejezetbol.html" target="_blank">1. ízelítő</a> később játszódik, hogy most a 2.<br />
<br />
Köszönjük a türelmeteket! Imádunk titeket.<br />
Puszi<br />
Szylu és Pupi<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
"-
Jobb a hallásom, mint az átlagembereké – bökte ki, és várta a reakciómat. Mikor
nem szóltam semmit, türelmetlenkedni kezdett. – Most te jössz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
-
Nos… – kezdtem tétován, és felálltam. A táskámat a vállamra dobtam, és
megmarkoltam a tálcát. – Eddig az hittem, hogy a barnákra bukom, de a bronzszín
percről percre egyre jobban bejön. – Rákacsintottam, és miután a tálcát a
pultra tettem, a kijárat felé indultam."</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-56153940416518805792012-09-09T21:44:00.001+02:002012-09-09T21:44:08.350+02:00Választási lehetőség! :DSziasztok!<br />
<br />
Mint a bejegyzés címe is mutatja, választási lehetőséget kínálunk.<br />
<br />1. A fejezet eddig meglévő részét feltesszük <b>3. fejezet Part1</b> címmel... <br />
vagy<br />
2. A türelmetek minden apró morzsáját összegyűjtitek és pár napon belül az egész fejezet jön (kaptok viszont a várakozásért "cserébe" második ízelítőt).<br />
<br />
Persze mindkettő esetében fennáll, hogy négy generációig visszamenőleg szidtok minket, de ez szívetek joga.<br />
<br />
Tehát kommentbe, chatbe írjátok meg, és a többség akarata dönt.<br />
<br />
Puszi<br />
Szylu & PupiPupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-72440083334653272182012-08-26T11:53:00.001+02:002012-08-26T11:53:25.195+02:00Ízelítő a 3. fejezetből<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok! </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
A fejezet
napokon belül érkezik, de addig is itt egy kis kedvcsináló. Fogyasszátok
egészséggel! </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
Puszi
mindenkinek: Szylu és Pupi</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Csak centikre volt tőlem Edward
arca. Éreztem napfényre emlékeztető illatát, és a testét, ami az enyémnek
feszült. Semmit sem szerettem volna jobban, mint megtudni, vajon tényleg olyan
édes és részegítő-e a csókja, mint amilyen az álmomban volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Egy életem, egy halálom –
motyogtam szinte hangtalanul, aztán a szám közeledni kezdett az ajkai felé.”</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-6304196768632385892012-08-05T20:21:00.001+02:002012-08-24T22:36:08.454+02:00Eternally - 2. fejezet (Part2)<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hát
mi sem hisszük el, hogy itt vagyunk, és nem üres kézzel jöttünk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Puszi:
Szylu és Pupi</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
2.
fejezet (Part2)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elraktam
a hajszárítót, és visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépemet, és írtam egy
e-mailt Lorinak, amiben beszámoltam neki a nap eseményeiről. Kissé
részletesebben meséltem arról, hogy furcsa érzés volt Edwardot látni, és hogy
milyen furcsán viselkedett, mikor nem sokkal ezelőtt összetalálkoztam vele.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Miután
elküldtem a levelet, kikapcsoltam a gépet, és az sem foglalkoztatott, hogy nem
kerestem rá, létezik-e az állatanalfabéta szó. Bár az analfabéta szó nem is
odaillő, helyette mondjuk inkább a… á, kit érdekel. Túl fáradt vagyok ehhez. Az
ágyam felé menet belenéztem a tükörbe. Hiába futottam rendszeresen, nem voltam
sportos alkat, inkább csak sovány. Az esténkénti kocogás volt az én egészséges
altatóm, de hamarosan arról is le kell mondanom. Rémlik az álmomból, hogy
egyszer csak abbahagytam a futást, de sosem gondolkoztam el azon, hogy mi
történhetett. Furcsának kellett volna lennie, hogy már egyáltalán nincs rá
szükségem, anélkül is elég fáradt vagyok esténként. Bizonyára a forksi párás
levegőre fognám, ha nem álmodnám meg a jövőmet, biztosan meg sem fordulna a
fejemben, hogy a leukémia egyik tünete.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Igyekeztem
kiűzni a betegségemmel kapcsolatos gondolatokat a fejemből; azzal majd
foglalkozom később. Befeküdtem az ágyamba, és beállítottam az ébresztőmet. Az
ölembe vettem a jegyzetfüzetemet, hátha eszembe jut még valami a lehetséges
jövővel kapcsolatban, bár a leginkább Alex vezetéknevén törtem a fejem. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
igaz, hogy ekkora hülye vagy Bella, hogy egy nevet sem vagy képes megjegyezni!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyáltalán
nem éreztem magam kipihentnek, mikor reggel felkeltem. Rosszkedvű voltam Edward
és dühös Alex vezetékneve miatt, és mindkettőt csak rontotta a tény, hogy
lefelé menet elszámítottam a lépcsőket, és az utolsó kettőt egynek néztem, ami
következtében megrántottam a bokámat. Remek! Csak ez hiányzott, a pokolba is!
Reggeliztem egy kis müzlit, aztán iskolába indultam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Útközben
megláttam egy boltot, mire a fékbe tapostam, leparkoltam előtte, és
besüvítettem az ajtón. A pénztárnál kicsit furcsán nézett rám a középkorú
pufókarcú nő. Mi a fene? Mi olyan nagy cucc abban, amit vettem? Az iskola
parkolójában alig voltak még néhányan mikor odaértem, és nem igazán törődve a
hideggel a kocsijuk mellett bandáztak a haverjaikkal. Követtem a példájukat, és
én is kiszálltam, de két perc múlva már megbántam a dolgot. A fenébe is, hideg
volt, nagyon hideg! De hős vagyok, és kibírom. Mikor a táskámból kihalásztam az
MP3 lejátszómat jöttem csak rá, hogy a tegnap este még sokkal jobban el lett
cseszve, mint gondoltam volna. Ennek Edwardnál kellene lennie, hogy ma
visszaadja. De így ez is lefújva, valamint a beszélgetés is arról, hogy kik
esélyesek arra, hogy valamelyikükről elnevezzem az autómat. Most mi a francot
csináljak? Hogy érjem el, hogy együtt ebédeljünk a menzán?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
lejátszót visszacsúsztattam a táskámba, és inkább elővettem az autósmagazint,
amit a boltban vásároltam. Még mindig nem értettem, miért nézett olyan furcsán
a pénztáros? Nem látott még embert, aki kocsikkal foglalkozó újságot vett
volna? Különben is, nem jutott eszembe más ötlet arra vonatkozóan, hogyan
billentsem vissza egy kicsit az egyensúlyt Edwarddal.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hamarosan
megérkeztek Cullenék, és tőlem négy hellyel balra parkoltak le. Rosalie, mint
mindig most is gyönyörű volt, nem csoda hát, hogy Emmett alig bírta visszafogni
a kezeit, hogy ne fogdossa mindenki szeme láttára. Alice Jasperbe karolt, és
utóbbi valamit mondott Edwardnak. Aztán mindannyian rám néztek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Zavartam
kaptam el róluk a tekintetemet, és inkább az újságot kezdtem bújni. Nem mertem
felnézni, hátha még mindig engem bámulnak, vagy meglátják, hogy őket nézem.
Mióta vagy te ennyire gyáva? Hol a Swan-féle bátorság? Elvesztetted, mikor
tegnap este Edward odarántott magához? Kis hiszékeny, azt hitted, hogy meg fog
csókolni, aztán tépni kezditek egymás ruháját és a motorháztetőn fogtok szeretkezni?
Ugyan már… arra még várnod kell! A gyomrom összerándult az izgatottságtól a
várakozás miatt, bárcsak már ott tartanánk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Összerezzentem
egy kéz megérintette a vállamat. Hogy tud ilyen halkan közlekedni?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Tudtam,
hogy ki lépett oda hozzám, és ettől a kelleténél sokkal izgatottabb lettem.
Mélyet lélegezve nyugalmat erőltettem magam, és felpillantottam. Szembe
találtam magam egy kabátba bújtatott mellkassal, majd fentebb egy édes
féloldalas mosolyba „botlottam”.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hm, szia – üdvözölt Edward.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csövi.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Te
hülye vagy, Bella? Mi az, hogy csövi? Hogy köszönhettél így?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mármint, szia – helyesbítettem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A csövi is megteszi – hagyta rám, és mintha mulattatta volna, hogy zavarban
vagyok.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Edward
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Alice-nek
igaza volt a kocsiban, mikor azt mondta, hogy oda kellene mennem Bellához, és
valamiféle bocsánatkéréssel előállnom, amiért tegnap faképnél hagytam, a
szemétbe hajítva a családom által sokat emlegetett jó modoromat. Bűntudatom
volt, amiért leléptem, de az illata olyan fenséges volt, amit képtelenség lenne
szavakban önteni. Egyszerűen nem maradhattam, hiszen nem akartam őt bántani.
Az, hogy pocsékul éreztem magam, annak is köszönhető volt, hogy biztos voltam
benne, Bella tegnap megázott, képtelenség volt, hogy olyan gyorsan hazaért, és
szárazon megúszta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
illata még mindig ugyanolyan intenzív volt, a legínycsiklandozóbb, ami csak
lehet a világon. De most már kordában tudtam tartani magam, hála a tegnapi
állatoknak, akiket megcsapoltam az erdőben.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Tetszett,
hogy Bella zavarban érezte magát, mikor odamentem hozzá. Általában hidegen
hagyott, ha egy lány elbűvölődött a közelemben, tudtam, hogy mindez csak azért
van, mert vámpír vagyok. Bella azonban más volt, még nem igazán tudtam szavakba
önteni, miért is, de tudtam, hogy ő különbözik a legtöbb embertől.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
kezében egy autós magazint tartott. Felvontam a szemöldökömet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Csak
nem elfogyott a Cosmo az újságosnál?” – hallottam meg Emmett gondolatát a
fejemben.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hát
persze… maradtak, hogy hátha átharapom Bella torkát, és szükség lesz a
segítségükre, hogy leszedjenek a törékeny testről.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mi jót olvasol? – kérdeztem, bár már gyorsan átfutottam a cikket az újságban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bella
elmosolyodott, de olyan szélesen, mintha legalábbis nyert volna a lottón egy
zsák százdollárost.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Arról írnak, hogy melyik kocsi a legesélyesebb az „Év autója” címre. Bár nem
igazán vagyok megelégedve az íróval, ugyanis csak a Toyota Prinst említi, de
köztudott, hogy a Citroën C4-et sem zárták ki a szaktekintélyek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Meglepettebb
akkor sem lehetettem volna, ha azt mondja, hogy a Marsról jött, és a feladata
az, szaporodjon a bolygónkon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ha
a kigúvadt szemeim nem is, de az eltátott szám biztosan demonstrálta, hogy le
vagyok nyűgözve, ugyanakkor meg vagyok döbbenve. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha jól értelmezem a jeleket, odáig meg vissza vagy az autókért.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Természetesen! – húzta ki magát büszkén, és becsukta a magazint. – Eléggé
járatos vagyok a témában.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A nővérem is fanatikus.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyszerre
több dolog is történt. Rosalie kiabálni kezdett a fejemben, hogy ne merészeljem
őt még egyszer Bellához hasonlítani, vagy úgy seggberúg a Prada csizmájával,
hogy hazáig repülök. De még nővérem dühödt szavait is elnyomta az egyetlen szó,
ami Bella ajkát elhagyta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudom.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Mit
mondott?” – kérdezte Emmett gondolatban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azt hiszem, hogy említette valaki tegnap, hogy a testvéred… mindegy, felejtsd
el!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hátrafordultam
Alice-ékhez, és intettem nekik, hogy tűnjenek már el.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nincs
itt semmi látnivaló… Bellán kívül.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Figyelj, szeretnék elnézést kérni, amiért tegnap én… hogy is mondjam…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Olyan gyorsan leléptél, hogy porzott utánad az út?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem éppen így fejeztem volna ki magam, de azt hiszem, hogy igazad van –
bólintottam megadóan. – Tényleg sajnálom, csak volt egy kicsi, igazából bolygó
méretű probléma, amit meg kellett oldanom.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azt hittem, hogy a pók vagy izé ijesztett el – mosolygott csúfondárosan.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Emlékeztem
rá, hogy miután odarántottam magamhoz, próbáltam valami hülye magyarázatot adni
neki, de nem gondoltam volna, hogy ekkora jelentőséget fog tulajdonítani neki.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Az egy csúnya, nagy, szőrös tarantula volt – tettettem felháborodást. –
Megmentettem az életedet. Úgy lenne illendő, ha megköszönnéd.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bella
felnevetett, és zsebéből elővette a kocsikulcsát. Az apró gomb megnyomásával
bezárta az Audit, majd visszacsúsztatta a zsebébe.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát persze… – kacsintott rám, majd faképnél hagyott. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hallottam,
ahogyan halkan ezt mormolja: még hogy nagy, szőrös tarantula. Megáll az eszem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Utána
akartam kiáltani, hogy kifelejtette a csúnya jelzőt, de nem akartam ráijeszteni
azzal, hogy miért hallottam meg, hogy mit motyogott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagyon
nem tetszett, hogy csak úgy otthagyott. Edward Cullennel nem szoktak ilyenek
csinálni a nők, sőt, igazából némelyikhez daru is kell, mert földbe gyökerezik
a lábuk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagyokat
lépve Bella után iramodtam, és néhány másodperc múlva utolértem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudod, kívülállók azt hihetnék, hogy haragszol?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Helyes – vetette oda.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Most komolyan haragszol rám?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megtorpant.
Felnézett rám, és sóhajtott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem. Nem a te hibád. Mondjuk úgy, hogy elfelejtettem néhány nagyon fontos
dolgot, ami miatt ingerült vagyok. Ráadásul azt hiszem, hogy sokkal jobban
megrántottam a bokám, mint először gondoltam volna.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Megcsúsztál a jégen?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem – húzta el a száját –, eltévesztettem az utolsó lépcsőfokot. Ami nem vall
rám, mert nem vagyok kétballábas.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bizonyára kell egy kis idő, mire hozzászoksz édesapád házához. Akarod, hogy
elkísérjelek az orvoshoz?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mit
művelek? Miért törődöm ennyire Bellával, hiszen nem is ismerem. Ez nem
normális. Be kell fejeznem, mert ő egy ember, és én meg nem. Szóval nem szabad
közel kerülnöm hozzá, az egyikünknek sem lenne jó, nagyon is veszélyes lenne.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem, megleszek, azt hiszem. Merre lesz az első órád? – érdeklődött, mikor
felértünk a lépcsőkön.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem ebben az épületben.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ó, értem, nos akkor majd találkozunk – mosolygott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Persze – villantottam rá a híres féloldalas mosolyomat, amitől elakadt Bella
lélegzete. Ha tudná, hogy az ő mosolya hasonló hatással van rám, holott az
oxigén az utolsó dolog, amire szükségem van. – Viszlát, Bella!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megvártam,
míg bement az ajtón, aztán az első órám helyszíne felé vettem az irányt, és
felkészültem, hogy a következő egy órában hallgathatom Emmettet. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Emmett
egész órán a száját jártatta, hol sutyorgott hozzám, hogy a fejemben rohamozott
meg. Jó néhányszor nagyon közel álltam ahhoz, hogy a fejét a padba verem, de
visszafogtam magam. Mégiscsak én vagyok a kedvenc testvére.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megkönnyebbülve
rontottam ki az ajtón csengetés után. Amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem
Emmett szeme elől, nehogy egy újabb történettel fárasszon. Azért egy vámpírnak
is van tűréshatára.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Akaratlanul
kereste a tekintetem Bellát, de sajnos nem futottam vele össze. Egészen a
harmadik óra közepéig.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Elnézést tanárnő – hallottam meg Bella hangját a mellettem lévő teremből. –
Reggel volt egy kisebb balesetem, és azt hiszem, hogy nincs minden rendben a
bokámmal. Elmehetnék az orvoshoz?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
tanár nem szerette, ha megzavarják az óráját, még amiatt sem, hogy valakinek
esetleg hányingere vagy láza van, vagy Bella esetében bokafájdalma, de Charlie
Swan lányának ki mondana nemet? Senki sem akarná kockáztatni, hogy a rendőrfőnök
rászálljon, holott apám mellett Mr. Swan a város másik fedhetetlen férfija.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
tanár így kénytelen volt bólintani, és útjára engedni Bellát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mielőtt
feleszmélhettem vagy egyszerűen csak tiszta fejjel átgondolhattam volna a
dolgot, már a folyosón álltam, és Bella után kiáltottam. Meglepődve fordult
felém, de azért elmosolyodott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát te?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Orvosra van szükséged. És az iskolaira még egy bokarándulást se bíznék rá. De
szerencséd van, mert tudok egy remek doktort. Gyere, beviszlek a kórházba, hogy
az apám megvizsgálhasson!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bella
elhárította a segítséget, mikor felajánlottam, hogy karoljon belém, majd
segítek, hogy ne nehezedjen a lábára. Alig néhány lépést tettünk csak, mikor
meghallottam Rosalie gondolatát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Te
akkora hülye vagy, amilyet még nem látott a világ!”</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megrántottam
a vállam, mintha legalábbis láthatná a reakciómat. Úgyis pokolra kerülök,
legalább legyen kellemes az addig vezető út. És mi tagadás, nem is lehetne
kellemesebb annál, minthogy egy kevéske időt az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">énekes</i>emmel töltök.</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-28794023303393825062012-07-06T13:09:00.001+02:002012-08-17T14:03:33.276+02:00Mi a helyzet?<div style="text-align: justify;">
Persze igazatok van... egyrészt.
Mi nem jöttünk szólni, hogy lesz-e friss még. De az igazság az, hogy itt senki sem törte magát azért, hogy információhoz jusson. Felnézett a chatre, nincs infó, oké, viszlát, majd jövök következő héten. Pedig volt e-mail cím megadva, de EGYETLEN e-mail sem érkezett sem a közös címre, sem pedig Szylu vagy az én saját címemre, hogy mi a pálya.
És itt most jöhet mindenki azzal, hogy de hát nekünk kellene tájékoztatni, nem nektek írogatni e-maileket, azonban aki igazán információhoz akart volna jutni, az írt volna egy sort, ehelyett valóban egyszerűbb volt az, hogy nem tetszést nyilvánítson mindenki.
És nem, ez nem arról szól, hogy még a végén ti lesztek a hibások. Erről szó sincs. Egyszerű ténymegállapítás, hogy mi nem írtunk, de ti sem írtatok.
Nem reagálok az összes chates írásra, mert egyrészt még nem sikerült mindet elolvasnom, másrészt estig itt ülhetnék bejegyzést írogatva. Kettőre viszont reagálnék, ha megengeditek.
Nem idézek pontosan, aki akarja, az megkeresi, de a lényegüket leírom. Hogy miért pont ez a kettő? Mert a válasz kicsit összeköti őket.
Az egyik azt taglalta, hogy büszkék lehetünk magunkra, amiért ennyi idő alatt másfél fejezetet kaptatok, a másik pedig, hogy egyre laposabb a történet amúgy is.
A válasz mindkettőre az, hogy senki se felejtse el az Eternallyt nem mi akartuk. Ti, rajongók (ha nevezhetlek így titeket) szerettetek volna folytatást. Ha rajtunk múlik, Edward megharapja Bellát, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak, akarom mondani, míg világ a világ. Viszont engedtünk, és azt mondtuk, oké, folytatjuk. A megoldás sem mindenkinek tetszett, és ez rendben is van, olyan még nem volt kerek e világon, hogy valamit mindenki elfogadjon, mindenki szeressen, vagy éppen mindenki utáljon. Bár még ma, eddig a pillanatig, mikor ezt pötyögöm is azt gondolom, hogy ez volt a legjobb lehetőségünk. Az Eternally új alapvonalat rajzol, ahelyett, hogy egy régin haladna. Arra, hogy a harapás után Bella vámpírrá változik, és vagy vérszomjas fenevad lesz, vagy pedig akkora önuralma lesz, mint a Hajnalhasadásban, és mivel nincs gyerekük, veszély sincs a Volturival, ezért végigszexelik a történet senki sem lett volna kíváncsi tőlünk. Úgy gondolom, hogy többet vártatok volna tőlünk… valami különlegeset. És ez volt a különlegesség, egy képesség Bellának, amire alapozni lehet egy egész történetet. De mindezek ellenére, ez egy B verzió volt, az egész Eternally egy B verzió, és mint tudjuk a B verzió, nem az eredeti elképzelést szimbolizálja. Talán ez az oka annak, hogy ilyen döcögősen halad, és hogy hiába ígérgettük a frissítést. Az, hogy folytatást írunk ha fogalmazhatok így idegen érzés, ami azzal jár, hogy nem halad gördülékenyen a dolog.
De a fent kirakott számláló szimbolizál valamit. Ami bizonyítja, hogy mindennek ellenére nem adjuk fel. Hogy miért? Hát miattatok. Mert annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy nem becsülünk titeket meg, ez nem így van. Ha nem néznénk titeket semmibe, akkor kiírtuk volna, hogy bocs, de nincs kedvünk hozzá, úgyhogy vége. De küzdünk, és igyekszünk olyan történetet tárni majd elétek, hogy ha csak picit is, de kárpótoljon titeket a kimaradt hónapokért és a dühös percekért és órákért, amikor feljöttetek, és nem találtatok semmi újdonságot.
Az Eternally az a történet lesz, ami bizonyítani fogja, hogy bár vannak hullámvölgyek, a miénk hónapokig tartott, de az egyszer lent után következik az egyszer fent.
Megértjük azokat, akik megunták a várakozást, és elhagytak minket. És köszönjük mindazoknak, akik reménykedtek. Sokszor ölelünk és puszilunk titeket: Szylu és Pupi</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-8871268170137560262012-04-02T23:27:00.000+02:002012-08-17T14:03:21.084+02:00Eternally - 2. fejezet (Part1) 2. fejezet<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">„…Ma bármit próbáltam tenni, minden rosszul sült el, és egyre távolabb
kerültem az egyenes kerékvágástól. Tagadhatatlan: megváltoztattam a jövőt.
Kérdés: ki tudja, milyen irányban változott, és mik lesznek a
következményei?...”</b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">(részlet Bella Lorinak írt e-mailjéből)</b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
(Edward szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Láttam Bellát közeledni. A haja
a feje búbjára lófarokba volt kötve, ami futás közben ide-oda
himbálózott. A cipői ritmikusan ütődtek az aszfalthoz, jobb, bal, jobb,
bal. Karcsú alakját egy a lábaira második bőrként tapadó térdnadrág emelte ki, míg
a felsőtestét egy ujjatlan top fedte. Egyet kellett értenem a gimi
hormontúltengéses fiútanulóival abban, hogy Bella Swan pokolian csinos.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Megtorpant, mikor meglátott, de
valamiért nem tűnt igazán meglepettnek. Elmosolyodott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Szia, Edward.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
A furcsa köszönésén
eltöprengtem egy kicsit. Ez a „Szia, Edward” úgy hangzott a szájából, mintha
ezer éve ismernénk egymást.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Helló, Izabella – üdvözöltem
őt a teljes nevén. Vártam, hogy kijavítson, inkább szólítsam Bellának, ahogyan
erre megkért már néhány embert a suliban is. – Végre hivatalosan is
találkozunk, ha már berángattak délután a tanulmányi irodába. Örülök, hogy
megismerhettelek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Én is, de csak Bella – vágta
rá gépiesen, aztán a kezét nyújtva odalépett hozzám. – Mármint szólíts csak
Bellának.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
És is a kezemet nyújtottam, és
megráztam az övét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Így lesz, meg kell hogy
mondjam, hogy…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
A perzselő tűz, ami Bella
vérének illata nyomán végigszáguldott a torkomon, belém fojtotta a folytatást.
Mintha egy több tonnás vasgolyóval találtak volna fejen. Az ajkaim közül
vészjósló morgás tört fel. A vérszomj elemi erővel tört rám, és engedve a
bennem lakozó szörnyetegnek odarántottam magamhoz Bellát, majd a nyakához
hajoltam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Egy tizedmásodpercig láttam a
szemében tükröződő félelmet, amit valami furcsa dolog váltott fel, aztán
megcsörrent a telefonom, ami nagy valószínűséggel ennek a törékeny emberlánynak
az életét mentette meg. A csengőhangom halottakat életre keltő hangereje, mint
egy suttogás, csak olyan halkan jutott el hozzám, és egy pillanatig figyelmen
kívül is hagytam, de aztán győzött a józan felem. Elfordultam, hogy így is
csökkentsem a vér csábító illatának intenzitását, és abban a pillanatban,
ahogyan felvettem a telefont – rá sem kellett néznem a kijelzőre, hogy tudjam,
ki hívott – egy szuszra elhadartam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Szia, Alice, elhiheted,
hogy soha nem örültem még ennyire a hívásodnak. – Pont, mert itt fogyott el a
levegőm, és nem voltam hajlandó engedni az alantas ösztönnek, hogy mélyet
szippantsak a számomra nélkülözhető oxigénből, ami keveredett Bella illatával.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Rendben, elhiszem, mert
láttam, amit láttam, de most figyelj rám – mondta pöttöm húgom, és éreztem a
hangsúlyából, hogy nagyon is feszült, akármennyire próbálja leplezni. – Vegyél
egy nagy levegőt, és vágj döbbent arcot, majd kétségbeesettet. Utána kérdezd
meg, hogy „De ugye minden rendben?”, majd várj egy kicsit, és mondd azt, hogy
azonnal indulsz. Bellának pedig vess oda valami félmondatot, miért is akartad
kiszívni a vérét ott helyben – bökte még oda az utolsó mondatot, és türelmesem
várt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Tudtam, hogy jobb, ha nem
kérdezősködöm, így azt tettem, amit Alice mondott. Nagy levegő, és hajrá!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Jó, most pedig gyere
haza, de azonnal! – visította fejhangon, és rám csapta a mobilt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Szerencsémre háttal álltam
Bellának, így nem láthatta az arcomra kiülő döbbenetet, amit Alice viselkedése
váltott ki belőlem – még soha nem csapta rám, a kedvenc bátyjára a telefont –,
de egy másodperc alatt rendeztem a vonásaimat és vettem ismét egy nagy levegőt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Éreztem, ahogyan a levegő
visítva áramlik be a tüdőmbe, és fájón végigégette a légcsövemet. Igen, ezt
váltotta ki belőlem Bella illata, és ismét közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem
az önkontrollom és vele együtt a maradék méltóságom. Ezek után már nem
számított, hogy mit mondok neki, mert úgyis őrültnek fog tartani, szóval
odavetettem neki egy félmondatnyi magyarázatot a viselkedésemre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Volt egy pók vagy
valami… öhm… izé a nyakadon. – Szuper, ez aztán a magabiztosság. Gratulálok,
Edward. Nálad nagyobb idióta nincs még egy a világon, és nem is lesz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
És ami a legjobb, hogy ezzel a
tüdőmben lévő levegő felét elhasználtam. A másik fele meg akkor „szökött volna
meg”, ha nyitva hagyom a számat a döbbenettől, amit Bella viselkedése okozott.
A lány ugyanis nemes egyszerűséggel megvonta a vállát és csak ennyit motyogott
az orra alatt:</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Ha te mondod.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Oké, Edward, ne állj már úgy
ott, mint aki karót nyelt, lépj le, mielőtt túl késő lesz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Ne haragudj, de nekem
most mennem kell – mondtam és már léptem is a Volvóm vezető felőli ajtajához. –
Az egyik bátyámnak sikerült felmosnia a padlót és… – Hagytam a levegőben lógni
a mondatot, amíg bepattantam a kocsiba és gyújtást adtam. – Majd találkozunk a
suliban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Kuplung, sebváltó egyesbe és
gáz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Szégyen a futás, de hasznos,
szokták mondani, és ez most többszörösen is érvényes volt. Viszont nem bírtam
ki, hogy ne nézzek bele a visszapillantó tükörbe, amiben megláttam Bella
alakját, amint hitetlenül megrázta a fejét, és felhúzta finom vonalú orrát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
(Negyed órával később a Cullen
ház előtt)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Valljuk be őszintén, nem úgy alakult
az este, ahogyan terveztem, de még közel sem volt vége és erre abból tudtam
következtetni, hogy a házunk előtti teraszon nem a kis méregzsák várt rám,
hanem melák bátyám. A gondolatai meglepően normálisak voltak, már ha
normálisnak nevezhető az, hogy a délután elfogyasztott medve analizálásával
volt tele agya minden szeglete.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Nem bíbelődtem azzal, hogy
beálljak a garázsba, mert már ráfért egy mosás a kocsimra, és Alice szerint eső
lesz ma. Remek, legalább kimossa Bella illatát az agyamból.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Kicsit erősebben csuktam be az
ajtót, mint az szükséges lett volna, de ez most nem számított. Csak az, hogy ma
majdnem elvesztettem az önkontrollt magam felett, és ez egy ártatlan lány
életébe került volna.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Felléptem az első lépcsőfokra,
mire Emmett felkelt és olyan tüzetes alapossággal vizsgálta meg az arcomat, ami
tőle meglehetősen szokatlan volt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Remek, még mielőtt
teljesen elmerülnél az önsajnálatban, azelőtt kell beszélnünk – mondta és
fejével az erdő irányába intett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
Felsóhajtottam és zsebre dugott
kézzel megálltam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Reményem sincs, hogy
ezt most kihagyhatom, igaz? – kérdeztem, mert tényleg a szobámba szerettem
volna menni, és elgondolkodni azon, miért ilyen csábító számomra Bella vére.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Nem, és szerintem nem
szeretnéd, hogyha én vonszolnálak végig az egész erdőn, szóval kapd magad,
megyünk és vadászunk egyet és közben pasisan eldumálunk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
– Ez lesz a mai napom
fénypontja! – morogtam az orrom alatt, de azért követtem őt az erdő széle felé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bella
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Pók vagy izé... Ez még az állatokat sem ismeri rendesen? Valami nem lehet pók
vagy izé... most pók volt vagy nem? – dörmögtem az orrom alatt, miután Edward
és a – szó szerint – drága kocsija eltűntek a szemeim elől. Megfordultam, és
sétálva indultam haza. – És egy ilyen fiúba leszek szerelmes... sőt, egy ilyen
fiúval fogok lefeküdni, aki még az állatokat sem ismeri. Azt reméltem, ha
egyszer eltalál Ámor nyila, egy okos pasi lesz az áldozat, nem egy
állatanalfabéta. Egyáltalán van olyan, hogy állatanalfabéta? Egyáltalán épeszű
vagyok még, hogy magamban beszélek?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
lassú lépteimet aztán kénytelen voltam gyorsra, mi több, néhány másodperccel
később egyenesen rohanóra cserélni, ugyanis a Forksra jellemző folyékony
halmazállapotú nedvesség a nyakamba zúdult… kis túlzással. Lassan, halkan
kezdett szemerkélni az eső, aztán hirtelen átváltott zuhogó üzemmódba.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Remek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bőrigázva
és folyamatosan prüszkölve léptem fel a teraszra, majd vacogva rontottam be a
házba.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Jöttem… és mentem – kiáltottam be Charlie-nak a nappaliba, és rögtön az emelet
felé vettem az irányt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felkaptam
egy törölközőt, a pizsamámat, meg a neszesszeremet és a fürdőbe siettem, ahol
sietősen lekapkodtam magamról a vizes ruhadarabokat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
tűzforró víz ellenére is, amit magamra folyattam, beletelt néhány percbe, mire
már nem éreztem magam jégkockának.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
tusfürdőm kellemes illata vette át Edward helyét az agyamban. Nem is igazán
bántam, legalább nem gondoltam arra, milyen furcsán viselkedett délután a
parkolóban, és nemrég Forks határában is. Egyáltalán nem az a fiú volt, akit az
álmaimban láttam, teljesen más volt. Az én hibámnak kellett lennie, hiszen mi
másért viselkedett volna másként, ha nem azért, mert belebarmoltam a dolgokba.
Lehet, a Volvós jelenet tehet róla, amikor tegnap felismerve őt az álmaimból
kimondtam a nevét. Biztos hibbant libának néz, aki rá akar akaszkodni, vagy…
áh, ki tudja mire gondol, sajnos nem vagyok gondolatolvasó. Mennyivel könnyebb
lenne, ha tudnám, mi jár a fejében. Akkor esélyem lenne rá, hogy rendbe hozzam
a dolgokat, de így…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Miközben
a hajamat szárítottam, próbáltam rájönni arra, hogy mit felejtettem el
Edwardékkal kapcsolatban. Biztos a sors fintora lehet, hogy arra emlékszem, hol
és milyen pózokban szeretkeztünk/szeretkezünk majd, azt viszont totálisan
elfelejtettem, hogy mi a bibi vele és a családjával. Nevetséges az egész, és
tökre hihetetlen.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alex.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
hajszárítót tartó kezem lemerevedett, és csak akkor kelt életre újra, mikor a
fülem már perzselődni kezdett a forró levegőtől.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meg kell keresnem Alexet.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem,
nem tehetem. Oka volt annak, hogy akkor és ott találkoztunk, ahol és amikor. De
tudnom kell az igazat, szükségem van az igazságra ahhoz, hogy mindent
helyrehozzak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azzal lehet, csak még nagyobb galiba
kerekedne.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Emlékeznem
kell a nevére. Biztos, hogy nem valami szokványos családneve volt, mint például
a Smith, a Johnson vagy a Williams. Fel kell kutatnom, és valahogy kideríteni
az igazságot. De vajon megéri-e, hogy kiszúrjak magammal csak azért, hogy
hamarabb megtudjak valamit?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-24389323818044010732012-03-13T22:29:00.002+01:002012-08-17T14:01:38.306+02:00Közérdekű<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, most tényleg rohadtul felhúztam magam, ezért Pupim nélkül írom ezt a bejegyzést, de szerintem meg fogja érteni, hogy egy ilyen mellett nem mehetek el szó nélkül. Mint tudjátok, nem nagyon adtunk magunkról mostanában életjelet, de én rendszeresen felnézek a blogra - értsétek, minden nap délután és este, és merem állítani, hogy ezzel Pupim is ugyanígy van - és amit most láttam, az nagyon felidegesített.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, ki volt az, és nem is érdekel, de eléggé nagy pofátlanságnak tartom ellopni a nevemet, a blogcímemet, és úgy írni chatbe, mintha én lennék. De innen üzenném a mélyen tisztelt személynek, hogy személyiségi jogaimat sértette és a helyében nagyon átgondolnám, hogy még egyszer ilyet csináljak... Ez csak egy jó tanács volt, amolyan baráti.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a két komment NEM tőlem származik, azt megerősíthetem:</div>
<div style="text-align: justify;">
"<a href="http://www.szylu.blogspot.com/" target="_blank"><b class="nme pn_std">Szylu</b></a>: Hát akkor kedves "én" készülj fel mert HOLNAPRA felkerül a friss!!:)) túl vagyunk a vizsgákon, szóval holnapra tuti, hogy felkerül az új fejezet.:) már több mint a fele kész.;) Sziasztok!:)"</div>
<div style="text-align: justify;">
"<a href="http://www.szylu.blogspot.com/" target="_blank"><b class="nme pn_std">Szylu</b></a>: Még annyi, hogy nagyon köszönjük azoknak, akik eddig vártak!:) Holnap mindenképp nézzetek fel 16:00 körül, ha érdekel az új fejezetünk.:) Puszi: Szylu és Pupi"</div>
<div style="text-align: justify;">
Jelen pillanatban tényleg annyira dühös, ideges, elkeseredett és szomorú is vagyok, hogy nem tudok többet írni, csak annyit, hogy holnap ne számítsatok semmire fejezet terén... Hogy egyéb bejegyzés lesz-e? Na, az már biztos!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Üdvözlettel:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szylu</div>
Szyluhttp://www.blogger.com/profile/14445350478918977456noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-11829457873715581242012-01-04T23:50:00.000+01:002012-08-17T18:19:34.483+02:00Eternally - 2. fejezet: Ízelítő<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
"Láttam Bellát közeledni. A haja a feje búbjára lófarokba volt kötve, ami futás közben ide-oda himbálózott.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A cipői ritmikusan ütődtek az aszfalthoz, jobb, bal, jobb, bal. Karcsú alakját egy a lábaira második bőrként tapadó térdnadrág emelte ki, míg a felsőtestét egy ujjatlan top fedte. Egyet kellett értenem a gimi hormontúltengéses fiútanulóival abban, hogy Bella Swan pokolian csinos.<br />
Megtorpant, mikor meglátott, de valamiért nem tűnt igazán meglepettnek. Elmosolyodott.<br />
- Szia, Edward.<br />
A furcsa köszönésén eltöprengtem egy kicsit. Ez a „Szia, Edward” úgy hangzott a szájából, mintha ezer éve ismernénk egymást.<br />
- Helló, Izabella – üdvözöltem őt a teljes nevén. Vártam, hogy kijavítson, inkább szólítsam Bellának, ahogyan erre megkért már néhány embert a suliban is. – Végre hivatalosan is találkozunk, ha már berángattak délután a tanulmányi irodába. Örülök, hogy megismerhettelek.<br />
- Én is, de csak Bella – vágta rá gépiesen, aztán a kezét nyújtva odalépett hozzám. – Mármint szólíts csak Bellának.<br />
És is a kezemet nyújtottam, és megráztam az övét.<br />
- Így lesz, meg kell hogy mondjam, hogy…<br />
A perzselő tűz, ami Bella vérének illata nyomán végigszáguldott a torkomon, belém folytotta a folytatást. Mintha egy több tonnás vasgolyóval találtak volna fejen. Az ajkaim közül vészjósló morgás tört fel. A vérszomj elemi erővel tört rám, és engedve a bennem lakozó szörnyetegnek odarántottam magamhoz Bellát, majd a nyakához hajoltam."</blockquote>
</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-57783698768395752322012-01-04T17:56:00.000+01:002012-08-17T14:01:15.235+02:00Eternally - 1. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Sziasztok!
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
Elérkezett ez a
pillanat is, hogy felkerült az Eternity 2.: Eternally első fejezete. Reméljük,
hogy tetszeni fog, bár még nem igazán eseménydús. A vége pedig... nos majd
meglátjátok.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
A 2. fejezet
ízelítője, amit ígértünk, érkezni is fog még a mai nap. Éjfélig biztos, hogy
felkerül. :$</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
Puszi: Szylu és
Pupi </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
1.
fejezet</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">„…Megint volt egy. Most sokkal
valóságosabbnak tűnt, mintha nem csupán álom lett volna. Még sosem akartam
ennyire, hogy valóra váljon, de félek, hogy nem fog megtörténni. Amilyen
szerencsétlen vagyok, tuti, hogy elszúrok valamit és változni fog a jövő…”</b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">(részlet Bella Lorinak írt e-mailjéből)</b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megszületünk
és meghalunk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
két véglet között azonban döntések milliói várnak ránk. Vannak, akik azt
mondják, bármit cselekszünk, nem számít, mert minden előre meg van írva, míg
mások szerint mi irányítjuk az életünket, a sorsunk a kezünkben van. A
döntéseink határoznak meg minket, és azok befolyásolják a jövőnket. Döntések,
amelyek nem csak ránk, hanem másokra is hatással vannak. A mi érdemünk, ha a
választásunk kedvezően hat, és a mi bűnünk, ha rosszul sül el valami.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Igyekszünk
mindent jól csinálni, próbálunk nem csak a szívünkre, hanem az eszünkre is
hallgatni. Mérlegelünk, hogy mit kellene tennünk sokszor anélkül, hogy
tisztában lennénk vele, mik a következmények, mik a döntéseink velejárói.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sokakkal
ellentétben én a két tábor között állok, ismerem a sorsom, de tudok is rajta
változtatni. De mint minden, ez sincs teljesen ingyen. Bizonyára sokan
kíváncsiak rá, mi történik akkor, ha a középső ujjamat feltartom a végzetnek,
és bemutatok neki? Hát, visszamutat rám, ráadásként pedig még meg is büntet,
amiért a jövőn merészelek változtatni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ismeritek
A kiválasztott sorozatot, amiben Gary Hobson mindig megkapta a másnapi újságot?
Olvasott történésekről, amiket emberek döntései eredményeztek, és mindent
megtett azért, hogy változtasson a lehetséges jövőn. Bármilyen cselekedete
hatással volt az újság hasábjaira, de legtöbbször sikerrel járt, és embereket
mentett meg. Felelősséggel tartozott emberek ezreiért, a kezében volt az
életük, és ő döntött az esetleges halálukról is.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mindent
összevetve nem tudom, hogy kettőnk közül ki szívta meg jobban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Én
nem kapok újságot, nekem az álmaim árulják el, mi fog történni velem.
Megmutatják, hogy mire számítsak, és mi lesz azokkal, akik velem állnak
kapcsolatban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Balesetek
és tragédiák eszméltettek rá, hogy nem szabad befolyásolnom a dolgokat, és
megfogadtam, hogy többé nem is teszem. Azonban alighogy elköltöztem otthonról,
megszegtem a szabályt. A kérdés már csak az, hogy egy aprócska szóval mekkora
lavinát indítottam el? Egy hatbetűs szó vajon mennyire befolyásolja a jövőmet?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
Cullen tágra nyílt szemekkel bámult rám a Volvójából. Kétségkívül azon
gondolkozott közben, hogy vajon honnan ismerem őt… Ha tudná az igazságot, ki
tudja, hogyan reagálna rá. Egy hosszú pillanatig elmerültem a tekintetében, és
bár a koromfekete szempárnak rémisztően kellett volna hatnia rám, erről aztán
szó sem volt. Kissé megremegtem, de az nem a félelem miatt volt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hogy mondtad?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Charlie
felé fordultam, akinek a tekintete köztem és a szomszédos autóban ülő személy
között váltakozott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Honnan ismered a doktor fiát?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagyot
nyeltem, talán olyan hangosan, hogy Port Angeles összes lakója tisztán
hallotta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Gyerünk,
Bella, gondolkozz! Találj ki valamit, amivel a lehető legkisebbre csökkented a
jövőn ejtett csorbát. A gondolkodást erősen nehezítette az a néhány
emlékfoszlány, mely túl eleven volt az emlékezetemben, és túlontúl kellemes
ahhoz, hogy megkockáztassam, talán a botlásom miatt ne váljon valóra. Újra
lepörgött a szemeim előtt egy homokos part, ahol két test összefonódva
hempergett egy pokrócon. Edward volt az, meg én – döbbentem meg újra és újra a
dolgon. Fura dolog ám, ha valakit igazából nem is ismersz közvetlenül, de
tudod, hogy „x” hónap múlva szeretkezni fogsz vele. A hideg kirázott, de nem a
kellemetlenségtől, sőt mi több, apró gombóc keletkezett a hasamban a várakozás
miatt. Nem volt elég időm fennakadni a dolgon, így ha csak átmenetileg is, de
túllendültem rajta és újra az adott helyzet legégetőbb problémájára
fókuszáltam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Köhögő-rohamot
színleltem, amivel reméltem, hogy nyerek egy kis időt, míg egy épkézláb mesét
kitalálok. Csak köhögtem és köhögtem, és ez idő alatt a jelzőlámpa zöldre
váltott. Szép, nyugalmas tempóban haladtunk Forks felé, a cirkáló előtt, mint
az álmomban is, Edward Cullen meg a mesés Volvója haladt még csak egyetlen
kilométerrel sem haladva meg a megengedett sebességet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mikor
már feltűnővé kezdett válni a krákogás és köhécselés, abbahagytam a dolgot.
Reméltem, hogy megúszom a magyarázatot, de Charlie nem így tervezte.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szóval? Honnan ismered Edward Cullent? – A világért sem nézett volna rám, hisz
az istenért, ő a rend őre, az a személy, aki soha, de soha a büdös életben nem
szegne meg egyetlen közlekedési szabályt sem, és az, ha vezetés közben felém
fordulna, főben járó bűnnek számítana. Bár kíváncsi lennék rá, ha mégis
elkövetne valami hibát, mit tenne? Pénzbüntetéssel sújtaná saját magát, vagy
esetleg elvenné a tulajdon jogsiját?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát nem emlékszel, Charlie? – tettettem a meglepett lánykát, remélve, hogy
eloszlatom a gyanúját. – Te meséltél róla.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hmmm. – Ennyi volt csak a válasz, amiből már biztosra vettem, hogy kételkedik.
– Nem emlékszem, hogy meséltem volna Edwardról.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Pedig de – vágtam rá talán kicsit hirtelen a választ. Gratulálok Bella, újabb
öngól. – Pár napja meséltél a leendő osztálytársaimról. Edwardról, meg… öhm…
Angeláról és Jessicáról is, na és Mike-ról. Tényleg nem emlékszel?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nos, nem. De ha te mondod… – hagyta rám a dolgot, de nem voltam biztos benne,
hogy száz százalékig elhitte azt, amit mondtam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Másképpen honnan tudnám ezeket, nemde?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Charlie
nem fűzött hozzá semmit a témához, és azt hittem, hogy Forksig nyugtom lesz.
Hagyja, hogy a gondolataimba mélyedjek. Muszáj voltam az álmomon merengeni,
nehogy bármit is elfelejtsek belőle, vagyis… nehogy még többet felejtsek
belőle. Kezdett minden egyre távolabb kerülni az elmémben, és ez volt az
egyetlen dolog, amit nem engedhettem. Minden fontos részletre emlékeznem kell,
mert ezekből jöhetek rá arra, ha időközben valami miatt kicsúszik az irányítás
a kezemből. Újra és újra felsoroltam magamban, hogy mik a meghatározó
momentumok. Phoenixben nem volt ilyenre szükségem, az ágyam mellett egy
jegyzetfüzet várakozott, ahová mindent lejegyeztem, ha olyan volt az álmom. Itt
és most azonban ezt nem tehettem meg. Charlie nem tudná hová tenni, ha lelkesen
körmölni kezdenék. Arról pedig még mindig szó sem lehet, hogy elmondjam neki,
kissé defektes vagyok. Bár anyu a defektes szón mindig fennakad. Szerinte
inkább különleges vagyok, és ezt követően sosem felejti el megemlíteni, hogy
oka volt annak, hogy megkaptam ezt az „adományt”. Ja, valóban volt oka,
természetesen az, hogy egy életre megszívjam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
ideig csendbe burkolózva haladtunk Forks felé, de aztán apu felvetett egy
„remek” témát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Úgy tűnik, hogy remek memóriád van, ha felismerted Edwardot az elmondottak
alapján. Erről jut eszembe, a fiúkkal hogy állsz?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A két dolog hogy is kapcsolódik egymáshoz? – vágtam vissza, és kényelmetlenül
fészkelődni kezdtem az ülésben.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Anyuval
bármikor társalogtam volna a fiúkról, a vele való beszélgetés egyáltalán nem
feszélyezett, Charlie-val viszont... Kutattam az elmémben, hogy mit válaszoltam
az álmomban apunak, de semmi sem rémlett. Két egyértelmű lehetőség állt fent:
az első, hogy mint néhány dolgot, ezt is sikeresen elfelejtettem, a második
viszont valószínűbb volt, és persze aggasztóbb is. A téma felmerülését a kis
közbeavatkozásom idézte elő. Csak isten tudhatta, hogy mi járt apu fejében,
hogy ezzel végül előrukkolt – korábban esze ágában sem volt ilyeneket kérdezni
tőlem: gyanítottam, hogy erről mindig anyunál érdeklődött. És most talán azt
hihette, hogy füllentett Renée a dologról. Nem tudhattam, hogy melyik válaszom
mit eredményezhet, nem akartam tovább rontani a dolgokon, nem szerettem volna
már most mindent visszavonhatatlanul romba dönteni. Egy nem kielégítő válasz,
vagy ködös magyarázat, ki tudja, hová vezetett volna. Willről nem akartam
mesélni, pedig hát az utóbbi időben ő volt az egyetlen a teremtés koronái
közül, akivel alakulgatni kezdett valami. Reméltem, hogy anyu sem beszélt róla.
Lehet, hogy amúgy is csak beugratós kérdés volt. Jobbnak láttam azt, ha úgy
teszek, mint aki nem értette a kérdést.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ezt néhány hét múlva kérdezd meg újra, ugyanis itt még csak egyetlen hím
példánnyal találkoztam rajtad kívül – intettem az előttünk haladó Volvósra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ránéztem
apura, aki engedélyezte magának, hogy egy pillanatra hasonlóképpen cselekedjen
velem (tartottam attól, hogy szóvá teszi, nem teljes mértékben a kérdésére
feleltem, ám felesleges volt az aggodalmam), azután a beszélgetés teljesen más
vizekre evezett. Rémlett az álmomból, hogy apu majd megkér rá, hogy szabaduljak
meg az orromban lévő apró ékszertől, és mivel nem tűnt fel egyetlen jelenet
alkalmával sem, hogy ott lenne még a piercing, tudtam, hogy teljesítenem kell
az óhaját.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megszereztük
nekem a csodás Audimat, aztán hivatalosan is beköltöztem Charlie-hoz. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Miután
apu volt szíves egyedül hagyni a szobámban, előkaptam a jegyzetfüzetemet meg
egy tollat, és sietősen lefirkantottam mindent, amire csak emlékeztem.
Ugyanolyan fontosságot tulajdonítottam az apróságoknak, és a nagyobb horderejű
dolgoknak is. Miután ezzel végeztem, kipakoltam a táskákból, és amennyire
lehetett, otthonossá tettem azt a szobát, mely ki tudja, meddig nyújt majd
számomra menedéket.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
részletes e-mailben beszámoltam Lorinak az álmos történtekről. A barátnőim
közül csak neki mondtam el, hogy van egy afféle szuperképességem – talán azért,
mert ő állt hozzám a legközelebb. Persze nagyon szerettem a bandából a többi
lányt is, de Lori volt az, aki mindig mellettem állt, bármiről is volt szó.
Annak idején ő volt az, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy Will szeretné, ha
közelebbről (nagyon közelről) megismernénk egymást, bár én akartam is a dolgot,
meg nem is. Ez valószínűleg összefüggésben állt azzal, hogy Will sosem volt
monogám típus. Mindkét barátnőjét megcsalta. Mikor elkezdte csapni nekem a
szelet, esküdözött, hogy csak én tetszem neki, még egyetlen lány sem őrjítette
meg úgy, ahogyan szerény személyem, és hogy adjam be a derekam, mert mi ketten
tökéletes páros lennénk. Hazudnék, ha az állítanám, hogy nem imponált nekem az,
hogy van egy helyes fiú, akinek tetszem, és akkor is hazudnék, ha azt mondanám,
hogy nem gondolkoztam sohasem azon, hogy összejöjjek vele. Természetesen
megfordult a fejemben, de egyértelmű döntésre egyszerűen képtelen voltam jutni,
és míg próbáltam kitalálni, hogyan is kellene a dolgoknak végződniük, hagytam,
hogy kedveskedjen nekem, és én is flörtöltem vele. A kettőnk történetét aztán
eldöntötte a Phoenixből való távozásom, és ahogyan a jegyzetfüzet legfelső lapjára
pillantottam, amelyen valahol középtájon nagy betűkkel állt az, hogy „Will
felszedte Aprilt” már tudtam, hogy hatalmas hiba és még hatalmasabb ostobaság
lett volna, ha beadom a derekam, és esetlegesen távkapcsolatot lettünk volna
kénytelenek kialakítani. Az utolsó dolgok egyike volt az, amit szerettem volna,
hogy én legyek a harmadik lány, akinek hatalmas piros szarvakat rak a fejére az
a szerencsétlen idióta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
vagyok beképzelt (igazából az vagyok, de csak egy icuri-picurit), de szerintem
jobbat érdemlek Willnél. Mondjuk valaki olyat, mint Edward Cullen.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
arcom felforrósodott, jelezvén, hogy belepirultam a pajzán gondolataimba.
Igyekeztem kiűzni a fejemből tökéletesen kidolgozott, fedetlen testének az
emlékét, de ez vacsoráig nem sikerült.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Evés
közben a jövőmre gondoltam. Egy jövőre, ami nem lesz leányálom. Ha
belegondoltam az életem lehetséges alakulásába, akkor férjet, gyereket, és
mesefilmbe illő gyönyörű házat láttam, aztán az idő múlásával unokákat,
egyszóval egy hosszú, boldog életet. Ezzel szemben… próbáltam nem szomorúnak
tűnni, és erősnek lenni már csak Charlie kedvéért is. Nem szeretném, ha
kérdezősködne, mert választ úgysem kaphatna.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
De
azért csak megtört egy kicsit a tény, hogy leukémiás vagyok, amiről nem
mesélhetek addig, míg hivatalosan nem vizsgálnak ki, és fény nem derül a
dologra. Ez volt az egyetlen dolog, amit nem meséltem Lorinak a nemrég küldött
üzenetben. Nem akartam őt elkeseríteni, és nem akarom, hogy sajnáljon.
Megviselné a dolog, és bár bízom benne, nem kockáztathatom meg azt, hogy
véletlenül kiderüljön a betegségem. Senkinek sem fogok beszélni róla, még
anyunak sem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
zuhanytól felfrissülve feküdtem be az ágyamba, és csak egy pillanatot
szenteltem annak, hogy hiányérzetem támadjon a régi alvóhelyem, a pihe-puha
phoenixi ágyikóm iránt. A nosztalgiázgatás után újra nekiveselkedtem az
„emlék-listámnak”, hátha még eszembe jut valami.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Talán
már éjfél is elmúlt, de én még mindig a fejemet törtem, hogy vajon mi a gikszer
Cullenékkel. Nevetségesnek tartottam, hogy rémlik, Salvatore-ének nevezem majd
a kocsimat, de olyan fontos dologra nem emlékszem, hogy mi bűzlik Edwardék
körül. Jelzés értékűnek kellett volna lennie, hogy vannak dolgok, amiket
tényleg meg kell hagyni a jövőnek, és nem mindent előre tudnom, de hát nem
erről szólt a képességem, hogy ismerjek mindent, ami meg fog történni?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
éjszakázás miatt gyűrötten ébredtem, ásítások közepette végeztem el a reggeli
teendőimet, és öltöztem iskolához illő viseletbe.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Apu
útbaigazításának megfelelően néhány jobb és balkanyart végrehajtva, valamint
egy öreg néni és két kutya el nem gázolásával később az iskola parkolójában
találtam magam. Adtam egy kis csámcsogni valót a diákoknak az első szünetig,
amiért (az elismerő fütyülésekből jöttem rá) a fenekemet kitolva kaparintottam
meg az anyósülésről a táskámat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
tanulmányi irodában feltűnően kedvesek voltak velem, mindent részletesen
elmagyaráztak – biztos voltam benne, hogy ez annak volt köszönhető, hogy
Charlie Swan az apám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sokkal
lassabban vánszorgott az idő, mint szerettem volna. Bármerre jártam az iskola
területén (persze, csak amerre órám volt, újoncként nem akartam felderítő
hadműveletet végrehajtani, nehogy eltévedjek) nem volt akkora szerencsém, hogy
összefussak valamelyik Cullennel. Egészen az ebédszünetig.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyszerre
vonultak be mind az öten a menza épületébe. Elbűvölőbbek voltak, mint az
álmomban, légies járásukat senki sem tudta volna teljes mértékben leutánozni,
pedig már az alatt a néhány óra alatt, mióta forksi diák voltam, úgy tűnt,
többen is megpróbálkoztak a lehetetlen feladattal. Mike, aki szemben ült velem,
felhorkant Cullenék „bevonulásán”, és motyogott valamit az orra alatt, de nem
érdekelt annyira, hogy mit, így nem füleltem kellőképpen.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Beálltak
a sorba ebédet venni. Először Edward végzett, és megindult egy asztal felé. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Várjunk
csak! Ennek nem így kellene lennie. Nem, nem, nagyon nem. Edwardnak nem a
testvéreivel kellett volna megérkeznie. Igen, ez biztos, hogy így volt. Neki
később kellett volna jönnie. Hisz Jessica mutatta meg nekem Edwardot, és én
megrémültem, amiért előző nap kinyújtottam rá a nyelvem. Ó, jaj nekem. Itt
valami nem stimmel. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
folytatta az útját, de aztán megtorpant, mikor a tekintetünk összeakadt. Az
egész olyan volt, mint mikor egy romantikus film két főhőse először pillantja
meg egymást, és a világ megszűnik létezni körülöttük. Elhalkulnak a
beszélgetések, és olyan érzésük van, mintha csak ketten lennének abban a
helyiségben. Edward tekintete, ahogyan tegnap is, koromfekete volt, és
megelégedésemre némi érdeklődést véltem felfedezni abban a szempárban irántam.
Mikor megnyalta az alsó ajkát, nagyot kellett nyelnem, mert tökéletesen
emlékeztem arra, hogy az a száj milyen édesen kínzó dolgokra képes.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">[…]Az egyik kezével lenyúlt, és a jobb
térdemnél fogva felhúzta a lábamat behajlítva a csípője mellé, aminek
következtében a szoknyám felcsúszott a combom közepéig és kivillant a fekete
combfixem csipke szegélye.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kedvesem lágyan simított végig a csipkén,
majd áttért fedetlen combom belső felére, miközben a számba suttogta a
szavakat.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> – Ezt még soha nem láttam rajtad.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> – Igen, mert kifejezetten esőben való
szeretkezésre tettem félre – nyögdécseltem és kinyújtott kézzel megkapaszkodtam
Salvatore tetejének szélében.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Edward ujjai egyre feljebb siklottak a
lábamon, míg végül elérte a bugyim szélét. Másik kezével megtalálta az elől
kapcsolható melltartóm kapcsát, és ügyesen kipattintotta. Ajkaival végigjárta
egy vízcsepp útját a nyakam tövétől a mellemig, ahol elidőzött egy kicsit.
Hátrahajtottam a fejemet, és gátlástalanul nyöszörögtem az édes kínzástól.[…]*</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megráztam
a fejem, hogy eltüntessem a megrohamozó emlékképeket. Edwarddal még mindig
egymást bámultuk, azonban a szemezésnek vége szakadt, mikor Alice odatáncolt a
tálcájával együtt Edwardhoz, rám nézett egy pillanatra, majd a bátyját karon
ragadva az asztalukhoz vonszolta őt. Visszafordultam Jessicáékhoz, és úgy
tettem, mintha tisztában lennék vele, mi a beszélgetésük témája. Csak néhány
szót kellett végighallgatnom, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Cullen család van a
pletykaterítéken.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudod, Bella, a Cullen gyerekek a vérfertőzés mintapéldányai.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ez nem igaz, Jess! – háborodott fel kissé Angela. – Nincs itt semmiféle
vérfertőzés, nehogy elhidd neki, Bella. Dr. Cullen mindannyiukat örökbe
fogadta. Igazából nem is mindegyiküknek Cullen a vezetékneve…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
ebéd végére kiderült, hogy kinek mi a vezetékneve, ki kivel van együtt… mintha
ezt nem tudtam volna már eddig is. Persze azért nem engedhettem meg magamnak,
hogy lesokkoljam a társaságot, hogy többet tudok róluk, mint azt bárki
gondolná. Kivéve azt, hogy mi a fene nem stimmel velük.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
nap utolsó órája irodalom volt, és kimondhatatlanul fel voltam spannolva, hogy
végre közös órám lesz Edwarddal. Szinte ugrándozva indultam meg a terem felé
(sikeresen kiszúrtam, hogy a jövendőbeli pasim néhány lépéssel előttem halad),
de épp mikor átléptem volna a küszöböt, valaki a nevemen szólított.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ms. Swan?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Érdeklődve
fordultam meg, és felfedeztem, hogy az a nő áll mögöttem, aki reggel eligazítást
tartott a tanulmányi irodában.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Megtenné, hogy velem fáradt?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
mosolyom lassanként lehervadt az arcomról.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Miért? – Csak ennyit voltam képes kibökni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Az egyik asszisztens – hozzá kell tennem, hogy szegény csak egy hete dolgozik
itt, persze ez idő alatt már bele kellett volna tanulnia a dolgokba –
véletlenül a megsemmisítendő dolgok közé rakta az aktáját, és hát az
iratmegsemmisítő elvégezte a dolgát. – Kínosan és bocsánatkérően mosolygott
rám, de egyikkel sem tudtam mit kezdeni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ami azt jelenti, hogy…? – érdeklődtem kissé rémülten. Sejtettem, hogy mit fog
válaszolni, de azért reménykedtem, hogy tévedni fogok.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Újra ki kell töltenie minden nyomtatványt. Ígérem, hogy egy óránál nem tart
tovább.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
óra? EGY ÓRA? Mi a fene tart ezen egy óráig? Talán meg kell várni, hogy
kivágják a fát, amiből aztán a papírt csinálják?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kedvesen
megkérdeztem, hogy ezt nem lehetne-e megcsinálni óra után, ő viszont cseppet
sem kedvesen odavakkantott nekem egy határozott nemet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De hát nekem irodalom órám lesz. Nem lenne szerencsés már a legelsőről
lemaradni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ne aggódjon, Ms. Swan, majd megbeszéljük a dolgot a tanárával.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hápogtam
egy sort, és kutattam az agyamban valami mentőöv után.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De hát nekem találkoznom kell… – Még idejében elharaptam a mondatot, mielőtt
kiejtettem volna Edward nevét. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Kivel? – vonta fel a szemöldökét unottan. Úgy tűnt, a kedvessége csak reggelre
vonatkozott, és az idő előre haladtával folyamatosan csökkent.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sóhajtás
közepette ejtettem ki, hogy senkivel.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Akkor kövessen! – mordult rám, és megindult a tanulmányi iroda felé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Én
pedig lemondóan követtem őt, egyre távolabb kerülve Edward Cullentől, és
felkészülve arra, hogy megjárom majd, amiért változott a jövő.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
__________________</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i>*
Részlet az Eternity 35. fejezetéből</i></div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com23tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-30813663456328624032011-11-25T20:20:00.000+01:002012-08-17T13:58:20.600+02:00Ahelyett, hogy elárasztanánk a chatet, inkább ezt az utat választjuk a véleményközlésre :)<div style="text-align: justify;">
Kedves gumiicukor és mindenki más!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha szemetek vagyunk, hát szemetek vagyunk. Ezen nem tudunk változtatni. Ha a megsértésünk volt a célod, akkor nem jártál sikerrel; mondtak már ránk rosszabbat is, ezért ilyenen nem igazán akadunk fenn. És igen, valóban nem tudjuk megmondani, hogy mikor kerül fel az első fejezet. Szerinted az jobb lenne, ha azt írnánk, hogy holnap, aztán holnap bejelentenénk, hogy bocs, majd inkább holnapután, aztán ezt még eljátszanánk vagy tízszer? Ugyanis a helyzet az, hogy még nem tart ott a fejezet, hogy biztos időpontot mondhassunk, feleslegesen ígérgetni pedig már nem szeretnénk. De csak a te kedvedért, gumiicukor mondunk egy intervallumot, hátha boldog leszel tőle: <b>még ebben az évben felkerül az első fejezet</b>. Így jobb? Meg tudtuk mondani, hogy mikor lesz friss. Azt el kell ismerni, hogy valóban hónapok óta várakoztatunk titeket, de az alatt az idő alatt én - Pupi - bekerültem a főiskolára, ahol szinte még most is szokom a dolgokat, Szylu másodéves lett, ami keményebb mint az első nyilvánvalóan, kedv és idő terén sem állunk túlságosan bőségesen. A kemény valóság az, hogy alig 800 szó van kész a fejezetből, és nem hiszem, hogy szeretnétek, ha ennyi idő egy nyúlfaroknyi semmit vetnénk elétek oda. És csak hogy már most közöljük, és ne legyen meglepetés, tudjatok rá készülni a december-január húzós lesz a vizsgák miatt, így akkor sem lesz friss tolongás (nekem - Pupi - speciel karácsony után két nappal is vizsgám lesz, szóval még az ünnepeket sem tudom majd élvezni. És ez nem azért került közlésre, hogy bárki sajnáljon. Csak megosztottam veletek az információt és PONT). Aki várakozik, és még nem adta fel, azoknak köszönjük, igazán hálásak vagyunk érte. Akik viszont elpártoltak a türelmetlenség miatt, azoknak köszönjük az eddigi figyelmet, és csak annyit üzenünk, hogy próbáljanak főiskola mellett rendszeresen és kellő mennyiséget írni a szokott minőségben (általánosságban: hetente 2-3-4000 szót, változatos fogalmazásban, vegyítve a humort a drámával és az érzelmekkel, fokozva az izgalmakat a függővégekkel, majd meglepetéseket okozva, hogy miként folytatódik a sztori), úgy hogy ráadásul a történetet két ember írja, ezért össze kell egyeztetni a dolgokat, és a fejezet második feléjének írója nem igazán tud érdemlegesen haladni az első félben lévő apró információk miatt. Ha ez mégis sikerül, akkor írják ki csupa nagy betűvel a chatben, hogy példát vehessünk róluk, és leboruljunk a lábaik elé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Köszönjük a megtisztelő figyelmet! További szép estét, kellemes hétvégét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
(U.i.: Az esetleges helyesírási hibákért szíves elnézést kérek, de sajnos magamnak nem tudok bétázni, Szylu pedig nincs gépközelben)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
(U.i. 2.: Szylum, ha kihagytam valamit, amit meg szeretnél említeni, akkor szúrd bele)</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-73292533193171102972011-08-31T22:34:00.000+02:002012-08-17T13:50:43.446+02:00Eternity - Epilógus
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Szinte
hihetetlen, hogy itt tartunk, az első közös történetünk végénél, ami nem is
igazán vég...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Talán
az epilógus végére kellene ez a kis összegzés, de mint látjátok, itt maradt az
elején.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ti
szerettetek volna valamit, ami ellen mi sem ellenkeztünk, ennek nyomai vannak
az epilógusban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sokan
nem akartátok elengedni az Eternityt, szerettetek volna folytatást, és hát mi
is fájó szívvel szakadtunk volna el, így...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Lehet
nem erre számítottatok, lehet, hogy ezek után azt mondjátok: Na, ne
nevettessetek már. Ez gagyi, borzalmas, és én búcsút is intek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Természetesen
szívetek joga itt hagyni minket, de mi azért reménykedünk, hogy maradtok, és
velünk lesztek, valamint Belláékkal, hogy kiderüljön, hogyan is alakulnak a
"kalandjaik".</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
szokványos befejezés, de azt hiszem, ha azt írtunk volna, igazán nem is mi
lennénk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
befejezés egyben valami új kezdete, valamié, aminek az első címötlete az:
Eternally. Lehet, hogy változik, lehet, hogy ez marad.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
"folytatás" lehet valódi folytatás, de akár egy új történet is, az
Eternity nélkül is érthető lesz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyikünk
sem gondolta úgy, hogy valódi Eternity folytatás kellene, aki akarja,
lezárhatja úgy, hogy Edward megharapta Bellát és kész... az örökkön-örökké
rózsaszín cukormázra senki sem lenne kíváncsi, szegény Bellának meg elég volt a
betegsége miatti szenvedés, ne kínozzuk őket tovább veszekedésekkel, és stb.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megpróbálunk
ismét újat mutatni, és el kell ismernünk, hogy a "folytatás" nagyobb
kihívás lesz számunkra, mint az Eternity.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
"Eternally" kb. egy hónap múlva kezdődik, addig mindenkinek lesz
ideje megbarátkozni az ötlettel.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Puszmancs
és Ti is szusszanjatok egyet, a sulihoz pedig kitartást! :)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Pupi
& Szylu</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
U.i.:
Az Epilógus elolvasása után vegyétek szemügyre a közvélemény-kutatást!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Epilógus</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ismerj
fel</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Hiába
érzem</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hogy
ma köztük vagy éppen</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
arcokat nézem</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hogy
különbözni melyik mer</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ismerj
fel”</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Ákos:
Ismerj fel)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bella
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella! Bells! – Finom bökést éreztem a karomon, amit egy újabb és megint egy
újabb követett. – Bells! Hallasz?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kótyagosan
és némileg összezavarodva nyitottam ki a szemeimet és az ősi ösztönöktől hajtva
nyújtóztam egyet, csakhogy a kezeim a fejem felett valami keményhez ütődtek.
Összerezzentem, és félig nyílt szemeim alól megnéztem, hogy mi akadályozott meg
a gátlástalan nyújtózás kiélvezésében. Tekintetem továbbsiklott, és pár pillanattal
később Charlie arcán nyugodott meg. Apu gondterhelten ráncolta össze a homlokát
és az apró ráncoktól egészen emberinek tűnt az arca. Te jó ég, naná, hogy
emberi az arca! De akkor miért rémlik fel elmém egy nagyon is hátsó zugában a
hófehér bőr, és egy furcsa árnyalatú szempár…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bells, minden rendben? – kérdezte apu ismét és erre huss!, mint akit
fejbekólintottak, a ködös emlékfoszlányok szétáradtak az agyamban, hogy jó
mélyre temetkezzenek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Aprót
ráztam a fejemen, hogy helyre tegyek magamban mindent és szép lassan össze is
állt a kép. Charlie cirkálójában ültünk, útban Forks felé, és éppen Port
Angeles turistacsalogató utcáin söpörtünk végig. Persze ez a söpörtünk végig
kifejezés relatív, tekintve, hogy Charlie a forksi jónép számára egyszerűen
csak Swan rendőrfőnök, aki kínosan ügyel a rend betartására. Szerintem még
egyszer sem ment a megengedett sebességnél többel, kivéve, ha sürgős esethez
hívták, vagy autós üldözés volt. És mivel Forks maga volt az idilli csend és
nyugalom szigete, így erősen kételkedtem benne hogy ezen két vészhelyzetből
akármelyik is megtörtént.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen, persze – válaszoltam az előbb feltett kérdésre nehezen forgó nyelvvel, és
lustán simítottam ki egy tincset az arcomból. – Miért kérdezed?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csak, mert nyugtalanul dobáltad magad, amíg aludtál és úgy ráncoltad néha a
homlokod, mint aki menten felrobban – jegyezte meg és rálépett a gázra, hogy
elhaladjunk egy újabb lámpa alatt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csak álmodtam – motyogtam kásás hangon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha szabad megtudnom, miről? – tudakolta, de szerintem csak a beszélgetés
újraindítása volt a célja. Vagy vajon tényleg érdekelte?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Erősen
koncentráltam, és nagyon, de nagyon próbáltam belekapaszkodni valamilyen
fogódzóba, hogy válaszolni tudjak, de a szemem előtt felvillanó képek úgy
kúsztak el a semmibe, mint amikor a víz kifolyik az ujjaim közül. Megint
megráztam a fejem és nagyot sóhajtottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csak a repülés miatti stressz okozhatta a lidérces álmot – válaszoltam
blazírtnak tűnő hangon és magabiztosan, de azért halkan hozzátettem. – Mármint
azt hiszem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elszakítottam
a tekintetemet Charlie-ról, és kibámultam az ablakon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Jaj,
apu, hogyan is mondhatnám el neked az igazat? Túl hétköznapi életet élsz ahhoz
és túl hétköznapi a gondolkodásmódod, hogy egy ilyen információt megeméssz, és
hogy kezelni tudd. Nem akarom látni, ahogy úgy bámulsz rám, mintha valami
csodabogár lennék, mintha nem lenne minden rendben velem. Mert hát nincs is,
azt el kellett ismernem. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
álmom képkockái közül néhány bevillant, aztán újra az elmém mélyére kúsztak
vissza. Igyekeztem úgy tenni, mintha minden rendben lenne, nem akartam, hogy
Charlie kérdezősködjön, vagy megfigyelés alá vonjon a furcsa viselkedésem
miatt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagy
szükségem lett volna most anyura, hogy beszámoljak neki arról, már megint olyan
álmom volt. Jó lett volna elmesélni neki, hogy a mostani valahogyan sokkal
valóságosabbnak tűnt, mint az elmúlt évek során bármelyik álmom is, de nem
tehettem meg. Az újra és újra bevillanó képek akadályoztak meg abban, hogy
meséljek majd róla. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyrészt
anyu tuti azt hinné, hogy megkergültem, ha elmondanám neki, hogy most magam is
aktív résztvevője voltam az álmomnak, másrészt nem hinné el nekem, hogy valami
nem stimmelt az álmomban szereplő legtöbb személlyel kapcsolatban. Ezt mondjuk
én magam is nehezen tudtam elhinni, de volt valami nem evilági, szinte már
természetfeletti az álomalakjaimban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
szemem sarkából Charlie-ra pillantottam, aztán újra a tájat tüntettem ki a
figyelmemmel.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Tényleg
jó lett volna, ha mesélhetek neki az álomról, mint anyunak szoktam általában.
De szerintem az egyik fára csavarodva kötnénk ki, ha csak úgy megemlíteném,
hogy: álmodom a jövőről.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
jövőről, aminek minden lehetséges képkockájára emlékeznem kell, és hagynom
kell, hogy úgy történjenek meg, ahogy megálmodtam őket. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
víziókat a döntések befolyásolják – magyarázta az álmomban egy csilingelő hang
tulajdonosa, és nem tévedett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Csakhogy
esetemben, bármikor is próbáltam dacolni az álmaimmal, mindig rosszul jártam.
Ha próbáltam változtatni a jövőn, rendszerint valami rossz dolog történt, így a
legutóbbi tragédiánál megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy a víziók
úgy történjenek meg, mint ahogyan megálmodtam őket.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Évek
óta cipeltem ezt a súlyos terhet, amelyről sosem tudtam, hogy mikor ront rám
ajtóstul. Már-már azt hittem, hogy „elmúltak” az álmok, mintha valami
torokgyulladásból gyógyultam volna ki, ugyanis a legutóbbi négy hónapja volt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Csalódottan
szusszantottam fel, és rám telepedett az olyankor szokás melankolikus hangulat.
Amilyen gyorsan csak lehet, szükségem lesz egy jegyzettömbre meg egy tollra, és
minden egyes emlékfoszlányt le kell írnom, nehogy elfelejtsem. Próbáltam addig
is észben tartani őket, és felidézni, hogy mi is fog történni a nap folyamán.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Charlie
újra megállt egy lámpánál, és éppen azon töprengtem, mit is kell majd mondanom,
amikor kocsinézőbe megyünk, amikor egy autó gördült a mellettem lévő sávba.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Amennyire
tudtam, végighordoztam a tekintetem a kocsi oldalán, de a lélegzetem elakadt,
mikor ismerős-idegen hófehér bőrt és furcsa árnyalatú szempárt pillantottam meg
a volán mögött.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
szomszédos autóban ülő fiú visszanézett rám, és emlékfoszlányok rohamoztak meg:
szőnyegen összefonódó testek, szenvedélyes csókcsaták, elmélyült és bensőséges
pillantások és a napfény illata, ami bekúszott az orromba és nem hagyott nyugodni...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Muszáj
volt egyetlen szóba belesűrítenem azt, ami mindezt jelképezte: – Edward –
ejtettem ki a nevét alig hallhatóan, és olyan izgatottság áradt szét bennem,
aminek létezéséről nem is tudtam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
fiú rám kapta a tekintetét, és az először tágra nyílt szemek lassan
összehúzódtak, én pedig rájöttem, hogy nagy valószínűséggel most kutyultam
össze a jövőt…</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com31tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-43004678714922022382011-08-16T21:49:00.002+02:002012-08-17T13:57:45.901+02:00Eternity - 50. fejezet<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nos,
itt vagyunk a frissel. Igazából nem szeretnénk szaporítani a szavakat, de
annyit elárulunk, hogy az Eternityből már csak egy Epilógus van hátra. És ez a
döntés nem amiatt született, mert unjuk vagy bármi ilyesmi, mert erről szó
sincs; imádjuk a történetünket. Jó olvasást kívánunk hozzá.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Puszi:
Szylu és Pupi</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
50.
fejezet</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ne
fájjon többé</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Az
a fegyver</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
homlokomra csókol</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ha
már elegem lett a jóból</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ha
a véráldozat sem volt elég</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
világ elől nincs menedék</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És
ez a pillanat</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ellök
vagy elfogad?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kívánjam
vagy elkerüljem</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Olcsó
halálomat?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Ákos:
Ne fájjon többé)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bella
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Pár
pillanatig meredten bámultunk egymásra – ha poénkodni szeretnék, akkor a
vámpírszemet néztünk tökéletesen illene a helyzetünkre, leszámítva azt az apró
tényt, hogy csak ő volt vámpír –, majd valami elszakadt nálam. Felkaptam a
kezem ügyébe eső első párnát – ezt nem volt nehéz kivitelezni, tekintve, hogy
egyetlen egy párna volt a szobámban, és azt is alvásra használtam – és olyan
erővel csaptam hozzá a békésen álldogáló Edwardhoz, hogy a huzat reccsent
egyet, és szanaszét szálltak a tollpihék. Ez viszont egy cseppet sem zavart,
ezért újra és újra lesújtottam, majd amikor már mindent fehérség borított be,
és a tollak is kifogytak – csak a huzatot fogtam, mint egy kinyomott fogkrémes
tubus végét – ránéztem Edwardra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Halál
nyugalommal tekintett vissza rám és egy arcizma sem mozdult. Persze ezt a halál
nyugalmat betudhattam volna annak is, hogy tulajdonképpen már elhalálozott, és
olyan halott volt, mint az aranyhalaim, amik még gyerekkoromban elpusztultak,
de mégis idegesített, hogy egy fikarcnyi reakciót nem tudtam belőle kiváltani.
Hacsak nem vesszük számba azt az apró mozdulatot, amivel a válláról lesöpört
egy pihét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ismét
elkapott a harci hév, ezért a takarót szúrtam ki magamnak és tituláltam
alkalmas fegyvernek arra, hogy ismételt támadást indítsak Edward ellen. A terv
egyszerű volt: ráborítom, feldöntöm és ráugorva addig csépelem, amíg el nem
érek nála legalább egy icike-picike reakciót. Ha tervezésből ötöst kaptam, akkor
a kivitelezésre csillagos ötöst, mert olyan precízen mutattam be a
tornagyakorlatot, hogy Clapp edző is megdicsérte volna. Valamint azt is
sikerült elérnem, hogy Edward végre reagáljon a tombolásomra. Amikor megálltam
pihenni és levegőt venni halkan, de határozottan megszólalt:</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Befejezted ezt a gyerekes viselkedést? – kérdezte, de nem mozdult.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Leszálltam
róla – még emberi füllel is hallottam, hogy leszedi magáról a takarót és
felkelt – és háttal állva neki kibámultam az ablakon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Befejeztem – jelentettem ki. – És ha most megkérlek, magamra hagynál?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Wow,
egy XIX. századi dáma is megirigyelhetné a viselkedésemet és a
hanghordozásomat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A nagy francokat! – érkezett a cseppet sem udvarias válasz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hát,
ha te nem játszol szépen, Edward Cullen, akkor én sem fogok.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Rendben, akkor elmondom köznyelven! – fortyantam fel. – Menj ki a szobámból!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem! – mondta és éreztem a határozottságot a hangjában.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tűnj innen! – kiáltottam és megpördülve elkaptam a karját, majd tolni kezdtem
kifelé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Komolyan,
mintha csak egy több száz éves kősziklát próbálnék megmozdítani. A türelmem
pedig véges volt, így…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te önző, szemét, aljas, egoista… – soroltam a jelzőket és minden egyes szónál
csaptam egyet a mellkasára.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella, általában megértelek, de ez most nem világos számomra – jegyezte meg és
meg sem próbált megállítani.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem kell az irgalmas szamaritánust játszanod, foghatod magadat és a
könyörületeddel együtt visszamehetsz oda, ahonnan jöttél! – ordítottam és már
nem foglalkoztam azzal, hogy ömlenek a könnyeim.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mégis miről beszélsz? – kérdezte és ez volt az a pillanat a
„beszélgetésünkben”, ahol a higgadtság álarca lehullott róla.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elfordultam
tőle, és elnagyolt mozdulatokkal letöröltem a könnyeimet. Nem hiányzott, hogy
még ezt is hozzáadja a számlámhoz. Egy idegbeteg liba, aki sírva fakad.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek – suttogtam, csak hogy kíméljem a
hangszálaimat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem, egyáltalán nem tudom, úgyhogy legyél szíves, és világosíts fel, mert nem
értem, hogy mitől borultál ki ennyire – közölte, és engem egy újabb roham
kapott el.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felkaptam
az ágy mellett heverő cipőmet és hozzávágtam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Egy érzéketlen tuskó vagy! – kiabáltam és abban a pillanatban vettem észre
Edward elkerekedő szemeit, ahogyan megéreztem a vérem ízét a számban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Amilyen
gyorsan csak tudtam a szoba legtávolabbi sarkába húzódtam és eltakartam a
kezemmel a számat, de ez sem sokat segített. Lecsúsztam a fal mentén és a másik
kezembe eső első ruhadarabot odaszorítottam vérző ajkaimhoz. A következő
pillanatban pedig Edward már ott is guggolt mellettem, és gyengéden feszegette
le a kezemet az arcomról.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Látod, annyira heveskedtél, hogy megharaptad magad – mondta lágyan és a
szemében nyoma sem volt a vérem okozta kínnak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Eszelősen
szorítottam a ruhát, és semmi pénzért nem engedtem volna el, miközben azt
morogtam a könnyeimmel küszködve, hogy:</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Menj innen! Menj innen! Menj innen!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ugyan már, Bella, ne butáskodj! – csitított, és egy óvatlan pillanatban
sikerült elcsennie a ruhát. – Ez csak egy kis harapás, semmi…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elakadt
a lélegzete, ahogyan eltűnt a szám elől a rongy, és én ezt a pár másodperces
fagyási szünetet használtam ki arra, hogy felpattanjak, és az immár szabaddá
vált ajtót megcélozva eljussak a szobámmal szemben lévő fürdőszobába. Magamra
csaptam az ajtót, és még sikerült kulcsra zárnom, mielőtt meghallottam volna a
dörömbölést a túloldalon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella, ha azonnal nem engedsz be, esküszöm, hogy betöröm az ajtót! – kiabálta,
hogy minden egyes szavát jól halljam, de nem foglalkoztam vele.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
mosdóhoz léptem, és megengedve a csapot letöröltem az arcomról a vért, valamint
kiöblítettem a számat is hideg vízzel. Olvastam valahol, hogy a hideg víz
elállítja az ínyvérzést, és így is lett. Míg Edward a túloldalról kiabált be
nekem és mindenféle fenyegetéseket kilátásba helyezett, addig a vérzés szép
lassan abbamaradt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mivel
már párszor előfordult velem ilyen, ezért tudtam, hogy bár úgy néztem ki, mint
aki elvérzik, nem vesztettem olyan sok vért. Megtöröltem az arcomat, és köptem
még egyet, aztán odaléptem az ajtóhoz, és kinyitottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
úgy rontott be rajta, mintha meg akarná ostromolni a helyiséget, és egy
pillantással felmérte a terepet. Amikor látta, hogy egy baltás gyilkos sem akar
kinyírni, lágyan a kezei közé fogta az arcomat és tüzetesen megvizsgálta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Milyen gyorsan állt el a vérzés? – kérdezte és láttam, hogy előbújt belőle az
orvos.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Körülbelül két-három perc alatt – feleltem és kihúztam a fejemet a tenyeréből.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kiléptem
a folyosóra, és ha megfordult egyáltalán olyan a fejemben, hogy majd nyugton
hagy, akkor tévedem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tehát akkor érzékenység, ínyvérzés, és vérzékenység – sorolta a tüneteimet,
mintha nem lettem volna velük tisztában.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Kifelejtetted a csontfájdalmat és a fejfájást – morogtam. – És ha sikerült
felállítanod a diagnózist a tünetek alapján, akkor talán távozhatsz is.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nagyon vicces vagy – morogta és karba fonta a kezeit a mellkasa előtt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem viccnek szántam – jelentettem ki határozottan. – Komolyan gondoltam, hogy
menj el. Simán eléred a legelső járatot Seattle-be. Onnan meg hipp-hopp, hazaérsz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Örülök, hogy helyettem megtervezted a hazautazásomat, de mondok én neked
valamit – lépett oda hozzám. – Az egész felesleges volt, ugyanis nem megyek el.
Van egy függőben lévő beszélgetésünk a vámpírrá válásoddal kapcsolatban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
vörös köd ismét az agyamra telepedett, és ez okozta azt, hogy nyomdafestéket
nem tűrő szó hagyta el a számat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Már megmondtam, hogy menj a könyörületeddel a francba, mert nekem nincsen rá
szükségem! – kiabáltam rá, majd újra menekülni kezdtem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
utam a konyhába vezetett, onnan pedig a kertbe. Igazán, de igazán reméltem,
hogy Edward végre eltűnik, és már-már azt hittem, hogy az imáim
meghallgattattak, mikor megjelent. Lezserül támaszkodott neki a teraszajtónak,
és összehúzott szemekkel bámult rám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Fújtattam
egy sort, majd levetettem magam a hintaágyba.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem értem, hogy miért viselkedsz így velem – rázta a fejét, és tanácstalanul
tekintett rám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha jól emlékszem, elég okos fiú vagy. Egy csomószor jártál egyetemre, úgyhogy
magadtól is tudnod kellene, ahelyett, hogy kíváncsiskodsz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De nem tudom – kiabálta. – Halvány fogalmam sincs az egészről. Az utóbbi időben
képtelen vagyok kiigazodni rajtad. Semmit sem mondasz el nekem, ahogyan most
sem, de azt várod, hogy tudjam a választ.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb nője. – Az egyik bokorra
függesztettem a tekintetem, és úgy meséltem Edwardnak. – Úgy bántál velem,
mintha én lennék a legnagyobb kincsed, és melletted megismertem azt a fajta
szenvedélyt, amelytől néha másra sem tudtam gondolni, mint hogy mikor szeretkezhetünk
újra. Aztán kipukkant a léggömb, és Carlisle közölte velem, hogy leukémiás
vagyok. Abban a pillanatban mindent elveszítettem. Ha ezek veled is
megtörténtek, majd akkor Edward, de csak akkor, a szememre vetheted, hogy nem
lehet rajtam kiigazodni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Valamit elfelejtesz, Bella – közölte velem haláli nyugalommal a hangjában. – Én
is átéltem ezt, bár akkor még nem tudtam róla – ült le mellém. – Én voltam a
legboldogabb férfi. Alig tudtam fogni, hogy gyilkos létemre egy csodálatos lány
szerelme az enyém. A szenvedély rész is igaz rám – a szemem sarkából
rápillantottam, és láttam, hogy mosolyog, de aztán ismét elkomorult. – Aztán
elhagytál, az egyik pillanatban még az enyém voltál, aztán puff, eltaszítottál
magadtól. És most azzal kell szembesülnöm, hogy beteg vagy, és nem akarsz
orvoshoz fordulni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A szüleim viszont ebbe nem akarnak belenyugodni, azt hiszik, hogyha idecipelik
a dokit, majd meggondolom magam. Hát nagyot tévednek – szegtem fel az állam, és
azzal az elszántsággal tekintettem a sötétbe, mint amivel nem sokkal ezelőtt
kijelentettem, nem akarok harcolni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Éppen ezért kell beszélnünk arról, hogy mikor változtassalak át.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te hallod magad? Felfogod egyáltalán, hogy miket beszélsz? – kiabáltam ismét,
és láttam Edwardon, hogy alaposan kétségbe vonta az épelméjűségemet. Fogalma
sem volt arról, hogy mitől változtam egyetlen pillanat alatt idegbeteg libává.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Arról beszélek, amit régebben akartál. Vámpír akartál lenni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Jól mondod, akartam. Múlt időben. Én már... – lenyeltem a gombócot a torkomból,
és igyekeztem figyelmen kívül hagyni a nyomást a mellkasomon. Mintha egy
hatalmas betontömböt pottyantottak volna rám, ami készült megfullasztani. –
...már nem akarok vámpír lenni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ez butaság – legyintett Edward könnyedén, mire felvontam a szemöldökömet. –
Most csak azért gondolod így, mert már letettél erről, és felkészültél a
halálra, de... Mi lenne, ha két hét múlva változtatnálak át? – kezdett azonnal
lázas tervezgetésben. – Addig minden nap vadászni fogok, meg alaposan
átbeszélem az összes részletet Carlisle-lal. Elrendezünk mindent, és... nem
fogsz meghalni, Bella, nem engedem. Úgy értem, hogy meghalsz, de mégsem... ugye
érted, hogy... – Felemeltem a kezem, és ez elég volt neki ahhoz, hogy rögtön
elhallgasson.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Talán az előbb nem fogtad fel, úgyhogy elismétlem. Már. Nem. Akarok. Vámpír.
Lenni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Olyan
lassan beszéltem hozzá, mintha csak így lehetnék benne biztos, hogy megértette
a szavaimat. Próbáltam lenyugtatni magam, és nem kiabálni ismét, de a pumpa
újra és újra felment bennem, mikor a szamaritánust kezdte játszani. Nem
akartam, hogy sajnáljon. Bármit, csak azt ne. Még az is jobb lett volna, ha
gyűlöl, azt el tudtam volna viselni, na de a sajnálatot... á, azt teljességgel
kizárt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Talán, ha elkezdjük tervezgetni, akkor...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem érted, hogy nem akarok vámpír lenni? – ugrottam fel a hintaágyból, és úgy
ordítottam rá Edwardra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Miért
nem tudja felfogni? Miért nem hagy már végre békén? Miért nem csókol meg? MI???
Bella, neked elment az eszed. Erről is csak a parti szeretkezés tehet.
Ellenkező esetben nem sóvárognék annyira a csókjai után. Istenem, amit a szája
meg a nyelve művelt velem. Felsóhajtottam, és szorosan összezártam a lábaimat.
Koncentrálj Bella! Gyerünk. Most nem Miamiban vagy, ahol Edward éppen a
combjaid között foglalatoskodik, céljául kitűzve, hogy belehalj a gyönyörbe.
Most éppen veszekedtek, úgyhogy sürgősen felejtsd el a partot, meg azt is, hogy
milyen lenne a hintaágyban az ölébe mászni, aztán nem bírván addig várni, míg
normálisan megszabadulunk a ruháktól, csak letépné a nadrágomat és a bugyimat.
Én meg kigombolnám a farmerét, és lehúznám a cipzárját, aztán... </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mitől változott meg annyira a véleményed? – kérdezte a kelleténél sokkal
hangosabban, ami visszarántott engem a földre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kellett
egy pillanat, amíg a perverz képzeletem szüleménye köddé vált, és én ismét a
hintaágy előtt álltam. Sajnos mindkettőnket kellő mennyiségű ruha fedett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A fenébe, Edward! – dobbantottam a lábammal. Dühös voltam az egész világra, és
főként arra, hogy azt a hintaágyas jelenetet nem valósíthatom meg.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
a szex volt a leghangsúlyosabb benne, hanem úgy egyáltalán az, hogy mennyivel
könnyebb lehetne minden, ha megtehetnénk. Ha nem telepedett volna mindkettőnkre
a betegségem ténye. Ha nem lennék leukémiás, vagy ha csak nem tudnánk róla,
most az ölében ülnék, és csipkelődhetnénk egymással, felelevenítve, hogy melyik
együttlétkor ki volt a mohóbb. Amik igazából nem bánni való dolgok voltak,
egyszerűen csak jól estek, hogy a másik szemére „vethettük”, persze mindketten
tudtuk, hogy azok mennyire lenyűgözték a másikat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hogy mitől változott meg a véleményem? Elhagytalak, ami azt jelenti, hogy nem
akarok tőled semmit. Még a harapásodat sem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem akarsz tőlem semmit? – kérdezte Edward gúnyosan, és egy pillanatra
felnevetett. – Nem sokkal ezelőtt, Miamiban a parton nekem nem úgy tűnt.
Akartál dolgokat. Először is... – termett előttem –… akartál engem... akartad
az érintéseimet. – A fülemhez hajolt, és búgó hangon mormolta: – Akartad azt
is, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ott</i> csókoljalak. – Ha nem
hangsúlyozta volna ki az ott szót is nyilvánvaló lett volna számomra, hogy
testem melyik pontjára céloz. – Nem szeretnéd, hogy megismételjük? Az a
hintaágy tökéletes helyszín lenne. A lehető legjobban össze kellene simulnunk,
hogy elférjünk, bár az nekünk sosem volt gond...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Amennyire
csak tudtam, ellöktem magamtól Edwardot (ami mindössze csak két lépésnyi
távolságot jelentett), és dühtől szikrázó szemekkel néztem rá.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha nem törném el vele a kezem, olyan pofont adnék neked, hogy vámpírléted
ellenére is fájna. Nem vagyok a szexuális játékszered, akivel úgy bánhatsz,
mint holmi olcsó lotyóval.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te... – fújtatott Edward.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Na, mi vagyok? Gyerünk, mondd ki! – követeltem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Egy makacs, önfejű fruska. Önző liba vagy. Egy szinte vadidegennek mondtad el,
hogy beteg vagy, ahelyett, hogy velem beszélted volna meg!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te meg egy gyáva nyúl – kiabáltam, egy pillanattal később azonban már rájöttem,
hogy elég nevetséges dolgot mondtam, de Edward kissé értetlen ábrázata láttán
kénytelen voltam magyarázkodni. – Egy csóktól annyira megijedtél, hogy Denaliig
futottál, egyenesen Tanyácska karjaiba.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te meg hagytad, hogy Alexecske össze-vissza fogdosson – morogta
visszavágásképpen, és a tekintete éjfekete volt a dühtől.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha rajtad múlt volna, te sose fogdostál volna engem. Jaj, félek, hogy bántalak!
– utánoztam Edward hangját, bevallom elég kevés sikerrel, de annyira jó
érzéssel töltött el a dolog, hogy tovább folytattam. – Mr. 1901-ben született
úriember vagyok. Képtelen vagyok a korral haladni, és ha a barátnőm nem unszol,
még mindig a kézfogásnál lennénk leragadva.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Á, igen? – szűrte a fogai között Edward, és morgás tört fel a mellkasából. – Én
meg Ms. modern felfogás vagyok, olyan korban születtem, ahol mintha természetes
lenne, hogy a fenekünket kitolva hajoljunk be a kocsinkba, hogy minden arra
járó fiúnak csurogjon a nyála – húzta el a száját, aztán az orrnyergét kezdte
dörzsölni, de kitartóan folytatta: – A fél iskola a fenekedről fantáziált.
Hallottam a gondolataikat, ahogyan mindenféle dolgokat akartak veled csinálni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csak ne játszd itt a jó kisfiút, mert te is bámultad a hátsómat – vágtam vissza
kissé önelégülten. – És mintha te nem fantáziáltál volna rólam. Tudom, hogy
mindenféle piszkos kis gondolataid voltak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
felhorkant, de aztán összehúzta a szemeit.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Még mindig a kézfogásnál lennénk leragadva? – Úgy tűnik, kissé későn fogta fel,
hogy miket is vágtam a fejéhez. – Hát inkább vagyok ódivatú, minthogy olyan
nagyvilági gondolkodású legyek, hogy rávessem magam a pasimra, alig néhány hét
együtt járás után.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Aljas, szemét disznó! Megjátszod itt a szentet, de neked még párkapcsolat se
kellett ahhoz, hogy egymásra vessétek magatokat a kis Tanyával.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tanya és köztem semmi sem történt. De a mai napig nem adtál magyarázatot arra,
hogy mi volt a drága Willecskével. Neki is hagytad, hogy fogdosson, mint
ahogyan Alexnek is?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megelégelve
azokat, amiket a fejemhez vágott (abban a pillanatban nem érdekelt, hogy én is
mondtam dolgokat), és nem törődve azzal, hogy megsérülhetek, a tenyerem nem
éppen simogatás céljával találkozott az arca egyik felével. A csattanás
hangossága sem tudta elnyomni a felszisszenésemet. Nem tagadom, hogy fájt a
pofon, amit adtam neki, az viszont nyilvánvaló volt, hogy ő szinte meg sem
érezte.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
hosszú pillanatig, ami lehet, hogy egy perc is volt, dühtől szikrázó szemekkel
tekintettünk egymásra, aztán valami olyasmi történt, amire csak egy-két
telenovellában volt példa.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mire
gondolatban elmormoltam volna, hogy ukmukfukk, már Edward haját markoltam,
miközben durván csókoltuk egymást. Nem igazán finomkodott velem, és ezt
őszintén szólva nem is nagyon bántam. Az ölébe kapott, és én rögtön a dereka
köré fontam a lábaimat. Még mindig csókolózva indultunk meg a ház felé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem történt semmi Willel, esküszöm – motyogtam a szájának.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudom, tudom – lehelte Edward a számba. – Sajnálom, amiket mondtam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudom, tudom – leheltem. – Alex nem fogdosott. Csak a combomat masszírozta a
csontfájdalom miatt. Én is sajnálom, amiket mondtam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
elhúzta a fejét tőlem, és csibészesen rám mosolygott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igazad volt a fantáziálós részben. Nagyon mocskos fantáziáim voltak rólad. – És
újra a számra tapadt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
szobámban kötöttünk ki, ahol szinte mindent toll borított, „hála” annak, hogy
szétvertem Edwardon egy párnát. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Leült
az ágyra velem az ölében, és a hajamat a vállamra simítva bámult rám. Az ajkai
a csókjaimtól nedvesek voltak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szeretném, ha elmondanád, hogy miért mondtál rám mindenféle csúnya dolgot. Ha
jól sejtem, a dolog a vámpírrá válással kapcsolatos. És most, kérlek, ne
kiabálj!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azt hiszed, nem jöttem rá, hogy sajnálatból akarsz átváltoztatni? Sajnálsz,
amiért ilyen fiatalon beteg lettem, és nem akarok meghalni, ugyanakkor küzdeni
sem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Komolyan megfordult a fejedben, hogy csak szánalomból teszem? – nézett rám
hitetlenkedve.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Korábban nem akartad megtenni, most viszont már két hét múlva nyélbe akarod
ütni – emeltem fel kissé a hangomat. – Nyilvánvaló a sajnálatod.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Kis butusom. Nem akarlak elveszíteni téged. Abban a pillanatban, hogy
meghalnál, rögtön utánad mennék, és csak reménykedhetem abban, hogy annak
ellenére, hogy mi vagyok, találkozhatnánk a mennyországban. Normális életet
akartam neked, de most már önző vagyok, és magamnak akarlak örökre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De ott van a sajnálat is, és azt nem tudnám elviselni, hogy ha rád nézek,
megforduljon akárcsak egyszer is a fejemben, hogy csak azért tetted, mert beteg
voltam. Te magad mondtad, hogyha nem haldokolnék, nem változtatnál át, és
Edward én most...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szeretlek, Bella – vágott közbe. – Mindennél és mindenkinél jobban. És
kockáztatnom kell, bár lehet, hogy gyűlölni fogsz.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Edward, miről beszélsz? – kérdeztem kissé megrémülve, és nem tudtam mire vélni,
hogy az ágyra fektet, majd felém mászik. – Mit művelsz?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha örökké gyűlölsz majd, meg fogom érteni, de minden nap imádkozni fogok, hogy
egy nap megbocsáss nekem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megcsókolt.
Lágyan, gyengéden. Talán a legszebb és legédesebb csókunk volt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szeretlek – suttogta, és mélyen a szemeimbe tekintett, és miután azt mondtam
neki, hogy „én is”, lehajtotta a fejét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hallottam,
ahogyan mélyet lélegez az illatomból a nyakamnál, majd mikor újra láttam a
szemeit, azok feketék voltak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Edward! – rémültem meg, és igyekeztem kimászni alóla, azonban a kezei az
enyémeket az ágyhoz szorították, és a teste is rám nehezedett. – Edward, mit
csinálsz? – sipítottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem hagysz más lehetőséget nekem – suttogta, majd újra lehajtotta a fejét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
következő pillanatban pengeéles fogai felszakították a nyakamon a bőrt, ahogyan
belém harapott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felordítottam
a fájdalomtól.</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-13560756708884237452011-07-24T19:54:00.002+02:002012-08-17T13:49:19.750+02:00Eternity - 49. fejezet<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megjött a friss,
amiben kapunk egy-két kérdésre választ, és remélhetőleg még több kérdés fog
felmerülni! (Tudom, rosszmájú vagyok, de most elengedett kézzel frisselek –
Szylu –, így garázdálkodhatok addig, amíg Pupim haza nem jön!)</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Reméljük, hogy
tetszeni fog, jó olvasást hozzá. Desszertnek én ezt a számot ajánlom, ezt
hallgattam, miközben készült a feji rám eső része: <a href="http://www.youtube.com/watch?v=OwNT5pinslo">Subscribe – Miles away</a></div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Jó olvasást!</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Pusz</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Pupi &
Szylu</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
49. fejezet</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Miles away</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Öngyilkos álmod</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mások</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Álmodják neked</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Jó volna látnod
a holnapot</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
De ma nem akarsz
élni</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Öngyilkos álmod</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mások</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Álmodják neked</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Jó volna látnod
a holnapot</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
De te nem akarsz
élni”</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Ákos: Öngyilkos
álom)</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bella
szemszöge)</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward a szavaim
hatására hirtelen hátrálni kezdett, emiatt a kezeim lehullottak az arcáról,
egyenesen vissza a testem mellé. A hátrálásának a kocsi vetett véget, ugyanis
nekiütközött a hátsó ajtónak. Az arcát a kezeibe temette, és hallottam, ahogyan
kétségbeesetten egyre csak azt kántálja, hogy: Nem, ez nem lehet.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A szívem szakadt
meg a látványtól, amit nyújtott. Összetörten álldogált az autónak dőlve, és
rázkódott a könnyek nélküli sírástól. Mintha kést forgattak volna meg újra és
újra a szívemben. Aztán egyik pillanatról a másikra Edward rám kapta a
tekintetét.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Egy egyszerű
rutinvizsgálattal is ki lehet deríteni – mormolta alig hallhatóan. – A kórházi
féléves kötelező vizsgálat után hagytál el – rakta össze az információk egy
újabb darabját. – A dolgozók vizsgálataival Carlisle foglalkozik.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem tudom, hogy
annak ellenére, hogy magában már rájött néhány dologra, a megerősítésemre
várt-e, mindenesetre aprót bólintottam, és türelmesen vártam, hogy
megnyugodjon.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Fel-alá kezdett
járkálni, és lerótt jó néhány kört a kocsi körül, mindezt persze
vámpírsebességgel. Már komolyan a hányinger kerülgetett a körbe-körbe
futkosásától, mikor végre megtorpant, és odalépett hozzám.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Carlisle-on
kívül a családomból ki tudott még a betegségedről?</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Csak Alice.
Gondolom látomása volt – rántottam meg a vállam. – Úgy tudom, hogy senki más
nem tudott róla közületek. Emmett biztosan nem, mert a pletykássága miatt
teljesen biztos, hogy már napokkal ezelőtt iderepültél volna – eresztettem meg
egy halvány mosolyt, de Edward nagyon nem volt humoros kedvében.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Akkor ezért
viselkedtek olyan furcsán – jegyezte meg mintegy mellékesen Edward, aztán
megint elkezdett körözni a kocsi körül, majd hirtelen ismét megállt. – Ő is
tudott róla – köpte a szavakat kissé megvetően Alex felé bökve. – Nem hiszem
el, hogy neki elmondtad, míg nekem hazudtál és faképnél hagytál – szólt a
hangjában végtelen fájdalommal.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ha te is
betörtél volna Dr. Cullen rendelőjébe, akkor hamarabb tudhattál volna a
dologról.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy kisebb
szócsata alakult ki kettejük között, és ha akartam volna, sem érthettem volna,
hogy pontosan miről van szó, mert vámpír gyorsasággal hadartak. A szemeimet
forgattam, mert olyanok voltak, mint a kiskakasok a szemétdombon, próbálták
legyőzni a másikat, hogy nyertesen kerüljenek ki a „párbajból”.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Majd csak
abbahagyják egyszer alapon indultam meg a ház felé, hogy három lépést követően
hideg ujjak kulcsolódjanak a csuklóm köré.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Hová mész? –
kérdezte gyengéden Edward.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kiszakítottam
magam a keze közül.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ha most
megbocsátotok, én inkább bemennék, úgyis gyógyszert kell bevennem.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Milyen
gyógyszereket írt neked Carlisle? – szegődött a nyomomba Edward.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Jelzésképpen,
hogy kopjon le, Alex orra előtt becsapta a bejárati ajtót, aki azonban nem
zavartatta magát, és beengedte saját magát.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Semmilyet –
vágtam rá, épp mikor beléptem a konyhába. – Csak Aspirint keresek.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Hogyhogy
semmilyet? – kíváncsiskodott. – Akkor valamilyen kezelésre jársz? Azt
hallottam, hogy a...</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Úgy tűnik –
torpantam meg és szembefordultam vele –, hogy nem figyeltél kellőképpen Alexre,
mert akkor nem kérdeznél ilyen hülyeségeket – lettem kissé dühös. – Nem járok
semmiféle kezelésre.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– De hát...</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Edward, én nem
harcolok a betegségem ellen. – Újra neki iramodtam, és az egyik fiókból
kihalásztam az Aspirint, és bevettem egy szemet belőle.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ezt hogy a
francos fenébe érted? – fordított szembe magával Edward, és a tekintete az
enyémbe mélyedt.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Úgy, ahogyan
hangzott – feleltem fáradtan, miközben a halántékomat masszíroztam.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ha nincs
szükséged semmire – dugta be a fejét Alex a konyhába –, akkor elmegyek
vadászni. Legalább nyugodtan tudtok beszélgetni.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Azt hittem,
hogy Bella jelent annyit számodra, hogy lebeszéld arról a hülyeségről, hogy nem
harcol a betegségével – morogta Edward.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Szerinted mit
csinálok azóta, hogy idejöttem? Csak a lábamat lógatom? Hát, nem, kisapám,
minden lehetséges módon próbáltam jobb belátásra téríteni őt, de nekem nem
sikerült. Talán neked több esélyed van meggyőzni őt – hadarta Alex, sarkon
fordult, hogy lelépjen, Edward azonban még utána szólt.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– A kocsidat
elméletileg a délelőtt folyamán hozzák majd.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Alex válaszra
sem méltatta, csak intett egyet, és alig egy pillanattal később hallottam
csukódni a bejárati ajtót.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A szemeim
makacsul le akartak csukódni, bár ez nem is számított akkora csodának, már
jócskán benne jártunk az estében, és a hátam mögött állt egy tetováláskészítés,
egy homokos tengerparton eltöltött forró szex, egy „itt az igazság órája”
momentum, és nagyon úgy tűnt, hogy még nem térhetek nyugovóra, hogy behuppanjak
az ágyamba, és nyakig húzzam a takarómat. </div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward volt
olyan kedves, és várt azzal a nagy horderejű beszélgetéssel, hogy megpróbáljon
meggyőzni, butaságot csinálok, de csak addig volt türelmes, míg lezuhanyoztam,
és belebújtam a puha pizsimbe.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– A szüleid
milyen orvosért mentek? – tette fel az első kérdését, miközben bevackoltam
magam a paplan alá.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Valami
specialista él néhány száz mérföldre innen. Állítólag az a pasi az országban a
legjobb, aki a hasonló esetekkel foglalkozik, mint amilyen az enyém. Nem sok
mindent tudok róla, mert miután kiderült, hogy anyuéknak mi céljuk van a
vacsoránál megemlített ódákkal, amiket a férfiról zengtek, fogtam magam és ott
hagytam őket – magyaráztam, és azon kezdtem merengeni, vajon egy harmadik
Aspirintól elmúlna-e a fejfájásom.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Átkozott
tünetek, átkozott betegség.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– De hát ez
remek! – mondta Edward és lassan leült az ágyam szélére. – A specialisták remek
eredményeket tudnak felmutatni az adott területen, és sokkal nagyobb az esély a
felgyógyulásra, ha ők kezelnek, mintha egy „átlagos” orvos…</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ez volt az a
pillanat, ahol nem bírtam tovább és tüntetőleg a fejemre húztam a paplant, hogy
vegye az adást, és hagyja abba. Hiú reménynek tűnt, mert pár pillanattal később
puff!, már el is tűnt rólam a takaró. Felpillantottam és megláttam Edwardot,
aki úgy tartotta fel a paplanomat, mintha csak egy trófea lenne és szúrós
szemekkel nézett rám.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Na, azt add
vissza! – zsörtölődtem, mint egy öregasszony, és fáradtság ide vagy oda, nesze
neked fejfájás, felpattantam, és kikaptam a kezéből a takarót.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Vagyis a tervem
az volt, hogy kikapom a kezéből, és visszazuhanok az ágyba, ehelyett alig
tettem meg egy lépést, és éreztem, hogy a finom anyag kicsúszik a kezemből,
hogy rácsavarodjon az egész testemre. Ezután a talajt vesztettem el a lábam
alól, és az ágyban landoltam, úgy betekerve, mint egy bebábozódott hernyó.
Próbáltam megmozdítani a kezemet vagy a lábamat, de minden hiába. Éppen annyira
erősen voltam betekerve, hogy még ne fájjon, viszont moccanni se tudjak. </div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Most rajtam volt
a sor, hogy nagyon, de nagyon rondán nézzek a békésen csücsülő Edwardra, aki
nekidőlt az ágytámlának, és nyugodtan szemlélte reményvesztett vergődésemet.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ha nem
eresztesz el most azonnal, én… – kezdtem bele, de közbevágott.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Mielőtt
bármiféle fenyegetőzés elhagyná a szádat, fel kell hívnom a figyelmedet arra az
apró, de nem elhanyagolható tényre, hogy totálisan egyedül vagyunk a házban. A
szomszédok alszanak, és ha elkezdesz sikítani, egyszerűen csak kitekerlek a
takaróból, viszont a szomszédok kihívják a rendőrséget, és hogyan fogod
megmagyarázni a dolgokat, ha kiérkeznek? – vonta fel a szemöldökét és esküszöm,
soha életemben nem volt még ekkora a késztetés, hogy megüssem.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ez persze
lehetetlen volt, tekintve a helyzetemet, ezért inkább az ajkamba haraptam és
elfordítottam a fejemet.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Rendben,
látom, hogy nem akarsz a lehetőségeidről beszélgetni – folytatta, mintha csak
az időjárásról beszélgetnénk. – Akkor azt azért szabad megtudnom, hogy mi ennek
az oka?</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Minek mi az
oka? – kérdeztem vissza, csak hogy húzzam az idő, és kapcsoljon már, hogy nem
akarok erről cseverészni.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sem most, sem
holnap, sem holnapután, sem az elkövetkezendő nem tudom én mennyi időben. Nem
hiszem el, hogy vannak olyan emberek – vámpírok –, akik képtelenek
megemészteni, ha nemet mond nekik valaki.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Azt szeretném
megtudni, hogy mi annak az oka, hogy nem harcolsz a betegséged ellen! –
vesztette el most már ő is a türelmét és annyira közel hajolt hozzám, hogy
láthattam aranyszín szemében a pupillája körül egyre sötétedő sávot.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem érdekes –
feleltem, és sikerült még egy blazírtnak tűnő vállvonást is összehoznom. – Csak
az a fontos, hogy így döntöttem, és kész.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward nyakán
minden egyes szavamra egyre jobban kidagadtak az erek, és szinte hallottam,
hogy a fogait csikorgatta, olyan erősen szorította össze az állkapcsát. Aztán
egyszer csak felpattant és az éjjeli szekrényem a szomszédos falnál landolt
apró darabokban.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Úgy csinálsz,
mintha ez az egész csak egy állapot lenne, amit el lehet fedni pár apró viccel,
meg felesleges lazáskodással, pedig egyáltalán nem az! – ordította kikelve
magából, és a hangjából sütő indulattól összerezzentem. – Az életed múlik ezen…
Nem is. A francba, Bella! Az életeddel játszol, fogd már fel!</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– És szerinted
mit csinálok? – kiabáltam vissza, bár a helyzetem egy kicsit visszavett a hangom
éléből. – Csak ülök, és kötögetek? Vagy bámulom a sorozatokat és közben
tonnaszámra tömöm magamba a csokis fagyit? Nem, egyáltalán nem. Próbálom élni
az életem, már amennyi még megmaradt belőle!</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Élhetnél akár
száz éves korodig is, ha hajlandó lennél meghallgatni a szüleidet, és próbálnál
küzdeni a betegséged ellen! – szűrte a fogai között.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Hogy aztán
hátralevő életem minden napja gyötrelmes küzdelem legyen? – nevettem fel a
gondolatra fáradtan. – Hogy minden nap tonnaszámra kelljen szednem a gyógyszereimet?
Hogy kemoterápiáról kemoterápiára járjak? Hogy aztán végül begyógyszerezve
haljak meg egy isten háta mögötti öregek otthonában?</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Jól láthatólag
felszisszent, amikor kilátásba helyeztem esetleges halálomat, de nem
foglalkoztam most ezzel, hanem tovább folytattam. Ha ő kínozhat, én is
megtehetem.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Az én
életemről van szó, a döntés joga tehát az enyém! Nem a szüleimé, nem a tiéd,
hanem csakis az enyém. És én elfogadtam ezt! Beletörődtem, hogy ennek így kell
lennie! Ilyen lapokat osztottak nekem, és ezekkel kell játszanom. És nem fogok
sem tőled, sem senki mástól bocsánatot kérni, ha nem tetszik, hogyan játszom
tovább!</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Szóval ennyi?
– kérdezte halkan és odalépett hozzám, hogy kioldozza a takarómat. – Feladod?
Leülsz és megvárod, amíg… – itt elakadt és nem tudta befejezni a mondatot.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Meghalok –
tettem meg helyette én és felültem. – Nem. – Erre az egy szóra úgy kapta fel a
fejét, mint egy hajótörött, akinek kötelet dobtak. – Nem adom fel. Csak úgy
élek, ahogyan a lehetőségeim megengedik. Ennyi.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Ez kész
öngyilkosság! – fakadt ki és fel-alá járkált a szobában.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Hát, valaki
már mondta ezt nekem, amikor elkezdtem vámpírokkal lógni, sőt, mintha akkor is
hallottam volna, amikor az egyikkel közelebbi kapcsolatba kerültem –
mosolyodtam el halványan, de most nem figyelt rám. – Úgy látszik, hogy szeretek
veszélyesen élni, és az öngyilkos hajlam a génjeimben van.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem felelt, csak
kitartóan menetelt fel-le, de most legalább emberi tempóban tette, így nem
fájdult meg még jobban a fejem. Elgondolkoztam azon, hogy vajon meddig képes
ezt folytatni, amikor megtorpant, és egyenesen rám szegezte a tekintetét.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Nem értem –
csóválta meg a fejét.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felsóhajtottam
és csüggedten dőltem vissza a párnámra. Ez egy hosszú éjszaka lesz.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Mit nem
értesz? – kérdeztem halkan, és csendben masszírozni kezdtem az orrnyergemet,
hátha az segít.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Azt, hogy
miért hagytál el? – kérdezte, és ez volt az, amire nem számítottam, így egy
kicsit megdöbbentem.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
De nem annyira,
hogy ne tudjak felelni.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Azért, mert
nem akartam az életedet tönkretenni. Nem akartalak belerángatni ebbe az
egészbe. Felesleges lett volna magammal rántanom téged is, hiszen nem tehetsz
semmit sem. Ez az én terhem, nekem kell vele együtt élnem.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elfordult és a
függönyöm keresztül beszüremlő holdfény megvilágította az arcát. Gyönyörű,
szoborszerű arc, tökéletes vonások. És ez mind az enyém volt.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy fájdalmas
pillanatig elgondolkoztam azon, hogy vajon az én halálom után ki fogja
megérinteni ezt az arcot? Ki lesz az, aki jogos formálhat arra, hogy a
sajátjának tekintse?</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Aprót ráztam a
fejemen és figyeltem, ahogyan lassan, de megfontoltan ismét felém fordult, de
nem jött közelebb. A tekintetében viszont olyan tűz égett, ami megrémisztett.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Emlékszel még
a beszélgetésünkre? – kérdezte.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Bocsáss meg,
hogy abból a több száz beszélgetésből jelen pillanatban nem tudom kiszűrni,
hogy melyikre vagy kíváncsi – sóhajtottam, és hasra vágtam magamat.</div>
<div style="margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
– Arra,
amelyikben az esetleges átváltoztatásodról esett szó – mondta, mire úgy
pördültem meg az ágyban és ültem fel, mint akit megcsíptek.</div>
Szyluhttp://www.blogger.com/profile/14445350478918977456noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-3846289443359428972011-07-15T21:10:00.000+02:002012-08-17T13:36:27.680+02:00Eternity - 48. fejezet Part 2.
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nyúlfarknyi
rész, és azért nem 49. fejezet a megnevezése, mert ez a 48-hoz tartozik.
Választ kaptok a részből arra, hogy mi történt tulajdonképpen Alex és Bella
között. A közvélemény-kutatás eredményét holnap közöljük.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
48.
fejezet Part 2.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem inkább vámpírt akartál mondani? – vontam fel a szemöldököm.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De – bólintott Edward. – Látod, mit művelsz velem? Miattad még arról is
megfeledkezem, hogy vámpír vagyok. Nagyon megijedtem, mikor megpördült az autód
– ölelt magához, és az arcát a hajamba fúrta. – Tudod, hogy nem bírnám ki, ha
valami bajod esne.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
számat eltátottam, és ledöbbenve meredtem az előttem lévő fákra. Most komolyan
megölelt? Nem, ez csak valami álom lehet. Edward nem ölelgethet azután, hogy
azt mondtam neki, hogy lefeküdtem Alexszel. Ez biztos csak egy álom – egy
nagyon szép álom. Lehet, hogy karamboloztam a kocsival, és éppen ájultan vagyok
ráborulva a kormányra, és ezt képzelem? Vagy talán elaludtam vezetés közben, és
az agyam ilyen jeleneteket vetít a szemeim elé?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Edward, te felfogtad egyáltalán, hogy mit mondtam neked még Miamiban?
Felfogtad, hogy lefeküdtem Alexszel? Az ég szerelmére, megcsaltalak, te meg itt
ölelgetsz. Elment az eszed? Vagy ennyire nem érdekel ez az egész? – löktem el
magamtól és az arcát a tenyereim közé fogtam néztem őt, a téboly jelei után
kutatva a tekintetében.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Azonban
semmi szokatlant nem láttam rajta, úgy nézett vissza rám, mint bármikor máskor.
A tekintetében tükröződött a szerelme irántam, az a mély szerelem, amelyet
korábban sohasem tudtam volna elképzelni. Teljesen más volt átélni, és
megtapasztalni, mint amilyennek a könyvekben és a filmekben tűnt, ha
szerelmespárokat láttam vagy róluk olvastam. Sosem gondoltam volna, hogy életem
során szeret majd úgy valaki, ahogyan Edward, és nem hittem volna, hogy én is
tudok majd annyira szeretni. És aztán mit tettem? Összetörtem a szívét,
elhagytam, és most meg a fejéhez vágtam, hogy egy másik pasié voltam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen, felfogtam, hogy mit mondtál nekem – simított végig az alsó ajkamon. – És
nem, nem ment el az eszem, szellemi képességem teljes tudatában vagyok – vigyorgott
pimaszul, a sokk egy újabb fázisába taszítva engem. Miért vigyorog? Ez nem
olyan téma, ami mosolygásra adna okot. Még hogy épelméjű. – De tudom, hogy nem
mondtál igazat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De igazat mondtam – erősködtem, és végre értelmet nyert a fene jó kedve. Azt hitte,
hogy csak vicceltem vele. – Lefeküdtem Alexszel.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem feküdtél le vele – ellenkezett velem határozottan.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Akarod, hogy elmondjam, mit és hogyan csináltunk? Szeretnéd, hogy részletezzem
neked? – kiabáltam dühösen. – Akkor talán hinnél nekem, és elmennél végre a
fenébe – sziszegtem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ezért hazudtál, ugye? Mert azt akarod, hogy visszamenjek Forksba. Kérlek,
szerelmem, mondd el, hogy mik azok a foltok rajtad! Bármiről is legyen szó,
tudod, hogy nekem elmondhatod.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Miért nem hiszed el, hogy lefeküdtem valaki mással? – kérdeztem lemondóan,
beletörődve abba, hogy nem hisz nekem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mert te nem vagy olyan, szerelmem – hajtotta le a fejét, és hosszan megcsókolt.
– Szeretsz engem, úgy ahogyan én szeretlek téged, és emiatt nem lennél képes
arra, hogy mással legyél. Persze be kell vallanom, hogy elgondolkodtattál egy
kicsit, és hosszú percekig álltam döbbenten a parton, de aztán beugrott az,
amit mondott Alex.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Újra
megcsókolt, és képtelen voltam arra, hogy ne viszonozzam ajkai játékát,
egyszerűen belehaltam volna, ha nem csókolhatok vissza.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mit mondott Alex? – érdeklődtem aztán a csóktól teljesen kifulladva.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Gondolatban
alaposan megróttam magam, amiért ilyen idiótán viselkedek. Az én szellemi
képességeimet kellett volna megkérdőjelezni, nem az Edwardét. Én állítottam
váltig, hogy megcsaltam őt, aztán éhes vadként vetettem magam a szájára.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azt, hogy alakulgat valami közte és Kate között. Így nem feküdt volna le veled.
Aztán meg a foltok a szeretkezés után jelentek meg rajtad, ha megcsaltál volna
az elejétől fogva ott lettek volna rajtad. Szóval ideje bevallanod, Bella.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mégis mit? – Affene, az apró részletekről elfeledkeztem. De hát nem igazán volt
időm átgondolni a dolgokat, kapva kapnom kellett az alkalmon, mikor a
megcsalásra gondolt lehetséges okként a foltjaimra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hogy nem voltál senkivel sem együtt. Vagy még ezek után is váltig állítod, hogy
nem csak az enyém voltál? – vonta fel a szemöldökét, és megint idiótán
vigyorogni kezdett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Én
nem voltam képes a mosolygásra, iszonyatosan szégyelltem magam, amiért átvertem
Edwardot, de egyszerűen nem láttam más megoldást. Neki el kell mennie
Jacksonville-ből, és soha többé vissza sem térni. El kell engem felejtenie, és
bár a vámpírok egy társat választanak maguknak, neki akkor is valaki más után
kell kutatnia, mert én...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bevallom, hogy hazudtam. Csak azért találtam ki, hogy megbántsalak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyik
pillanatról a másikra sírva fakadtam, és Edward mellkasához szorítottam a
fejem. Istenem, mennyire fog hiányozni az illata, és a csókjai. Edward kezei a
hátamat simogatták, így próbálva engem megnyugtatni, azonban a cselekedetével
csak még inkább elszomorított. Akárhányszor mondtam neki, hogy állításával
ellentétben ő nem szörnyeteg, sosem hitt nekem. Egy ilyen férfi, aki ennyire
tud szeretni, hogy lehetne szörnyeteg? </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
El kell menned, érted? Haza kell menned Forksba! – szipogtam kétségbeesetten. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem! – morogta kissé dühösen. – Választ fogok kapni arra, hogy mi a fene folyik
körülötted. Ha az lesz az utolsó cselekedetem is, de akkor is meg fogom tudni.
És ha te nem mondod el, akkor megteszi helyetted más.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mire készülsz? – kérdeztem gyanakvóan, nagyon is rosszat sejtve, és a
kézfejemmel letöröltem a könnyeimet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
következő pillanatban Edward eltűnt, és mikor körbepillantottam, hogy merre
lehet, már félig a csomagtartóban volt. Alig egy szempillantással később, a
kezeimet összekötözte.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mit művelsz? – rémültem meg.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Megakadályozom, hogy megakadályozz abban, hogy beszéljek Alexszel. – Aztán már
a hátsó ülésen találtam magam. A biztonsági övet a helyére kattintotta, majd
bemászott a volán mögé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hiába
könyörögtem neki a következő órákban, hasztalan volt. Könyörögtem,
követelőztem, mindkettő célja az volt, hogy elengedje a kezeimet, de semmire
sem mentem vele. Sírva is fakadtam, és bár ez meghatotta őt, de még úgysem
távolította el az átkozott köteleket rólam. A kimerültségtől és az
elkeseredettségtől végül elnyomott az álom, és arra ébredtem, hogy Edward
kiemel a kocsiból.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Anyuék
háza előtt voltunk, amelynek ajtajában ott állt Alex.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nézd, Edward, tudom, hogy dühös vagy, de engedd el Bellát. Beszéljük meg
higgadtan a dolgokat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ne féltsd a nyakad – morogta Edward –, mert nem fogom letépni. Tudom, hogy nem
feküdtél le Bellával.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Honnan?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem vagyok hülye. De ez még nem jelenti azt, hogy nem csinálnék szívesen
belőled tábortüzet – kuncogott Edward, mire felháborodottan néztem rá.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te kihallgattad a telefonbeszélgetésünket? – sipítottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudod, hogy kíváncsi vagyok – mosolygott rám. – Azt hiszem, hogy eljött az
ideje, hogy megtudjam, mi van Bellával – nézett aztán Alexre, és elkomorult.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagyot
nyeltem, és próbáltam valami megoldás után kutatni, de egy sem jutott eszembe.
Bármit megtettem volna, hogy Edward ne tudja meg, de úgy tűnt, hogy eljött az
igazság pillanata.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ezt Bellától kell megkérdezned, nekem nincsen jogom elmondani – visszakozott
Alex.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De ő nem akarja elmondani. Alex, szeretem őt, mindennél jobban a világon.
Tudnom kell, hogy mi folyik itt – kérlelte őt kétségbeesetten, miközben
leszedte a kezeimről a kötelet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Sajnálom, Bella – nézett rám Alex. – Talán ő rá tudna beszélni arra, hogy
segítséget kérj. A szüleid hiába bizakodnak, én tudom, hogy hasztalan lesz, ha
idehozzák az orvost.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Micsoda? Anyuék azért mentek el, hogy...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem,
az nem lehet. Megmondtam, hogy nem akarok egyetlen orvost sem látni. Mondtam,
hogy nem akarok segítséget. Miért nem tudják elfogadni, hogy nem akarok
küzdeni? Hogy nem tudok küzdeni?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Valaki elmagyarázná végre, hogy miről van szó – ordította Edward és a kezei a
hajába martak dühében.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Az igazság az, hogy Bellának... – kezdte Alex, de leintettem őt. Tartoztam
annyival Edwardnak, hogyha már ki kell derülnie az igazságnak, tőlem tudja meg.
Egyszerűen nekem kellett elmondanom.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Beteg vagyok – kezdtem lassan, és láttam Edwardon, hogy tudja, ez nem valami aprócska
dolog.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De az nem lehet, te nem lehetsz beteg. Mi a baj? – dadogta. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Sosem akartam, hogy megtudd – fogtam a kezeim közé az arcát, és a könnyeim
ismét potyogni kezdtek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella, mondd már, hogy mi a baj veled! – követelte gyengéden.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csontvelőrákom van.</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-43550846644352512592011-07-15T12:35:00.003+02:002012-08-17T13:07:35.704+02:00Eternity - 48. fejezet Part 1.
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Most
ennyire futotta tőlünk, és tényleg elnézést kérünk, amiért csak most
frisselünk, de összehozni nyáron, hogy mindketten egy időben otthon legyünk egy
kissé bajos. Lehet, hogy még lesz folytatása a fejinek, ez majd kiderül este.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Most
csak jó szórakozást kívánunk és köszönjük a türelmeteket!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Pusz</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Pupi
& Szylu</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
48.
fejezet</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
So
close, so far</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
„Én
szóra váltanám a gondolatot,</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
De
félek, hogy nem érdekel</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sajnos
nem állnak össze a mondatok</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Én
nem ide jöttem</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
ezt akartam</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Reményt
kaptam csak az útra</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Én,
az örök átutazó</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Azt,
hogy minden bűnöm megbocsájtható.”</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Ákos:
Hello)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
tekintetem ide-oda cikázott Edward és a hasam között és egy apró kis hang,
annyi sem jött ki a torkomon. Az agyamban egymást követték a jobbnál jobb
kifogások, de egyik sem volt jó arra, hogy leszereljek egy túlságosan is
kíváncsi vámpírt, aki olyan szemekkel meredt az arcomra, mintha minden egyes
vonásomat örökre az emlékezetébe akarná vésni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
tudtam, hogy milyen gondolat futott át az ő agyán, de az arca fájdalmasan
eltorzult és két keze közé szorította a fejét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Edward! – nyúltam feléje, hogy megérintsem, és feltehetőleg tudta, mire
készülök, mert elkapta a csuklómat, mielőtt az ujjaim elérték volna a céljukat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Szóra
nyitotta a száját, de megnémult, ahogyan megvizsgálta a csuklómtól felfelé
induló pirosas foltokat, amik a hasamat is borították. Aztán megfogta a másik
kezemet, és ott is megnézte a bőrpírt, hogy vizslató tekintete továbbcsússzon a
combjaimra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Olyan
hirtelen eresztett el, hogy majdnem hátrabukfenceztem, de még időben visszanyertem
a lélekjelenlétemet és sikerült úgy magamra kapdosnom a ruháimat, hogy a
sötétségben egyiket sem vettem fel fordítva. Egy piros pont nekem!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
úgy ült ott, mint akinél teljes a rövidzárlat, és csak nézett, de talán nem
látott. Nem volt erőm ahhoz, hogy végigcsináljam ezt az egészet, még túl
gyengének éreztem magam hozzá, így hát azt tettem, amit mindig, ha
összesűrűsödtek a dolgok a fejem felett. Felvettem a nyúlcipőt, és csapot,
papot, plédet és Edwardot ott hagyva futásnak eredtem az autóm felé. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Arra
számítottam, hogy majd a kocsim oldalának dőlve ott találom kedvesemet – egy
vámpír elől csak úgy nem menekülhet el az ember –, de csalódnom kellett.
Csalódnom? Csalódott voltam, vagy csak a megszokás mondatta velem, hogy így
érezzek, mert nem állított meg.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Remek,
egy filozófiai dilemma, amit ráérek később is megvitatni magammal és a
skizofrén haverjaimmal, de nem most.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Feltéptem
a kocsiajtót, de még mielőtt beültem volna, engedtem magamnak egy pillantást a
vállam fölött hátra és a látványtól lefagytam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
még mindig ott ült, ahol hagytam és nem mozdult. A szemében viszont tengernyi
érzelem tükröződött – már amit a holdfényben ki tudtam venni – és a
legdominánsabb az undor és a gyűlölet volt. Én pedig már ismertem annyira, hogy
tudjam, kinek szólt ez az undor és gyűlölet. És nem hagyhattam, hogy valami
meggondolatlanságot tegyen, csak azért, mert az önutálata éppen most lobbant
fel.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Dühösen
vágtam be az ajtót, és visszacaplattam hozzá, majd megálltam közvetlenül előtte.
Semmi reakció. A kezemmel integettem az orra előtt. Ismét semmi reakció.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Edward – szóltam hozzá gyengéden.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Semmi.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Edward! – nyomtam meg a nevét egy kicsit erősebben.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Még
mindig nem reagált.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
EDWARD! – kiáltottam torkom szakadtából, és úgy tűnt, hogy már az első
pillanattól kezdve erre lett volna szükség, mert végre rám emelte a tekintetét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagyot
kellett nyelnem, hogy összeszedjem magamat és bele tudjak kezdeni a mondókámba,
ami nagy valószínűséggel csak pár mondatból fog állni. Például ilyenekből.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mielőtt elkezdenéd a saját magad által kreált elméletekbe belelovallni magadat,
leállítalak – mondtam és még azt is sikerült összehoznom, hogy egyenesen a
szemébe nézzek. – Nem…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azt ne mondd, hogy nem bántottalak, az Isten szerelmére! – fakadt ki, és
haragosan megvillant a tekintete.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Pedig feltett szándékom volt ezt mondani, hiszen ez az igazság – fontam össze a
kezeimet a mellkasom előtt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
felkapkodta magára a ruháit – talán ő is rájött, hogy eléggé kellemetlen lett
volna lefolytatni ezt a beszélgetést úgy ez tök idegen helyen, hogy ő meztelen,
én meg talpig fel vagyok öltözve – és most már ő is talpon volt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen? – vonta fel a szemöldökét és máskülönben imádtam arcának ezen apró
gesztusát, de nem most, mert nem volt benne semmi játékosság. – Akkor mivel
magyarázod a szinte az egész testedet beborító vörös foltokat? A
legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy egy szörnyeteggel szeretkeztél, aki annyira
sóvárgott már a tested után, hogy teljesen elfeledkezett magáról.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Minden
szavával mintha egy kést forgattak volna meg a mellkasomban, és az sem segített
a helyzetemen, hogy szörnyű fejfájás tört rám. A homlokomhoz emeltem a kezemet
és finoman masszírozni kezdtem az orrnyergemet, hátha attól elmúlik – hiú
remény! –, de Edward másként értelmezte ez az apró mozdulatot.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Megértem, hogy dühös vagy rám, és soha többé nem akarsz látni, de tudnod kell,
hogy szeretlek és soha nem…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ez
volt az a pillanat, ahol elvesztettem a türelmemet, és olyat tettem, amit még
soha.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Fogd be, fogd be, FOGD BE! – üvöltöttem, és akár akartam, akár nem, egy
árulkodó könnycsepp kibuggyant a szemem sarkán és alattomosan folyt végig az
arcomon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
annyira megdöbbent, hogy levegőt is elfelejtett venni, a szemei pedig a
kétszeresére tágultak, de nekem ennyi idő elég volt, hogy egy kicsit rendbe
szedjem a soraimat. Nagy levegőt vettem, és kiböktem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem te voltál, rendben? – tettem hozzá a kérdőszócskát, hogy költőivé
varázsoljam a mondatot, de válaszra sem várva sarkon fordultam, és otthagytam
őt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
lehető leggyorsabban szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb eltűnhessek onnan,
sőt nem csak onnan, hanem még a környékről is. Nem foglalkoztam azzal, hogy az
agyam egyre csak azt kántálta nekem, hogy forduljak vissza, rohanjak oda
Edwardhoz, és szorosan öleljem át őt, bevallva neki mindent arról, hogy mi is
történik velem tulajdonképpen. Vágytam arra, hogy a karjaiban találjak
megnyugvást, hogy ha csak néhány pillanatra is, de az oltalmazó ölelése
elfeledtesse velem, mennyire nyomorultul érzem magam, mégsem futottam vissza
hozzá. Ő jelentett számomra mindent a világon, ő jelképezte a szerelmet, a
szenvedélyt, a boldogságot, a lelki békét, Edward volt az első férfi az
életemben, és ezek voltak a nyomós okok, amiért nem vetettem magam a karjaiba,
mert nem akartam megtörni, és tönkretenni őt. Amikor néhány nappal ezelőtt
eljöttem Forksból, elfogadtam azt, hogy többé nem láthatom őt, hogy mindennek
vége, esélyem sem lesz újra azokba a gyönyörű szemeibe nézni, sosem láthatom
többé a féloldalas mosolyát, nem érezhetem a csókja ízét, nem ölelhetem át, és
soha többé nem nyöszöröghetem a nevét szeretkezés közben. Aztán csak úgy ott
termett a szalon előtt ostoba reményeket adva nekem, hogy talán mégis van
együtt jövőnk. De újra és újra rá kellett döbbenjek, hogy nem szabad
álmodoznom, és legfőképpen nem szabad elmondanom neki az igazat, a valódi okot,
hogy miért szakítottam vele, miért léptem le egyetlen szó nélkül, és hogy miért
menekülök tőle ebben a pillanatban is.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
hirtelen termett előttem, sikeresen kiszakítva engem a gondolataimból, és elkínzott
arckifejezéssel nézett rám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem hagyhatsz csak így faképnél! Nem teheted ezt velem. Mire céloztál azzal,
hogy nem én okoztam azokat a piros foltokat rajtad?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Semmire sem céloztam – morogtam neki dühösen.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
volt a legegyszerűbb, ha megsértem őt, mert úgy elérhetem azt, hogy végre itt
hagyjon engem a jó fenébe, hogy vissza se nézzen, és bár képtelen a felejtésre,
de valahogyan kiűzzön engem a fejéből. De nagyon úgy tűnt, hogy nem sikerült
megbántanom őt, sőt még csak meg sem hökkent azon, hogy nem éppen kedvesen
szóltam hozzá. Várakozóan tekintett rám, természetesen nem hitte el, hogy azok
a foltok csak úgy, hipp-hopp rajtam termettek...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hogy szerezted őket? – kérdezte gyengéden, majd nagyot nyelt, és a szája
elnyílt. – Csak nem...? – vonta fel a szemöldökét, és a kezei ökölbe szorultak,
miközben morgás csúszott ki az ajkai közül.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Szinte
láttam, ahogyan az agyában dolgoztak a fogaskerekek, lázasan kutatva ésszerű
magyarázat után, hogy aztán az egyetlen lehetőséget vetítsék a szeme elé, ami
magyarázat lenne a foltjaimra: egy vámpírral szeretkeztem. És mivel váltig
állítottam, hogy nem az ő hibája, így egy másik vámpírra gondolt. Kizárásos
alapon pedig ez a személy csakis Alex lehetett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
hosszú pillanatig bámultam rá, tekintetem elidőzött az ajkain, és a gyomrom
görcsbe rándult, ahogyan visszaemlékeztem, az a száj mit csinált velem
percekkel ezelőtt, micsoda „kínokat” okozott, ahogyan a nyelvével együtt a
combjaim között elidőzött. Lesütöttem a szemeimet, amikor rádöbbentem, nem az
emlékezésnek van itt az ideje, hanem annak, hogy válaszoljak Edward kérdésére.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De igen – leheltem a szavakat – lefeküdtem valakivel. – És egyenesen a szemeibe
néztem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
felszisszent, majd hangosan kifújta a levegőt. Szemeit szorosan lehunyta, és
mérgében a fogait csikorgatta, amitől felállt a szőr a hátamon. Megborzongtam a
fülsértő hangra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Alexszel? – préselte ki nagy nehezen azt az egyetlen szót, aztán a fogai újra
csikorogni kezdtek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Képtelen
voltam válaszolni neki, egyszerűen nem bírtam kimondani, így csak bólintottam.
Edward ajkait szalonképtelen szavak tucatjai hagyták el – meg tudok rá esküdni,
hogy ilyen durva káromkodást nem hallottam még tőle, mióta ismerem. Igazán ki
sem néztem volna belőle, hogy ő ilyen szavakat ismer, na, nem mintha én olyan
mindenben jártas, mocskos szájú csitri lennék, csak azért hall az ember egyet s
mást. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
mindig ügyelt arra, hogy igazi úriember legyen: figyelmes, tisztelettudó.
Megválogatta a szavait, és bármi történt, tartotta is magát ehhez, nem
káromkodott, nem hagyták el az ajkait nyomdafestéket nem tűrő dolgok. Jó,
persze egy-egy gyengébb szitkot hallottam már tőle, de nem olyat. Aki előttem
állt abban a pillanatban nem az úriember volt. Bár voltak még momentumok,
amikor a gáláns férfi kiveszett belőle ideig-óráig, például szeretkezés közben
– senki sem hitte volna el róla, hogy milyen szenvedélyes. Vagy ott voltak még
azok az alkalmak, amikor piszkos dolgokat duruzsolt a fülembe, hogyha kettesben
leszünk, miket fog csinálni velem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ég veled, Edward! – suttogtam aztán, majd rá sem nézve ott hagytam őt, és a
kocsi felé siettem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
biztonsági övet rángattam, mert az a szemét kicseszett velem, és beragadt.
Küzdöttem az ellen, hogy elsírjam magam, és az a nyamvadt öv csak rátett még
egy lapáttal a pocsék kedvemre. A gázra tapostam, és a kormányt markoltam,
hátha úgy hamarabb magam mögött tudom hagyni Edwardot és Miamit is. Az ablakot
leengedtem, és hagytam, hogy az egyre hűvösebb levegő az arcomba vágjon. Ettől
reméltem, hogy kiűz minden gondolatot a fejemből, elfeledtet velem mindent. A
szemeimet az úton tartva a mobilomért nyúltam az anyósülésre, majd kitapintva a
gombokat, megnyomtam az Alexhez tartozó gyorshívót, és kihangosítottam a
készüléket.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem kellett volna megmondanod Edwardnak, hogy Miamiba mentem – morogtam, mikor
beleszólt a készülékbe.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szóval akkor nem volt édes kibékülés meg happy end – vonta le a következtetést,
és mintha csalódottságot véltem volna felfedezni a szavaiban. – Remélem, azért
a kocsimat visszaszolgáltatja valahogyan, épen és egészségesen – motyogta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem tudom, hogy miként, de ki foglak nyírni. NEM KELLETT VOLNA ELÁRULNOD ENGEM!
– kiabáltam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mondott valami ronda dolgot, ezért vagy dühös? – kérdezte higgadtan, amitől én
csak még pipább lettem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Utáltam
sötétben vezetni, ráadásul több órányi autóút várt még rám, míg végre
Jacksonville-be érek, és ettől csak még jobban kiborultam. Fáradt voltam a
vezetéshez, sőt nem csak ahhoz, hanem úgy mindenhez.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem mondott semmi ronda dolgot. Alex... – kezdtem tétován, és mikor folytatásra
ösztönzött, egyszerűen csak kiböktem. – Bevallottam Edwardnak, hogy lefeküdtem
veled.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Neked elment a maradék józan eszed is! – sipította. – Tudod, hogy nem vagyok
beszari pasi, meg nem félek Edward Cullentől, de az tuti, hogy idejön, és le
fogja tépni a fejem. Darabokra fog szaggatni, és miután buldózerrel áthajtott
rajtam néhány milliószor, a parton tábortüzet csinál belőlem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azért szólok, hogy menekülj, vagy találj ki valamit, mert nem fogadta higgadtan
a dolgot. Mármint nem üvöltözött meg semmi ilyesmi, de csak azért, mert nem
hagytam neki rá lehetőséget, csak fogtam magam, kocsiba pattantam, és leléptem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Teljesen biztos vagyok benne, hogy megzakkantál. Erre más magyarázat nincs,
minthogy begolyóztál. Olyat mondani egy vámpírnak, hogy megcsaltad őt, kész
halálos ítélet... rám nézve. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te meg betojtál, mintha az előbb azt mondtad volna, hogy nem félsz tőle –
húztam az agyát, és egyetlen pillanatra elfeledkezve a helyzetről felkuncogtam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella... – nyújtotta el a nevemet –, úgy tűnik, hogy még sokat kell tanulnod a
vámpírokról. Lehet, hogy már mondták neked, lehet, hogy még sosem hallottad, de
az éhes vámpírnál csak a féltékeny vámpír a veszélyesebb. És a te Edwardod most
mindkettő kategóriába beleesik, biztosan éhezik arra, hogy féltékenységében
cafatokra tépkedjen engem. Egy féltékeny vámpírtól még én is tartok, főleg egy
olyan kategóriájútól, mint Edward.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
pillanatig elemeztem az utolsó mondatát, de nem igazán értettem, hogy mire is
célzott Alex, így rákérdeztem, mire így felelt:</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Úgy értettem azt, hogy olyan kategóriájú, mint Edward, hogy a te exed már attól
a haját tépte, ha Mike Newton rád mosolygott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Én szerettem, hogy olyan féltékeny – sóhajtottam fel ábrándozóan. – A féltékeny
pillanatok után mindig szenvedélyesebb volt velem, kevésbé bírt magával, szeretkezéskor...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hékás, az intim részletekre nem vagyok kíváncsi. Nemrég vadásztam, úgyhogy ne
kavard fel a gyomrom, mert még a végén édesanyád perzsa szőnyegére hányom a
szarvasvért.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ígérd meg, hogy nem nyírjátok ki egymást, ha felbukkanna Edward! – követeltem
tőle határozottan.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mindent megteszek az ügy érdekében, vigyázz magadra az úton. – Még elköszönt
tőlem, aztán letette a telefont. Bekapcsoltam a rádiót, és egy pörgősebb
számhoz tekertem. Csak egyetlen pillanatra vettem le a tekintetemet a kihalt útról,
és mikor újra kibámultam a szélvédőn, felsikítottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Minden
olyan gyorsan történt, csak arra emlékszem, hogy elkaptam a kormányt, és a
fékbe tapostam, a következő, ami rémlik, hogy az autó megpördült az úton, és
keresztben állt meg az úttesten. Aztán arra eszméltem fel, hogy nyílik a
mellettem lévő ajtó.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Jól vagy? – kérdezte egy aggódó hang, és felém nyúlt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Rácsaptam
a kezére, és dühösen ráförmedtem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem, nem vagyok jól. Arra pályáztál, hátha fejre állok a kocsival?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Miért nem az útra figyeltél? Megállt az ember esze – túrt a hajába, miután
kikapart a kocsiból.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem inkább vámpírt akartál mondani? – vontam fel a szemöldököm.</div>
<o:p></o:p><br />
<div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
</div>
Szyluhttp://www.blogger.com/profile/14445350478918977456noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-60586505038305075862011-07-02T13:35:00.001+02:002012-08-17T12:40:52.017+02:00Eternity - 47. fejezet
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
héten semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük, sajnáljuk, hogy csak most
adhatjuk át a meglepiteket. Remélhetőleg minél hamarabb tudjuk hozni a
folytatást.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Puszi:
Szylu és Pupi</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
47.
fejezet</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Éjjel
a parton</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
lenyűgöző lazasággal odasétált Chrishez, és olyan természetesen nyújtott neki
kezet, mintha régi haverok lennének.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Edward Cullen – mutatkozott be.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Chris Nunez – viszonozta a kézfogást a művész és beljebb invitálta Edwardot.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kínomban
már a földön heverő felsőmért nyúltam, amikor Chris erélyesen rám szólt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem ajánlom! – mondta angyali mosolyt villantva felém, majd visszafordult
Edwardhoz. – Remélem, hogy vagytok, illetve voltatok olyan jóban, hogy a
mostani állapot nem feszélyezi egyikőtöket sem!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
erre csak halványan elmosolyodott, én viszont az orrom alatt dünnyögtem el, egy
„Igazán hálás vagyok, Chris!” közbevetést. Erre az a halvány mosoly még
szélesebb lett, és már-már kísértésbe vitt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nos, akkor talán meg is nézhetnéd, hogy milyen lett a tetoválás, mert Bella
eléggé elfogult velem szemben – jegyezte meg Chris.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem veled szemben, csak a tetováló tehetségeddel szemben – zsörtölődtem, és ha
megengedhettem volna magamnak, még karba is fonom a kezeimet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Részletkérdés – vágott vissza. – Ha közelebb mész, jobban látod – mondta
Edwardnak, aki persze készségesen tett eleget a felszólításnak azzal, hogy
közvetlenül mellettem állt meg és még le is hajolt, hogy egy magasságba
kerüljön az arcunk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Onnan is tökéletesen látta, sőt, az utca túloldaláról is – morogtam, de csak
úgy, hogy Edward hallja.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De innen teljesen más a kilátás – tette hozzá és az ajkaimon éreztem a
leheletét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szemét! – sziszegtem a fogaim között és próbáltam elűzni a jelenléte okozta
kábulatot a testemből, valamint az apró, áramütésszerű érzést, ami a bőrömön
cikázott fel s alá, de nem ment.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ah, most már legalább tudom, hogy miért dobtál ki – villant meg veszélyesen a
szeme, de egy arcizma sem rándult.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az
alsó ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a késztetést, ami arra ösztökélt, hogy
valami orbitálisan nagy hülyeséget vágjak a fejéhez, és szúrósan néztem vissza
rá. Semmi joga nem volt ahhoz, hogy idejöjjön és sértegessen, valamint még neki
is állt feljebb! Na, abból te nem eszel, Edward Cullen!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha nem tévedek, akkor ezek oroszlánmancsok, igaz? – egyenesedett fel, és még
mindig rám nézett, ahogyan Chrishez beszélt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen, azok – helyeselt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát, az után a helyes kis oroszlános tetoválás után, ami a csípőjén van, nem
csodálkozom, hogy erre esett a választása – vigyorgott gonoszul Edward, de én
dacosan álltam a tekintetét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Látom, tényleg bensőséges viszonyt ápoltatok – mosolygott most már Chris is.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A hangsúly a múlt időn van! – csattantam fel, és felpattantam a székről. –
Lefeded valamivel?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Chris
és Edward összenéztek és csak utána kaptam választ.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát, ha nagyon szeretnéd – vonta meg a vállát a tetováló művész. – De talán
jobb lenne, ha előbb befejezném.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ó, igen, persze – kaptam észbe, és visszahelyezkedtem a székbe. Míg Chris
befejezte a másik tappancsot is, Edward – természetesen – végignézte a
folyamatot. Egyetlen jelét sem mutatta, hogy kényelmetlenséget érez a vérem
illata miatt, de tudtam, hogy küzdenie kell az ösztönei ellen. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Alig
néhány perccel később aztán Chris végzett, majd így szólt: – Szeretnéd, hogy
lefedjem?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen, nagyon szeretném – nyomtam meg a nagyon szócskát és türelmesen vártam,
míg Chris egy átlátszó fóliával letakarta a friss mintát a bőrömön, majd a
szokásos tanácsokkal is ellátott. Visszavettem a felsőmet – óvatosan, mert nem
akartam felesleges mozdulatot csinálni – és odaléptem a pulthoz, hogy fizessek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Chris
csak megcsóválta a fejét, és ő is odacammogott a másik oldalra, amikor
mellettem egy hófehér kéz villant, és csúsztatott egy bankjegyet az asztalra. A
másik kéz megragadta a csípőmet, és már húzott is kifelé, hogy még tiltakozni
sem volt időm, nem hogy jelenetet rendezni, melyben elhangzott volna mindenféle
feminista szöveg arról, hogy nem hagyom, hogy más fizessen helyettem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
galád Chris még odaszólt nekem, hogy majd szóljak vissza, hogyan gyógyul a seb,
és még integetett is, amikor Edward kituszkolt az ajtón.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mit keresel itt? – sziszegtem Edwardnak, mikor már az utca túloldalán álltunk a
kocsim mellett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Untam már Forksot, így arra gondoltam, kiruccanok egy kicsit – vigyorgott, és
láthatóan nagyon is élvezte, hogy kihozott a sodromból.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Neki
nem kellene itt lenni... nagyon nem kellene itt lennie. Végre elértem, hogy nem
ő járt a fejemben egész nap, erre csak úgy felbukkan. Hát nincs benne semmi
méltóság? Hiszen szakítottam vele, egyetlen szó, vagy búcsú üzenet nélkül
leléptem, azt sem sejtetve, hogy hová mentem – jó, nyilvánvaló volt, hogy
anyához! –, ez jelzés, hogy nem akarok tőle semmit. Főként nem azt, hogy utánam
jöjjön. Az ég szerelmére, hová lett az önbecsülése? Nem gondolja, hogy nem
vagyok rá kíváncsi, azért vagyok olyan pokróc? Hát nem látja, hogy minden
vágyam az, hogy szenvedélyesen megcsókoljam? A pokolba veled, Edward Cullen,
neked nem kellene itt lenned!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mit keresel itt? – kérdeztem sokkal nyugodtabb hangnemben, mint korábban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Most mit művelsz? – kérdezett vissza ahelyett, hogy válaszolt volna nekem, és
felvont szemöldökkel nézte, ahogyan kinyitottam a csomagtartót, majd kivettem
belőle egy plédet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem csak Chris miatt jöttem Miamiba. Nem válaszoltál a kérdésemre –
emlékeztettem őt, és lecsaptam a csomagtartó tetejét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Megindultam
a part felé, mire Edward mellém csapódott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Természetesen miattad vagyok itt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hogy találtál meg?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mike Newton – ejtette ki a nevét gyűlölettel – hencegett, hogy Jacksonville-be
költöztél édesapáddal, és Alex volt olyan kedves, hogy elárulta, itt
megtalállak – magyarázta végül. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szóval Alex beárult – morogtam, és emlékeztettem magam arra, hogy amikor
visszamegyek Jacksonville-be, alaposan lássam el a baját. Alex egy nagy áruló.
Miért mondta meg Edwardnak, hogy hol vagyok? Egyszerűen csak elküldhette volna
őt a fenébe. Bár Alice attól még elárulhatott volna a bátyjának. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Leterítettem
a plédet a homokba, és a szandálomat lerúgva lehuppantam rá.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Foglalj helyet! – intettem magam mellé, és Edward követte a példámat. Kicsit
kényelmetlenül éreztem magam, mert a lehető legközelebb helyezkedett hozzám, és
bámulni kezdett. Bármennyire is próbáltam őt figyelmen kívül hagyni, képtelen
voltam rá. Megtámaszkodtam a kezeimmel magam mögött, és arcomat az ég felé
fordítottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Figyeltem
a csillagokat, és hallgattam, ahogyan a hullámok egymásnak ütköztek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Összerándultam,
mikor hűvös ajkak érintették meg a nyakamat, és gyengéd csókokkal kezdte
elhalmozni a bőrömet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mit csinálsz, Edward? – szedtem gyorsabban a levegőt, és arrébb húzódtam tőle.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudom, hogy te is ezt akarod – vigyorgott, és közelebb húzódott hozzám. Maga
felé fordította a fejemet, és hüvelykujjával simogatni kezdte az alsó ajkamat.
Mielőtt ellenkezni lett volna alkalmam, száját az enyémre nyomta. Bár az
igazság az, ha lehetőségem lett volna, akkor sem ellenkeztem volna. Kezemet a
tarkójára csúsztattam, és visszacsókoltam. Edward lefeküdt a pléden magára
húzva engem, miközben ajkaink szenvedélyes játéka egyetlen pillanatra sem
maradt abba. A józan eszemet már teljesen elvesztettem, és félő volt, hogy
valami ostobaságot csinálok majd. Edward egyik keze a fenekemre csúszott, és
mikor gyengéden belemarkolt, a szájába nyögtem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mintha
ezer éve lett volna, hogy utoljára megcsókoltuk egymást, pedig csak napok
teltek el. Mintha ezer éve lett volna, hogy utoljára éreztem tagadhatatlan
jelét a vágyának a hasamnak nyomódni, így fokozva bennem még jobban az érzést,
hogy akarom őt, hogy újra az övé akarok lenni.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mintha
ezer éve lett volna, hogy utoljára mondta nekem azt, amit most: – Szeretlek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
tekintete mélyen az enyémbe fúródott, és attól az egyetlen szótól darabokra
hullott az álarcom. A késztetés, hogy leplezzem előtte, mennyire örülök, hogy
látom őt, hogy mennyire vágytam már az érintésére, semmivé foszlott. Csak őt
akartam, csak arra vágytam, hogy minden gondolatot kiűzzön a fejemből, és
elfeledtesse velem, miért is költöztem Jacksonville-be Charlie-val.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
csípőjére ültem, és igyekeztem normálisan lélegezni. A holdfényben Edward arca
csak még tökéletesebbnek tűnt, és figyeltem koromfekete tekintetét, amelyeket
az enyémbe fúrt, mintha így akarna rájönni minden titkomra, mintha a lelkemig
akarna hatolni. Végigsimított a csípőmön, majd kezei a pólóm két oldalához
csúsztak, és feljebb görgette rajtam. Mondhattam volna, hogy álljon le, hogy én
nem akarom azt, amit ő, de az óriási hazugság lett volna, mert az igazság az
volt, hogy a gyomrom apró csomóvá zsugorodott, ahogyan belegondoltam, néhány
perc múlva az övé leszek. Felemeltem a kezeimet, és Edward felült, hogy le
tudja húzni rólam a pólómat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Vetett
egy pillantást a tappancsokra, és mély, rekedt hangon megjegyezte: – Nagyon úgy
tűnik, hogy velem dekoráltatod ki magadat. Szó szerint rád tettem a mancsaimat.
Ha legközelebb szeretnél valamit magadra varratni, van is egy jó ötletem, hogy
mit kellene.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Á, és mit? – rángattam le róla a pólóját, és végigsimítottam a mellkasán.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Egy piros szívecskét arra a feszes fenekedre – motyogta a számnak. – És
beleírathatnád, hogy Edward.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felnevettem,
és mellkason böktem őt: – Teljesen őrült vagy.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha lehetne, én is csináltatnék tetoválást. Televarratnám a testemet különféle
képekkel, amelyeken egy oroszlán és egy bárány pajzán dolgokat csinál.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hátravetett
fejjel nevettem, és talán percekig abba sem hagytam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
És fogadjunk, azokat nézegetnéd, amikor csak lehet – tippeltem, mire Edward
vigyorogva bólogatni kezdett. – Emmettet tuti lepipálnád perverzségben, mert
állatokat, amint pajzán dolgokat csinálnak, még ő sem nézne.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szóval perverznek neveztél? – kérdezte tettetett felháborodással, és a
következő pillanatban a hátamon fekve találtam magam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Élveztem
a kialakult helyzetet, és nem csak arra gondolok, hogy egyre kevesebb a ruha
rajtunk. Ott volt még az is, hogy egyáltalán nem volt feszült a légkör kettőnk
között, mint gondoltam volna. Legalábbis abban a pillanatban nagyon is oldottak
voltunk. Arra számítottam, hogy kínos csend leng majd körül minket, ehelyett...
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nagyon zavar a vérem illata? – kérdeztem halkan.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Most a vámpír helyett a férfi részem ural, amelyik figyelmen kívül tudja hagyni
a csodálatos illatodat. A vámpírnak azt suttogná a belső hangja, hogy harapjon
a nyakadba, a férfié viszont csak azt duruzsolja, hogy tépje le a ruháidat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
pillanatra az ajkamba haraptam, aztán a füléhez hajoltam, és suttogni kezdtem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A férfi éned belső hangjának nagyon jó ötlete van. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
puha, kék plédet markoltam mindkét kezemmel, másképpen biztosan nem tudtam
volna „elviselni”, ahogyan Edward ajkai mohón foglalatoskodtak a melleimen. A
hátam homorítva nyöszörögtem, és el sem tudtam volna képzelni az adott
pillanatban jobb dolgot, minthogy a férfi, aki tiszta szívemből és teljes
lelkemmel szeretek a testemet csókolgatja olyan áhítattal, mintha bennem látná
az élet forrását.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha a férjem lennél, ezt nem csinálhatnád – jegyeztem meg.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hm? – pillantott fel Edward, és kissé értetlenül nézett rám. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
A floridai törvények tiltják, hogy a férj a felesége melleit csókolgassa –
magyarázkodtam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
És te törvénytisztelő állampolgárként ismersz? – vigyorgott rám. – Amúgy meg,
ha a feleségem lennél is ezer örömmel csinálnám, ki sem bírnám, hogy ne
csókoljam meg ezeket a feszes, kis kebleket.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát az, hogy lecsuktak, valóban arra utal, hogy nem tiszteled a törvényt –
szóltam elgondolkozva, és igyekeztem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani a
második mondatának.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Kíváncsi lennék, hogy ezt honnan tudod – motyogta. – De nem éppen emiatt
mondtam. Arra céloztam, hogy az irathamisítás törvénybe ütközik, én pedig már
legalább százat hamisítottam, nemcsak magamnak, hanem a családomnak is. És hát
nem éppen példamutatóan éltem az elmúlt majdnem száztíz évben.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Alex mesélte – böktem ki, és Edward értetlen arckifejezése láttán
pontosítottam. – Mármint ő mesélte, hogy lecsuktak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Még egy ok arra, hogy egyszer kitekerjem a nyakát. Nem csak az én nőmre fájt a
foga, de még előszeretettel pletykálkodik is.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Múlt időt használtál, tehát tudsz Kate-ről – ellenkeztem, és a könyökömre
támaszkodva néztem rá. – Már nem akar tőlem semmit, és én sem tőle.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Akkor azért fogdosott – morogta. – De most nem akarok vitatkozni, azt hiszem,
hogy másképp is tölthetnénk az időt – húzta ravasz mosolyra az ajkait, amelyek
aztán ismét a mellemre tapadtak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
pillanat alatt feledkeztem meg arról, hogy miről beszéltünk korábban, csak
annyit tudtam, hogy milyen pokolian jó érzés az, amit csinál.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Annyira hiányoztál, hogy majdnem beleőrültem a hiányodba – motyogta néhány
perccel később, és a nyelve körözni kezdett a köldököm körül.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te is hiányoztál – nyöszörögtem továbbra is. – Csókolj meg! – követeltem elfúló
hangon, miközben még mindig az alattunk lévő plédet markoltam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hol akarod, hogy megcsókoljalak? – kérdezte mély, rekedt hangon, és éjfekete
szemeit az enyémbe fúrta.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
testem sóvárgott, a gyomrom apró kis csomóvá zsugorodott, és az alsó ajkamat
beharapva néztem rá. Rávághattam volna, hogy azt akarom, a számat csókolja meg,
de mégsem tudtam szólásra nyitni a számat, talán azért, mert nem voltam biztos
magamban. Egyszer már feltette Edward ugyanezt a kérdést, és akkor is eltartott
néhány pillanatig, míg választ tudtam adni rá. Szerelmem látta rajtam, hogy tétovázom,
és nem tudom, hogy azért, mert pusztán ahhoz volt kedve, vagy amiatt is, hogy
egy egészen más helyet nevezzek meg a szám helyett, de a csípőmön kezdte
jártatni az ajkait.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azt hiszem nincs szükségem a válaszodra, pontosan tudom, hogy mire vágysz. – És
nyomatékot adva a szavainak az ajkai vészesen közeledni kezdtek a
legérzékenyebb pontom felé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Várj! – állítottam meg őt, mire ismét rám pillantott. – Ne tedd meg pusztán
azért, mert jól esne nekem, ha... úgy értem, hogy...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szerelmem, azért akarom megtenni, mert ha nem ízlelhetlek meg, abba biztosan
belehalok.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Szakadozva
szívtam magamba az éltető oxigént, mikor Edward ajkai a combjaim közé
siklottak. Ő felmorgott, én pedig felsikkantottam az érzéstől. Minden egyes
érintésétől remegtem, ahogyan a szája és a nyelve egyre közelebb sodortak a
gyönyör kapuja felé. Azokban a pillanatokban nem érdekelt volna az sem, ha több
tucat ember bámult volna minket ezen nagyon bensőséges és intim jelenet közben.
A csípőm szerelmem nyelvének játékával ellentétes irányba kezdett mozogni, és
az ujjaim bizonyára teljesen elfehéredtek, úgy szorítottam a plédet. Az
ajkaimat összeszorítottam, hogy ne törjenek utat a vágy hangjai, de Edward
hirtelen abbahagyta a tevékenységét, és kérlelően pillantott rám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hallani akarom a hangodat, tudni akarom, hogy jól csinálom-e.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Csak
egy apró bólintásra futotta tőlem, és Edward ezt követően ismét „kínozni”
kezdett, lefogva a csípőmet, hogy megállítsa annak mozgását. Már nem fojtottam
el a nyögéseket, hangot adtam az élvezeteknek, de azért igyekeztem nem
odacsődíteni a környéken lakókat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hirtelen
értem el a megsemmisítő beteljesülést, melynek pillanatában hosszú, kéjes
hangokat hagyták el az ajkaimat, és a testem megremegett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
felmászott hozzám, és az arcomra tapadó tincseket elsöpörte onnan. Hosszan, és
gyengéden megcsókolt, miközben kezei a kissé kifáradt testemet simogatták, mely
mozdulatok ismét lángra gyújtottak engem. Újra sóvárogni kezdtem, de ezúttal
nem önző örömök jártak a fejemben – azt akartam, hogy egyek legyünk, hogy a testünk
ismét egymásba gabalyodjon, mint már oly sokszor. Szerelmem végignyúlt
mellettem az oldalára gördülve, és közel húzott magához.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Beszélnünk kell! – suttogta, a karomat simogatva hosszú ujjaival, és komolyan
tekintett rám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Válaszokat
akart – ez teljesen nyilvánvaló volt. Én azonban ezt nem adhattam meg neki,
egyszerűen nem voltam rá képes.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Most az egyetlen dolog, amit nem kell csinálnunk, az a beszélgetés. A tiéd
akarok lenni – fúrtam tekintetemet az övé, és célzásképpen megmozdítottam a
csípőmet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Rendben, most megmenekültél a kérdéseim elől, de szeretkezés után beszélni
fogunk – gördült rám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
lábaimat Edward csípőjéhez szorítottam. Egyik keze a combomat simogatta,
miközben másik keze mellettem támaszkodott, hogy ne nyomjon össze. A hátát
karmolásztam szeretkezésünk közben, a csípőmet újra és újra felemelve
igyekeztem még jobban eggyé válni vele, már ha az egyáltalán lehetséges volt.
Élvezetünk hangjait csókokkal fojtottuk el, és folyamatosan mosolyogtam attól,
hogy egy újabb álmom vált valóra. A listán, amely a különböző helyszíneket
tartalmazta, ahol életem során szeretnék szeretkezni, egy újabb kihúzásra
került: a homokos tengerparton, a holdfényben úszva történő együttlét a legjobb
ötben benne volt. Edward csípője keményen az enyémnek ütközött újra és újra,
ahogyan hajszolt mindkettőnket a beteljesülés felé. A pléd reccsent egyet,
amikor a gyönyör pillanatában Edward a kelleténél jobban szorított az anyagon,
és néhány mozdulattal később én is megremegtem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Szerelmem
aztán szétválasztotta a testünket, és mellém heveredett, a mellkasára húzva
engem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha meglátnak itt minket, tuti le fognak csukni – motyogtam, és csókot nyomtam a
mellkasára.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Veled még azt is bevállalnám, bár meg kell mondjam, valószínűleg olyan bűz van
itt is a cellákban, mint Forksban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudod, nem értem, hogy tudtak elkapni gyorshajtásért, mármint ott van a
gondolatolvasós izéd.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy utánad jöjjek. Ráadásul, ha
Mike Newton apja nem pikkelne rám, simán megúszhattam volna a dolgot. Apád
Raymond Newtonnál rosszabb embert ki sem nevezhetett volna.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Gyors megoldás kellett – rántottam meg a vállam és elhúzódtam tőle.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella, tudnom kell, hogy miért jöttél el. Kérlek, mondd... – nézett végig
rajtam, de aztán elhallgatott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mi a baj? – kérdeztem aggódóan.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ez meg mi? – kérdezett vissza döbbenten.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Micsoda?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát ez – bökött a hasam felé, és én követtem a tekintetét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagyot
nyelve pillantottam aztán Edwardra, és fogalmam sem volt, hogyan fogom
kimagyarázni magam.</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-204997992124649862011-06-26T22:04:00.000+02:002012-08-17T12:24:49.425+02:00Eternity - 46. fejezet
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Sziasztok!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
boszik megérkeztek a frissel, és mivel sokat kellett rá várnotok, így a jövő
héten meglepetés vár majd rátok. Jó olvasást kívánunk hozzá.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Puszi:
Szylu és Pupi</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
46.
fejezet </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Térj
vissza</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Halott
szerelmed</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
kihűlt
pillangó-testét</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elküldöd
nekem</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Így
kívánsz szerencsét</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Szerencsét
a jövőre</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mit
nélküled vészelek át</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hát
kívánj jó éjszakát</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
vagy
térj vissza</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bonanza
Banzai: Térj vissza)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Alex
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Halkan,
de határozottan kopogtak az ajtón, ami egy kissé meglepett. Bella szülei és
Phil is házon kívül tartózkodott, és nem egyhamar érnek haza, ha minden a
tervek szerint halad, Bella pedig most érkezhetett meg Miamiba. Senkiről nem
tudtam, hogy látogatóba jönne és az időjárás is elrettentő példával
szolgálhatott. Odakint ugyanis egy kisebb vihar tombolt, ami szokatlan volt
Jacksonville éghajlatához képest, de a szokatlan az én szótáramban már
általánossá vált.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felkeltem
a kanapéról és ahogyan elhaladtam Jackson mellett megsimogattam az orrát. Egész
jó fej volt a vadászgörény, csak azt nem szerette, ha valaki túlságosan közel
ment Bellához. Naná, tipikus pasi! Védi a területét!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kibattyogtam
az előszobába, kénytelen-kelletlen kinyitottam az ajtót és majdnem dobtam egy
hátast. Az akrobatikus mutatványomat azonban nagyban akadályozták a torkomra
fonódó ujjak, és az erőteljes szorítás sem tett jót a hangszálaimnak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mondanám azt, hogy örülök, hogy beugrottál, de akkor hazudnék! – préseltem ki
magamból a szavakat és meg sem próbáltam lazítani a fojtogató kézen.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ahogyan
levettem a dolgokat az arckifejezéséről, hát… Eléggé dühösnek nézett ki és még finoman
fogalmaztam. És jobbnak láttam nem piszkálni, mert még a végén valamilyen
maradandó károsodást okoz nekem. Oké, vámpír vagyok, de nem szabad
elfelejtenem, hogy ő is az.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mit csináltál vele? – kérdezte Edward hidegen és a nyomatékosítás kedvéért még
egy aprót szorított a nyakamon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Imádok barchobázni, de most látom, hogy nem vagy olyan hangulatban, szóval
rövid leszek és lényegre törő. Kiről is beszélgetünk, csak hogy tisztázzuk? –
húztam egy kicsit az agyát, mert már kezdett egy ördögi terv formálódni az
elmémben, de ahhoz még egy kis időt kellett nyernem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ezt
az ördögi tervet úgy kell érteni, hogy zseniális és világmegváltó. Már ami
Bella és Edward világát illeti, és később még hálásak lesznek nekem… remélem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ne játszd meg nekem a hülyét! – sziszegte a fogai között, és komolyan féltem
volna tőle, ha… Ah, kizárt, hogy féljek tőle!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Várj! Alacsony, barna haja és csokoládébarna szemei vannak és egy tetoválás a
csípőcsontján? – egyensúlyoztam a penge élén, ami még ráadásul remegett is.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
állkapcsa megfeszült – telitalálat a tetoválással –, az ujjai a bőrömbe martak
és nagy nehezen sikerült kipréselnie magából egy szót.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bocs, haver, de nem ismerem – vontam meg a vállamat olyan könnyedén, amennyire
a helyzet lehetővé tette és ez volt az utolsó csepp Edwardnál a pohárban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Még
szerencse, hogy ellazítottam az izmaimat, mert a kelleténél jobban is fájhatott
volna, ahogyan nekiszorított a falnak – nem olyan erősen, hogy megmaradjon a
hátam nyoma, de ahhoz elég erőteljesen, hogy megérezzem. A képét az arcomba
tolta és fenyegető hangon megszólalt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nagyon nem vagyok jókedvemben, szóval magadnak is és nekem is megspórolnál egy
csomó felesleges kört, ha végre kinyögnéd, hol van Bella és mit csináltál vele!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Oké, oké – nyögtem ki és itt lépett életbe a tervem második fázisa, ami azzal
járt, hogy elővettem az a rémült, őzike szemű áldozatot, aki irgalomért
könyörög. Igazi, Oscar-díjas alakítás. – Csak engedj el, mert így nem tudunk
beszélgetni!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
volt olyan kedves és eleget tett a kérésemnek. Először arra gondoltam, hogy
szimplán lecsúszom a fal mentén a földre, de az már túlzás lett volna – ez a
különbség a szimpla színészek és az én szenzációs alakításom között: én tudom,
hogy hol a határ! –, ezért csak megdörzsöltem a torkomat, és látványosan
krákogtam párat, mint aki vissza akarja nyerni a hangját. Edward ellépett
tőlem, és karba fonta a kezeit, mint aki vár valamire.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szóval, mit szeretnél tudni? – tudakoltam nyájasan és még egy apró mosolyt is
felvillantottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
szólt semmit, de a szeme villanásából láttam, hogy jobb lesz nem tovább
feszíteni a húrt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nos, arra kérdésedre, hogy mit csináltam Bellával nem tudok válaszolni, mivel
tudtommal nem tettem semmi törvénybe ütközőt. – Az ajka megrándult, de nem
vártam meg, hogy valami epés választ hozzám vágjon, hanem rendületlenül
folytattam –, viszont az tudom, hogy hol van és más mit fog vele csinálni!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Hatásszünet
és közben komótosan az órámra néztem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Ha jól számoltam, már pedig jól számoltam, akkor ezekben a percekben már egy úriember
szemléli Bella dekoltázsát és még az is megeshet, hogy a kezei is
elkalandoznak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Edward
szemei kikerekedtek és ha lehetséges, még jobban elsápadt. A levegőt
rendellenesen szedte és meg mertem volna rá esküdni, hogy az agyában egymást
kergetik a rémképek arról, hogy mit csinálhat éppen Bella. Vagy ki csinál és
mit Bellával? Egy pont Alexnek!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Látszott
Edwardon, hogy az egész rendszer lefagyott nála, ezért elővettem a magabiztos
srác szerepét, és az előtérben lévő kisasztalhoz léptem. Egy lapra felfirkantottam
a Bella által megadott címet és belenyomtam Edward kezébe a kulcsaimmal együtt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Itt a cím és jobb lesz, ha sietsz! – A biztonság kedvéért még löktem is rajta
egyet, hogy vegye a lapot.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Azt hittem, hogy te meg Bella… – hebegte és megrázta a fejét, ahogyan kilépett
az ajtón.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát, az igazat megvallva, amikor megismerkedtem vele feltett szándékom volt az,
ami neked is átsuhant az agyadon, de most már Kate eunuchot csinálna belőlem,
ha… – haraptam el a mondatot.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
De láttam, hogy… – kezdte volna, de félbeszakítottam.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bármit is láttál, vagyis látott a húgod, nem az, aminek hiszed, szóval vonszold
el a segged arra a címre, amit megadtam, mert én reptetlek el addig, de abban
nem lesz köszönet – fenyegettem meg és megálltam a küszöbön, míg ő a sötétített
üvegű BMW-hez ment.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kinyitotta
a kocsi ajtaját, és egy pillanatig habozott, majd megfordult és szóra nyitotta
a száját, de ismét megelőztem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Szóra sem érdemes, de elhiheted, hogy nem miattad teszem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egy
apró vigyor.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Akkor is köszönöm.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Csak
bólintottam, mire Edward beült az autómba, és indított.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudom, hogy közhelyes és elcsépelt, de muszáj elmondanom. Ha összetöröd valaha
is a szívét, esküszöm, hogy összetöröm az arcodat – vetettem még oda neki, csak
hogy ne tűnjek már annyira jófiúnak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És
erre mit kapok cserébe? Na mit? Csak megcsóválta a fejét és már el is húzott.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Becsuktam
a bejárati ajtót és visszabattyogtam a nappaliba, ahol letelepedtem Jackson
mellé és a két első lába alá nyúlva felemeltem egy magasságba az arcommal.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát, ha a legjobb férfi szereplőnek járó Oscar mellé nem kapom meg a béke
Nobel-díjat is – morfondíroztam félhangosan –, megeszlek téged, rendben?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Néztem
a vadászgörényre, aki csak bámult rám a gomb szemeivel, és úgy fejezte ki
véleményét az ajánlatomról, hogy elegánsan a képembe tüsszentett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Elfintorodtam,
és „jobb a békesség” alapon visszatettem őt a párnára. Intelligens egy dög, nem
vitás.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Már ezért a véredet venném, de tudom, hogy akkor Bella megnyuvasztana, szóval…
– morogtam. – És elértem a kritikus állapotot, amikor már egy görénnyel
beszélgetek. Gratulálok, Alex, ennél már csak sokkal rosszabb lesz!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
(Bella
szemszöge)</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Lassan
sétáltam végig a járdán és az épület előtt megállva elmerengtem egy pillanatig.
Már alkonyodott, de az utcán még mindig nyüzsögtek az emberek. Az egész napos
eső után most egy kicsit felfrissült a levegő, de még mindig szokatlanul meleg
volt – számomra, aki már hozzászokott Forks éghajlatához.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Aprót
ráztam a fejemen, hogy eltűnjenek szemeim elől az emlékképek és beléptem az
üzletbe. Széles mosoly ült ki az arcomra, ahogyan körbepillantottam az ismerős
helyen és az arcokon. Ami James és Chris Gavner is távozni készültek, míg Chris
Nunez az asztal fölé hajolt, hogy az utolsó simításokat végezze el az apró
mintákon.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Odaléptem
hozzá, és amikor észrevett, felém fordította a lapot, hogy én is megnézhessem a
művét. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Olyan jól rajzolsz, hogy azt már büntetni kéne – jegyeztem meg, és bólintottam,
hogy elégedett vagyok a motívumokkal.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Chris
felnevetett és bemasírozott a hátsó helyiségbe, onnan szólt ki.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hát, ezt bóknak veszem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Közben
Ami és Gavner elköszöntek tőlünk, és Chris lelkére kötötték, hogy zárja majd be
az üzletet. Persze az érintett erre már nem reagált, de nem is vártunk tőle
mást. Egy perc sem telt el, és már jött is vissza, kezében a kissé átlátszó
papírral, amin a tetoválásom körvonalai díszelegtek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Lehuppantam
az egyik székre, míg Chris összeszedte a művelethez szükséges cuccokat, és ő is
letelepedett egy kisebb ülőalkalmatosságra, ahonnan könnyen tudott tetoválni.
Felhúzta a gumikesztyűket, és várakozóan nézett rám.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Mondd, hogy a melltartómat nem kell levennem! – cukkoltam, miközben kibújtam a
felsőmből és leejtettem a padlóra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ez
volt az a pillanat, ahol eltűnt a pasi belőle, és a helyét átvette a profi
művész. Alaposan megvizsgálta az említett területet – normális körülmények
között elpirultam volna, de tudtam, hogy Chris nem az a fajta, aki visszaélne a
helyzettel – és megrázta a fejét.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem, mivel a dekoltázsodra jönnek a tappancsok, nem pedig a melleidre – mondta,
és egy finom mozdulattal rányomta a papírlapot a mellkasomra.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Óvatosan
lesimította róla a tetoválások körvonalait, hogy meglátszódjanak a bőrömön,
majd lehúzta a lapot és megkérdezte.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Így jó lesz?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felkeltem,
és a falon lévő állótükörben megnéztem magamat. Bár még nem kerültek fel
véglegesen a minták, de már így is elnyerték a tetszésemet. Elmosolyodtam és
visszafordultam hozzá.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen, nagyon is megfe…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
mondatot már nem tudtam befejezni, mert a tekintetem megakadt az utca
túloldalán parkoló autón. Vagyis hát a kocsi látványa nem is lett volna annyira
vérfagyasztó, hiszen minden nap találkozik az ember sötétített üvegű járművel,
de a jármű oldalának támaszkodó egyéntől végigfutott a hátamon a hideg.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Lehunytam
a szememet és ráztam egyet a fejemen, hogy kitisztuljon az elmém, de amikor
másodjára is megláttam őt, ugyanúgy a kocsi oldalának dőlve, karba font
kezekkel és az ajkain penge vékony mosollyal, akkor rá kellett jönnöm, hogy nem
hallucinálok.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Bella, jól vagy? – kérdezte aggódva Chris, és ez kirántott a kezdődő
dührohamomból.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kifújtam
az addig benntartott levegőt, és még egy kihívó pillantást is sikerült Edward
felé dobnom, mielőtt visszaültem volna Chrishez.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Igen, jól vagyok – nyugtattam meg. – Kezdjünk neki, mert soha nem fogunk
végezni!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Oké, de tudod, hogy ez most egy kicsit fájni fog – figyelmeztetett.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Te meg tudod, hogy a nők fájdalomküszöbe magasabb, mint a férfiaké, szóval
hajrá!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kaptam
egy édes mosolyt tőle – kár, hogy jó húsz év korkülönbség van közöttünk! – és
már nem habozott tovább. Felszisszentem, amikor a tetováló tű a bőrömhöz ért,
de összeszorítottam a fogaimat, és jó pár percnyi „kínzás” után elzsibbadt az
egész felsőtestem, így a fájdalom mértéke is csökkent. Chris pedig a legjobb
fájdalomcsillapítót vetette be, amit csak tudott. Nevezetesen azt, hogy
beszélgetett velem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Na, és hogyan jött az ötlet, hogy még egy tetoválást varrass magadra? –
tudakolta, és egy kis barna festéket szívatott fel a tűn keresztül.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nem is tudom – válaszoltam, és még rántottam is volna egyet a vállamon, de
jobbnak láttam nyugton maradni. – Egyszer csak eszembe jutott, hogy ha már
egyszer Jacksonville-ben vagyok, miért ne ugranék át és csináltatnám meg.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nők, maguk a megtestesült szeszélyességek – kuncogott és egy kicsit erősebben
nyomta rá a tűt a bőrömre, amitől ismét felszisszentem. – Bocsi.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A
válla felett láttam, hogy Edward egész teste megfeszült és a karjait maga mellé
szorította, míg a kezei ökölbe szorultak. Eltöprengtem azon, hogy vajon miért
jött és tulajdonképpen honnan tudta, hogy itt vagyok, de választ csak a második
kérdésemre kaptam. El is döntöttem, hogy vagy Alexet vagy Alice-t kell
meggyilkolnom, de a kivitelezéssel még bajaim voltak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Csodálkoztam,
hogy nem borultam ki teljesen Edward látványától, és ha fel is kavart, attól
még jól tartottam magam. Vagy hát azt reméltem, hogy jól tartottam magamat, de
erre rácáfolt Chris, aki felemelte a tűt, hogy egy másik színt keverjen ki, és
meglátta, hogy merre tévedt a tekintetem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Csak nem a barátod? – kérdezte és a fekete és a barna furcsa, de tetszetős
keverékét hozta létre.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Helyesbítésre szorul a kérdésed – morogtam az orrom alatt. – A volt barátom.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Még
ilyen távolságból és rossz látási viszonyok között is láttam, hogy Edward
megforgatta a szemeit. Vagy csak annyira ismertem már, hogy tudtam, ez lesz a
reakciója a kijelentésemre?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Oh – hökkent meg a tetováló művész és ismét fölém hajolt. – Szabad megtudnom,
hogy mi volt a szakításotok nyomós oka? Vagy ez túl intim kérdés?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem
tehettem róla, egyszerűen csak kibukott belőlem a nevetés és vagy egy percig
meg sem tudtam szólalni – és ő sem tudta folytatni a munkáját.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Éppen a melleimmel ismerkedsz meg közelebbről, és azt kérdezed, hogy ez nem túl
intim kérdés?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felsandított
rám, de nem hagyta abba a tűvel való kínzásomat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Tudod, még én is lehetek tapintatos, és mindenhol vannak bizonyos határok,
amiket jobb, ha nem lép át az ember – mondta, miközben már a mintát satírozta.
– És be kell vallanom, hogy a volt barátod eléggé félelmetesnek tűnik innen,
szóval ezek a határok rád kétszeresen is vonatkoznak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Nyugi, ő az a típus, aki csak ugat, de nem harap – morogtam, és a mondat utolsó
felénél célzatosan a szóban forgó személyre néztem. – És különben is, már csak
a volt barátom, szóval azt teszek, amit akarok, és olyan kérdésekre válaszolok,
amikre csak kedvem szottyan.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Akkor arra válaszolj nekem, hogy ha csak a volt barátod, mégis mit keres itt?</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Már
a nyelvemen volt a csípős válasz, de erre nem készültem fel. Chris egy olyan
kérdést szegezett nekem, amire én magam sem tudtam a megoldást, hacsak nem
baktatok ki Edwardhoz, és tudakolom meg tőle személyesen, hogy mégis mi a
francot akar itt? Mert az biztos, hogy nem a két szép szememért jött és nem
tudok róla, hogy a vámpírok áttették volna a székhelyüket a napsütötte
Floridába.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Még
mielőtt agygörcsöt kaptam volna a sok megválaszolatlan kérdéstől és feltevéstől
lenéztem Chrisre és halkan, de azért odaszúrtam neki.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Utálom a keresztkérdéseidet! De ha nagyon választ szeretnél rá kapni, menj ki
hozzá, és kérdezd ki!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hmmm – morfondírozott hangosan és közben letette a tűt. – Jó ötlet!</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Legnagyobb
elképedésemre felpattant és még mielőtt köpni-nyelni tudtam volna odaslisszolt
az ajtóhoz, és kitárva azt kikiabált Edwardnak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
–
Hé, rejtélyes idegen ott a túloldalon! – Minden egyes szavával egyre lejjebb
csúsztam a széken. – Lennél olyan kedves, és befáradnál megszemlélni a volt
barátnőd dekoltázsát, és véleményt mondani a munkámról? </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Azt
még elviseltem volna, hogy körülbelül húsz méteres körzetben minden szempár
ránk – jobban mondva Chrisre és Edwardra – szegeződik, de akkor akartam a föld
alá süllyedni, amikor Edward a maga laza és mégis kecses járásával megindult
felénk.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Édes
Istenem, hogy ebből mi lesz?!</div>
Pupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com23tag:blogger.com,1999:blog-1603284781827036268.post-5616037410548145342011-06-25T21:56:00.001+02:002012-08-17T11:59:38.837+02:00Mi van Bellával?Sziasztok!<br />
Ez egy amolyan közvélemény-kutatás lenne. Már említették páran az elmúlt hetekben/hónapokban, hogy tudják, mi van Bellával, és kíváncsiak lennénk, hogy ki mire tippel. Akinek van tippje, az írja meg <b style="color: yellow;">hozzászólás formájában ehhez a bejegyzéshez</b>. Július 2-ig várjuk a tippjeiteket. Ez idő alatt a hozzászólások moderálás alatt lesznek, de a tippek kivételével természetesen minden kommentár közzétételre kerül.<br />
<br />
Hozzászólásokra fel!<br />
<br />
Puszi: Szylu és PupiPupihttp://www.blogger.com/profile/08440473201871586218noreply@blogger.com26